vissza a cimoldalra
2018-09-24
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4057)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61041)
Haladjunk tovább... (214)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2283)
Társművészetek (1268)
Momus társalgó (6348)
Milyen zenét hallgatsz most? (24997)
Kedvenc előadók (2821)
Kedvenc művek (143)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11288)
A csapos közbeszól (95)

Balett-, és Táncművészet (5551)
Élő közvetítések (7406)
Operett, mint színpadi műfaj (3701)
Kedvenc magyar operaelőadók (1090)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (1069)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2891)
A nap képe (2095)
film és zene (189)
Kimernya? (2752)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4338)
Ilosfalvy Róbert (812)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1480)
Franz Schmidt (3183)
Palcsó Sándor (227)
Momus-játék (5515)
Opernglas, avagy operai távcső... (20137)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Barcelonai Anziksz
Heiner Lajos, 2016-06-13 [ Főtéma ]
nyomtatóbarát változat

Barcelona Negyedszerre jártam a katalán fővárosban – ám először úgy, hogy csak érdeklődésemnek, kedvteléseimnek megfelelő dolgokkal foglalkoztam.

Négy napba sok, és nagyon-nagyon kevés fér bele.

Megpróbáltam olyan helyeket felfedezni, ahol korábban még nem jártam – így most kimaradt a Sagrada Familia és a Güell-park.

Viszont eljutottam olyan helyszínekre, ahová még sosem.

A Kortárs Művészetek Múzeuma – hm… Az épület impozáns, a kiállítási anyag, maradjunk ennél a kifejezésnél, heterogén. Szoborkompozíció tűzcsapokból, hogy csak egy példát említsek.

A vele átellenben lévő, alkalmi rendezvényeknek helyet adó épületben szerzett tapasztalat még kontroverziálisabb. Ötletes egy, még huszonéves amerikai művész elgondolása – a két épület közötti téren gördeszkázó számos fiatal, no meg a legendás itteni sonka ihlette, sok-sok sonkára illesztett számos gördeszka

Ám, noha nem tartom magam vaskalapúnak, de egy átlátszó plexikalitkában fekvő döglött kutya, oxigénpalackból lélegeztetve, mint műalkotás?

A Katalóniai Nemzeti Múzeum. Pöffeszkedő épületmonstrum, jónéhány lépcsőt kell hozzá megmászni. De a belbecs… Az általam látott legszebb és leggazdagabb szárnyasoltár-gyűjtemény. Gaudi bútorai – na jó, papírkosara a dolgozószobámban nem lenne stílszerű a Cambridge audiómhoz, de talán mégis.

Egy másfél perces, persze némafilm arról a mintegy harmincezer áldozatot követelő vulkánkitörésről, ami Martinique szigetén történt 1902-ben.

Több órás barangolás után fizikailag-szellemileg kifáradva, és majdhogynem könnyeimmel küszködve úgy hagytam el a múzeumot, hogy ide még vissza kell jönni.

Több napra.

Az eklektikus Frederic Marés Múzeum. Gyufacímke-gyűjteményével, korabeli neves színészek, énekesek fotóival, szarvasagancsokkal – amikor egy nagyon gazdag, csiszolatlan ízlésű ember minden olyan tárgyat felvásárol, ami nem megállótábla, vagy hotelszobakulcs.

A Muzsika Múzeuma – de erről külön, részletesebben szeretnék írni.

A Csokoládémúzeum. Európába Barcelonán keresztül jutott be a kakaó. A belépő egy vonalkódos csokiszelet.

És lehetne sorolni. Hajókirándulás a kikötőben. Két csodálatos középkori templom, a Szent Mária Bazilika, és az El Pi.

És sörölhetném tovább. Merthogy Barcelona Dél-Európa egyik sörközpontja lett, szinte hetente nyíló, craftsbeert kínáló pubjaival, ezekről immáron sörkalauz is elérhető.

Barcelona Ám igazából egy operaelőadás kedvéért, és Plácido Domingo miatt repültem ide.

Verdi: Simon Boccanegra (április 23).

A Gran Teatre del Liceu valóban káprázatos, leégése után pár évvel régi pompájában újjányitva.

És Domingo is káprázatos volt. Láttam a Boccanegrában, még Adornoként a Metben. Aztán, baritenorra váltván, a címszerepben Berlinben, New Yorkban, Milánóban, Londonban, Bécsben.

Ez a barcelonai előadás vegyes érzeteket keltett. Tudom, sokaknak Domingo mai Fachjában nem tetszik, de voltak nála világosabb baritonok is.
A Prológusban éreztem részéről némi visszafogottságot, fojtottságot.

Azt hiszem, ő már régóta nem énekel be – először ezt a Met-es Maurizioja kapcsán gondoltam.

Viszont ha formába jön… A hang még mindig szinte intakt, nem venni észre, mikor vesz levegőt, járása, színpadi játéka nem egy hivatalosan hetvenhatodik évében járó, de sokak szerint 2-3 évvel idősebb emberé.

Bizonyos Davinia Rodrigúez énekelte Améliát. A hölgy, inkább a negyvenet alulról súrolva, mint a harmincat felülről, még mindig dekoratív. Hogy a voce in floribus milyen volt, nem tudom. Most, eufemisztikusan fogalmazva, időnként éles.

Kevésbé udvariasan, a magas hangokon visít.

Fiescoként Ferruccio Furlanetto még mindig elfogadható.

Nem annyira Ramón Vargas. Tudom, ő sok magyar operabarát kedvence, szimpatikus ember, muzikális művész – sajnos, a hang eltűnőben, persze, nem tisztességes egy este alapján ítélni, de a magasságok beszűkültek/eltűntek, a volumen kisebb lett.

Minden elismerés a dirigensnek, Massimo Zanettinek. Vagy húsz éve már átéltem vele Belgiumban egy sistergő Ernanit, vezénylése itt is izgalmas, ha kellett, lírai, ha kellett, drámai volt. Elgondolkodtam, a Boccanegrát, címszerepben Domingóval, láttam, többek között, Barenboim, Levine, Pappano pálcája alatt – Zanetti hozzájuk mérhető, legalábbis ebben a darabban.

José Luis Gómez rendezésére nem írhatom azt, hogy érdektelen. Ez rosszabb volt. Valamilyen fura ötlettől vezérelve tükrök, tükröző felületek között játszatta a darabot. Amélia áriájának éneklése közben fejen állva saját maga felett sétált… Általános iskolai szájbarágós példa, hogy a fináléban a tenger említésekor kék színű reflektor kezdett világítani – és még sorolhatnám a bugyuta, gyerekes megoldásokat.

De visszatérve Domingóra. Az előadás után a Ház vezetősége, a publikum tapsorkánjával kísérve, köszöntötte – abból az alkalomból, hogy a Liceu színpadán ötven!!! évvel korábban lépett fel először.

No comment…

Barcelona

Műsorajánló
Mai ajánlat:
17:00 : Budapest
Szent István Bazilika

Virágh András (orgona)

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Dame Emma Kirkby, Szemere Zita (szoprán), Bárány Péter (kontratenor), Kovács István (basszus)
A Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara, Énekkara és Gyermekkórusa (karigazgató: Pad Zoltán és Walter Judit)
Vezényel: Howard Williams
PURCELL: A tündérkirálynő (részletek)
PURCELL: Dido és Aeneas (részletek)
BRITTEN: Zenekari kalauz fiataloknak – Variációk és fúga egy Purcell-témára, Op.34
BRITTEN: Szentivánéji álom, op. 64 (részletek)

19:45 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Sylvia Schwartz (szoprán)
Cantemus Vegyeskar (karigazgató: Szabó Soma)
Budapesti Fesztiválzenekar
Vezényel: Fischer Iván
ČIURLIONIS: Az erdőben
ARVO PÄRT: Como cierva sedienta
PETERIS VASKS: Epifania
ARVO PÄRT: Te Deum
19:00 : Miskolc
Művészetek Háza

Oláh Vilmos (hegedű)
Miskolci Szimfonikus Zenekar
vez.: Dobszay Péter
WAGNER: A bolygó hollandi – nyitány
WIENIAWSKI: II. (d-moll) hegedűverseny, Op. 22
SIBELIUS: II. (D-dúr) szimfónia, Op. 43

19:00 : Varsó
Lengyel Színház

V4 Operaturné
JANÁČEK: Jenůfa
A mai nap
született:
1922 • Cornell MacNeil, énekes
1922 • Ettore Bastianini, operaénekes († 1967)
1927 • Alfredo Kraus, énekes († 1999)
elhunyt:
1960 • Seiber Mátyás, zeneszerző (sz. 1905)
2014 • Christopher Hogwood, karmester (sz. 1941)