vissza a cimoldalra
2020-01-26
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11463)
A csapos közbeszól (95)

Hozzászólások a Momus írásaihoz (7241)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3646)
Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. (837)
Jonas Kaufmann (2475)
Élő közvetítések (8354)
Opera, operett, dalciklus, librettók, szövegkönyvek, versek (605)
Zenetörténet (262)
Kimernya? (3421)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4662)
Franz Schmidt (3511)
Pantheon (2511)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1850)
Operett, mint színpadi műfaj (4207)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (62059)
Kedvenc magyar operaelőadók (1155)
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? (2708)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Opera, klasszikus szabályoktól függetlenül II. – A Cosi fan tutte a Kamrában
- zéta -, 2016-06-27 [ Operabemutatók ]
nyomtatóbarát változat

A Cosi fan tutte a Kamrában 2016. június 19/23.
Katona József Színház Kamra

Mozart: Cosi fan tutte

Fiordiligi – Kolonits Klára
Dorabella – Szolnoki Apollónia
Ferrando – Varga Donát
Guglielmo – Cseh Antal
Don Alfonso – Kálid Artúr
Despina – Pálmai Anna

rendező – Göttinger Pál
zenei vezető – Dinyés Dániel

Azt gondolhatnánk, hogy egy, a klasszikusnál szerényebb körülmények között létrejövő operaprodukció minőségben is alacsonyabb szintre tud eljutni. Ez, mint olvashatták, a színpadi megvalósításnál pontosan ellenkező előjellel valósult meg a Katona József Színház Kamrában, ahol a látszólag korlátot jelentő fizikai adottságok szinte megkönnyítették a rendező, Göttinger Pál munkáját az ezúttal magyar nyelven előadott Cosi fan tutte macerás emberi csapdaviszonyainak kibontásában.

És – annyira már nem meglepő módon – pontosan ugyanígy működött a zenei megvalósítás terén is. Dinyés Dániel a pianínó mellől szó szerint együtt tudott lélegezni énekeseivel (olykor tőlük alig néhány centiméterre). Az a viszonylagos hátrány, hogy a főszereplő „nem tud elbújni” a zenekari hangzás mögött, villámgyorsan előnnyé változott azáltal, hogy a távolság (azaz, a közelség) okán olyan finomságokra is fény derülhetett, ami a zenekari takarásban szinte sosem érvényesülhet. A Kamrában a karmesterrel való szoros együttélés sajátos szünetkezelésre adott lehetőséget, amellyel jelen produkcióban meglepően sokan tudtak élni.

Erre az egyik kedvenc példám a II. felvonásban az a jelenet, amikor a fiúk-lányok, immár váltott felállásban feszengenek egymás társaságában, ugyanis ahogy Göttinger mondta, „erre a helyzetre a fiúk nem voltak felkészülve”. Kézzelfoghatóvá vált, hogy a szabadon kezelt szünet (azaz, az Idő), mint zenei egység esetenként mennyit tud tovább mélyíteni egy szituáció jellemzésén. (A már emlegetett elmúlt négy évtizedben az általam látott, ezernyi-kétezernyi előadásból két kezemet meg tudom számolni, hányszor fordult elő olyan, amikor a nézőtér valamely művész kivételes képességének nyomán egységesen fojtotta vissza lélegzetét a szünet hatásos kihasználása nyomán. Itt ez feltűnően sokszor előfordult, mindkét előadáson ugyanott, tehát nem véletlenül.)

Sokat nyomott a latban még a zenei értékelés mérlegén, hogy művészeink az átlagos nagyszínpadi produkcióknál sokkalta összepróbáltabbnak hatottak. Teljesen egyértelmű, hogy az egész éves próbamunka és együttgondolkodás apránként átcsapott minőségi teljesítménybe.

A Cosi fan tutte a Kamrában

A társulat tagjai az évad során ugyanazok voltak, kivétel egyedül a Don Alfonsót megszemélyesítő Kálid Artúr, aki a súlyos betegsége miatt alig két hónapja váratlanul kiesett Kulka Jánost hivatott pótolni. (Az operabeavatóknak egyik specialitása a „prózások” bevonása, ami a játék gördülékenységének többnyire jót tesz.) Meghökkentő módon a szintén prózai területről érkező Kálid rövid idő alatt nemcsak a részéről eddig kipróbálatlan operaműfaj fontos főszerepét sajátította el magabiztosan, hanem mindezt olyan érzékenységgel teljesítette, mintha egész életében operát énekelt volna. A hanganyaga természetesen nem operai (ahogy Kulkáé sem), viszont operistákat megszégyenítő muzikalitással vesz részt a játékban. Ez leginkább a hihetetlenül jó ütemérzékkel előadott recitativókon hallatszik meg, amint a pillanat feszültségének arányában tud játszani a hangjával. További erénye, hogy az együttesekben is tökéletesen hozza a hangi ellensúlyt, ahol éppen az kívántatik meg. Göttinger Don Alfonso figuráját, mint a cselekmény kiváltóját valamely múltbani sérelemhez köti, Kálidnak ez pontosan fekszik is.

A másik „prózás” közreműködő a Despina szerepét előadó Pálmai Anna volt, aki hangban talán kicsit elmaradt Kálid üzembiztossága mellett (bár a második estére határozottan javult), de játékban pontosan megtestesítette a cserfes, minden lében kanál, de ugyanakkor a világról viszonylag egészséges véleménnyel bíró szobalányt. Sokszínű játéka a standard operai klisékhez szokott nézőt felvillanyozta, mert sosem lehetett tudni, hogy a következő jelenetben éppen melyik lapot húzza elő.

Az előadás nagy trouvaille-ja számomra, hogy pontosan rögzíti azt, amit más előadásból csak sejteni lehet, nevezetesen azt, hogy a csere alapján létrejövő Ferrando-Fiordiligi, illetve Guglielmo-Dorabella páros sokkal ideálisabb, mint az eredeti. Ehhez a hosszú próbafolyamat alatt pontosan hozzáidomultak az énekesek, akik viszont már mind gyakorló operisták.

Fiordiligi Kolonits Klára régi szerepe, mégis üdítően más volt, mint a korábbi előadásokban. A legnagyobb utat járta be, hiszen a könnyeden csacsogó, kicsit felületes, csokoládéfüggő teremtés egyszer csak átcsapott az ellenkező végletbe: kitárta elénk mély és érzékeny lelkének legféltettebb titkait. Arra gondolok, amikor Fiordiligi egyrészt meghasonul a lelkétől idegen megcsalatástól, ugyanakkor pedig rádöbben, hogy élete szekerét Ferrandohoz kell(ene) kötnie. Nagy meglepetést jelentett, hogy mennyire testhezálló módon bújt bele a „rendezői önkény nyomán” a különböző szituációk kínálta szokatlan helyzetekbe. Soha eddig nem is sejtett clownsággal lubickolt a parodisztikus jelenetekben, egyértelműen bizonyítva, hogy lenne mit keresnie a prózai területen is. Azon ritka operai alakítást láthattuk, ahol már a tökéletes technika és biztos szólamtudás már mit sem számít, egy másik dimenzióba jutottunk, mindent felülír a kifejezés.

Dorabella szándékoltan egyszerűbb lány, mind Mozart, mind Dinyés és Göttinger szerint. Szolnoki Apollónia szintén nagy játékkedvvel vett részt a játékban, ami leginkább az alak szélsőséges hullámzásainak ábrázolását jelentette. Az egyszer kétségbeesetten tomboló, máskor meg könnyűvérű lánykát igyekezett széles skálán jellemezni. Első felvonásbeli áriától (’Keserű gyötrelmek’) érezhetően tartott (az első alkalommal hisztérikusra, második este sokkal inkább drámaira sikerült), utána játéka sokkal felszabadultabb lett. Ennek eredménye az a kétélűen gyöngéd/felületes szerelmi kettős Guglielmóval (abban a bizonyos F-dúr duettben).

A produkció legkellemesebb hangi meglepetését a Ferrandót alakító Varga Donát szerezte. Mivel már sok tenort láttam elvérezni a Cosiban, igen nagyra értékelem azt a mindkét este egyformán tapasztalt rendületlen muzikális üzembiztonságot, amivel a szólamot megszólaltatta. De ennél is többet tett, mert érzékeltetni tudta a fiú összetett alakját, helyenkénti érzékeny naivitását, ami keveredik a hősi kétségbeeséssel, az egyszer parodisztikus szájhősködését, máskor a mély intellektuális alapú érzelmeit.

Guglielmo jóval egyszerűbb alak, vagy ezúttal Cseh Antal formálta egysíkúra. Nem tudom nem kihallani ebből a tehetséges és túlontúl sokoldalú énekesből az elmúlt évad túlzott hangi igénybevételeit (pl. a miskolci Scarpiát), melynek nyomán a mezza voce jószerivel eltűnt az eszköztárából. Persze Guglielmót harsogva is üzembiztosan el tudja adni, de mennyivel bonyolultabb is lehet(ne) ez a hős.

A Kamra Cosi fan tutte előadásának legfőbb értéke a műfajban ritka egységes ensemble produkció jellege. A hat, szinte teljesen egyenrangú alak és szólam harmonikus összeillesztése a közös énekes játék során ezúttal messze a várakozásokat felülmúló eredményt hozott.

Aki még nem látta, ne mulassza el megnézni, ha ősszel újra színre kerül!

A Cosi fan tutte a Kamrában
fotó:© Brozsek Niki/Katona József Színház

Műsorajánló
Mai ajánlat:
11:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Liszt-kukacok Akadémiája - Zenélő természet

11:00 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Budafoki Dohnányi Zenekar
Nyíregyházi Cantemus Vegyeskar (karigazgató: Szabó Soma)
Előad és vezényel: Hollerung Gábor
"Megérthető zene"
TALLIS: Spem in alium
TORMIS: A vas elátkozása
SCHÖNBERG: Béke a földön, op. 13
WERLE: 126. Petrarca-szonett
GYÖNGYÖSI LEVENTE: Beati pauperes spiritu

11:00 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

"Matinékoncertek"
RÁNKI: Pomádé király új ruhája

11:00 : Budapest
Erkel Színház

ADAM: Giselle

15:30 : Budapest
Olasz Kultúrintézet

A Budapesti Fesztiválzenekar művészei
Gálfi Csaba (brácsa), Juhász Barna (brácsa), Pivon Gabriella (fuvola), Polónyi Ágnes (hárfa)
Koncertmester: Pilz János
VIVALDI: g-moll concerto két hegedűre, csellóra és vonósokra, RV 578
HÄNDEL: D-dúr concerto grosso, HWV 323
BACH: 6. (B-dúr) Brandenburgi verseny, BWV 1051
MOZART: 4. (D-dúr) szimfónia, K. 19;
C-dúr versenymű fuvolára, hárfára és zenekarra, K. 299

16:00 : Budapest
Pesti Vigadó

Schöck Atala (ének)
Háry Ágnes (brácsa)
Zuglói Filharmónia - Szent István Király Szimfonikus Zenekar
Vezényel: Kovács János
BERLIOZ: Fantasztikus szimfónia; II. tétel: Bál, IV. tétel: Menet a vesztőhelyre; V. tétel: Boszorkányszombat
Faust elkárhozása – drámai legenda
Szilfek tánca a II. részből
Rákóczi-induló az I. részből
Nyári éjszakák – dalciklus
I. dal: Villanella
II. dal: A rózsa lelke
A trójaiak – opera
A núbiai rabszolgák tánca
Harold Itáliában – szimfónia brácsaszólóval
IV. tétel: Rablók orgiája – Emlékezés letűnt jelenetekre
Rómeó és Júlia – drámai szimfónia
Mab királynő – Scherzo

18:00 : Budapest
BMC, Koncertterem

Csalog Gábor (zongora)
Fazekas Gergely (zenetörténész)
"Csalog Gábor Vasárnapok – Dialógusok (a) zenével II."
Tánczenék Bachtól Stravinskyig
Bach, Schubert, Schumann, Ravel és Stravinsky művei

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

"Operavizsga Fesztivál"
CIMAROSA: A titkos házasság
A Freiburgi Zeneművészeti Főiskola előadása

19:00 : Budapest
Erkel Színház

ADAM: Giselle

19:00 : Budapest
Marczibányi Téri Művelődési Központ

Wijnands Emma (hegedű), Wijnands Margit (gordonka), Wijnands Paula (gitár, zongora)
Fekete Zsófia (zongora)
"Gradus ad Publicum"
Schubert, Mendelssohn, Muszorgszkij, Fauré, Gliére, Teddy Bor,
Piazzolla művei és további meglepetések.
A mai nap
történt:
1790 • A Cosi fan tutte bemutatója (Bécs)
1911 • A rózsalovag bemutatója (Drezda)
született:
1908 • Stéphane Grappelli, jazz-muzsikus († 1997)
1936 • Oberfrank Géza, karmester († 2015)
1945 • Jacqueline du Pré, csellista († 1987)
elhunyt:
1795 • Johann Christoph Friedrich Bach, zeneszerző (sz. 1732)