vissza a cimoldalra
2019-10-18
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11440)
A csapos közbeszól (95)

Balett-, és Táncművészet (5894)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4397)
Élő közvetítések (8196)
Kimernya? (3244)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4587)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3454)
Hozzászólások a Momus írásaihoz (7226)
Jonas Kaufmann (2413)
Momus-játék (5751)
Plácido Domingo (911)
Erkel Színház (10330)
Erkel Ferenc (1065)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1779)
Franz Schmidt (3435)
Simándy József - az örök tenor (631)
Lisztről emelkedetten (961)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

A mámor viszonylatai – Gondolatok Tallián Tibor legújabb könyvéről
- zéta -, 2016-06-14 [ Könyvek ]
nyomtatóbarát változat

Tallián Tibor: SCHODEL ROZÁLIA és a hivatalos magyar operajátszás kezdetei Tallián Tibor: SCHODEL ROZÁLIA és a hivatalos magyar operajátszás kezdetei
ISBN 978-963-506-957-6
670 oldal
Balassi Kiadó
2015

Van Tallián Tibor legújabb könyvében (Schodel Rozália és a hivatalos magyar operajátszás kezdetei) egy érdekes félmondat. Az Athenaeumot, az egykor oly fontos sajtóorgánumot említi, amely „másfél évi absztinencia után újból belekóstolt az operakritika mámorító italába”. Az operakritika mámorító itala. Ízlelgessük még ezt a négy szócskát!

Évtizedek óta olvasom Tallián írásait, pontosan tudom, sőt interjúnk alkalmával személyesen is – ergo: saját bőrömön – megtapasztalhattam, hogy nála nincs véletlen elszólás. Sokszáznyi elgondolkodtató, sziporkázó, s olykor agyzsibbasztó gondolatmenetű operakritikája után az Olvasó már pontosan érti, ha Szerzőnk – rendes szokása szerint – a sorok között üzen neki.

Az operakritika mámorító itala. Árulkodó, de cseppet sem szándékolatlan elszólás egy olyan zenetudóstól, aki minden hivatalos, fő-foglalkozásbéli, komoly-komolyzenei, akadémiai kutatói, intézetvezetői, egyetemi oktatói, történészi publikációs munkásságán túl oly sokáig fontosnak és szükségesnek tartotta gyakorolni a napi kritika gyakran nyűgös és konfliktusokban gazdag, máskor mulattató és lélekerősítő, de föltétlenül időrabló tevékenységét. Árulkodó, mert egzakt választ kapunk a miértre, az operakritikai műfaj választásának mélylélektani okaira.

Elárulja a Szerző (picit titkolt, de) mély affinitását az operaműfaj bizonyos szegmensei, művészei és előadói gyakorlatai iránt, valamint alig leplezett ellenérzéseit az ezekkel szembeni irányzatok és képviselőik (vö. még magas zenetudomány) iránt. Segít tetten érni a „mámorító” elkötelezettségen túli vonzalmat, a (csak látszólag) tárgyilagos operakritika valójában mélyen személyes és elkötelezett vonatkozásait. Ugyanis minden írásából süt a privát gondolkodás, véleménye van, amit ugyan nem véka alá rejt, hanem kellően összetett és szövevényes gondolatlabirintusok belsejébe.

A fentiek alapján azt gondolhattam, hogy pontosan ismerem (már) Tallián írásainak irányát, meg gondolatszövési technikáját is. Hogy képben vagyok nyelv- és szóhasználatával kapcsolatosan, mellyel gyakorlatilag teljesen megújította a műfajt, létrehozva azt az egyedi „talliános” írásmódot, amely egyszerre kritika, élménybeszámoló, kultúrtörténeti esszé, novella és pamflet, egyszerre napisajtó, akadémiai szócikk és/vagy pedagógiai (netán gyógypedagógiai) tanulmány.

De mégsem ismerem! Ez derült ki a Balassi Kiadó példás gondozásával tavaly ősszel megjelent, lexikon terjedelmű kötete kapcsán. Egészen mostanáig azt gondoltam, hogy az efféle írásmódnak van egy fizikai határa, ami valahol 15-25 oldal között húzódik, tehát valahol egy kiadósabb kritika és egy visszafogottabb tanulmány között félúton. Tévedésem ékes, 670 oldalnyi bizonyítéka Schodelné Klein Rozália életművére fűződött fel, s a jeles énekesnő nevéhez kapcsolódó magyar operajátszás kezdeteire.

Tallián nem szimpla életrajzot írt, még csak nem is egyszerűen a rendkívüli operatörténeti értékkel bíró időszakot dolgozta fel több évtizedes kutatásai nyomán. Könyvünkben a kettő különleges ötvözetét kapjuk, ráadásul hamisítatlan, talliánosan rafinált elrendezésben. A zenetörténész rendelkezésére álló források: elsősorban a színlapok, a korabeli zenekritikák, a fenntartói döntések és határozatok, a bulvár napisajtó cikkei, a kor- és pályatársak levelezései, naplói és visszaemlékezései különleges egyvelegét kapjuk, de ez még messze nem a lényeg.

Van Tallián írásaiban valami páratlan időtlenség. Operai kritikáiban is sűrűn megtapasztaltam, amint vígan „szörföl” évszázadok, történelmi korszakok, zenei és irodalmi egyéniségek és alkotások között bármely dalmű kortárs előadása kapcsán pusztán virtuóz gondolatkísérletei segítségével. Most mindez hatványozottan zajlik, melynek legizgalmasabb eredménye, hogy megérezzük az operai élet századokon átívelő mindennapi mámorát.

Hogy a dalszínházi lét alapvető működési sémái mit sem változtak 1837 óta, csak a benne szereplő személyek: a direktorok, a primadonnák és a rivális primadonnák, az első tenorok és a karnagyok, a művészethez dörgölőző politikusok és a zsurnaliszták, néhol egy-egy közeli hozzátartozó, vagy távolabbi klakktag valamely szaftos intrika mögött. Hogy a műfaj letagadhatatlan fejlődése, az eltelt majd két évszázad (hogy csak idehaza maradjunk), a társadalmi folyamatok ellenére is alig alakult valamicskét.

De mindezt nem találjuk meg egyetlen mondatban sem, csak megérezzük a sorok között, a csűrcsavaros operai történetek, a kicsit cinikus, kicsit szenvtelen, de összességében a műfaj iránti szeretetteljes és féltő gondolatok mögött.

De a mámoros kitekintés korántsem korlátozódik a belhoni működésre, noha a könyv legfőbb hozadéka a magyarországi operaélet megindulását rögzítő páratlan pillanatfelvétele. Schodelné (akit nyugodtan tekinthetünk az első magyar operai világsztárnak, hiszen Pest előtt, alatt és után végigturnézta Európa akkori német nyelvű operai fellegvárait Bécstől Berlinen, Hamburgon, Frankfurton, Boroszlón és még néhány kisebb városon át egészen Londonig) fellépéseinek számbavétele és elemzése így közvetve lenyomatot nyújt nekünk az európai operaéletről, mely semmivel sem volt kevésbé viszontagságos és zavaros, mint a hazai. Pont úgy, mint manapság.

A könyv nagy értéke a példásan minőségi megjelenés, melyhez remek illusztrációkat nézegethetünk az idevágó korabeli festmények és metszetek közül.

Bármily igényes is a könyv szóhasználata, nem könnyű olvasmány Tallián Tibor vaskos kötele, jelen sorok kétségkívül lelkes írója is fél évig rágta át magát rajta. Az út viszont, amit Tallián szívélyes kalauzolása nyomán megteszünk, minden látszólag felesleges kanyargóval együtt jelenti a teljességet. Ez az út fárasztó, sőt, kimerítő, olykor már az is kiesik, hol jártunk két nappal korábban, de a vége pontosan olyan, amit – hogy egy operai példával éljek – a zarándokok érezhettek, amikor visszatértek Rómából Wartburg ódon falai alá: megtisztultunk általa.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
18:00 : Budapest
Zeneakadémia, X. terem

"Józsa Tamás és Lázár Dániel szerzői estje"
JÓZSA TAMÁS: Vigilate mecum
Józsa Dalma, Rozsnyói Judit, Körmendi Johanna (hegedű)
LÁZÁR DÁNIEL: Quartet „E”
Szabady Ildikó (fuvola), Tóth Csamangó Blanka (klarinét), Schaff Magdolna (hegedű), Puskás Bernadett (gordonka)
LÁZÁR DÁNIEL: Lux Aeterna
Aya Shirai (gordonka), Lázár Dániel (zongora)
JÓZSA TAMÁS: Floyd
Tritonus Guitar Trio: Molnár Levente, Szurgyi Gergely, Varga Bálint (gitár)
LÁZÁR DÁNIEL: Air
Aya Shirai (gordonka), Riko Hosomi (zongora)
JÓZSA TAMÁS: Vinea mea
Józsa Dalma (hegedű), Kósa Lőrinc (bariton), Frecska Rebeka (fuvola), Láposi Dániel (vibrafon), Tóth Barnabás (gordonka)

18:00 : Budapest
Marczibányi Téri Művelődési Központ

Ninh Duc Hoang Long (tenor), Balogh Ádám (zongora)
Duna Szimfonikus Zenekar
vez.: Kanai Toshifumi
Jótékonysági koncert a Törös alapítvány javára
ROSSINI: Sevillai borbély - nyitány
DONIZETTI: Szerelmi bájital - Nemorino áriája
LEONCAVALLO: Mattinata, op. 5
BEETHOVEN: Holdfény szonáta („Mondschein-Sonate”) - I. tétel
CSAJKOVSZKIJ: b-moll zongoraverseny

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Kállai vonósnégyes:
Kállai Ernő, Szajkó Géza (hegedű), Dráfi Kálmán (brácsa), Balázs István (cselló)
Balog József (zongora)
"Kamarazene karnyújtásnyira"
BARTÓK: 2. vonósnégyes, BB 75
BEETHOVEN: 11. (f-moll) vonósnégyes, op. 95 („Serioso”)
BRAHMS: f-moll zongoraötös, op. 34

19:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia, Kamaraterem

Halmai Katalin (ének), Dorota Anderszewska (hegedű), Bálint János (fuvola)
Szokolay Balázs (zongora)
"Liszt Születésnap Bevezető Koncert"
LISZT: Három dal Schiller Tell Vilmosából
LISZT: Zarándokévek, Második év: Itália – 1. Sposalizio
LISZT: Wartburg Lieder – 4. Walter von der Vogelweide
LISZT: Epithalam (hegedű-zongora változat)
LISZT: Romance oubliée (hegedű-zongora változat)
LISZT: Benedictus a Koronázási miséből (hegedű-orgona változat)
LISZT: S’il est un charmant gazon
LISZT: Comment disaient-ils
LISZT-BÁLINT JÁNOS: 2. magyar rapszódia

19:00 : Budapest
BMC Könyvtár

"Billentyűs történetek 3/2"
Tóth-Vajna Zsombor történelmi billentyűs hangszereket bemutató sorozata.
FRESCOBALDI: Partita sopra Ciacona (Libro II, 1627.)
FRESCOBALDI: Toccata Quarta (Libro II, 1627.)
FRESCOBALDI: Toccata seconda (Libro II, 1627.)
FRESCOBALDI: Aria detta la Frescobalda (Libro II, 1627.)
FRESCOBALDI: Capriccio di durezze e ligature
FROBERGER: Toccata in G
FROBERGER: Ricercar
BUXTEHUDE: Toccata in G
BUXTEHUDE: Nun lob mein Seel den Herren
LÜBECK: Chacon ex A
"Stile Italino" - Frescobaldi és hatása a német zenére

19:00 : Budapest
Nádor Terem

"Lukács Péter (az unoka) brácsaművész és barátai"
Lukács Pál 100 sorozat/1.
MOZART: Kegelstatt trió, K. 498
HINDEMITH: Szonáta-fantázia, op. 11, No. 4
MAX BRUCH: 3 Stücke für Klarinette, Bratsche und Piano aus, op. 83

19:00 : Budapest
Magyar Rádió Márványterme

Süle László (zongora), Borbély Mihály (fafúvók), Kántor Balázs (gordonka)
Süle László és Borbély Mihály szerzeményei
Klasszikus és jazz

19:30 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Mayu Kishima (hegedű)
Pannon Filharmonikusok
Vezényel: Gilbert Varga
"Virtus & eksztázis"
HAYDN: E-dúr szimfónia, Hob. I:12
LALO: Spanyol szimfónia, op. 21
SZKRJABIN: Az eksztázis költeménye, op. 54

20:00 : Budapest
Szent István Bazilika

Virágh András (orgona)
19:00 : Szeged
Szegedi Nemzeti Színház

PUCCINI: A köpeny / Gianni Schicchi

19:00 : Gödöllő
Gödöllői Királyi Kastély

Csuprik Etelka (zongora)
"Liszt Fesztivál"
SZERKESZD TE IS A PORT.HU-T!
LISZT: Zarándokévek – Második év: Itália S. 161.
Sposalizio
Sonetto 104 del Petrarca (104. Petrarca-szonett)
Szonáta h-moll S. 178.
CHOPIN: Grande Valse Brillante Op. 18.
Nocturne No. 4, Op. 15 No. 1. F-dur
Mazurka Op. 17, No. 4. a-moll
SCHUMANN: Carnaval, Op. 9.

19:00 : Debrecen

Maxim Vengerov (hegedű)
Nemzeti Filharmonikus Zenekar
Vezényel: Hamar Zsolt
"A tánc apoteózisa"
RAVEL: La Valse
BRUCH: 1. (g-moll) hegedűverseny, op. 26
RAVEL: Tzigane
R. STRAUSS: A rózsalovag – szvit
A mai nap
született:
1706 • Baldassare Galuppi, zeneszerző († 1785)
1898 • Lotte Lenya (Karoline Wilhelmine Blamauer), énekesnő, színésznő († 1981)
1927 • Lakatos Gabriella, balett-táncos († 1989)
1945 • Jávori Vilmos, jazz-muzsikus († 2007)
elhunyt:
1545 • John Taverner, zeneszerző (sz. kb. 1490)
1893 • Charles Gounod, zeneszerző (sz. 1818)
1944 • Viktor Ullmann, zeneszerző (sz. 1898)
1968 • Tóth Aladár, zenetörténész, 1946 és 1956 között az Operaház igazgatója (sz. 1898)