vissza a cimoldalra
2018-02-22
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (3932)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (60480)
Kedvenc előadók (2820)
Társművészetek (1232)
Milyen zenét hallgatsz most? (24995)
Haladjunk tovább... (207)
Momus társalgó (6308)
Kedvenc művek (143)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2276)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11226)
A csapos közbeszól (95)

Simándy József - az örök tenor (516)
Komlóssy Erzsébet (35)
Élő közvetítések (6918)
Pantheon (2180)
Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. (639)
Operett, mint színpadi műfaj (3521)
Palcsó Sándor (202)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2610)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1321)
Franz Schmidt (3062)
Lehár Ferenc (618)
Antonin Dvorak (190)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4180)
Szentély az isteni Anna Nyetrebko-nak (2921)
Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók (1202)
Fricsay Ferenc (40)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Az ajtón belül – Lukács Gyöngyi és Farkas Gábor dalestje a Solti Teremben
- zéta -, 2016-10-10 [ Budapesten ]
nyomtatóbarát változat

Lukács Gyöngyi és Farkas Gábor 2016. október 4.
Zeneakadémia, Solti György Terem

Lukács Gyöngyi – ének
Farkas Gábor – zongora

Csajkovszkij és Rahmanyinov dalai

Egészen kedd estig azt hittem, alaposan ismerem Lukács Gyöngyit. A pálya első hangja óta kísérem figyelemmel, láttam élőben szinte minden hazai szerepében, s némely külhoni produkcióját felvételről.

Láttam már ártatlan szerelmes kislánynak és kegyetlen hercegnőnek, uralkodásra vágyó pszichopatának és szerelméért mindent feláldozó asszonynak. Láttam lánynak, feleségnek, anyának, láttam uralkodónak és láttam nincstelennek, láttam meggondolatlannak és megfontoltnak, hidegnek és szenvedélyesnek. Alakításaiban hősnőit visszatérően jellemzi Lukács jellegzetesen egyenes testtartása éppúgy, mint hangjának vivőereje, vagy egyedien ritka hangszíne.

A világ legjelentősebb dalszínházaiban is viharos sikert aratott szopránunk mostanában kevesebbet lép fel operaszerepekben és sajnálatosan anyaszínháza is a korábbinál kevésbé épít tehetségére.

Alexander Graham Bell, a telefon feltalálója mondta egyszer, „ha egy ajtó bezárul, valahol egy másik mindig kinyílik.” Lukács Gyöngyi nem toporgott sokáig a csukott ajtó előtt, sejthetően a művészi fejlődés igénye hajtotta tovább, s keresett magának új feladatot. De még az is lehet, hogy már korábban benne volt ez a kicsit váratlannak tűnő irányváltás.

Az újabb ajtón a „Csajkovszkij, Rahmanyinov dalaifelirat fogadta, ide kopogtatott be hát.

Aki hozzám hasonló módon, zenei értelemben a 70-es, 80-as években szocializálódott, még találkozhatott nagy, mára már legendává nemesedő dalestekkel, ahol, ha nem is hétről hétre, de legalább havonta összetalálkozhatott egy teltházas zeneakadémiai nagytermi csapat valamely világsztár énekes jóvoltából, Adam, Alva, Donath, Fassbänder, Gedda, Ludwig, Milcseva, Moser, Nyesztyerenko, Obrazcova, Prey, Schreier és a többiek dalestjein. Valahogy Csajkovszkij és Rahmanyinov akkoriban is a szláv ajkúak specialitása volt, de komplett egészestét velük még ők sem vállaltak be. Jelen sorok pedig írója mindig jobban szerette a homogénebb szerzői összeállításokat, s ez csak olyankor jött össze, amikor valaki egy hatalmasabb dalciklust vállalt fel, legtöbbször Schubert valamelyik ismertebb opuszát.

Lukács Gyöngyi persze nem a mások által kitaposott ösvényt követte ezúttal sem. Egy-egy félidő Csajkovszkijból és Rahmanyinovból nemcsak a saját hangi, hanem a publikum befogadási határait is feszegette.

A tizenhárom Csajkovszkij-románc bizony nem a hagyományos értelembe vett könnyed zene. Vérbeli operai témák, olykor súlyos nagyoperai hangadást követelve maguknak. Már csak ez az első félidő messze meghaladta mondjuk Tatjana zenei anyagát, hogy csak egyet említsek Lukács korábbi szláv feladataiból.

Az énekesnő válogatása nem a hangkímélésre szorítkozott tehát. A dalok között a legszélsőségesebb szenvedélyek vonultak fel a bimbózó szerelemtől a szomorú visszaemlékezésig, a rajongástól a vad gyűlöletig. Lukács a legszélesebb skálát vonultatta fel a saját eszköztárának teljes bevetésével. Olykor egészen letaglózó drámaisággal („Ha ismertem volna…”), máskor meg a finom hangutánzó tájleírással („Fű is voltam én már”) teremtette meg a Solti György Terem közönségének olykor szívszorító, máskor meg elragadtatott, vagy éppen rajongó hangulatát.

Csajkovszkij dalai a mindennapi élet apró rezzenéseiből állnak össze, de így egymás után hallgatva őket egyszer csak megjelenik az orosz lélek és gondolkodás a hangok, frázisok nyomán. Furának hathat, de a lét hétköznapi örömei, keservei mögött feltűnik az ember, a csehovi színpad és dráma, a puskini, lermontovi líra, ami így egyben maga az orosz lét szinte filozofikus megtestesülése a hangok által. Lukács Gyöngyi számomra ennek a hangulatnak a spontán, őszinte, tiszta és sokszínű tolmácsolásával okozta a legnagyobb meglepetést.

Rahmanyinov, egykori Csajkovszkij-tanítványként sokat vitt magával mestere hagyatékából, de mégis a saját útját járta. Hasonló alapokról indult, de nagyon más eredményre jutott. Dalai mintha sokkal kisebb világot foglalnának magukba – legalábbis Csajkovszkijhoz viszonyítva. Szokás hivatkozni Rahmanyinov kiemelkedő pianista képességeire, ami – mint majdnem minden zongorista zeneszerzőnél – a kíséretet az énekhanggal azonos szintre emelte. A második részben felhangzó tíz Rahmanyinov-dalban ezért némileg csökkent az énekes felelőssége, a rá nehezedő súly, hiszen az előadás több pontján a kísérő hangszer vált a legfőbb elbeszélővé.

Talán ezért, talán másért, Rahmanyinov dalai – egy-két kivételtől eltekintve – kevéssé különültek el egymástól, mintha végig ugyanazt a művet hallanánk, ugyanazt az érzést, ugyanazt a hangvételt. Lukács Gyöngyi előadásában a Rahmanyinov-opuszok közül kiemelkedett a drámai Töredék Musset-hez, amelyben a fájdalom és gyönyör arcait megrendítően tudta bemutatni.

Az énekesnő anyanyelvi szinten nyúlt az orosz dalokhoz, ami természetes velejárója annak, hogy énektanulmányait Moszkvában végezte. Hangadása és egész előadói éthosza egyenesen predesztinálta erre a műsorra. A dalok változatosságát kevés gesztussal és mégis sokszínűen tudta közvetíteni. A hatalmas anyagot nemcsak munícióval, hanem erővel is fölényesen bírta, e téren talán egyedül a legutolsó Rahmanyinov-dalban érezhettük a határok közelségét. Lukács Gyöngyi dalestje fényesen igazolta tavalyi interjúnk utolsó mondatát: "Az énekes lelkéből él…"

Farkas Gábor mindvégig odaadó, precíz és lelkes kísérője volt Lukácsnak, egyedül a Rahmanyinov dalokban éreztem visszatérően azt, hogy kevéssé mert (vagy tudott) élni hangszerének szólisztikus lehetőségeivel.

A bevezetőben említett (ma már tudjuk: paradicsomi) időszak elmúltával a dal ritka vendég lett a koncertpódiumon. Sok ilyen lelkes koncertet kívánok mindannyiunknak az árkádiai világ visszatértéhez.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
11:00 : Budapest
Erkel Színház, Bernáth Büfé

"Ringató"

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Gaál-Wéber Ildikó (ének), Alszászy Gábor (zongora)
Vass Lajos Kamarakórus
Krulik Eszter (hegedű), Baja Mónika (zongora)
Vezényel: Kocsis-Holper Zoltán
"Doktorandusz koncertek 5."
MONTEVERDI: Sfogava con le stelle
MONTEVERDI: Io mi son giovinetta
MONTEVERDI: Si ch'io vorrei morire
JAAKKO MANTYJARVI: Four Shakespeare Songs
ERIC WHITACRE: Five Hebrew Love Songs
BARTÓK: Öt dal, Op. 15
HAYDN: Arianna Naxosban, Hob. XXVIb:2 – kantáta énekhangra és zongorára
VERDI: „Condotta ell’era in ceppi” – Azucena áriája a II. felvonásból

19:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia

Li Ke (hegedű), Hotzi Mátyás (cselló), Moldoványi András (zongora)
"Kamarazene 200 húron"
Az LFZE Kamarazene Tanszékének hangversenysorozata
BEETHOVEN: B-dúr trió, Op.11 („Gassenhauer”)
CSAJKOVSZKIJ: a-moll trió, Op.50

19:00 : Budapest
Erkel Színház

MOZART: Cosí fan tutte

19:00 : Budapest
Uránia Nemzeti Filmszínház

Eckhardt Violetta, Jász Pál (hegedű), Sipos Gábor, Máté Győző (brácsa), Szabó Ildikó (gordonka), Szabó Péter (gordonka)
"Take Brahms – 4. hangverseny: Vonós szextettek"
BRAHMS: B-dúr vonós szextett Nr.1., Op. 18
BRAHMS: G-dúr vonós szextett Nr.2., Op. 36

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Pierre-Laurent Aimard (zongora)
BEETHOVEN: 29. (B-dúr) szonáta, Op.106 („Hammerklavier”)
PROKOFJEV: Szarkazmusok, Op.17O
OBUKHOV: Révélation
SZKRJABIN: 10. szonáta, Op.70
SZKRJABIN: 5. szonáta, Op.53

19:30 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Jonas Kaufmann és Diana Damrau dalestje
közreműködik: Helmut Deutsch (zongora)
19:00 : Lendva
Športna dvorana DSŠ Lendava

"Kárpát-Haza OperaTúra"
LEHÁR: A víg özvegy
A mai nap
elhunyt:
1903 • Hugo Wolf, zeneszerző (sz. 1860)
1983 • Adrian Boult, karmester (sz. 1889)
2010 • Ágai Karola, énekes (sz. 1927)
2013 • Wolfgang Sawallisch, karmester (sz. 1923)