vissza a cimoldalra
2019-12-07
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11455)
A csapos közbeszól (95)

Szentély az isteni Anna Nyetrebko-nak (2947)
Kolonits Klára (1142)
Kedvenc magyar operaelőadók (1149)
A díjakról általában (1076)
Operett, mint színpadi műfaj (4173)
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? (2690)
Belcanto (932)
Franz Schmidt (3467)
Kimernya? (3361)
Alexandru Agache, a bariton (184)
Eiffel Műhelyház – Bánffy terem (112)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3527)
modern eszement rendezesek (338)
Élő közvetítések (8265)
Nagy koncertek emlékezete (38)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1815)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Elhunyt Nikolaus Harnoncourt
- vape -, 2016-03-07 [ Kommentár ]
nyomtatóbarát változat

Nikolaus Harnoncourt 1964-ben új időszámítás kezdődött vén kontinensünk zenei interpretációtörténetében. Akkor jelent meg ugyanis a Nikolaus Harnoncourt irányította Concentus Musicus Wien kamarazenekar lemeze, amelyen Bach 6 Brandenburgi versenye hallható eredeti hangszereken, autentikus előadásban.

1829 óta, amikor Mendelssohn előadta az egyre hírnevesebb szerző akkorra teljes feledésbe merült Máté passió című művét, minden bizonnyal ez volt a második legjelentősebb lépés a régi korok zenéinek feltámasztása felé vezető úton.

Az évszámok azért inkább csak jelképesek, természetesen mindezek nem előzmények nélkül történtek, a nevezetes év előtt is játszottak Bachot, és persze más régi zenét is. (Gondoljunk csak Händel Messiásának századok óta töretlen diadalmenetére.) A múlt század hatvanas éveiben pedig megszállott fanatikusoknak már hét évtizedes gyakorlata volt elmúlt korok műveit előadni valóban eredeti hangszereken, de szórványos, gyakran nem túl alaposan végiggondolt kísérleteik nem ütötték át a későromantikában kialakult előadási stílushoz szokott nagyközönség érdeklődésének vasbeton falát.

Ahhoz kellettek az addig soha nem látott sebességgel bekövetkező mozgások az 50-es 60-as években a társadalom, a tudomány, a technika és a kultúra területén. Hogy Harnoncourt egyáltalán megalakíthassa zenekarát 1957-ben. Lemezük is jelent meg rögtön ezután, de hét év múlva valami más történt. A Telefunken, egy nagytekintélyű lemezkiadó cég látta meg a fantáziát, értsd üzleti lehetőséget egy addig szinte észrevehetetlen előadói magatartás széles vásárlóréteg elé terítésében.

És nem választottak rosszul. Mert azzal, hogy Harnoncourt, a valóban nagyszerű zenész, tudományos elkötelezettséggel látott neki a mind a hangszerek kiválasztásához, mind a rajtuk valójátékmód megértéséhez, mindpedig a zenék előadásmódjának tanulmányozásához, valami újat hozott. Kiküszöbölte az addigi próbálkozások talán legnagyobb hibáját, a határozatlansági tényezőt: addig a hangszerek többé-kevésbé régiek voltak, ám a játékstílus nem annyira.

Minden törekvése ellenére Harnoncourt gyakran kényszerült kisebb-nagyobb megalkuvásokra mindazokon a területeken, amit az előbbiekben felsoroltunk, de egy idő után már nem is igazán törekedett a szigorúan tudományos eredetiség megfoghatatlan ideájának elérésére. A társakra, tanítványokra, követőkre várt, hogy az elkövetkező évtizedekben kiteljesítsék azt, amit ő elkezdett: még megalapozottabb ismeretek birtokában élményszerűen megszólaltatni Monteverdi, Vivaldi, Bach, Händel és a többiek életművét.

De az ő úttörő életműve nem csak a fantaszta kísérletezőé, - és ami talán még rosszabb – a szárazon értekező tudósé! Kiváló előadó is volt, nemcsak elismerendő, csodálható is. Szívesen hallgatjuk az Orfeót, a Bach kantátákat, a Négy évszakot, az Op. 12 concertóit a Concentus Musicus előadásban, bár lehet, hogy igazán nagyra már nem az ő felvételeit tartjuk.

A kezdeti sikerek után Harnoncourt nem pihent, mindvégig fáradhatatlanul tanult, zenei horizontja szélesedett, korok, műfajok nem jelentettek akadályt. Valószínűleg a huszadik század – és ez már önmagában is érték – legelképesztőbb méretű és változatosságú előadói életművét hagyta maga után, amelynek hatása óriási és megkerülhetetlen.

Gambán, csellón Bachot játszott, zenekarainak a reneszánsztól a huszadik század első feléig bezárólag majd minden jelentős, vagy kevéssé jelentős zeneszerző, irányzat a repertoárjára került egészen az operettig. Egyéni látásmódjával mindenkiben talált valami új szögből láttatni valót, amire rá lehetett csodálkozni: ezt így is lehet?

Ezek gyakran felszínes megoldásoknak tűnnek, és igen, hogy igazán mélyre hatoljon, az így nem mindig adatott meg neki, de ezen a ponton idézzük őt: „Minden muzsikus elolvashatja a zenét, tanulmányozhatja a kort és törekedhet a korrektségre. De számomra a kérdés mindig az, miért írt a zeneszerző az adott módon. És ez az, ami sohasem hagy nyugton: a tartalom, nem a forma.”

Most valami személyeshez érkeztünk. Szerencsém volt Harnoncourt-t 2007 decemberében Budapesten hallani, amikor három Bach kantátát vezényelt a Concentus Musicus és az Arnold Schönberg Choir élén. Engedtessék meg, hogy felidézzem, amit akkor írtam:

Ha esetleg azok után, hogy Herreweghe, vagy egy-két régizenei produkcióval Gardiner is megfordult nálunk, valaki azt hitte volna, hogy most már Harnoncourt csak egy a sok közül, hát tévedett.

Tele volt a nagy hangversenyterem. Így karácsony előtt három olyan Bach-kantáta, amely az utolsó két novemberi és az első adventi vasárnapra íródott, amúgy is vonzó lehet, de Harnoncourt neve is fogalom ma már. Félő volt, hogy esetleg valóban csak a neve az. De nem.”

Mi Harnoncourt titka? Hogy ma már tényleg túl van a szigorúan tudományos autentikusság utolérhetetlen délibábjának kergetésén – kis zenekar, fiúszopránok stb. –, miközben azért hallhattunk tolótrombitát és violino piccolót (terccel magasabbra hangolt kis hegedűt) is. Kialakított egy olyan előadásmódot, amely a kezdetek gyermekbetegségeit már leküzdötte, és amely olyan gazdag hangszínekkel, frazeálással, dinamikai árnyalatokkal igyekszik ezeket a remekműveket megszólaltatni, amelyeket Bachhoz egyedül méltónak érezhetünk. Illetve dehogy igyekszik itt bárki, megszólal minden. Gondoljunk csak vissza a 140. kantátában hallható – orgonaváltozatban is jól ismert – Zion hört die Wächter singen korál hegedű-brácsa unisono szólamának arra a gazdag dinamikai és frazeálási eszközökkel kidolgozott elővezetésére, amelynek tanulmányozására, hogyanjainak, miértjeinek megértetésére egy egész régizenei kurzust lehetne szánni. Vagy arra a csodára, amit a 36. kantáta első részét záró korál zenekar-kórus összjátékakor dinamikai és hangszínbeli kifejezésben hallottunk. Na, ezek voltak a torokszorító pillantok.

Viszont arra, amit a Wachet auf nyitótételében hallottunk, még pesties kifejezés sincs. Amit itt a kórus művelt, az elképzelhetetlen szinten lebegett minden fölött, amit eddig arról gondolhattunk, mit tudhat egy harminchat tagú éneklő társaság. A szoprán szólam nem valamiféle kirívóan hangos, éles hangszínnel próbálta a korált kiemelni, hanem mezzoforte erősséggel, éteri módon megszólaltatva, így az nem egyszerűen kiemelkedett a többi szólam közül, hanem valahogy úgy volt ott megkerülhetetlenül, hogy azok mintegy körülölelve, a maguk módján kénytelenek voltak ellenpontozni. Nem több ember énekelt egyszerre – itt maga a négy szólam szólt.

Annakidején több csellista is játszott próbát a Bécsi Szimfonikusoknál. Nem Harnoncourt volt a legjobb, de Karajan őt vette fel. Biztos megérzett benne valamit, ami több mint a hangok megfelelő szintű eljátszásának képessége. És most ott vezényelt ez az ember, kissé suta, de pontos, érthető mozdulatokkal. A huszadik század egyik legnagyobb zenésze lett, aki ezekről a művekről mindet tud, tisztában van a tempókkal, ritmikai viszonyokkal, fortékkal, pianókkal. Az igazi puristák talán rosszallhatják némely megoldását, de a végeredmény hatása alól senki nem szabadulhat.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
10:00 : Budapest
Zeneakadémia, Előadóterem

"Liszt-kukacok Akadémiája"

11:00 : Budapest
Erkel Színház

CSAJKOVSZKIJ: A diótörő
Mesebalett három felvonásban

11:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia, Kamaraterem

Balogh Ádám (zongora)
HAYDN: Asz-dúr szonáta, Hob XVI:46
RAVEL: Szonatina
BEETHOVEN: Asz-dúr szonáta, No.12, op.26

15:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Hambalkó Edit emlékkoncert
Rektor Asszony, Eckhardt Gábor beszél
MOZART: 3. (d-moll) fantázia, K. 397
MOZART: D-dúr menüett, K. 355
Eckhardt Gábor (zongora)
MOZART: D-dúr zongoraszonáta, K. 381 – 2. Andante
Baráth András, Kiss András (zongora)
KISTÉTÉNYI: Editnek – Szomorúság két szólamban
Baráth András (zongora)
J.S. BACH: d-moll zongoraverseny, BWV 974 – 2. Adagio (Alessandro Marcello oboaversenye alapján)
J.S. BACH-BUSONI: C-dúr toccata, adagio és fúga, BWV 564 – Adagio
Pless Attila (zongora)
HAYDN: 33. (c-moll) zongoraszonáta Hob. XVI:20 – 1. Moderato
Kiszely Deborah (zongora)
CHOPIN: Noktürn
Wehner Krisztina (zongora)
DEBUSSY: Képek, 1. füzet – 1. Tükröződések a vízen
Bizják Dóra (zongora)
JANÁČEK: A frýdeki Madonna
Radnóti Róza (zongora)
LISZT: Recueillement
Ránki Fülöp (zongora)
LISZT: Via crucis (négykezes változat)
Klukon Edit, Ránki Dezső (zongora)

17:00 : Budapest
Müpa, Üvegterem

Csőke Flóra (cselló) Hámori Angelika (zongora)
"Hangulatkoncert"
SCHUMANN: Adagio és Allegro, op. 70
CSAJKOVSZKIJ: Noktürn, op. 19, No. 4
POPPER: Magyar rapszódia, op. 68
BRAHMS: 1. (e-moll) cselló-zongora szonáta, op. 38
FAURÉ: Elégia, op. 24

18:00 : Budapest
Erkel Színház

CSAJKOVSZKIJ: A diótörő
Mesebalett három felvonásban

18:00 : Budapest
BMC, Koncertterem

Classicus Quartet:
Rácz József, Baksai Réka (hegedű), Tornyai Péter (brácsa), Zétényi Tamás (cselló)
Bevezetőt mond Farkas Zoltán zenetörténész
Das Wohltemperierte Streichquartett VII. – 'E-moll'
BEETHOVEN: e-moll vonósnégyes, op. 59, no. 2 (“Razumovszkij”)
DARGAY MARCELL: Új mű
VERDI: e-moll vonósnégyes
FAURÉ: e-moll vonósnégyes, op. 121

19:00 : Budapest
Belvárosi Szent Mihály templom

"Organ & Choir"

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Szent Efrém Férfikar:
Bubnó Lőrinc, Bubnó Márk, Balázs Edgár, Nagy Bertalan, Oláh Marcell, Papp Viktor, Pechan Kornél, Rácz Ambrus, Tóth Péter
Művészeti vezető: Bubnó Tamás
"Wings – Lemezbemutató koncert"
Trishagion – Háromszorszent ének az Athos-hegyről
Archiminia – görög újévköszöntő ének
Aboun d’bashmayo – a Miatyánk arámi nyelven (Bubnó Tamás feldolgozása)
Mizmor Le David Ha’Melech – Ének Dávid királyhoz (Bubnó Tamás feldolgozása)
Dormi pizzinu – szárd altató
Mai mou te loulouda – görög húsvéti paraliturgikus ének (Bubnó Márk feldolgozása)
Malka moma – bolgár karácsonyi kántálás
Simera Christos Anesti – görög feltámadási ének
X. Bölcs Alfonz: Cantigák – Rózsák rózsája, Szeressük Szűz Máriát
Grigory Lvovsky: Gospodi pomiluj (Uram irgalmazz)
Shchedrik – ukrán karácsonyi kántálás (Philipp György és Silló György Béla feldolgozásai)
Stanislav Ludkevich: Nebo i zemlja – Az ég és a föld mostan ünnepelnek (karácsonyi kántálás)
Bubnó Tamás: Abaúji Karácsony (ruszin, cigány, magyar kántálóének-szvit)
Nuku nuku – egy finn altató és az „Enyhe világossága” kezdetű ének összekapcsolása (Bubnó Márk feldolgozása)
Jan Levoslav Bella: Tu es Petrus – Te Péter vagy (nyolcszólamú motetta)
Könyörögjünk Keresztyének – ének a 17. századi Eperjesi Graduálból
Bubnó Tamás: 127. zsoltár – Boldogok mindnyájan, kik az Urat félik
Kodály Zoltán: Esti dal
Sergei Ekimov: 136. zsoltár – Babilon folyóvizei mellett
Sáry László: Zsoltárkánon – Énekeljetek az Úrnak
As I Went Down – észak-amerikai keresztény himnusz (Bubnó Márk feldolgozása)
Mamao chveno – grúz Miatyánk-parafrázis
Raghupathi Raghava Raja Ram – hindu vallásos ének (Bubnó Márk feldolgozása)
Kae le lae – dél-afrikai sotho gospel (Bubnó Márk feldolgozása)
19:00 : Gödöllő
Gödöllői Királyi Kastély

Schnöller Szabina (szoprán), Juniki Spartakus (hegedű)
Nemzeti Énekkar
Gödöllői Szimfonikus Zenekar
Vezényel: Horváth Gábor
"Adventi Koncert"
POULENC: Gloria
MASSENET: Thais - Meditation
FRANCK: d-moll szimfónia

19:00 : Debrecen
Csokonai Színház

MOZART: Szöktetés a szerájból

19:30 : Székesfehérvár
Ciszterci Templom

Horváth Márton Levente (orgona), ifj. Major István (gordonka)
Ars Oratoria Kamarakórus
Vezényel: Pad Zoltán
"Ki lesz ma?"
Eszmék és muzsika így egyben.
Aki kérdez: Bősze Ádám
Aki válaszol:
Altorjay András - Romhányi-díjas kardiológus, a Deák Dénes Alapítvány kuratóriumának tagja
Praetorius, Palestrina, Victoria, Fauré, Duruflé, Kodály, Bach, Bárdos, Farkas, ifj. Sapszon Ferenc művei
A mai nap
született:
1863 • Pietro Mascagni, zeneszerző († 1945)
1927 • Helen Watts, énekes († 2009)
1951 • Pitti Katalin, énekes
elhunyt:
1562 • Adrian Willaert, zeneszerző (sz. kb. 1490)
1960 • Clara Haskil, zongorista (sz. 1895)
1983 • Molnár Antal, zenetudós, esztéta (sz. 1890)