vissza a cimoldalra
2018-08-18
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61025)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2283)
Társművészetek (1268)
Momus társalgó (6348)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4053)
Milyen zenét hallgatsz most? (24997)
Haladjunk tovább... (213)
Kedvenc előadók (2821)
Kedvenc művek (143)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11286)
A csapos közbeszól (95)

Élő közvetítések (7350)
Pantheon (2247)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (987)
Hozzászólások a Momus írásaihoz (6683)
Alexandru Agache, a bariton (123)
Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. (760)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1464)
Franz Schmidt (3166)
Birgit Nilsson (36)
Erkel Színház (9452)
Jules Massenet ! Ki ismeri ? (302)
Fanyalgások és Nyavalygások… avagy virtuális siránkozó elégedetleneknek (155)
A nap képe (2077)
Opernglas, avagy operai távcső... (20129)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4330)
Dmitrij Dmitrijevics Sosztakovics (93)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

A szerelem, mint a fantasztikum és a realitás találkozása – Edita Gruberova dalestje az Operaházban
- zéta -, 2016-02-04 [ Budapesten ]
nyomtatóbarát változat

Edita Gruberova dalestje 2016. január 31.
Magyar Állami Operaház

P. I. Csajkovszkij: Miért?, Op. 6 No. 5
Bölcsődal, Op. 16 No. 1

Ny. A. Rimszkij-Korszakov: Friss és illatos, Op. 43 No. 3
Nem a fentről fújó szelek, Op. 43 No. 2
A. Dvořák: Cigánydalok, Op. 55 No. 1-7
R. Strauss: Vörös rózsák
A dália, Op. 10 No. 4
Leányvirágok, Op. 22 No. 1-4
Mályvák, Op. posthumus
G. Mahler: Emlékezés
Hársfaillatot éreztem
Jancsi és Juliska
Válás és távollét

Edita Gruberova – ének
Peter Valentovic – zongora

Van Dosztojevszkijnek egy általam régen ismert, nagyon találó mondata: „A fantasztikusnak annyira kell érintkeznie a reálissal, hogy már majdnem hihető legyen.” A félkegyelmű írójának ezen gondolatát egészen idáig csak művei értelmezéséhez gondoltam kellő segítségnek, de most, vasárnap késő este tudatosult bennem, hogy bizonyos helyzetben ennél sokkal messzebb mutat(hat). Edita Gruberova operaházi dalestjéről mentem éppen haza, szélsőséges érzések hullámoztak bennem felváltva.

Adva volt egy világhírű bel canto koloratúrcsillag, aki ezen az ünnepivé nemesedett estén nem a leginkább ismert arcát mutatta be. Dalokat énekelt a szláv és a német dalirodalomból szemezgetve. Ismertebb és kevésbé ismertebb dalok jöttek szép sorban, okosan, pompás dramaturgiai érzékkel felépítve, az énekesnő és a közönség teherbírását hibátlanul kisakkozva. A téma a sorok közé volt rejtve: a szerelem. Gruberova a 70. életévét kezdte nemrégiben, ez az általa sem titkolt realitás keretezte a koncertet. Keretezte, mert a kezdeti és a záró hangok hangsúlyozottan kiemelték a művésznő korát.

Az életkor kényes kérdés az énekeseknél, döntő többségük ennél jóval korábban felhagy az aktív muzsikálással. Mégis, számos énekessel őrzök csodálatos élményt hasonló életkorból, a dalest műfajából a legmélyebb benyomásokat Peter Schreier (legutoljára éppen 70) és Helen Donath (75) tette rám. Mindkettejüknél a felettébb eminens szövegmondás tűnt legfontosabbnak, de Gruberovánál minden más és másképp volt.

Megilletődötten jött elő, mintha kicsit félve kezdte volna Csajkovszkij dalát, a hang itt-ott csak apró fáziskésésekkel követte az „utasításokat”, a színe is picit fátyolosabbnak tűnt. Valahol a dal közepe táján fölnéztem a kivetítőre (amely dicséretesen üzemelt) és egyből megtaláltam a kulcsot: „Miért sápadt a tavasszal még színes rózsa? Miért néma a zöld fűben a kék ibolya?” [Szabó Katalin ford.] A szomorú dal depressziós és rezignált hangon szólalt meg, hideg és sápadt fénnyel.

Ahogy haladt az este, jöttek az optimistább, a lelkes, sőt szenvedélyes dalok. Rimszkij-Korszakovnál Gruberova arca már a lendületes bevezető futamok alatt kigyúlt, hiszen a közelgő szerelmes tavaszról dalolt, ilyenkor minden asszony fellángol, hiszen „A boldogságnak a szív hamar átadja magát…”.

Dvořák Cigánydalai (op. 55) még vadabb karaktereket hoztak ki a kezdetben még decensnek tűnő énekesnőből, aki a változó hangulatú dalokkal egyre szélesebb érzelmi/dinamikai skálát mutatott fel. Megszólalt a gyász, az öröm, a tánc, a lüktetés, az elmúlás és az újraszületés. Olykor ujjongtunk vele, máskor meg csendben nyeltük a könnyeinket, olyan ellentétes tónusú mondatokra, mint például az utolsó dalban: „Kapjon bár aranykalitkát a sólyom, nem cseréli el rá a tövisfészkét.”

A szünetre egyértelmű lett, Edita Gruberova pillanatnyi átalakulásait a dalok irányítják. Ha olykor azt érezzük, hogy mintha csomó ülne a torkán, azt éppúgy a művek indukálják, mint amikor fergetegesen sziporkázva, vidáman, szinte gyermekhangon csilingel.

A szünet után előbb Richard Strauss első pillanatra kicsit távolságot tartóbbnak tűnő „virágos” dalai következtek. Azután már a második strófánál hallottuk, hogy Gruberova egy újabb arcát kapjuk, az ifjú, cserfes lányos hangvételt felváltotta az asszonyi, az elsöprő szenvedélyt az elmélyült, a gyorsan múló fellobbanást az állandó lobogás. A filozofikusabb kíséret talán rásegített arra, hogy időtlenebb érzelmeket észleljünk, a pillanat helyét mintha átvette volna az örökkévaló. Ilyenkor persze sosem tudom, hogy ezt az előadó is így gondolja, vagy csak éppen én vagyok/voltam a szokásosnál jobban ráhangolódva erre.

Gustav Mahler dalai kicsit visszahúztak a földre. A mahleri szenvedély persze nem ugyanolyan fékezhetetlen, mint mondjuk Rimszkij-Korszakové, de legalább segített visszazsilipelni a strauss-i áhítatból. A koncert végső harmóniáját az Emlék c. dal adta meg („Dalokat ébreszt bennem a szerelem, Minduntalan!”). Talán a Mahler-dalok-ban sikerült leginkább megmutatnia azt a szélsőséges hangi sokoldalúságot, ami Gruberovát az eddig ismert területei mellett a daléneklésben is mesterré teszik.

A koncert kíséretét Peter Valentovic adta, korrekt hangon, de számomra túl diszkréten.

A lelkes ovációra az ünnepelt díva előbb fölpakolta a zongorára virágcsokrait, majd adott még nekünk három tanulságos ráadást. Egy újabb Mahler-dalt két Puccini-részlet követett. A fecskéből Magda Canzonettája felröpített a magosba még egyszer utoljára (megcsillantva egy bravúros C’-t is), majd Liú áriája végleg visszarántott. Ahogy a fojtott záróhangot Gruberova elkapta, tekintete fájdalmassá vált. A rabszolgalány sóhajával visszaértünk a realitáshoz.

A közönség állva ünnepelte az énekesnőt, aki csokrait összecsomagolva vetett véget a zenének és az estének.

Edita Gruberova dalestje
fotó:© Rákossy Péter

Műsorajánló
Mai ajánlat:
19:00 : Budapest
Belvárosi Szent Mihály Templom

"Organ & Choir"
11:00 : Kaposvár
Szivárvány Kultúrpalota

"Kaposfest"
Ránki Dezső koncertje
BACH: g-moll zongoraverseny BWV 1058
Ránki Dezső (zongora), Apollon Musagète Kvartett
BACH: A-dúr zongoraverseny BWV 1055
Ránki Dezső (zongora), Apollon Musagète Kvartett

15:00 : Tolcsva
Szirmay-Waldbott kastély könyvtára

Trüffel Kvartett:
Lajhó Barbara, Kristó-Varga Nikolett (hegedű), Kusz Viktória (brácsa), Kószás Ágnes (gordonka)
"Zempléni Fesztivál"
Kalandozás a slágerek világába, barokktól a filmzenékig


17:00 : Tolcsva
Oremus-szalon

Bogányi Gergely (zongora), Bogányi Tibor (gordonka)
"Zempléni Fesztivál"
CSAJKOVSZKIJ: Változatok egy rokokó témára, Op.33
CSAJKOVSZKIJ: Évszakok, Op.37/b – válogatás

19:00 : Kaposvár
Szivárvány Kultúrpalota

"Kaposfest"
SCHUBERT: B-dúr trió D.471
Kirill Troussov (hegedű), Veit Hertenstein (brácsa), Henri Demarquette (cselló)
BRAHMS: a-moll trió Op.114
Veit Hertenstein (brácsa), Henri Demarquette (cselló), Enrico Pace (zongora)
RACHMANINOV: Hét dal énekhangra és zongorára
Károlyi Katalin (alt), Würtz Klára (zongora)
FRANCK: A-dúr hegedűszonáta
Baráti Kristóf (hegedű), Würtz Klára (zongora)

19:30 : Kismarton
Esterházy-kastély, Haydn Terem

Avi Avital (mandolin)
Haydn Filharmónia
HAYDN: 45. (fisz-moll) szimfónia, Hob. I:45 (Búcsú)
PAISIELLO: Esz-dúr concerto mandolinra, vonósokra és csembalóra
ROSSINI: 1. (G-dúr) szonáta
VIVALDI: C-dúr concerto mandolinra, RV 425
WOLF: Olasz szerenád
HAYDN: Allegro a G-dúr hegedűversenyből, (mandolin átirat) Hob. VIIa:4

20:00 : Sárospatak
Basilica minor – Vártemplom

Ballabás Aliz, Kalafszky Adriána, Pintér Ágnes (szoprán), Bárány Péter (kontratenor), Gál József, Mészáros Péter (tenor), Melkovics Zoltán (basszus)
Purcell Kórus & Orfeo Zenekar
Vezényel: Vashegyi György
"Zempléni Fesztivál"
STRATTNER: Aus der Tiefe rufe ich Herr, zu dir
BUXTEHUDE: Das neugeborne Kindelein BuxWV 13
BUXTEHUDE: Mit Fried und Freud - Klaglied BuxWV 76
BUXTEHUDE: Befiehl dem Engel daβ er komm BuxWV 10
STRATTNER: Sehet doch, ihr Menschenkinder
BUXTEHUDE: Herzlich lieb hab ich Dich, o Herr BuxWV 13
A mai nap
született:
1750 • Antonio Salieri, zeneszerző († 1825)
1954 • Hollerung Gábor, karmester
elhunyt:
2004 • Lukin László, karnagy (sz. 1926)
2009 • Hildegard Behrens, énekes (sz. 1937)