vissza a cimoldalra
2019-04-18
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11340)
A csapos közbeszól (95)

Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3226)
László Margit (169)
Egyházi zene (217)
Kelemen Zoltán, operaénekes (94)
Simándy József - az örök tenor (598)
Bende Zsolt (151)
A hangszerek csodálatos világa (194)
Élő közvetítések (7821)
Operett, mint színpadi műfaj (3884)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4321)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1638)
Franz Schmidt (3311)
Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók (1310)
Kimernya? (3005)
Erkel Színház (9928)
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? (2660)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Megrendült sorok Georges Prêtre halálára
Pál Tamás, 2017-01-06 [ Kommentár ]
nyomtatóbarát változat

Georges Prêtre Nem volt szerencsém hozzá személyesen. Első élményem vele a Tosca ama nevezetes hangfelvétele, amelyen Callas a címszereplő. Partitúrával a kézben hallgattam, s ámultam el, mennyi lényegbevágó dolgot nem árul el a kotta, s hogy ők ketten, címszereplő és karmester hogy teremtenek hangokból szívszorító, átélhető valóságot.

Később, mikor megjelentek az első kép-hang zenefelvételek a neten, szíven ütött, mikor először láttam dirigálni. A megszokott karmesteri imperatívusz helyett egy mindent beragyogó derűs arc nézett szembe a zenekarral és velem, parancsnoki gesztusok helyett odanyúlt a zenéért, felemelte és megmutatta. Aztán amit csak lehetett, megnéztem-meghallgattam vele. Őt nézve nagyon kezdtem utálni (igazságtalanul) a rezzenéstelen arcú karmester-sztárokat, Karajant, Barenboimot és az ő magabiztos tévedhetetlenségüknek kötelességtudóan engedelmeskedő sztárzenekarokat.

Más volt számára fontos, mint amit általában annak tartunk, és másképp valósította meg elképzeléseit, mint ahogy szoktuk. Van egy Beethoven Hetedik felvétele a Bécsi Szimfonikusokkal. Ijesztően gyorsan kezdi, Adagio helyett szinte Allegro, ám mikor odaér a harmadik súlyos tutti akkordhoz, ama bizonyos „első fokú alterált szekundhoz”, ahol a hatalmasan megszólaló A-dúr szinte kibillen sarkaiból, egyszeriben megérkezünk az Adagióba. „Visszamenőleg” értjük meg, hogy neki, Georges Prêtre-nek ez volt fontos, ez az elmozdulás, s mély hálát érzünk, hogy nem tartott tempót. És egyébként is, semmi metrikus csápolás, Prêtre-t a zene mélyebbről mozgatja, mint az ütembeosztás, sokszor nem látjuk, hol az egy, de pontosan tudjuk, és a zenekar is tudja, hogy most kell játszani és azt is, hogy hogyan. Prêtre karmesteri művészete a legerősebb bizonyítéka annak, hogy a dirigens legfontosabb eszköze a jelenlét. Nagysága, hogy ezt fölismerte, s a partitúrát nem azért tette félre, hogy memóriáját csillogtassa, hanem mert tudta, nincs fontosabb annál, mint hogy zenészei szemébe tudjon nézni.

Igen, a karmesteri pulton is esendően emberi Prêtre-nek az arca az, ami megrendít. A derűs mosolyból pillanatról-pillanatra változó, a zene előtt járó mindent tudó bölcs arca, aki tudja előre, mi fog következni, s akivel nem lehet nem együtt tartani, akár a zenekarban ülsz, akár a nézőtéren. Különös személyisége lehet annak is az oka, hogy bár mindenhol dirigált, s a zenekarok imádták, a közvélemény mégsem karmester-sztárként tartotta nyilván. Én azt hiszem, hogy ő ezzel mélységesen meg lehetett elégedve, mert nem akart sztár lenni, ennél sokkal több volt.

Van egy felvétele, a Parasztbecsület Intermezzóját dirigálja egy franciaországi fesztiválon. Nincs a kezében pálca, két tenyerét maga elé emelve nem vezényel, hanem – mintha agyagból gyúrná – formálni kezdi a hangzást, alig moccan. Lassan, szinte kínok között születik a zene, látni, hogy a zenekar elragadtatva követi, nincs ütemvonal, nincsenek kottafejek, csak a katartikus élmény. Vége, s én a közönséggel együtt ordítok a gép előtt, s szentül megfogadom, hogy maradék időmben kevesebbet kalimpálok, és jobban törődöm a zenével.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Doktorandusz koncertek / 7.
J.S. BACH: 2. (d-moll) hegedűpartita, BWV 1004 – 5. Chaconne (brácsaátirat)
Jobbágy Andor (brácsa)
DEBUSSY: g-moll vonósnégyes, op.10
Central European String Quartet: Miranda Liu, Soós Máté (hegedű), Haruka Nagao (brácsa), Szabó Judit (gordonka)
LEONARDO MEZZALIRA: Quartetto del pulsare e dell’ affiorare - A CESQ I. Nemzetközi Zeneszerzőverseny győztes darabja
Central European String Quartet: Miranda Liu, Soós Máté (hegedű), Haruka Nagao (brácsa), Szabó Judit (gordonka)
SOSZTAKOVICS: 2. (e-moll) zongoratrió, op. 67
Catalina Sureda (hegedű), Esteban Belinchón (gordonka), Llorenç Prats (zongora)

19:00 : Budapest
Erkel Színház

MASCAGNI, LEONCAVALLO: Parasztbecsület, Bajazzók

19:00 : Budapest
Óbudai Társaskör

Ádám Zsuzsanna, Ócsai Annamária
Budapesti Kamarazenekar
Művészeti vezető: Boldoghy Kummert Péter
Vezényel: Farkas Róbert
PERGOLESI: Stabat Mater

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Kolonits Klára (szoprán), Bakos Kornélia (mezzoszoprán), Rab Gyula, Horváth István, Najbauer Lóránt (tenor), Jekl László (basszus)
Debreceni Kodály Kórus (karigazgató: Szabó Sipos Máté)
Óbudai Danubia Zenekar
Vezényel: Hámori Máté
J.S. BACH: János-passió, BWV 245

19:30 : Budapest
Pesti Vigadó

Mocsári Károly, Kocsis Krisztián (zongora)
BARTÓK: Két kép, op. 10 (Kocsis Zoltán átirata két zongorára)
BERLIOZ: Rómeó és Júlia – Scherzo, op. 17 (Kocsis Zoltán átirata két zongorára)
DEBUSSY: Három noktürn – Szirének (Kocsis Zoltán átirata két zongorára)
CSAJKOVSZKIJ: Diótörő-szvit – Virágkeringő (Kocsis Zoltán átirata két zongorára)
RAVEL: La Valse – Keringő (Kocsis Zoltán átirata két zongorára)

19:30 : Budapest
Uránia Nemzeti Filmszínház

Oláh Vilmos, Jász Pál (hegedű), Máté Győző, Sipos Gábor (brácsa), Sovány Rita, Szabó Péter (gordonka)
ARENSZKIJ: a-moll 2. vonósnégyes, op. 35
CSAJKOVSZKIJ: d-moll vonós szextett („Firenzei emlék”), Op. 70

20:00 : Budapest
Eiffel Műhelyház

MOZART: A kairói lúd, avagy A rászedett vőlegény
Pasticcio két felvonásban
A mai nap
született:
1950 • Grigorij Szokolov, zongoraművész