vissza a cimoldalra
2018-06-24
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (60903)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4041)
Momus társalgó (6335)
Milyen zenét hallgatsz most? (24997)
Társművészetek (1255)
Haladjunk tovább... (213)
Kedvenc előadók (2821)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2277)
Kedvenc művek (143)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11279)
A csapos közbeszól (95)

Erkel Színház (9362)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (902)
Edita Gruberova (3059)
Élő közvetítések (7254)
A MET felvételei (127)
Palcsó Sándor (217)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2771)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4287)
Operett, mint színpadi műfaj (3618)
Rost Andrea (2027)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1425)
Franz Schmidt (3142)
Kinek tetszik Rimszkij-Korszakov ? (47)
Pantheon (2237)
Erkel Ferenc (1046)
Wagner (2594)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Elmagányosodva – A Lammermoori Lucia második szereposztásáról
- zéta -, 2016-12-03 [ Operabemutatók ]
nyomtatóbarát változat

A Lammermoori Lucia második szereposztásáról Erkel Színház
2016. november 26.

Enrico - Kálmándy Mihály
Lucia - Miklósa Erika
Edgardo - Balczó Péter
Arturo - Megyesi Zoltán
Raimondo - Kovács István
Alisa - Kun Ágnes Anna
Normanno - Ujvári Gergely

a Magyar Állami Operaház Ének- és Zenekara
vez. Kocsár Balázs


Áll Lucia a félbeszakadt mulatság megdöbbent vendégserege előtt, senkivel semmi kontaktusa, a tekintete valahol a földszint közepét pásztázza, majd egyszer csak megfordul, odarohan az állványhoz és sebes mozdulatokkal, egy légtornász ügyességével fölmászik rajta. Igazi one woman show-t láthatott a nagyérdemű a Lammermoori Lucia második szereposztásán. Az Őrülési jelenetben zajló fenti cselekménysor az egész előadást pontosan jellemzi.

Miklósa Erika Luciája magányos hősnő, már az első pillanattól kezdve. Partnereire alig tekint, még a kettősöket is szinte egymagában énekli. Ez még akár koncepció is lehetne. Erre utal, hogy Lucia már a szerelmi kettős kellős közepén is felmutatja az őrület kezdődő jeleit, akkor, amikor – elvileg – még optimista, boldog és kiegyensúlyozott. Jó, hogy Szabó Máté rendező ennyire különböző alkatokat tudott az eltérő egyéniségű főszereplői segítségével létrehozni.

Hangban Miklósa az első felvonásban viszonylag biztosan hozza a formát. Sajnos a voce a mélyebb regiszterben sápadt és fénytelen, a szűk legfelső oktáv szól egyedül telten és kiegyenlítetten. Az énekesnő a kényesebb részeken igyekszik minél előbb túl lenni, gyors és szárnyaló tempókat vesz néha ott is, ahol lassítani kéne.

Az igazi bajok a második felvonásban jelentkeznek. Kettőse Enricóval és utána Raimondóval számos, középfekvésben megszólaltatandó, legato dallamívet igényelne, melyek hallhatóan (és láthatóan is) problémát jelentenek. A magasságok folyamatosan kezdenek befeszülni. A szextett utáni nagyjelenetben Miklósa gyakorlatilag nem énekel, ehelyett intenzív mozdulatsorba kezd, őrülten rohangál a kör közepén, dobálja magát. Az énekléshez egyedül a felvonásvégi záróhangra tér vissza. A harmadik felvonásban a fékezett habzású Őrülési jelenetre már fáradtan érkezik, az igazi, nagy magasságok ki is maradnak. Kapunk helyette látványos hempergést a földön, a már említett „várfal-mászást”.

A szólam pedig nehezen engedelmeskedik, ha a dráma-líra-koloratúra szent hármasságából egyedül az utóbbi van meg, az is csak bizonyos keretek között. Miklósa ugyan jó két évtizede énekli a Lammermoori Lucia címszerepét, de a szólam sosem volt igazán az övé. A szubrett hangadás az igazi drámának és a valódi lírának nem kedvez. Akármennyire is érezzük, hogy az énekesnő keményen és szívósan dolgozik a szólam „eladásán”, az elsősorban csak látványelemek segítségével sikerül, körülbelül úgy, mint az évad eleji Traviata esetében is. Felemás alakítás, akkor is, ha a közönség egy része megveszi.

Miklósa magányos hősnő-felfogása bizonyos mértékig determinálta a legfontosabb partnereit is. Kálmándy Mihály formátumos Ashton, szintén régóta a szerep gazdája. Örömmel konstatáltam, hogy hangja az elmúlt évek kissé haloványabb teljesítése után újra a régebben megszokott súllyal szól. A szólam csúcspontja előadásában az első felvonás nagyáriája a cabalettával, melyet fékezhetetlen lendülettel visz végig. A család iránti kétségbeesés motiválta szerepjátéka ugyanakkor egy mérsékelt intenzitású címszereplő mellett súlytalan maradt.

Balczó Péter Edgardójában határozottan benne van egy magasabbrendű produkció ígérete. Ehhez a mélyebb hangok testesebb megéneklése és a bé’ feletti magasságok ércessége szükségeltetik, ez a reménybeli komoly technikai fejlődés pedig kemény munka árán érhető el. Jó alap a meglévő, egyre színgazdagabban megénekelt középhangok biztossága. Balczó színpadi alakítása nagy vonalakban megfelel a szerep általános követelményeinek.

Kovács István Raimondo szerepét gyönyörű hangon, de a drámai szituációk maximális figyelmen kívül hagyásával teljesíti. Ettől a szerepjáték merevvé, az egész alakítás rettentő sterillé és elidegenedetté vált. Megyesi Zoltán Arturója kellő indulattal és ártatlansággal vesz részt ebben a drámai folyamatban.

Kocsár Balázs egyre nagyobb biztonsággal veszi birtokba a darabot.

A Lammermoori Lucia második szereposztásáról
©fotó: Nagy Attila

Műsorajánló
Mai ajánlat:
19:30 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Binder: For Seven Days / Fanshawe: African Sanctus
ELMARAD!

21:00 : Budapest
Margitszigeti Szabadtéri Színpad

RICHARD STRAUSS: Salome
A mai nap
született:
1906 • Pierre Fournier, csellista († 1986)
1942 • Kasza Katalin, operaénekesnő