vissza a cimoldalra
2020-08-09
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11552)
A csapos közbeszól (95)

A MET felvételei (952)
Régizene (3632)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (62200)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4696)
Operett, mint színpadi műfaj (4423)
Eiffel Műhelyház – Bánffy terem (155)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4887)
Operett a magyar rádióban (1949-től napjainkig) (4029)
Hozzászólások a Momus írásaihoz (7364)
La Voix humaine - avagy az énekhang varázsa (177)
Társművészetek (1829)
Opernglas, avagy operai távcső... (20585)
Verdi-felvételek (576)
Franz Schmidt (3658)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (2010)
Pantheon (2713)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

A Gavrilov-Rattle tengely, avagy a szemtelenség ára – Prokofiev: Piano Concerto No.1, Ravel: Concert for the left hand, etc.
- zéta -, 2015-09-21 [ Hangszeres művek ]
nyomtatóbarát változat

Gavrilov, Rattle, Warner Andrei Gavrilov – piano
London Symphony Orchestra
vez. Simon Rattle
WARNER 0825646116614

A lemez hátoldalán két szemtelenül fiatal arc hajol a kotta fölé, 22 évesek e lemez készítésekor: a zongoránál az alig serkenő bajuszú orosz fenegyerek, a mára feltűnően elcsendesedett Andrej Gavrilov, míg a pálcát tartó göndör hajú, a mostanára már Sir-ré lett Simon Rattle. Nem mindennapos, hogy ennyi idősen lemezstúdióba vonulhattak, de hát nem mindennapos pálya előtt állottak 1977-ben. Idén érkeztek be a hatodik x-be, a pianista éppen a mai napon. Gondolom, a Warner épp e kettős jubileum kapcsán dobta újra piacra a CD-jüket.

Amikor feltesszük a lejátszóba, a mindent elsöprő lendület szinte szét is veti azt. A zeneirodalom talán legszilajabb zongoraversenye, a Prokofjev Első a talán legszilajabb előadásban. Olyan ez, mint amikor a focipályán egy tökéletesen szervezett csapat tíz emberrel egyszerre támad: megállíthatatlanok. Csak zúdulnak egyre. Néha az az érzésünk, hogy egy-egy szöktetés már utolérhetetlenül hosszú, de azután a csatár épp az alapvonalnál eléri és védhetetlenül küldi a hálóba a pöttyöst.

Az elsöprő tempón túl a tökéletes összjáték teszi e felvételt örökérvényűvé. És igaza volt annak, aki ezt két ifjút a stúdióba küldte, ez ma csak öreguras kocogás lenne, kellemes (és kicsit uncsi) rutinmunka.

A második tételben a többszöri meghallgatásnál már találunk szeplőket, mert ott nem nyargalni kell, azt a tételt nem a lendület viszi előre, hanem a színek. Nos, azt a párás-ködös, Gulácsy Lajosra emlékeztető szecessziós hangulat talán nem sikerült eszményire. De nincs idő ezen hosszan elmélkedni, mert a zárótétel bacchanáliaszerű gigantikus tombolása mindent elsöpör.

Ugyanez a képlet Ravel híres-hírhedt Balkezes zongoraversenyénél is. Száguldás ezerrel, de a megállásoknál a karakterek kibontása mindig tökéletesen sikerül. És maradéktalanul érvényesül a szerzői szándék, hogy egy pillanatig se tűnjön fel, hogy csak egyetlen kéz van munkában a zongoránál. A Londoni Szimfonikusok színkezelése lenyűgöző, a pianista virtuozitása felettébb meggyőző, az összjáték Rattle-vel egyszerűen tökéletes. Azt a darabzáró fergeteges crescendót kevesen tudják ennyire hatásosra venni.

A két zongoraverseny között Gavrilov eljátszik két aprócska, de mutatós tételt a Rómeó és Júlia balett Prokofjev által zongorára átírt változatából. A pianista imponáló karakterizáló képességét nem teszi különösebb erőpróba elé a feladat.

És amikor már a képzeletbeli tízes skálán beírnám a 9,5-et, a CD-játszó egy utolsó trackre léptet: Ravel híres műve, a Pavane egy infánsnő halálára ezúttal zongorán. Technikailag egy cseppet sem jelenthetne problémát, mégis döbbenettel észleljük, hogy a remek felkészültségű, pompás adottságokkal rendelkező pianista egyszerűen nem tud mit kezdeni a darab rezignált melankóliájával. Beszorítva érzi magát a ppp és a mp közé, ezért minduntalan kitör. Férfiasan megdönget akkordokat, indokolatlanul fel-felgyorsít, amikor a csendes elmerengésnek lenne helye. Azt gondolom, hogy ahogy a zongoraversenyeket ma már nem játssza akkora tűzzel Andrej Gavrilov, úgy a Pavane előadására most, hatvanévesen érkezett el az idő.

A szemtelen fiatalság akkor és ott, 1977-ben visszaütött.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
20:00 : Budapest
Margitszigeti Szabadtéri Színpad

ROSSINI: A sevillai borbély
A mai nap
született:
1914 • Fricsay Ferenc, karmester († 1963)
1928 • Lukács Ervin, karmester († 2011)
elhunyt:
1919 • Ruggiero Leoncavallo, zeneszerző (sz. 1857)
1975 • Dmitrij Dmitrijevics Sosztakovics, zeneszerző (sz. 1906)