vissza a cimoldalra
2018-09-20
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4057)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61041)
Haladjunk tovább... (214)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2283)
Társművészetek (1268)
Momus társalgó (6348)
Milyen zenét hallgatsz most? (24997)
Kedvenc előadók (2821)
Kedvenc művek (143)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11288)
A csapos közbeszól (95)

Lisztről emelkedetten (917)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (1060)
Pantheon (2259)
Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. (774)
Simándy József - az örök tenor (550)
A nap képe (2093)
Élő közvetítések (7395)
Operett, mint színpadi műfaj (3699)
Jonas Kaufmann (2273)
Help me! (1091)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1478)
Franz Schmidt (3180)
Balett-, és Táncművészet (5548)
Opernglas, avagy operai távcső... (20136)
Momus-játék (5512)
Kimernya? (2746)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Giuseppe di Stefano 95
- zéta -, 2016-07-24 [ Kommentár ]
nyomtatóbarát változat

Giuseppe di Stefano Épp ma lenne 95 esztendős az operai önsorsrontás egyik szinonimája, Giuseppe di Stefano.

Rendhagyó pályája rendhagyó módon is indult. Már fiatalon énekversenyt nyert, de alig múlt 18 éves, amikor kitört a II. világháború, s Pippót besorozták katonának. Később legendássá váló fegyelmezetlen életmódja már akkor gondokat okozott, ezért inkább a fogdában énekelgetett magában. Így viszont egy zenebarát orvos felismerhette páratlan tehetségét, mert alkalmatlannak minősítve visszajuttatta a civil életbe.

Ezután villámgyorsan beindult karrier, előbb a könnyűzenében (Nino Florio néven), majd egyre inkább az opera világában találta meg magát. Ha a 23 évesen rögzített felvételeibe belehallgatunk, megállapíthatjuk, hogy a később rá jellemző minden tudásnak és erénynek már akkor tökéletesen birtokában volt. Hangja telten, egyedi fénnyel, csodás líraisággal és a tenoristáknál oly ritka nemes karcsúsággal szárnyalt. Könnyed, akadálytalan hangadása, páratlan diminuendói a legizgalmasabb ifjonti jellemvonásokat meg tudták mutatni. Ahogy di Stefano, a kamaszkort éppen elhagyva képes volt Nemorino másoknál oly szaftos románcában megsejtetni velünk a romlatlan és naiv parasztfiú tiszta érzelmeit, ez egyszerre jelezte előre az elkövetkezendő évek szinte megismételhetetlen felfutását, de a törvényszerűen bekövetkező bukást is.

Di Stefano a húszas évei végére már világsztár, akinek lába előtt hevernek a legnagyobb operaházak és lemezgyárak. Kinyílt a világ, már 25 évesen debütál a Teatro Liceuban, egy évvel később a Scalában és a Teatro Municipalban, s mindössze 27 esztendős, amikor kapitulál előtte a Metropolitan és a San Carlo.

Giuseppe di Stefano Negyvenhez közelítve pedig már csak az egykori nimbuszából, hangmaradékaiból élő legenda. És még él majdnem fél évszázadot ebben az állapotban, persze, újra meg újra, egyre reménytelenebbül nekifutva az éneklésnek. Alig volt egy bő évtizedet a csúcson, de ezalatt rendre évi 60-70 operaelőadást teljesített, s volt olyan esztendeje, amikor tíz komplett, mára etalonnak számító operafelvételt készítettek vele.

Hanyatlásának egyik oka, hogy alapvető hangadottságainál jóval súlyosabb szerepeket is elvállalt már igen fiatalon. Ennél sokkal többet rontott, hogy a mélyről érkezett szicíliai fiú (apja cipész, anyja varrónő volt) nem tudott a világsztársággal járó életszínvonallal és életmóddal mit kezdeni. Sikereit (és majd később kudarcait) vég nélküli éjszakai tivornyákba fojtotta. De mindig megmaradt annak a jópofa, egyszerű fickónak, akit egy ország hívott Pippónak.

A rendkívül fegyelmezett életmódot élő kortárs, Mario Del Monaco mesélte a könyvében, hogy valamelyik vendégfellépésén közös szállodában laktak. Az egyik korai órán a szokásos reggeli kocogására indult és összetalálkozott Pippóval. Örömmel üdvözölte és ajánlotta, hogy tartson vele, fussanak együtt. Di Stefano nevetve elhárította a Kolléga ötletét, hiszen Ő még csak most ért vissza a hotelbe.

Nem véletlen a gyakran hangoztatott párhuzam a szintén rövid, de annál velősebb karriert befutott szopránpartnerével, Maria Callassal, akivel egy időben közösen próbáltak visszakapaszkodni a világot jelentő deszkákra. Mindketten megreformálták az opera világát, nyomot hagytak, legendává váltak, majd a saját maguk keltette izzásban meg is semmisültek.

A Di Stefano után maradt „nyom” legfajsúlyosabb része az a sorozat etalon lemezfelvétel, amit az 50-es években készítettek vele a kor vezető dirigensei, elsősorban Cellini, Gavazzeni, de Sabata, Serafin és Votto.

Di Stefano után már másképp kellett előadni Cavaradossi Levéláriáját, a „La donna e mobile”-t, vagy Edgardo nagyáriáját. Ennél többet pedig énekes aligha kívánhat.

Giuseppe di Stefano

Műsorajánló
Mai ajánlat:
16:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Dávida Tamás (trombita)
Nagao Haruka (hegedű), Csikota Gergely, Király Tibor, Kirsch Bence, Kresz Richárd, Nagy Csaba, Seidl Dénes (trombita), Thiago Bertoldi (zongora)
A hallgató barátaiból alakult zenekar
"Dávida Tamás trombita DLA doktori zárókoncertje"
VIVALDI: B-dúr kettősverseny, RV 548
ENESCU: Legenda
HORVÁTH BALÁZS: Escalator
BOZAY ATTILA: Concertino
ERIC EWAZEN: Fantázia hét trombitára

16:00 : Budapest
Belvárosi Nagyboldogasszony Főplébánia-templom

Orgonahangverseny

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Óbudai Danubia Zenekar
Vezényel: Hámori Máté
LUTOSŁAWSKI: Concerto zenekarra
BARTÓK: Concerto zenekarra, BB 123
19:30 : Székesfehérvár
Ciszterci templom

Szili Gabriella, Alexander Schneider, Megyesi Zoltán, Najbauer Lóránt (ének)
Kodály Zoltán Kórusiskola Exsultate Fiúvegyeskara (karnagy: Tóth Márton)
Alba Regia Szimfonikus Zenekar
Vezényel: Dinyés Soma
JOHANN SCHELLE: Erkenne deine Missetat – kantáta
JAN DISMAS ZELENKA: Barbara dira effera - alt szólókantáta ZWV 164
HÄNDEL: F-dúr Concerto grosso Op. 6 No. 2
J.S. BACH: Herr, gehe nicht ins Gericht – kantáta BWV 105
A mai nap
elhunyt:
1908 • Pablo de Sarasate, hegedűs, zeneszerző (sz. 1844)
1957 • Jean Sibelius, zeneszerző (sz. 1865)