vissza a cimoldalra
2017-10-23
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Társművészetek (1215)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (59925)
Milyen zenét hallgatsz most? (24977)
Kedvenc művek (142)
Kedvenc előadók (2813)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (3847)
Haladjunk tovább... (205)
Momus társalgó (6052)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2273)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11180)
A csapos közbeszól (94)

Bernstein- és Stokowski-szabály (29)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1119)
Operett, mint színpadi műfaj (3293)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4096)
Végveszélyben a komolyzene a Magyar Rádióban? (468)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (310)
Kodály Zoltán (343)
Udvardy Tibor (169)
Zenetörténet (195)
Franz Schmidt (2926)
Michael Haydn (62)
Cziffra György (98)
Lisztről emelkedetten (868)
Beethovenről - mélyebben (677)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2368)
Jonas Kaufmann (2141)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Mozart, Mahler Milánóból – A Filarmonica della Scala a Tavaszi Fesztiválon
- vape -, 2016-04-20 [ Budapesten ]
nyomtatóbarát változat

A Filarmonica della Scala a Tavaszi Fesztiválon 2016. április 14.
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Mozart: g-moll szimfónia K.550
Mahler: V. (cisz-moll) szimfónia

Filarmonica della Scala
vez.: Myung-whun Chung

Az operának Itáliában szó szerint elsöprő sikere volt. Az az úttörő szerep, amit az ország a különböző zenei műfajok – köztük magának az operának – kialakítása terén a tizennyolcadik század elejéig játszott, az énekelt dráma térhódítása nyomán szinte semmivé foszlott a század második felére. Szimfonikus, vagy kamarazenei élet nem, vagy alig létezett, a színházi zenekarokat az első hegedűsök irányították. Az első önálló karmester, Alberto Mazzuccato 1854-ben állt pódiumra a Scalában.

A huszadik században Toscaninivel kezdődik a nagynevű dalszínház híres karmestereinek sora. Először 1898-tól tíz évig vezető karmesterként, majd a húszas években zeneigazgatóként szolgált ott. Őt olyan nevek követték, mint Sabata, Furtwängler, Karajan, Cantelli, Bernstein, Gavazzeni, Giulini, Carlos Kleiber, Abbado, Muti. A Filarmonica della Scala Abbado kezdeményezésére jött létre 1982-ben az operaházi zenekar tagjaiból. Nem csak mi késünk el mindenhonnan, mások is néha.

De az olaszok nem csak lekéstek egyes dolgokról, csütörtöki koncertjükön úgy tűnt, néhány tekintetben még mindig le vannak maradva. Ugyan még ma sem kötelező maximum hat elsőhegedűssel felálló kamarazenekarral játszani Mozartot, de bizonyos határokat már nem illik átlépni.

A kisebb-nagyobb határsértések persze a karmester bűnei voltak, de hát őt meg a zenekar választotta. Csak nyolc elsőhegedűs ült a pódiumon, tehát csökkentett létszámú nagyzenekar, de maga a megvalósítás - talán a szokásosnál élénkebb tempókat leszámítva - szinte semmit nem tükrözött abból a tudásból, amit ma már legalább részben illik beépíteni egy Mozart értelmezésbe. Idegesítően hosszan kivárt generálpauzák, indokolatlan lassítgatások: mindezek az évtizedekkel ezelőtti romantikus előadói felfogásnak is inkább a klasszikusokra alkalmazott vadhajtásai voltak.

Ilyesmit tíz éve éppen Mutitól és a Bécsi Filharmonikusoktól hallottam, de ott mentette a helyzetet a zenekar híresen szép hangzása. Sajnos most különösebben megkapó hangokat nem hallottunk, az ülésrenddel sem igyekeztek áttetszőbb, könnyedebb megszólalást elérni a zenészek. A székek már bent voltak a színpadon a tizenkét-tizenkét hegedűs Mahler felálláshoz, ily módon összetömörítve őket, és az egymáshoz közel ülő vonósok nem érhették el azt a kamarazene-szerű megszólalást, ami a második tételhez kell, vagy ezért lett az egyébként is hajszolt tempójú negyedik tétel, ha nem is zavaros, de nehezen követhető.

A Mahlerhez tehát jóval több zenész vonult a színpadra és ilyenkor általában a hangzás tömörebb, simább lesz, hiszen egy nagyzenekar ehhez a felálláshoz lövi be magát. És valóban, az egyébként takarékos mozdulatokkal, jól követhetően dirigáló karmester működése nyomán az első percekben kifejezetten szépen szólalt meg a Filarmonica della Scala, köszönhetően a vonósoknak. A későbbiekben ez a szépség valahol elveszett, pedig az Adagiettóban igen csak jól jött volna, az így kissé halvány lett.

Az a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem számlájára is írható, hogy a mélyvonósok nehezen találnak utat a közönséghez, értsd: kissé halkak voltak, de ennyi hegedűhöz, brácsához, csellóhoz kettővel-néggyel több bőgő dukált volna. Ennek az aránytalanságnak a számlájára is írható, hogy a mű visszafogott drámaisággal szólalt meg, bár a rezesek, kisebb hibáik mellett sokszor mentették a helyzetet. Az egyébként is hosszú Scherzo viszont kifejezetten hosszadalmasnak tűnt így.

A hatvanegynéhány éves Myung-whun Chung jelentős zenészi múlttal bír. Egy ilyen nagyon gyakorlott zenészekkel bíró zenekar élén egy ilyen nagyigényű művet megszólaltatva komoly dirigensi erényekről tett számot. De nem igazán erős egyéniség, lényegében maga a mű segítette a sikerhez.

A Filarmonica della Scala a Tavaszi Fesztiválon
fotó:© Kotschy Gábor

Műsorajánló
Mai ajánlat:
19:00 : Budapest
Ciszterci Szent Imre templom

Darázs Renáta, Nagy Bernadett, Gavodi Zoltán, Cser Krisztián
Anima Musicae Kamarazenekar (műv. vez.: G. Horváth László)
Budapesti Monteverdi Kórus
vez.: Kollár Éva
MICHAEL HAYDN: Requiem - a Forradalom és Szabadságharc áldozatainak emlékezetére

20:00 : Budapest
Szent István Bazilika

Gheorghita Orsolya, Gion Zsuzsanna, Kálmán László, Najbauer Lóránt (ének)
ETUNAM Vegyeskar
Monarchia Szimfonikus Zenekar
vez.: Virágh András
VERDI: Requiem
A mai nap
történt:
1890 • Az Igor herceg bemutatója (Szentpétervár)
született:
1801 • Albert Lortzing, zeneszerző († 1851)
1891 • Palló Imre, énekes († 1978)
elhunyt:
2004 • Robert Merrill, énekes (sz. 1919)
2008 • Sándor Judit, énekes (sz. 1923)