vissza a cimoldalra
2017-10-23
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Társművészetek (1215)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (59925)
Milyen zenét hallgatsz most? (24977)
Kedvenc művek (142)
Kedvenc előadók (2813)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (3847)
Haladjunk tovább... (205)
Momus társalgó (6052)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2273)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11180)
A csapos közbeszól (94)

Operett, mint színpadi műfaj (3295)
Palcsó Sándor (181)
Lehár Ferenc (580)
Zenetörténet (197)
Bernstein- és Stokowski-szabály (29)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1119)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4096)
Végveszélyben a komolyzene a Magyar Rádióban? (468)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (310)
Kodály Zoltán (343)
Udvardy Tibor (169)
Franz Schmidt (2926)
Michael Haydn (62)
Cziffra György (98)
Lisztről emelkedetten (868)
Beethovenről - mélyebben (677)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Bajazzo
Bodajky Nagy István, 2000-10-21 [ Szakcikk hiszékenyeknek ]
nyomtatóbarát változat

Ruggero Leoncavallo (1853 - 1919)

Nagyérdemű olvasóm!
Bocsánat, hogy szakcikkemmel zavarom,
én a Café Momus zenekritikusa vagyok.
A Musica aberrata rovat darabját olvashatja.
Egy újabb operát óhajtok ön elé tárni.
Ez van, tessék olvasni!

Bluette 2 felvonásban, tele bohózati elemekkel, némi gyilkossággal fűszerezve. Kész cirkusz!

Történik Calabriában, Montalto mellett srévizavi, 1865 Nagyboldogasszony napján, olyan reggel tíz, és este nyolc között.

Mielőtt belebonyolódnánk a kesze-kusza történetbe, elárulom, hogy Canio (tenor), atyai nagyapám középső gyermekének legkissebb fiacskája volt. Az öreg Padlacsek Tóni, a nagyapám testvéröccse, kivándorolt a magyar Cinkota testvérvárosába, a Montalto melletti Calabriába, valami szerelmi bánat, vagy szecskavágó lopás miatt. A Padlacsek nevet felcserélte a Pagliacciora. Eddig az ő nevét nem tudták kiejteni, innentől meg ő volt képtelen a sajátját. Nos az öreg Canio Pagliaccio évente írogatott haza, az új hazájukban történt eseményekről beszámolandó. Utolsó levelében tesz említést a vándorcirkuszossá cseperedett Canio gyerekről. Megírta, hogy ez a gyerek egyáltalán nem való színésznek, mert ahelyett hogy exhibicionista lenne, - mint a jó édesanyja (Szlapák Mari), inkább introvertált. Nem érezte jól magát a színpadon. Szépen énekelt, az nem vitás, de a lelke mindig másfelé járt. Nagyon kedvelte az egykapus strandfocizást. Egyedül mérkőzve, órákig cselezgette önmagát. Sokszor elfelejtett hazamenni ebédezni.

BajazzoAmikor egy alkalommal (Nem volt több 1892-nél, csak legfeljebb május 21-el!), midőn éppen Leoncavallo új operáját mutatták be, a Bajazzo-t, annak a végén kellett volna mondania, hogy Finita la comedia! Ehelyett ő elkezd sikongatni, hogy megölték Turiddut - vagy kit? Volt nagy röhögés, csak Ruggero akarta leharapni a fülét. Ennyit a családi legendáriumból! Nagybátyám leveleit, és szerény idevágó kutatásaim feljegyzéseit megtalálják a csongrádi Tari László-féle Kubikus Múzeum levéltárában.

Azt már Balassa Imrétől és Gál György Sándortól tudom, hogy milyen szomorú véget ért meg az atyai nagybátyám, a napról-napra öregedő komédiás. Öreg volt a lelke, öreg a teste. Csak a felesége volt fiatal. Pagliaccioné, született Colombina Nedda ragaszkodott a férjéhez, de nem nagyon. Szerette is, meg nem is. Azt nem szerette benne leginkább, hogy sok időt tölt el a kocsmában.

- Meglátod - szokta volt mondani - egyszer még májzsugorod lesz.

- Nem lehet mindenki fehérmájú - riposztozott az öreg bohóc. Csak ismertél volna strandfocista koromban, amikor egyedül rúgtam hat gólt magamnak.

Történt egyszer - vidéki haknin voltak éppen -, hogy újfent mással feküdt le a fiatal, szopránnak sem utolsó menyecske. Valami falusi madártenyésztő, vagy ilyesmi lehetett az illető csábító. Beppo, a társulat szakszervezeti bizalmija köpte be őket.

Canio tudta, hogy meg kell ölnie Neddát, mert bár sokat ivott (mint mindig), és mert a memóriája sem a régi, de jól ismerte a forgatókönyvet, hiszen ezerszer eljátszották már a darabot. Csak azt nem tudta eldönteni, hogy akkor szúrja-e le, amikor a zenekar az ő, már-már önkívülivé fokozódó fájdalmát, a lelke mélyén háborgó vihart a klarinét, fagott és a mély vonósok fel s alá rohanó, szaggatott, pontozott ritmusú figurációi rajzolják, vagy egy kicsinykével később, amikor már Silvio is fenn lesz a színpadon.

- Mindegy - dünnyögte. - Az lesz a legbiztosabb, ha mindkettőt leszúrom, olyan sorrendben, ahogy elém kerülnek. Egy késnek látszó tőrrel le is döfte őket. Neddának - állítólag - ez volt az utolsó fellépése. Hátatfordított a színpadnak, fiatal szeretőjének, a férjének, na meg az életnek is. Azóta minden Bajazzo előadást ezzel a praktikus megoldással adnak elő. Minden opera körül őgyeleg néhány szoprán, akire szívesen kiosztja a direktor ezt a briliáns szerepet.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
19:00 : Budapest
Ciszterci Szent Imre templom

Darázs Renáta, Nagy Bernadett, Gavodi Zoltán, Cser Krisztián
Anima Musicae Kamarazenekar (műv. vez.: G. Horváth László)
Budapesti Monteverdi Kórus
vez.: Kollár Éva
MICHAEL HAYDN: Requiem - a Forradalom és Szabadságharc áldozatainak emlékezetére

20:00 : Budapest
Szent István Bazilika

Gheorghita Orsolya, Gion Zsuzsanna, Kálmán László, Najbauer Lóránt (ének)
ETUNAM Vegyeskar
Monarchia Szimfonikus Zenekar
vez.: Virágh András
VERDI: Requiem
A mai nap
történt:
1890 • Az Igor herceg bemutatója (Szentpétervár)
született:
1801 • Albert Lortzing, zeneszerző († 1851)
1891 • Palló Imre, énekes († 1978)
elhunyt:
2004 • Robert Merrill, énekes (sz. 1919)
2008 • Sándor Judit, énekes (sz. 1923)