vissza a cimoldalra
2019-10-18
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11440)
A csapos közbeszól (95)

Élő közvetítések (8198)
Balett-, és Táncművészet (5897)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3455)
Amatőrtől a Zenetudósig... (avagy, ki ért jobban a Muzsikához?) (275)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1780)
Franz Schmidt (3436)
Polgár László (268)
Kimernya? (3246)
Pantheon (2432)
Lisztről emelkedetten (963)
A nap képe (2162)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4399)
Jonas Kaufmann (2414)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4587)
Hozzászólások a Momus írásaihoz (7226)
Momus-játék (5751)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Opera, klasszikus szabályoktól függetlenül II. – A Cosi fan tutte a Kamrában
- zéta -, 2016-06-27 [ Operabemutatók ]
nyomtatóbarát változat

A Cosi fan tutte a Kamrában 2016. június 19/23.
Katona József Színház Kamra

Mozart: Cosi fan tutte

Fiordiligi – Kolonits Klára
Dorabella – Szolnoki Apollónia
Ferrando – Varga Donát
Guglielmo – Cseh Antal
Don Alfonso – Kálid Artúr
Despina – Pálmai Anna

rendező – Göttinger Pál
zenei vezető – Dinyés Dániel

Azt gondolhatnánk, hogy egy, a klasszikusnál szerényebb körülmények között létrejövő operaprodukció minőségben is alacsonyabb szintre tud eljutni. Ez, mint olvashatták, a színpadi megvalósításnál pontosan ellenkező előjellel valósult meg a Katona József Színház Kamrában, ahol a látszólag korlátot jelentő fizikai adottságok szinte megkönnyítették a rendező, Göttinger Pál munkáját az ezúttal magyar nyelven előadott Cosi fan tutte macerás emberi csapdaviszonyainak kibontásában.

És – annyira már nem meglepő módon – pontosan ugyanígy működött a zenei megvalósítás terén is. Dinyés Dániel a pianínó mellől szó szerint együtt tudott lélegezni énekeseivel (olykor tőlük alig néhány centiméterre). Az a viszonylagos hátrány, hogy a főszereplő „nem tud elbújni” a zenekari hangzás mögött, villámgyorsan előnnyé változott azáltal, hogy a távolság (azaz, a közelség) okán olyan finomságokra is fény derülhetett, ami a zenekari takarásban szinte sosem érvényesülhet. A Kamrában a karmesterrel való szoros együttélés sajátos szünetkezelésre adott lehetőséget, amellyel jelen produkcióban meglepően sokan tudtak élni.

Erre az egyik kedvenc példám a II. felvonásban az a jelenet, amikor a fiúk-lányok, immár váltott felállásban feszengenek egymás társaságában, ugyanis ahogy Göttinger mondta, „erre a helyzetre a fiúk nem voltak felkészülve”. Kézzelfoghatóvá vált, hogy a szabadon kezelt szünet (azaz, az Idő), mint zenei egység esetenként mennyit tud tovább mélyíteni egy szituáció jellemzésén. (A már emlegetett elmúlt négy évtizedben az általam látott, ezernyi-kétezernyi előadásból két kezemet meg tudom számolni, hányszor fordult elő olyan, amikor a nézőtér valamely művész kivételes képességének nyomán egységesen fojtotta vissza lélegzetét a szünet hatásos kihasználása nyomán. Itt ez feltűnően sokszor előfordult, mindkét előadáson ugyanott, tehát nem véletlenül.)

Sokat nyomott a latban még a zenei értékelés mérlegén, hogy művészeink az átlagos nagyszínpadi produkcióknál sokkalta összepróbáltabbnak hatottak. Teljesen egyértelmű, hogy az egész éves próbamunka és együttgondolkodás apránként átcsapott minőségi teljesítménybe.

A Cosi fan tutte a Kamrában

A társulat tagjai az évad során ugyanazok voltak, kivétel egyedül a Don Alfonsót megszemélyesítő Kálid Artúr, aki a súlyos betegsége miatt alig két hónapja váratlanul kiesett Kulka Jánost hivatott pótolni. (Az operabeavatóknak egyik specialitása a „prózások” bevonása, ami a játék gördülékenységének többnyire jót tesz.) Meghökkentő módon a szintén prózai területről érkező Kálid rövid idő alatt nemcsak a részéről eddig kipróbálatlan operaműfaj fontos főszerepét sajátította el magabiztosan, hanem mindezt olyan érzékenységgel teljesítette, mintha egész életében operát énekelt volna. A hanganyaga természetesen nem operai (ahogy Kulkáé sem), viszont operistákat megszégyenítő muzikalitással vesz részt a játékban. Ez leginkább a hihetetlenül jó ütemérzékkel előadott recitativókon hallatszik meg, amint a pillanat feszültségének arányában tud játszani a hangjával. További erénye, hogy az együttesekben is tökéletesen hozza a hangi ellensúlyt, ahol éppen az kívántatik meg. Göttinger Don Alfonso figuráját, mint a cselekmény kiváltóját valamely múltbani sérelemhez köti, Kálidnak ez pontosan fekszik is.

A másik „prózás” közreműködő a Despina szerepét előadó Pálmai Anna volt, aki hangban talán kicsit elmaradt Kálid üzembiztossága mellett (bár a második estére határozottan javult), de játékban pontosan megtestesítette a cserfes, minden lében kanál, de ugyanakkor a világról viszonylag egészséges véleménnyel bíró szobalányt. Sokszínű játéka a standard operai klisékhez szokott nézőt felvillanyozta, mert sosem lehetett tudni, hogy a következő jelenetben éppen melyik lapot húzza elő.

Az előadás nagy trouvaille-ja számomra, hogy pontosan rögzíti azt, amit más előadásból csak sejteni lehet, nevezetesen azt, hogy a csere alapján létrejövő Ferrando-Fiordiligi, illetve Guglielmo-Dorabella páros sokkal ideálisabb, mint az eredeti. Ehhez a hosszú próbafolyamat alatt pontosan hozzáidomultak az énekesek, akik viszont már mind gyakorló operisták.

Fiordiligi Kolonits Klára régi szerepe, mégis üdítően más volt, mint a korábbi előadásokban. A legnagyobb utat járta be, hiszen a könnyeden csacsogó, kicsit felületes, csokoládéfüggő teremtés egyszer csak átcsapott az ellenkező végletbe: kitárta elénk mély és érzékeny lelkének legféltettebb titkait. Arra gondolok, amikor Fiordiligi egyrészt meghasonul a lelkétől idegen megcsalatástól, ugyanakkor pedig rádöbben, hogy élete szekerét Ferrandohoz kell(ene) kötnie. Nagy meglepetést jelentett, hogy mennyire testhezálló módon bújt bele a „rendezői önkény nyomán” a különböző szituációk kínálta szokatlan helyzetekbe. Soha eddig nem is sejtett clownsággal lubickolt a parodisztikus jelenetekben, egyértelműen bizonyítva, hogy lenne mit keresnie a prózai területen is. Azon ritka operai alakítást láthattuk, ahol már a tökéletes technika és biztos szólamtudás már mit sem számít, egy másik dimenzióba jutottunk, mindent felülír a kifejezés.

Dorabella szándékoltan egyszerűbb lány, mind Mozart, mind Dinyés és Göttinger szerint. Szolnoki Apollónia szintén nagy játékkedvvel vett részt a játékban, ami leginkább az alak szélsőséges hullámzásainak ábrázolását jelentette. Az egyszer kétségbeesetten tomboló, máskor meg könnyűvérű lánykát igyekezett széles skálán jellemezni. Első felvonásbeli áriától (’Keserű gyötrelmek’) érezhetően tartott (az első alkalommal hisztérikusra, második este sokkal inkább drámaira sikerült), utána játéka sokkal felszabadultabb lett. Ennek eredménye az a kétélűen gyöngéd/felületes szerelmi kettős Guglielmóval (abban a bizonyos F-dúr duettben).

A produkció legkellemesebb hangi meglepetését a Ferrandót alakító Varga Donát szerezte. Mivel már sok tenort láttam elvérezni a Cosiban, igen nagyra értékelem azt a mindkét este egyformán tapasztalt rendületlen muzikális üzembiztonságot, amivel a szólamot megszólaltatta. De ennél is többet tett, mert érzékeltetni tudta a fiú összetett alakját, helyenkénti érzékeny naivitását, ami keveredik a hősi kétségbeeséssel, az egyszer parodisztikus szájhősködését, máskor a mély intellektuális alapú érzelmeit.

Guglielmo jóval egyszerűbb alak, vagy ezúttal Cseh Antal formálta egysíkúra. Nem tudom nem kihallani ebből a tehetséges és túlontúl sokoldalú énekesből az elmúlt évad túlzott hangi igénybevételeit (pl. a miskolci Scarpiát), melynek nyomán a mezza voce jószerivel eltűnt az eszköztárából. Persze Guglielmót harsogva is üzembiztosan el tudja adni, de mennyivel bonyolultabb is lehet(ne) ez a hős.

A Kamra Cosi fan tutte előadásának legfőbb értéke a műfajban ritka egységes ensemble produkció jellege. A hat, szinte teljesen egyenrangú alak és szólam harmonikus összeillesztése a közös énekes játék során ezúttal messze a várakozásokat felülmúló eredményt hozott.

Aki még nem látta, ne mulassza el megnézni, ha ősszel újra színre kerül!

A Cosi fan tutte a Kamrában
fotó:© Brozsek Niki/Katona József Színház

Műsorajánló
Mai ajánlat:
18:00 : Budapest
Zeneakadémia, X. terem

"Józsa Tamás és Lázár Dániel szerzői estje"
JÓZSA TAMÁS: Vigilate mecum
Józsa Dalma, Rozsnyói Judit, Körmendi Johanna (hegedű)
LÁZÁR DÁNIEL: Quartet „E”
Szabady Ildikó (fuvola), Tóth Csamangó Blanka (klarinét), Schaff Magdolna (hegedű), Puskás Bernadett (gordonka)
LÁZÁR DÁNIEL: Lux Aeterna
Aya Shirai (gordonka), Lázár Dániel (zongora)
JÓZSA TAMÁS: Floyd
Tritonus Guitar Trio: Molnár Levente, Szurgyi Gergely, Varga Bálint (gitár)
LÁZÁR DÁNIEL: Air
Aya Shirai (gordonka), Riko Hosomi (zongora)
JÓZSA TAMÁS: Vinea mea
Józsa Dalma (hegedű), Kósa Lőrinc (bariton), Frecska Rebeka (fuvola), Láposi Dániel (vibrafon), Tóth Barnabás (gordonka)

18:00 : Budapest
Marczibányi Téri Művelődési Központ

Ninh Duc Hoang Long (tenor), Balogh Ádám (zongora)
Duna Szimfonikus Zenekar
vez.: Kanai Toshifumi
Jótékonysági koncert a Törös alapítvány javára
ROSSINI: Sevillai borbély - nyitány
DONIZETTI: Szerelmi bájital - Nemorino áriája
LEONCAVALLO: Mattinata, op. 5
BEETHOVEN: Holdfény szonáta („Mondschein-Sonate”) - I. tétel
CSAJKOVSZKIJ: b-moll zongoraverseny

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Kállai vonósnégyes:
Kállai Ernő, Szajkó Géza (hegedű), Dráfi Kálmán (brácsa), Balázs István (cselló)
Balog József (zongora)
"Kamarazene karnyújtásnyira"
BARTÓK: 2. vonósnégyes, BB 75
BEETHOVEN: 11. (f-moll) vonósnégyes, op. 95 („Serioso”)
BRAHMS: f-moll zongoraötös, op. 34

19:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia, Kamaraterem

Halmai Katalin (ének), Dorota Anderszewska (hegedű), Bálint János (fuvola)
Szokolay Balázs (zongora)
"Liszt Születésnap Bevezető Koncert"
LISZT: Három dal Schiller Tell Vilmosából
LISZT: Zarándokévek, Második év: Itália – 1. Sposalizio
LISZT: Wartburg Lieder – 4. Walter von der Vogelweide
LISZT: Epithalam (hegedű-zongora változat)
LISZT: Romance oubliée (hegedű-zongora változat)
LISZT: Benedictus a Koronázási miséből (hegedű-orgona változat)
LISZT: S’il est un charmant gazon
LISZT: Comment disaient-ils
LISZT-BÁLINT JÁNOS: 2. magyar rapszódia

19:00 : Budapest
BMC Könyvtár

"Billentyűs történetek 3/2"
Tóth-Vajna Zsombor történelmi billentyűs hangszereket bemutató sorozata.
FRESCOBALDI: Partita sopra Ciacona (Libro II, 1627.)
FRESCOBALDI: Toccata Quarta (Libro II, 1627.)
FRESCOBALDI: Toccata seconda (Libro II, 1627.)
FRESCOBALDI: Aria detta la Frescobalda (Libro II, 1627.)
FRESCOBALDI: Capriccio di durezze e ligature
FROBERGER: Toccata in G
FROBERGER: Ricercar
BUXTEHUDE: Toccata in G
BUXTEHUDE: Nun lob mein Seel den Herren
LÜBECK: Chacon ex A
"Stile Italino" - Frescobaldi és hatása a német zenére

19:00 : Budapest
Nádor Terem

"Lukács Péter (az unoka) brácsaművész és barátai"
Lukács Pál 100 sorozat/1.
MOZART: Kegelstatt trió, K. 498
HINDEMITH: Szonáta-fantázia, op. 11, No. 4
MAX BRUCH: 3 Stücke für Klarinette, Bratsche und Piano aus, op. 83

19:00 : Budapest
Magyar Rádió Márványterme

Süle László (zongora), Borbély Mihály (fafúvók), Kántor Balázs (gordonka)
Süle László és Borbély Mihály szerzeményei
Klasszikus és jazz

19:30 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Mayu Kishima (hegedű)
Pannon Filharmonikusok
Vezényel: Gilbert Varga
"Virtus & eksztázis"
HAYDN: E-dúr szimfónia, Hob. I:12
LALO: Spanyol szimfónia, op. 21
SZKRJABIN: Az eksztázis költeménye, op. 54

20:00 : Budapest
Szent István Bazilika

Virágh András (orgona)
19:00 : Szeged
Szegedi Nemzeti Színház

PUCCINI: A köpeny / Gianni Schicchi

19:00 : Gödöllő
Gödöllői Királyi Kastély

Csuprik Etelka (zongora)
"Liszt Fesztivál"
SZERKESZD TE IS A PORT.HU-T!
LISZT: Zarándokévek – Második év: Itália S. 161.
Sposalizio
Sonetto 104 del Petrarca (104. Petrarca-szonett)
Szonáta h-moll S. 178.
CHOPIN: Grande Valse Brillante Op. 18.
Nocturne No. 4, Op. 15 No. 1. F-dur
Mazurka Op. 17, No. 4. a-moll
SCHUMANN: Carnaval, Op. 9.

19:00 : Debrecen

Maxim Vengerov (hegedű)
Nemzeti Filharmonikus Zenekar
Vezényel: Hamar Zsolt
"A tánc apoteózisa"
RAVEL: La Valse
BRUCH: 1. (g-moll) hegedűverseny, op. 26
RAVEL: Tzigane
R. STRAUSS: A rózsalovag – szvit
A mai nap
született:
1706 • Baldassare Galuppi, zeneszerző († 1785)
1898 • Lotte Lenya (Karoline Wilhelmine Blamauer), énekesnő, színésznő († 1981)
1927 • Lakatos Gabriella, balett-táncos († 1989)
1945 • Jávori Vilmos, jazz-muzsikus († 2007)
elhunyt:
1545 • John Taverner, zeneszerző (sz. kb. 1490)
1893 • Charles Gounod, zeneszerző (sz. 1818)
1944 • Viktor Ullmann, zeneszerző (sz. 1898)
1968 • Tóth Aladár, zenetörténész, 1946 és 1956 között az Operaház igazgatója (sz. 1898)