vissza a cimoldalra
2019-04-22
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11346)
A csapos közbeszól (95)

Eiffel Műhelyház – Bánffy terem (9)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4327)
Erkel Színház (9935)
Kolonits Klára (1093)
Fanyalgások és Nyavalygások… avagy virtuális siránkozó elégedetleneknek (162)
Élő közvetítések (7829)
László Margit (195)
Milyen zenét hallgatsz most? (25018)
Balett-, és Táncművészet (5793)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1640)
Franz Schmidt (3313)
Operett, mint színpadi műfaj (3886)
Thomas Hampson (266)
Charles Gounod (221)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4482)
Palcsó Sándor (242)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Opera, klasszikus szabályoktól függetlenül II. – A Cosi fan tutte a Kamrában
- zéta -, 2016-06-27 [ Operabemutatók ]
nyomtatóbarát változat

A Cosi fan tutte a Kamrában 2016. június 19/23.
Katona József Színház Kamra

Mozart: Cosi fan tutte

Fiordiligi – Kolonits Klára
Dorabella – Szolnoki Apollónia
Ferrando – Varga Donát
Guglielmo – Cseh Antal
Don Alfonso – Kálid Artúr
Despina – Pálmai Anna

rendező – Göttinger Pál
zenei vezető – Dinyés Dániel

Azt gondolhatnánk, hogy egy, a klasszikusnál szerényebb körülmények között létrejövő operaprodukció minőségben is alacsonyabb szintre tud eljutni. Ez, mint olvashatták, a színpadi megvalósításnál pontosan ellenkező előjellel valósult meg a Katona József Színház Kamrában, ahol a látszólag korlátot jelentő fizikai adottságok szinte megkönnyítették a rendező, Göttinger Pál munkáját az ezúttal magyar nyelven előadott Cosi fan tutte macerás emberi csapdaviszonyainak kibontásában.

És – annyira már nem meglepő módon – pontosan ugyanígy működött a zenei megvalósítás terén is. Dinyés Dániel a pianínó mellől szó szerint együtt tudott lélegezni énekeseivel (olykor tőlük alig néhány centiméterre). Az a viszonylagos hátrány, hogy a főszereplő „nem tud elbújni” a zenekari hangzás mögött, villámgyorsan előnnyé változott azáltal, hogy a távolság (azaz, a közelség) okán olyan finomságokra is fény derülhetett, ami a zenekari takarásban szinte sosem érvényesülhet. A Kamrában a karmesterrel való szoros együttélés sajátos szünetkezelésre adott lehetőséget, amellyel jelen produkcióban meglepően sokan tudtak élni.

Erre az egyik kedvenc példám a II. felvonásban az a jelenet, amikor a fiúk-lányok, immár váltott felállásban feszengenek egymás társaságában, ugyanis ahogy Göttinger mondta, „erre a helyzetre a fiúk nem voltak felkészülve”. Kézzelfoghatóvá vált, hogy a szabadon kezelt szünet (azaz, az Idő), mint zenei egység esetenként mennyit tud tovább mélyíteni egy szituáció jellemzésén. (A már emlegetett elmúlt négy évtizedben az általam látott, ezernyi-kétezernyi előadásból két kezemet meg tudom számolni, hányszor fordult elő olyan, amikor a nézőtér valamely művész kivételes képességének nyomán egységesen fojtotta vissza lélegzetét a szünet hatásos kihasználása nyomán. Itt ez feltűnően sokszor előfordult, mindkét előadáson ugyanott, tehát nem véletlenül.)

Sokat nyomott a latban még a zenei értékelés mérlegén, hogy művészeink az átlagos nagyszínpadi produkcióknál sokkalta összepróbáltabbnak hatottak. Teljesen egyértelmű, hogy az egész éves próbamunka és együttgondolkodás apránként átcsapott minőségi teljesítménybe.

A Cosi fan tutte a Kamrában

A társulat tagjai az évad során ugyanazok voltak, kivétel egyedül a Don Alfonsót megszemélyesítő Kálid Artúr, aki a súlyos betegsége miatt alig két hónapja váratlanul kiesett Kulka Jánost hivatott pótolni. (Az operabeavatóknak egyik specialitása a „prózások” bevonása, ami a játék gördülékenységének többnyire jót tesz.) Meghökkentő módon a szintén prózai területről érkező Kálid rövid idő alatt nemcsak a részéről eddig kipróbálatlan operaműfaj fontos főszerepét sajátította el magabiztosan, hanem mindezt olyan érzékenységgel teljesítette, mintha egész életében operát énekelt volna. A hanganyaga természetesen nem operai (ahogy Kulkáé sem), viszont operistákat megszégyenítő muzikalitással vesz részt a játékban. Ez leginkább a hihetetlenül jó ütemérzékkel előadott recitativókon hallatszik meg, amint a pillanat feszültségének arányában tud játszani a hangjával. További erénye, hogy az együttesekben is tökéletesen hozza a hangi ellensúlyt, ahol éppen az kívántatik meg. Göttinger Don Alfonso figuráját, mint a cselekmény kiváltóját valamely múltbani sérelemhez köti, Kálidnak ez pontosan fekszik is.

A másik „prózás” közreműködő a Despina szerepét előadó Pálmai Anna volt, aki hangban talán kicsit elmaradt Kálid üzembiztossága mellett (bár a második estére határozottan javult), de játékban pontosan megtestesítette a cserfes, minden lében kanál, de ugyanakkor a világról viszonylag egészséges véleménnyel bíró szobalányt. Sokszínű játéka a standard operai klisékhez szokott nézőt felvillanyozta, mert sosem lehetett tudni, hogy a következő jelenetben éppen melyik lapot húzza elő.

Az előadás nagy trouvaille-ja számomra, hogy pontosan rögzíti azt, amit más előadásból csak sejteni lehet, nevezetesen azt, hogy a csere alapján létrejövő Ferrando-Fiordiligi, illetve Guglielmo-Dorabella páros sokkal ideálisabb, mint az eredeti. Ehhez a hosszú próbafolyamat alatt pontosan hozzáidomultak az énekesek, akik viszont már mind gyakorló operisták.

Fiordiligi Kolonits Klára régi szerepe, mégis üdítően más volt, mint a korábbi előadásokban. A legnagyobb utat járta be, hiszen a könnyeden csacsogó, kicsit felületes, csokoládéfüggő teremtés egyszer csak átcsapott az ellenkező végletbe: kitárta elénk mély és érzékeny lelkének legféltettebb titkait. Arra gondolok, amikor Fiordiligi egyrészt meghasonul a lelkétől idegen megcsalatástól, ugyanakkor pedig rádöbben, hogy élete szekerét Ferrandohoz kell(ene) kötnie. Nagy meglepetést jelentett, hogy mennyire testhezálló módon bújt bele a „rendezői önkény nyomán” a különböző szituációk kínálta szokatlan helyzetekbe. Soha eddig nem is sejtett clownsággal lubickolt a parodisztikus jelenetekben, egyértelműen bizonyítva, hogy lenne mit keresnie a prózai területen is. Azon ritka operai alakítást láthattuk, ahol már a tökéletes technika és biztos szólamtudás már mit sem számít, egy másik dimenzióba jutottunk, mindent felülír a kifejezés.

Dorabella szándékoltan egyszerűbb lány, mind Mozart, mind Dinyés és Göttinger szerint. Szolnoki Apollónia szintén nagy játékkedvvel vett részt a játékban, ami leginkább az alak szélsőséges hullámzásainak ábrázolását jelentette. Az egyszer kétségbeesetten tomboló, máskor meg könnyűvérű lánykát igyekezett széles skálán jellemezni. Első felvonásbeli áriától (’Keserű gyötrelmek’) érezhetően tartott (az első alkalommal hisztérikusra, második este sokkal inkább drámaira sikerült), utána játéka sokkal felszabadultabb lett. Ennek eredménye az a kétélűen gyöngéd/felületes szerelmi kettős Guglielmóval (abban a bizonyos F-dúr duettben).

A produkció legkellemesebb hangi meglepetését a Ferrandót alakító Varga Donát szerezte. Mivel már sok tenort láttam elvérezni a Cosiban, igen nagyra értékelem azt a mindkét este egyformán tapasztalt rendületlen muzikális üzembiztonságot, amivel a szólamot megszólaltatta. De ennél is többet tett, mert érzékeltetni tudta a fiú összetett alakját, helyenkénti érzékeny naivitását, ami keveredik a hősi kétségbeeséssel, az egyszer parodisztikus szájhősködését, máskor a mély intellektuális alapú érzelmeit.

Guglielmo jóval egyszerűbb alak, vagy ezúttal Cseh Antal formálta egysíkúra. Nem tudom nem kihallani ebből a tehetséges és túlontúl sokoldalú énekesből az elmúlt évad túlzott hangi igénybevételeit (pl. a miskolci Scarpiát), melynek nyomán a mezza voce jószerivel eltűnt az eszköztárából. Persze Guglielmót harsogva is üzembiztosan el tudja adni, de mennyivel bonyolultabb is lehet(ne) ez a hős.

A Kamra Cosi fan tutte előadásának legfőbb értéke a műfajban ritka egységes ensemble produkció jellege. A hat, szinte teljesen egyenrangú alak és szólam harmonikus összeillesztése a közös énekes játék során ezúttal messze a várakozásokat felülmúló eredményt hozott.

Aki még nem látta, ne mulassza el megnézni, ha ősszel újra színre kerül!

A Cosi fan tutte a Kamrában
fotó:© Brozsek Niki/Katona József Színház

Műsorajánló
Mai ajánlat:
15:00 : Budapest
Erkel Színház

RATMANSZKIJ - PROKOJEV: Hamupipőke
A Mariinszkij Színház Balettegyüttesének előadása

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Szemere Zita, Fokanov Anatolij (ének), Polgár Csaba (próza)
A Prágai Filharmónia Kórusa
Moszkvai Csajkovszkij Zenekar
Vezényel: Jan Latham-Koenig
BRAHMS: A sors éneke, op. 54
DVOŘÁK: Te Deum, op. 103
CSAJKOVSZKIJ: Rómeó és Júlia – nyitányfantázia
SOSZTAKOVICS: Hamlet – szvit, op. 116a

20:00 : Budapest
Eiffel Műhelyház

Szigetvári Dávid, Kovács István, Gabriella, Schöck Atala, Megyesi Zoltán, Bakonyi Marcell
vez.: Csiki Gábor
BACH – MENDELSSOHN: Máté-passió
Oratórium egy részben

20:00 : Budapest
Erkel Színház

RATMANSZKIJ - PROKOJEV: Hamupipőke
A Mariinszkij Színház Balettegyüttesének előadása
A mai nap
született:
1912 • Kathleen Ferrier, énekes († 1953)
1916 • Yehudi Menuhin, hegedűs († 1999)
elhunyt:
1892 • Edouard Lalo, zeneszerző (sz. 1823)
2014 • Komlóssy Erzsébet, énekművész (sz. 1933)