vissza a cimoldalra
2018-04-23
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (3971)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (60766)
Társművészetek (1246)
Momus társalgó (6313)
Milyen zenét hallgatsz most? (24996)
Haladjunk tovább... (213)
Kedvenc előadók (2821)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2277)
Kedvenc művek (143)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11266)
A csapos közbeszól (95)

Erkel Színház (9205)
Komlóssy Erzsébet (37)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (753)
Élő közvetítések (7039)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2678)
Operett, mint színpadi műfaj (3576)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1382)
Franz Schmidt (3107)
Opernglas, avagy operai távcső... (20064)
Sz. Ágai Karola-drámai koloratúrszoprán (466)
Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. (690)
Lisztről emelkedetten (905)
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? (2497)
Lehár Ferenc (625)
Callas (438)
Alexandru Agache, a bariton (122)

Fórumok teljes listája
Apróhirdetések
• 2018-04-17
A Magyar Nemzeti Énekkar meghallgatást hirdet bariton és basszus szólamra, valamint basszus szólamvezetői megbízatásra szakirányú felsőfokú végzettséggel rendelkező énekesek számára.

A meghallgatás anyaga:

1. Szabadon választott skála, ami a hangterjedelmet bemutatja.

2. Két szabadon választott, különböző karakterű darab (ária, vagy dal) előadása (zongorakísérőt biztosítunk)

3. Előre megadott énekkari állások előadása zongorakísérettel az alábbi művekből (kottát kérésre biztosítunk):

- Bach: h moll mise
- Brahms: Német Requiem
- Bartók: Cantata profana
- Verdi: Quattro pezzi sacri

4. Lapról olvasás

5. Szólampróba vezetése (csak szólamvezető-jelölt esetében!)


Jelentkezés részletes szakmai önéletrajzzal 2018. május 10-ig Tóth Antal menedzsernél a toth.a@filharmonikusok.hu e-mailcímen.
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Az ajtón belül – Lukács Gyöngyi és Farkas Gábor dalestje a Solti Teremben
- zéta -, 2016-10-10 [ Budapesten ]
nyomtatóbarát változat

Lukács Gyöngyi és Farkas Gábor 2016. október 4.
Zeneakadémia, Solti György Terem

Lukács Gyöngyi – ének
Farkas Gábor – zongora

Csajkovszkij és Rahmanyinov dalai

Egészen kedd estig azt hittem, alaposan ismerem Lukács Gyöngyit. A pálya első hangja óta kísérem figyelemmel, láttam élőben szinte minden hazai szerepében, s némely külhoni produkcióját felvételről.

Láttam már ártatlan szerelmes kislánynak és kegyetlen hercegnőnek, uralkodásra vágyó pszichopatának és szerelméért mindent feláldozó asszonynak. Láttam lánynak, feleségnek, anyának, láttam uralkodónak és láttam nincstelennek, láttam meggondolatlannak és megfontoltnak, hidegnek és szenvedélyesnek. Alakításaiban hősnőit visszatérően jellemzi Lukács jellegzetesen egyenes testtartása éppúgy, mint hangjának vivőereje, vagy egyedien ritka hangszíne.

A világ legjelentősebb dalszínházaiban is viharos sikert aratott szopránunk mostanában kevesebbet lép fel operaszerepekben és sajnálatosan anyaszínháza is a korábbinál kevésbé épít tehetségére.

Alexander Graham Bell, a telefon feltalálója mondta egyszer, „ha egy ajtó bezárul, valahol egy másik mindig kinyílik.” Lukács Gyöngyi nem toporgott sokáig a csukott ajtó előtt, sejthetően a művészi fejlődés igénye hajtotta tovább, s keresett magának új feladatot. De még az is lehet, hogy már korábban benne volt ez a kicsit váratlannak tűnő irányváltás.

Az újabb ajtón a „Csajkovszkij, Rahmanyinov dalaifelirat fogadta, ide kopogtatott be hát.

Aki hozzám hasonló módon, zenei értelemben a 70-es, 80-as években szocializálódott, még találkozhatott nagy, mára már legendává nemesedő dalestekkel, ahol, ha nem is hétről hétre, de legalább havonta összetalálkozhatott egy teltházas zeneakadémiai nagytermi csapat valamely világsztár énekes jóvoltából, Adam, Alva, Donath, Fassbänder, Gedda, Ludwig, Milcseva, Moser, Nyesztyerenko, Obrazcova, Prey, Schreier és a többiek dalestjein. Valahogy Csajkovszkij és Rahmanyinov akkoriban is a szláv ajkúak specialitása volt, de komplett egészestét velük még ők sem vállaltak be. Jelen sorok pedig írója mindig jobban szerette a homogénebb szerzői összeállításokat, s ez csak olyankor jött össze, amikor valaki egy hatalmasabb dalciklust vállalt fel, legtöbbször Schubert valamelyik ismertebb opuszát.

Lukács Gyöngyi persze nem a mások által kitaposott ösvényt követte ezúttal sem. Egy-egy félidő Csajkovszkijból és Rahmanyinovból nemcsak a saját hangi, hanem a publikum befogadási határait is feszegette.

A tizenhárom Csajkovszkij-románc bizony nem a hagyományos értelembe vett könnyed zene. Vérbeli operai témák, olykor súlyos nagyoperai hangadást követelve maguknak. Már csak ez az első félidő messze meghaladta mondjuk Tatjana zenei anyagát, hogy csak egyet említsek Lukács korábbi szláv feladataiból.

Az énekesnő válogatása nem a hangkímélésre szorítkozott tehát. A dalok között a legszélsőségesebb szenvedélyek vonultak fel a bimbózó szerelemtől a szomorú visszaemlékezésig, a rajongástól a vad gyűlöletig. Lukács a legszélesebb skálát vonultatta fel a saját eszköztárának teljes bevetésével. Olykor egészen letaglózó drámaisággal („Ha ismertem volna…”), máskor meg a finom hangutánzó tájleírással („Fű is voltam én már”) teremtette meg a Solti György Terem közönségének olykor szívszorító, máskor meg elragadtatott, vagy éppen rajongó hangulatát.

Csajkovszkij dalai a mindennapi élet apró rezzenéseiből állnak össze, de így egymás után hallgatva őket egyszer csak megjelenik az orosz lélek és gondolkodás a hangok, frázisok nyomán. Furának hathat, de a lét hétköznapi örömei, keservei mögött feltűnik az ember, a csehovi színpad és dráma, a puskini, lermontovi líra, ami így egyben maga az orosz lét szinte filozofikus megtestesülése a hangok által. Lukács Gyöngyi számomra ennek a hangulatnak a spontán, őszinte, tiszta és sokszínű tolmácsolásával okozta a legnagyobb meglepetést.

Rahmanyinov, egykori Csajkovszkij-tanítványként sokat vitt magával mestere hagyatékából, de mégis a saját útját járta. Hasonló alapokról indult, de nagyon más eredményre jutott. Dalai mintha sokkal kisebb világot foglalnának magukba – legalábbis Csajkovszkijhoz viszonyítva. Szokás hivatkozni Rahmanyinov kiemelkedő pianista képességeire, ami – mint majdnem minden zongorista zeneszerzőnél – a kíséretet az énekhanggal azonos szintre emelte. A második részben felhangzó tíz Rahmanyinov-dalban ezért némileg csökkent az énekes felelőssége, a rá nehezedő súly, hiszen az előadás több pontján a kísérő hangszer vált a legfőbb elbeszélővé.

Talán ezért, talán másért, Rahmanyinov dalai – egy-két kivételtől eltekintve – kevéssé különültek el egymástól, mintha végig ugyanazt a művet hallanánk, ugyanazt az érzést, ugyanazt a hangvételt. Lukács Gyöngyi előadásában a Rahmanyinov-opuszok közül kiemelkedett a drámai Töredék Musset-hez, amelyben a fájdalom és gyönyör arcait megrendítően tudta bemutatni.

Az énekesnő anyanyelvi szinten nyúlt az orosz dalokhoz, ami természetes velejárója annak, hogy énektanulmányait Moszkvában végezte. Hangadása és egész előadói éthosza egyenesen predesztinálta erre a műsorra. A dalok változatosságát kevés gesztussal és mégis sokszínűen tudta közvetíteni. A hatalmas anyagot nemcsak munícióval, hanem erővel is fölényesen bírta, e téren talán egyedül a legutolsó Rahmanyinov-dalban érezhettük a határok közelségét. Lukács Gyöngyi dalestje fényesen igazolta tavalyi interjúnk utolsó mondatát: "Az énekes lelkéből él…"

Farkas Gábor mindvégig odaadó, precíz és lelkes kísérője volt Lukácsnak, egyedül a Rahmanyinov dalokban éreztem visszatérően azt, hogy kevéssé mert (vagy tudott) élni hangszerének szólisztikus lehetőségeivel.

A bevezetőben említett (ma már tudjuk: paradicsomi) időszak elmúltával a dal ritka vendég lett a koncertpódiumon. Sok ilyen lelkes koncertet kívánok mindannyiunknak az árkádiai világ visszatértéhez.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
17:00 : Budapest
Szent István Bazilika

Virágh András (orgona)

17:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Révész Márk (kürt)
Szűts Apor. Budai Rita, Forró Fruzsina (zongora)
Kovács Csilla (hegedű)
Duna Szimfonikus Zenekar
Vezényel: Dobszay Péter
Révész Márk kürt diplomakoncertje
MOZART: 3. (Esz-dúr) kürtverseny, K. 447
SZŰTS APOR: Moments musicaux – No. 3
STRAUSS: Noktürn, Op.7
BRAHMS: Esz-dúr kürttrió, Op.40

17:00 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Vörös Ádám (trombita)
Németh Tamás, Kránitz Imre, Stepper Tibor (trombita)
Győri Filharmonikus Zenekar
Vörös Ádám trombita diplomakoncertje
VIVALDI: B-dúr kettősverseny, RV 548
MOZART: G-dúr cassation, K. 63 – 3. Andante
HAYDN: Esz-dúr trombitaverseny, Hob. VIIe:1
PERSICHETTI: Parable XIV, op. 127
TALLÉR ZSÓFIA: Trombitaparty

19:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia

Rozsnyói Judit (hegedű)
Körmendi Johanna (hegedű), Gál Márti (brácsa), Baksa Krisztina (cselló)
A hallgató barátaiból alakult kamarazenekar
Vezényel: Dobszay-Meskó Ilona
Rozsnyói Judit (osztatlan) hegedű diplomakoncertje
J.S. BACH: 1. (h-moll) hegedű partita - 5. Sarabande; 6. Double; 7. Tempo di Borea; 8. Double
MOZART: 3. (G-dúr) hegedűverseny, K. 216
RAVEL: F-dúr vonósnégyes

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Bolykó Isván (kürt)
Sarkady Katalin (zongora)
Pecze Balázs, Kirsch Bence (trombita), Sztán Attila (harsona), Lukács Gergely (tuba)
Győri Filharmonikus Zenekar
Vezényel: Berkes Kálmán
"Bolykó István kürt diplomakoncertje"
BOZZA: En Forêt
MOZART: 3. (Esz-dúr) kürtverseny, K. 447
R.STRAUSS: 2. (Esz-dúr) kürtverseny
BARABÁS ÁRPÁD: Sonata in Blues

20:00 : Budapest
Mátyás-templom

Samuel Marino, Gavodi Zoltán, Alex Potter, Markus Francke, Wolf Matthias Friedrich
Nemzeti Énekkar (karigazgató: Somos Csaba)
Nemzeti Filharmonikus Zenekar
vez.: Hamar Zsolt
BACH: h-moll mise
A mai nap
született:
1857 • Ruggiero Leoncavallo, zeneszerző († 1919)
1858 • Ethel Mary Smyth, zeneszerző († 1944)