vissza a cimoldalra
2018-06-20
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4027)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (60868)
Momus társalgó (6335)
Milyen zenét hallgatsz most? (24997)
Társművészetek (1255)
Haladjunk tovább... (213)
Kedvenc előadók (2821)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2277)
Kedvenc művek (143)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11277)
A csapos közbeszól (95)

Opernglas, avagy operai távcső... (20098)
Erkel Ferenc (1044)
Jacques Offenbach (471)
Pantheon (2229)
Bánk bán (2965)
Palcsó Sándor (214)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2768)
Erkel Színház (9339)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (892)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1424)
Franz Schmidt (3141)
Wagner (2593)
Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók (1234)
László Margit (149)
A díjakról általában (1026)
Élő közvetítések (7243)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Giuseppe di Stefano 95
- zéta -, 2016-07-24 [ Kommentár ]
nyomtatóbarát változat

Giuseppe di Stefano Épp ma lenne 95 esztendős az operai önsorsrontás egyik szinonimája, Giuseppe di Stefano.

Rendhagyó pályája rendhagyó módon is indult. Már fiatalon énekversenyt nyert, de alig múlt 18 éves, amikor kitört a II. világháború, s Pippót besorozták katonának. Később legendássá váló fegyelmezetlen életmódja már akkor gondokat okozott, ezért inkább a fogdában énekelgetett magában. Így viszont egy zenebarát orvos felismerhette páratlan tehetségét, mert alkalmatlannak minősítve visszajuttatta a civil életbe.

Ezután villámgyorsan beindult karrier, előbb a könnyűzenében (Nino Florio néven), majd egyre inkább az opera világában találta meg magát. Ha a 23 évesen rögzített felvételeibe belehallgatunk, megállapíthatjuk, hogy a később rá jellemző minden tudásnak és erénynek már akkor tökéletesen birtokában volt. Hangja telten, egyedi fénnyel, csodás líraisággal és a tenoristáknál oly ritka nemes karcsúsággal szárnyalt. Könnyed, akadálytalan hangadása, páratlan diminuendói a legizgalmasabb ifjonti jellemvonásokat meg tudták mutatni. Ahogy di Stefano, a kamaszkort éppen elhagyva képes volt Nemorino másoknál oly szaftos románcában megsejtetni velünk a romlatlan és naiv parasztfiú tiszta érzelmeit, ez egyszerre jelezte előre az elkövetkezendő évek szinte megismételhetetlen felfutását, de a törvényszerűen bekövetkező bukást is.

Di Stefano a húszas évei végére már világsztár, akinek lába előtt hevernek a legnagyobb operaházak és lemezgyárak. Kinyílt a világ, már 25 évesen debütál a Teatro Liceuban, egy évvel később a Scalában és a Teatro Municipalban, s mindössze 27 esztendős, amikor kapitulál előtte a Metropolitan és a San Carlo.

Giuseppe di Stefano Negyvenhez közelítve pedig már csak az egykori nimbuszából, hangmaradékaiból élő legenda. És még él majdnem fél évszázadot ebben az állapotban, persze, újra meg újra, egyre reménytelenebbül nekifutva az éneklésnek. Alig volt egy bő évtizedet a csúcson, de ezalatt rendre évi 60-70 operaelőadást teljesített, s volt olyan esztendeje, amikor tíz komplett, mára etalonnak számító operafelvételt készítettek vele.

Hanyatlásának egyik oka, hogy alapvető hangadottságainál jóval súlyosabb szerepeket is elvállalt már igen fiatalon. Ennél sokkal többet rontott, hogy a mélyről érkezett szicíliai fiú (apja cipész, anyja varrónő volt) nem tudott a világsztársággal járó életszínvonallal és életmóddal mit kezdeni. Sikereit (és majd később kudarcait) vég nélküli éjszakai tivornyákba fojtotta. De mindig megmaradt annak a jópofa, egyszerű fickónak, akit egy ország hívott Pippónak.

A rendkívül fegyelmezett életmódot élő kortárs, Mario Del Monaco mesélte a könyvében, hogy valamelyik vendégfellépésén közös szállodában laktak. Az egyik korai órán a szokásos reggeli kocogására indult és összetalálkozott Pippóval. Örömmel üdvözölte és ajánlotta, hogy tartson vele, fussanak együtt. Di Stefano nevetve elhárította a Kolléga ötletét, hiszen Ő még csak most ért vissza a hotelbe.

Nem véletlen a gyakran hangoztatott párhuzam a szintén rövid, de annál velősebb karriert befutott szopránpartnerével, Maria Callassal, akivel egy időben közösen próbáltak visszakapaszkodni a világot jelentő deszkákra. Mindketten megreformálták az opera világát, nyomot hagytak, legendává váltak, majd a saját maguk keltette izzásban meg is semmisültek.

A Di Stefano után maradt „nyom” legfajsúlyosabb része az a sorozat etalon lemezfelvétel, amit az 50-es években készítettek vele a kor vezető dirigensei, elsősorban Cellini, Gavazzeni, de Sabata, Serafin és Votto.

Di Stefano után már másképp kellett előadni Cavaradossi Levéláriáját, a „La donna e mobile”-t, vagy Edgardo nagyáriáját. Ennél többet pedig énekes aligha kívánhat.

Giuseppe di Stefano

Műsorajánló
Mai ajánlat:
11:00 : Budapest
Erkel Színház

Billy Elliot - A musical

18:00 : Budapest
Győri Nemzeti Színház

"Győri Táncfesztivál"
VENEKEI MARIANNA, TENNESSEE WILLIAMS, DÉS LÁSZLÓ: A vágy villamosa

19:00 : Budapest
Erkel Színház

Billy Elliot - A musical

19:00 : Budapest
BMC Koncertterem

Kristóf Réka (ének)
Szüts Apor (zongora)
MOZART: D´Oreste, d´Aiace az Idomeneo c. operából
MOZART: Fantázia és fúga
SMETANA: Och, jaký žal az Az eladott menyasszony c. operából
BIZET: Je dis que rien a Carmen c. operából
LISZT: XI. Magyar rapszódia
JOHANN STRAUSS: Klänge der Heimat a Denevér c. operettből
KODÁLY: Zöld erdőben
KODÁLY: Tücsöklakodalom
KODÁLY: A csitári hegyek alatt a Székelyfonó c. daljátékból
BARTÓK: Piros rózsát szedtem én
LIGETI: Öt Arany-dal (Csalfa sugár, A legszebb virág, A csendes dalokból, A bujdosó)
GERSHWIN: Fascinating rhythm, The man I love, Swanee
RICHARD STRAUSS: Fünf kleine Lieder op. 69 (Der Stern, Pokal, Einerlei, Waldesfahrt, Schlechtes Wetter)
MOZART: h-moll Adagio
RICHARD STRAUSS: Tavaszünnep op 56. No. 5
A mai nap
történt:
1947 • Az Albert Herring bemutatója (Glyndebourne)
született:
1819 • Jacques Offenbach, zeneszerző († 1880)