vissza a cimoldalra
2018-09-24
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61042)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4057)
Haladjunk tovább... (214)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2283)
Társművészetek (1268)
Momus társalgó (6348)
Milyen zenét hallgatsz most? (24997)
Kedvenc előadók (2821)
Kedvenc művek (143)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11288)
A csapos közbeszól (95)

Balett-, és Táncművészet (5554)
Operett, mint színpadi műfaj (3702)
Élő közvetítések (7408)
Kedvenc magyar operaelőadók (1090)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (1069)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2891)
A nap képe (2095)
film és zene (189)
Kimernya? (2752)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4338)
Ilosfalvy Róbert (812)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1480)
Franz Schmidt (3183)
Palcsó Sándor (227)
Momus-játék (5515)
Opernglas, avagy operai távcső... (20137)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Az ajtón belül – Lukács Gyöngyi és Farkas Gábor dalestje a Solti Teremben
- zéta -, 2016-10-10 [ Budapesten ]
nyomtatóbarát változat

Lukács Gyöngyi és Farkas Gábor 2016. október 4.
Zeneakadémia, Solti György Terem

Lukács Gyöngyi – ének
Farkas Gábor – zongora

Csajkovszkij és Rahmanyinov dalai

Egészen kedd estig azt hittem, alaposan ismerem Lukács Gyöngyit. A pálya első hangja óta kísérem figyelemmel, láttam élőben szinte minden hazai szerepében, s némely külhoni produkcióját felvételről.

Láttam már ártatlan szerelmes kislánynak és kegyetlen hercegnőnek, uralkodásra vágyó pszichopatának és szerelméért mindent feláldozó asszonynak. Láttam lánynak, feleségnek, anyának, láttam uralkodónak és láttam nincstelennek, láttam meggondolatlannak és megfontoltnak, hidegnek és szenvedélyesnek. Alakításaiban hősnőit visszatérően jellemzi Lukács jellegzetesen egyenes testtartása éppúgy, mint hangjának vivőereje, vagy egyedien ritka hangszíne.

A világ legjelentősebb dalszínházaiban is viharos sikert aratott szopránunk mostanában kevesebbet lép fel operaszerepekben és sajnálatosan anyaszínháza is a korábbinál kevésbé épít tehetségére.

Alexander Graham Bell, a telefon feltalálója mondta egyszer, „ha egy ajtó bezárul, valahol egy másik mindig kinyílik.” Lukács Gyöngyi nem toporgott sokáig a csukott ajtó előtt, sejthetően a művészi fejlődés igénye hajtotta tovább, s keresett magának új feladatot. De még az is lehet, hogy már korábban benne volt ez a kicsit váratlannak tűnő irányváltás.

Az újabb ajtón a „Csajkovszkij, Rahmanyinov dalaifelirat fogadta, ide kopogtatott be hát.

Aki hozzám hasonló módon, zenei értelemben a 70-es, 80-as években szocializálódott, még találkozhatott nagy, mára már legendává nemesedő dalestekkel, ahol, ha nem is hétről hétre, de legalább havonta összetalálkozhatott egy teltházas zeneakadémiai nagytermi csapat valamely világsztár énekes jóvoltából, Adam, Alva, Donath, Fassbänder, Gedda, Ludwig, Milcseva, Moser, Nyesztyerenko, Obrazcova, Prey, Schreier és a többiek dalestjein. Valahogy Csajkovszkij és Rahmanyinov akkoriban is a szláv ajkúak specialitása volt, de komplett egészestét velük még ők sem vállaltak be. Jelen sorok pedig írója mindig jobban szerette a homogénebb szerzői összeállításokat, s ez csak olyankor jött össze, amikor valaki egy hatalmasabb dalciklust vállalt fel, legtöbbször Schubert valamelyik ismertebb opuszát.

Lukács Gyöngyi persze nem a mások által kitaposott ösvényt követte ezúttal sem. Egy-egy félidő Csajkovszkijból és Rahmanyinovból nemcsak a saját hangi, hanem a publikum befogadási határait is feszegette.

A tizenhárom Csajkovszkij-románc bizony nem a hagyományos értelembe vett könnyed zene. Vérbeli operai témák, olykor súlyos nagyoperai hangadást követelve maguknak. Már csak ez az első félidő messze meghaladta mondjuk Tatjana zenei anyagát, hogy csak egyet említsek Lukács korábbi szláv feladataiból.

Az énekesnő válogatása nem a hangkímélésre szorítkozott tehát. A dalok között a legszélsőségesebb szenvedélyek vonultak fel a bimbózó szerelemtől a szomorú visszaemlékezésig, a rajongástól a vad gyűlöletig. Lukács a legszélesebb skálát vonultatta fel a saját eszköztárának teljes bevetésével. Olykor egészen letaglózó drámaisággal („Ha ismertem volna…”), máskor meg a finom hangutánzó tájleírással („Fű is voltam én már”) teremtette meg a Solti György Terem közönségének olykor szívszorító, máskor meg elragadtatott, vagy éppen rajongó hangulatát.

Csajkovszkij dalai a mindennapi élet apró rezzenéseiből állnak össze, de így egymás után hallgatva őket egyszer csak megjelenik az orosz lélek és gondolkodás a hangok, frázisok nyomán. Furának hathat, de a lét hétköznapi örömei, keservei mögött feltűnik az ember, a csehovi színpad és dráma, a puskini, lermontovi líra, ami így egyben maga az orosz lét szinte filozofikus megtestesülése a hangok által. Lukács Gyöngyi számomra ennek a hangulatnak a spontán, őszinte, tiszta és sokszínű tolmácsolásával okozta a legnagyobb meglepetést.

Rahmanyinov, egykori Csajkovszkij-tanítványként sokat vitt magával mestere hagyatékából, de mégis a saját útját járta. Hasonló alapokról indult, de nagyon más eredményre jutott. Dalai mintha sokkal kisebb világot foglalnának magukba – legalábbis Csajkovszkijhoz viszonyítva. Szokás hivatkozni Rahmanyinov kiemelkedő pianista képességeire, ami – mint majdnem minden zongorista zeneszerzőnél – a kíséretet az énekhanggal azonos szintre emelte. A második részben felhangzó tíz Rahmanyinov-dalban ezért némileg csökkent az énekes felelőssége, a rá nehezedő súly, hiszen az előadás több pontján a kísérő hangszer vált a legfőbb elbeszélővé.

Talán ezért, talán másért, Rahmanyinov dalai – egy-két kivételtől eltekintve – kevéssé különültek el egymástól, mintha végig ugyanazt a művet hallanánk, ugyanazt az érzést, ugyanazt a hangvételt. Lukács Gyöngyi előadásában a Rahmanyinov-opuszok közül kiemelkedett a drámai Töredék Musset-hez, amelyben a fájdalom és gyönyör arcait megrendítően tudta bemutatni.

Az énekesnő anyanyelvi szinten nyúlt az orosz dalokhoz, ami természetes velejárója annak, hogy énektanulmányait Moszkvában végezte. Hangadása és egész előadói éthosza egyenesen predesztinálta erre a műsorra. A dalok változatosságát kevés gesztussal és mégis sokszínűen tudta közvetíteni. A hatalmas anyagot nemcsak munícióval, hanem erővel is fölényesen bírta, e téren talán egyedül a legutolsó Rahmanyinov-dalban érezhettük a határok közelségét. Lukács Gyöngyi dalestje fényesen igazolta tavalyi interjúnk utolsó mondatát: "Az énekes lelkéből él…"

Farkas Gábor mindvégig odaadó, precíz és lelkes kísérője volt Lukácsnak, egyedül a Rahmanyinov dalokban éreztem visszatérően azt, hogy kevéssé mert (vagy tudott) élni hangszerének szólisztikus lehetőségeivel.

A bevezetőben említett (ma már tudjuk: paradicsomi) időszak elmúltával a dal ritka vendég lett a koncertpódiumon. Sok ilyen lelkes koncertet kívánok mindannyiunknak az árkádiai világ visszatértéhez.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
17:00 : Budapest
Szent István Bazilika

Virágh András (orgona)

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Dame Emma Kirkby, Szemere Zita (szoprán), Bárány Péter (kontratenor), Kovács István (basszus)
A Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara, Énekkara és Gyermekkórusa (karigazgató: Pad Zoltán és Walter Judit)
Vezényel: Howard Williams
PURCELL: A tündérkirálynő (részletek)
PURCELL: Dido és Aeneas (részletek)
BRITTEN: Zenekari kalauz fiataloknak – Variációk és fúga egy Purcell-témára, Op.34
BRITTEN: Szentivánéji álom, op. 64 (részletek)

19:45 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Sylvia Schwartz (szoprán)
Cantemus Vegyeskar (karigazgató: Szabó Soma)
Budapesti Fesztiválzenekar
Vezényel: Fischer Iván
ČIURLIONIS: Az erdőben
ARVO PÄRT: Como cierva sedienta
PETERIS VASKS: Epifania
ARVO PÄRT: Te Deum
19:00 : Miskolc
Művészetek Háza

Oláh Vilmos (hegedű)
Miskolci Szimfonikus Zenekar
vez.: Dobszay Péter
WAGNER: A bolygó hollandi – nyitány
WIENIAWSKI: II. (d-moll) hegedűverseny, Op. 22
SIBELIUS: II. (D-dúr) szimfónia, Op. 43

19:00 : Varsó
Lengyel Színház

V4 Operaturné
JANÁČEK: Jenůfa
A mai nap
született:
1922 • Cornell MacNeil, énekes
1922 • Ettore Bastianini, operaénekes († 1967)
1927 • Alfredo Kraus, énekes († 1999)
elhunyt:
1960 • Seiber Mátyás, zeneszerző (sz. 1905)
2014 • Christopher Hogwood, karmester (sz. 1941)