vissza a cimoldalra
2019-08-20
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11424)
A csapos közbeszól (95)

Házy Erzsébet művészete és pályája (4541)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3391)
A nap képe (2140)
Opernglas, avagy operai távcső... (20294)
Pantheon (2377)
Operett, mint színpadi műfaj (4042)
Kedvenc előadók (2838)
Wagner (2620)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1740)
Franz Schmidt (3408)
Társművészetek (1342)
Lehár Ferenc (677)
Milyen zenét hallgatsz most? (25035)
Kedvenc magyar operaelőadók (1139)
Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. (821)
Kortárs zene (66)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Lám, a líra mégiscsak jó valamire… - Baranyi Ferenc legújabb operatörténeti kalandozásáról
- zéta -, 2017-01-02 [ Könyvek ]
nyomtatóbarát változat

Baranyi Ferenc: Az opera négy évszázada Baranyi Ferenc: Az opera négy évszázada

ISBN 978-963-09-8624-3
240 oldal
3990,- Ft
Kossuth Kiadó
2016

A címben szereplő mondatot zárójelben a Bohémélet rövid cselekményismertetésébe szúrta be a Szerző, annál a résznél, amikor a fogcsikorgató télben a költő kéziratával fűtenek be a fázós ifjak. Azért is emeltem ki, mert pontosan érzékelhetjük e röpke megjegyzésen keresztül Baranyi Ferenc finom humorral és elegáns iróniával átszőtt gondolkodásmódját, ami az egész kötetet jellemzi.

Különös és magyar nyelven feltétlenül egyedi operatörténeti könyvet tart a kezében az Olvasó. Baranyi, a gyakorló lírikus, aki cseppet sem mellékesen, hosszú évtizedek óta lelkes és népszerű operarajongó, ezúttal a költő oldaláról közelít. A kanyargós operatörténelmen a szövegen keresztül vezet át bennünket, s a librettisták verejtéktől kissé maszatos szemüvegén keresztül láttatja velünk ezt a csodálatos és imádnivaló műfajt.

Megismerjük a szövegírók, és -fordítók keserű és egyben magasztos életét, a témaválasztással kínlódó komponisták egyedi gondolkodásmódját. Számos kedves és tanulságos történeten keresztül mutatja be a remekművek születésének gyakran nyűgös, máskor meg nevettető útját. Legnagyobb erénye, hogy gondosan elemzi az operairodalom legjelentősebb szerzőinek és legismertebb alkotásainak viszonyát a szöveghez. Az alkotók pedig igazán széles spektrumban közeledtek a megzenésítendő anyaghoz. Volt, aki halálra szekírozta a librettistát, a másik hagyta magát meggyőzni általa, a harmadik meg oly elégedetlen volt velük, hogy inkább maga írta a szövegeit.

Baranyi minden sorából süt a derű, a szeretet és a rajongás. A könyv ugyanakkor alig titkolt önéletrajz is, hiszen nemcsak a dalmű évszázadain, hanem saját közel nyolc évtizedén, személyes élményein keresztül vezeti kézen fogva az érdeklődőt. Mert Baranyi az operaimádatot nem laikusként, nemcsak hobbiszinten űzi, hanem igenis főfoglalkozásban. A kötet egy pontján egyszer csak megérezzük és megértjük, hogy miként kapcsolódott össze egy életre a költő, a tanár és az operarajongó úgy, hogy ez a három tevékenység egyetlen pillanatra sem gyengíti, hanem ellenkezőleg, kifejezetten erősíti egymást.

A Szerző időrendben halad át a műfajon, gondosan elidőzve egy-egy operatörténeti szempontból jelentős személyiségnél, zeneszerzőnél, szövegírónál, karmesternél, előadónál. Nem egyedi olvasatú értelmezést kapunk, hanem sajátos látószögű megközelítést. Baranyi precízen feltünteti a forrásait, az elbeszélő stílust gyakran oldja valós és képzelt párbeszédekkel, melyek segítségével belehelyezkedhetünk a korszak és az alkotók valós helyzetébe. Jelzői segítenek egy-egy sarkosabb gondolat értelmezésében, de meghagyják az olvasó szabad véleményezési szabadságát.

Baranyi vállaltan szubjektív személyiség, aki bátran mazsolázgat a komponisták és dalműveik között. Erre a legjobb bizonyíték a kötet A „második vonal” című terjedelmesebb fejezete a XIX-XX. századforduló itáliai kedvenceiről, Ponchiellitől Zandonaiig. A műfaj örökzöld vitatémája, hogy mely opera értékesebb a másiknál. Konkrétumokra fordítva: mondjuk az Adriana Lecouvreur vagy a Gioconda miért sikeresebb, mint például a Ruszalka vagy a „mi” Erkel Ferencünk Bátori Máriája? Baranyi leteszi a voksát az előbbiek mellett, ami ott érthető, hogy minden hasonló kiadvány esetében valahol meg kell húzni a határt, legfeljebb nem mindannyian tennénk ugyanoda a krétát.

A líra minduntalan elő-előbukkan, ami egy költő esetében igazán kézenfekvő. Baranyi elhalmozza az Olvasót a jobbnál jobb fordításokkal, olykor egymás mellé téve évszázadok termését. Tanulságos ilyenkor összevetni, mennyit fejlődött a szöveg az évszázadok során. Néha érzékeny pontot érint a választás, például Nádasdy Kálmán Bánk-szövegét illetően, de az ős-Bánk nemős-Bánk kérdésben Baranyi diszkréten nem foglal állást, véleményét maximum sejthetjük.

Külön fejezet lehetne, de nem az, amikor Baranyi, a költő saját operai ihletésű verseit olvashatjuk a könyvben. Ez jól is van így, mert az inspiráció adott pontjánál, egy-egy szerző vagy hős/hősnő szövegi megjelenítésében sokat segíthet a költői látásmód, s a Szerző nem él vissza a helyzettel.

A könyv címe négy évszázadot ígér, ebből valójában csak három és fél teljesül, a XX. század második felének alkotásait Baranyi már nem vette górcső alá. Ezzel együtt a Kossuth Kiadó gondozásában megjelent, számos érdekes fotót is tartalmazó, igényes kivitelű és gondos kötet méltán remélhet helyet kapni a lelkes operabarátok könyvespolcán.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
20:00 : Budapest
Margitszigeti Szabadtéri Színpad

Miklósa Erika, Janicsák Veca, Sándor Péter, Szemenyei János, Gábor Géza, a Magyar Állami Operaház Zenekara és Kórusa, Tolcsvay László rock együttese, Tiszta Forrás Zenekar
vez.: Werner Gábor


Tolcsvay László-Tolcsvay Béla: Magyar Mise
Tolcsvay László: Új Magyar Rapszódia - ősbemutató
TOLCSVAY LÁSZLÓ-TOLCSVAY BÉLA: Magyar Mise
TOLCSVAY LÁSZLÓ: Új Magyar Rapszódia - ősbemutató
20:00 : Dörgicse
Landhaus

Érdi Tamás (zongora)
A mai nap
született:
1937 • Bogár István, zeneszerző, karmester († 2006)
1974 • Maxim Vengerov, hegedűs
elhunyt:
1611 • Tomás Luis de Victoria, zeneszerző (sz. 1548)
2016 • Daniela Dessi, operaénekesnő (sz. 1957)