vissza a cimoldalra
2018-02-21
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (3931)
Kedvenc előadók (2820)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (60479)
Társművészetek (1232)
Milyen zenét hallgatsz most? (24995)
Haladjunk tovább... (207)
Momus társalgó (6308)
Kedvenc művek (143)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2276)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11226)
A csapos közbeszól (95)

Antonin Dvorak (190)
Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. (634)
Operett, mint színpadi műfaj (3517)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4180)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1319)
Franz Schmidt (3061)
Élő közvetítések (6914)
Szentély az isteni Anna Nyetrebko-nak (2921)
Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók (1202)
Fricsay Ferenc (40)
Lehár Ferenc (617)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2605)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (616)
Edita Gruberova (3050)
Momus-játék (5424)
Opernglas, avagy operai távcső... (19942)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Lám, a líra mégiscsak jó valamire… - Baranyi Ferenc legújabb operatörténeti kalandozásáról
- zéta -, 2017-01-02 [ Könyvek ]
nyomtatóbarát változat

Baranyi Ferenc: Az opera négy évszázada Baranyi Ferenc: Az opera négy évszázada

ISBN 978-963-09-8624-3
240 oldal
3990,- Ft
Kossuth Kiadó
2016

A címben szereplő mondatot zárójelben a Bohémélet rövid cselekményismertetésébe szúrta be a Szerző, annál a résznél, amikor a fogcsikorgató télben a költő kéziratával fűtenek be a fázós ifjak. Azért is emeltem ki, mert pontosan érzékelhetjük e röpke megjegyzésen keresztül Baranyi Ferenc finom humorral és elegáns iróniával átszőtt gondolkodásmódját, ami az egész kötetet jellemzi.

Különös és magyar nyelven feltétlenül egyedi operatörténeti könyvet tart a kezében az Olvasó. Baranyi, a gyakorló lírikus, aki cseppet sem mellékesen, hosszú évtizedek óta lelkes és népszerű operarajongó, ezúttal a költő oldaláról közelít. A kanyargós operatörténelmen a szövegen keresztül vezet át bennünket, s a librettisták verejtéktől kissé maszatos szemüvegén keresztül láttatja velünk ezt a csodálatos és imádnivaló műfajt.

Megismerjük a szövegírók, és -fordítók keserű és egyben magasztos életét, a témaválasztással kínlódó komponisták egyedi gondolkodásmódját. Számos kedves és tanulságos történeten keresztül mutatja be a remekművek születésének gyakran nyűgös, máskor meg nevettető útját. Legnagyobb erénye, hogy gondosan elemzi az operairodalom legjelentősebb szerzőinek és legismertebb alkotásainak viszonyát a szöveghez. Az alkotók pedig igazán széles spektrumban közeledtek a megzenésítendő anyaghoz. Volt, aki halálra szekírozta a librettistát, a másik hagyta magát meggyőzni általa, a harmadik meg oly elégedetlen volt velük, hogy inkább maga írta a szövegeit.

Baranyi minden sorából süt a derű, a szeretet és a rajongás. A könyv ugyanakkor alig titkolt önéletrajz is, hiszen nemcsak a dalmű évszázadain, hanem saját közel nyolc évtizedén, személyes élményein keresztül vezeti kézen fogva az érdeklődőt. Mert Baranyi az operaimádatot nem laikusként, nemcsak hobbiszinten űzi, hanem igenis főfoglalkozásban. A kötet egy pontján egyszer csak megérezzük és megértjük, hogy miként kapcsolódott össze egy életre a költő, a tanár és az operarajongó úgy, hogy ez a három tevékenység egyetlen pillanatra sem gyengíti, hanem ellenkezőleg, kifejezetten erősíti egymást.

A Szerző időrendben halad át a műfajon, gondosan elidőzve egy-egy operatörténeti szempontból jelentős személyiségnél, zeneszerzőnél, szövegírónál, karmesternél, előadónál. Nem egyedi olvasatú értelmezést kapunk, hanem sajátos látószögű megközelítést. Baranyi precízen feltünteti a forrásait, az elbeszélő stílust gyakran oldja valós és képzelt párbeszédekkel, melyek segítségével belehelyezkedhetünk a korszak és az alkotók valós helyzetébe. Jelzői segítenek egy-egy sarkosabb gondolat értelmezésében, de meghagyják az olvasó szabad véleményezési szabadságát.

Baranyi vállaltan szubjektív személyiség, aki bátran mazsolázgat a komponisták és dalműveik között. Erre a legjobb bizonyíték a kötet A „második vonal” című terjedelmesebb fejezete a XIX-XX. századforduló itáliai kedvenceiről, Ponchiellitől Zandonaiig. A műfaj örökzöld vitatémája, hogy mely opera értékesebb a másiknál. Konkrétumokra fordítva: mondjuk az Adriana Lecouvreur vagy a Gioconda miért sikeresebb, mint például a Ruszalka vagy a „mi” Erkel Ferencünk Bátori Máriája? Baranyi leteszi a voksát az előbbiek mellett, ami ott érthető, hogy minden hasonló kiadvány esetében valahol meg kell húzni a határt, legfeljebb nem mindannyian tennénk ugyanoda a krétát.

A líra minduntalan elő-előbukkan, ami egy költő esetében igazán kézenfekvő. Baranyi elhalmozza az Olvasót a jobbnál jobb fordításokkal, olykor egymás mellé téve évszázadok termését. Tanulságos ilyenkor összevetni, mennyit fejlődött a szöveg az évszázadok során. Néha érzékeny pontot érint a választás, például Nádasdy Kálmán Bánk-szövegét illetően, de az ős-Bánk nemős-Bánk kérdésben Baranyi diszkréten nem foglal állást, véleményét maximum sejthetjük.

Külön fejezet lehetne, de nem az, amikor Baranyi, a költő saját operai ihletésű verseit olvashatjuk a könyvben. Ez jól is van így, mert az inspiráció adott pontjánál, egy-egy szerző vagy hős/hősnő szövegi megjelenítésében sokat segíthet a költői látásmód, s a Szerző nem él vissza a helyzettel.

A könyv címe négy évszázadot ígér, ebből valójában csak három és fél teljesül, a XX. század második felének alkotásait Baranyi már nem vette górcső alá. Ezzel együtt a Kossuth Kiadó gondozásában megjelent, számos érdekes fotót is tartalmazó, igényes kivitelű és gondos kötet méltán remélhet helyet kapni a lelkes operabarátok könyvespolcán.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
17:00 : Budapest
MűPa, Üvegterem

Kökény-vonósnégyes:
Kökény Eszter, Dósa Csenge (hegedű), Görbicz Fülöp (mélyhegedű). Tomasz Máté (gordonka)
"Hangulatkoncert"
MENDELSSOHN: a-moll vonósnégyes, op. 13, No. 2
SCHUBERT: a-moll („Rosamunde”) vonósnégyes, D. 804

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Miriam Helms Ålien (hegedű), Szabó Ildikó (cselló), Lajkó István (zongora), Matthias Schorn (klarinét)
"összkiadás élőben"
Brahms triói I.
BRAHMS: a-moll klarinéttrió, Op.114
BRAHMS: 3. (c-moll) zongoratrió, Op.101
BRAHMS: 2. (C-dúr) zongoratrió, Op.87

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Váradi Zita (szoprán), Vörös Szilvia (mezzoszoprán), Brickner Szabolcs (tenor), Kovács István (basszus)
Nemzeti Énekkar (karigazgató: Somos Csaba)
Nemzeti Filharmonikus Zenekar
Vezényel: Carlo Montanaro
DVOŘÁK: Stabat Mater, Op.58

19:30 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Arkagyij Volodosz (zongora)
"MVM Koncertek - A Zongora / Cziffra Fesztivál"
SCHUMANN: Pillangók, Op.2
BRAHMS: Nyolc zongoradarab, Op.76
SCHUBERT: A-dúr szonáta, D. 959
19:00 : Lendva
Športna dvorana DSŠ Lendava

"Kárpát-Haza OperaTúra"
ERKEL: Hunyadi László
A mai nap
született:
1791 • Carl Czerny, zeneszerző († 1857)
1836 • Léo Delibes, zeneszerző († 1891)
1844 • Charles-Marie Widor, zeneszerző († 1937)
1893 • Andrés Segovia, gitáros († 1987)