vissza a cimoldalra
2018-09-20
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4057)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61041)
Haladjunk tovább... (214)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2283)
Társművészetek (1268)
Momus társalgó (6348)
Milyen zenét hallgatsz most? (24997)
Kedvenc előadók (2821)
Kedvenc művek (143)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11288)
A csapos közbeszól (95)

Lisztről emelkedetten (917)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (1060)
Pantheon (2259)
Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. (774)
Simándy József - az örök tenor (550)
A nap képe (2093)
Élő közvetítések (7395)
Operett, mint színpadi műfaj (3699)
Jonas Kaufmann (2273)
Help me! (1091)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1478)
Franz Schmidt (3180)
Balett-, és Táncművészet (5548)
Opernglas, avagy operai távcső... (20136)
Momus-játék (5512)
Kimernya? (2746)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Előhang egy ígéretes évadhoz - A Nemzeti Filharmonikusok Bartók hangversenye
- dni -, 2016-10-09 [ Budapesten ]
nyomtatóbarát változat

Bartók Béla 2016. szeptember 25.
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Ránki Dezső (zongora)
Nemzeti Filharmonikus Zenekar
vez.: Kocsis Zoltán
BARTÓK: Két kép, op. 10, Sz. 46, BB 59
BARTÓK: III. zongoraverseny Sz. 119, BB 127
BARTÓK: Négy zenekari darab, op. 12. Sz. 51, BB 64
BARTÓK: Táncszvit Sz. 77, BB 86

Egyszer érdekes lenne valamelyik fórumon is megvitatni, vajon a koncertnaptárakat böngészve ki hogyan választ. A különlegességek, a még nem hallott művek a vonzók? A hozzánk ritkán látogató világsztárok nevére mozdulunk? Vagy vannak saját kedvenc műveink?

Nagyon összetett kérdés, amikor néha magam sem tudom megmagyarázni, miért érzem úgy, hogy erre, vagy arra a koncertre márpedig mindenképpen el szeretnék menni.

Ebben az esetben például a műveket nagyjából ismerem – igaz, a Négy zenekari darabot nem játsszák olyan sűrűn, mint kellene, de meglepő újdonságról nincs szó – a közreműködőket pedig külön-külön és együtt is nagyon sokszor hallottuk. Egyszóval nem számítok nagy meglepetésre, és meglehet, éppen ebben rejlik a „titok”.

Például öregségemre valahogy úgy érzem, többször szeretnék Bartók műveket hallani. Igazi, hiteles – és bármilyen különösen hangzik - „jóindulatú” rendet érzek bennük, és ez a megbízható tisztaság elmondhatatlanul felértékelődött számomra az utóbbi időkben.

A Nemzeti Filharmonikus Zenekarban és Kocsisban is okom van megbízni. Kocsis persze annál sokkal érzékenyebb művész, hogy megbízhatósággal, pláne kiszámíthatósággal gyanúsítsuk. Ha nem is túl gyakran, de néha előfordult olyan eset, hogy egy két-három évvel korábban összeállított bérletes műsor valamely darabja a koncerten már nem érdekelte annyira, hogy lelkesítő előadást vezényeljen, viszont – talán cserébe - annál varázslatosabb és emlékezetesebb, amikor meg akar nekünk mutatni valamit. És Bartók valahogy mindig ilyen.

Persze, vannak jó karmesterek rajta kívül is, nem ő tud egyedül megbírkózni a mester partitúráival, de a teljes életművet ilyen mélységekig nem nagyon ismeri más.

Szerintem ez a fő oka annak, hogy a Két kép, vagy a Táncszvit jelen előadásáról nem is nagyon tudok mit mondani. Ha egy koncertről valaki azt mondja, hogy az „interpretáció nem állt a mű és hallgató közé” legtöbbször pejoratív gondolatai vannak, én viszont most valami olyat értek alatta, hogy egyszerűen nem zavar semmi. Nem kell egyéni megoldások magyarázatát keresnem, minden magától értetődő és természetes – de mondhatnám azt is, hogy „otthonos”. Ez olyasmi, mint amikor az anyanyelveden szólnak hozzád. Érted, de nem kell külön intellektuális munkával dekódolni a szöveget, hiszen a megértés valahol, egy más szinten már megtörtént.

Meglepő és emlékezetes újdonságot csak a zongoraverseny hozott, de valójában az is inkább külsőségekben. Történt ugyanis, hogy kivételesen a földszint legelső sorában ültünk. A zongora fedelét felnyitva, az mint egy hangreflektor pontosan és közvetlenül ránk irányított mindent, ami abból a hangszerből kijött. Egy-két pillanatig kerestem a helyem ebben a nagyon attraktív, túlságosan is közvetlen, mondhatni agresszív hang-özönben, de végül is nem zavart sokáig az, hogy felborultak az arányok és bizonyos hangszerek, illetve hangszercsoportok háttérbe szorultak.

Cserébe ugyanis Ránki Dezső játékát kaptam, akinek a tevékenységét soha korábban nem tudtam ilyen közvetlenül, szinte belülről követni. Szinte le tudtam volna kottázni, mindenesetre most egy olyan szemszögből hallhattam az egészet, ami a nagyon jól ismert műnek is számtalan szép és eddig ismeretlen részletét világította meg.

Jó volt ott lenni ezen a hangversenyen, tulajdonképpen Bartók még halálában is nagy szolgálatot tett nekünk. Ez az évforduló szeptember végén egyértelműen a legjobb alkalom arra, hogy elkezdődjön egy új koncert-szezon. Egy nyári szünet után újra üzembe helyezzük magunkat, bemelegítünk, mondhatni újrakalibráljuk az egész zene-befogadó és élvező rendszerünket. És mostantól ez a Bartók koncert - NFZ-vel, Kocsissal és Ránkival - lesz a viszonyítási alapunk. Igazán jó dolgunk van...

Műsorajánló
Mai ajánlat:
16:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Dávida Tamás (trombita)
Nagao Haruka (hegedű), Csikota Gergely, Király Tibor, Kirsch Bence, Kresz Richárd, Nagy Csaba, Seidl Dénes (trombita), Thiago Bertoldi (zongora)
A hallgató barátaiból alakult zenekar
"Dávida Tamás trombita DLA doktori zárókoncertje"
VIVALDI: B-dúr kettősverseny, RV 548
ENESCU: Legenda
HORVÁTH BALÁZS: Escalator
BOZAY ATTILA: Concertino
ERIC EWAZEN: Fantázia hét trombitára

16:00 : Budapest
Belvárosi Nagyboldogasszony Főplébánia-templom

Orgonahangverseny

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Óbudai Danubia Zenekar
Vezényel: Hámori Máté
LUTOSŁAWSKI: Concerto zenekarra
BARTÓK: Concerto zenekarra, BB 123
19:30 : Székesfehérvár
Ciszterci templom

Szili Gabriella, Alexander Schneider, Megyesi Zoltán, Najbauer Lóránt (ének)
Kodály Zoltán Kórusiskola Exsultate Fiúvegyeskara (karnagy: Tóth Márton)
Alba Regia Szimfonikus Zenekar
Vezényel: Dinyés Soma
JOHANN SCHELLE: Erkenne deine Missetat – kantáta
JAN DISMAS ZELENKA: Barbara dira effera - alt szólókantáta ZWV 164
HÄNDEL: F-dúr Concerto grosso Op. 6 No. 2
J.S. BACH: Herr, gehe nicht ins Gericht – kantáta BWV 105
A mai nap
elhunyt:
1908 • Pablo de Sarasate, hegedűs, zeneszerző (sz. 1844)
1957 • Jean Sibelius, zeneszerző (sz. 1865)