vissza a cimoldalra
2017-10-19
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (59879)
Társművészetek (1211)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (3847)
Haladjunk tovább... (205)
Kedvenc előadók (2812)
Momus társalgó (6052)
Milyen zenét hallgatsz most? (24975)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2273)
Kedvenc művek (141)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11180)
A csapos közbeszól (94)

Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2362)
Jonas Kaufmann (2130)
Marton Éva (718)
Operett, mint színpadi műfaj (3288)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (298)
Bartók Béla szellemisége (211)
Élő közvetítések (6635)
Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók (1120)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1113)
Franz Schmidt (2921)
Balett-, és Táncművészet (5405)
Végveszélyben a komolyzene a Magyar Rádióban? (467)
Lehár Ferenc (576)
Zenetörténet (191)
Kodály Zoltán (342)
Palcsó Sándor (179)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

A Sudlik Mari
- zéta -, 2015-09-02 [ Kommentár ]
nyomtatóbarát változat

Sudlik Mária Már megint temetünk. Egy besorolhatatlan és nagy művész kéredzkedett föl a Mennyei Operaházba, s nagy sokára beengedték. Amikor a 70-es évek második felében elkezdtem operai kirándulásaimat, Ő már sztár volt. Nem celeb, hanem világító csillag. Akire bármely szólamot ki lehetett osztani, örömmel kapott rajta, boldogan repesve vitte haza a kottát, s vált eggyé a hősnővel, akit az aktuális Szereposztó éppen rámért. Apránként nemzedéke legsokoldalúbb énekesnője lett.

Először a Porgy és Bessben láttam. Abból a réges régi fantasztikus előadásból az emlékek hosszú során át mégsem a két kongeniális címszereplő Házy Erzsébet, Begányi Ferenc, vagy Sporting Life-ot oly félelmetesen alakító Palcsó Sándor alakja nyomakszik előtérbe, hanem Serena siratója. Akkor találkoztam először azzal a saroktól fejbúbig terjedő bizsergető érzéssel, amit a műfaj egyre ritkább kegyelmi pillanataiban átélhet a megveszekedett operarajongó, a katarzissal, amiért operaházba megyünk estéről estére. Serena A Sudlik Mari volt.

A szerepet a másik szereposztásban egy alténekesnő alakította, ez alapján mezzónak gondoltam akkor még, de néhány héttel később a Don Carlosban sikerült összefutni vele. A néger szakácsnő után alig ismertem meg Valois Erzsébet csodálatos jelmezében. Az első felvonás nagy Carlos-duettjében meglepett a hűvössége. Akkor még nem tudtam, hogy a nagy Sudlik-alakítások sajátossága a szélsőséges szituációk végletekig zajló kiélezése, de a IV. felvonás áriájára és az azt követő szerelmi kettősre, mint az általam megélt legdrámaibb értelmezésekre emlékszem vissza, úgy hogy a királyné harmatos gyengédsége mindvégig megmaradt. (Talán épp e kettősség csodálatos tanulmányozása tartott ott akkor, tizenévesen a Földi Operaházban, s még ma is ez izgatja legmélyebben fantáziámat.)

Utána, egyre sűrűsödő operalátogatói vándorlásaimon egymás sarkát taposták a legkülönbözőbb Sudlik-szerepek, egyik sem következett az előzőből, egyikből sem következett az utána következő. Úgy sorolom, ahogy eszembe jut, legalább ilyen hektikusan jöttek a valóságban is: a megejtően vonzó Első hölgy A varázsfuvolából, az öntudatos Aida, az elesett Santuzza, a nemes Grófné a Figaro házasságából, mindhárom Leonóra (de kevesen csinálták utána a nagyvilágban is!), a kicsi Boulotte Offenbach Kékszakálljában…,igen, a kicsi Boulotte, itt meg kell állni.

A tenyeres-talpas parasztlány figurája papírforma szerint nem a középkorú énekesnők szerepe, de Sudlik valami egészen lehengerlően teremtette meg az alakot. Ha valamire azt lehet mondani, hogy szerep és előadó nagy találkozása, akkor ez volt az. Sütött a primer nőiesség a színpadon. Nem tudom, tervezte-e Békés András ennyire erősre ezt a figurát, de elvitte az előadást a színpadon lévő nagyágyúk (Begányi, Melis György, Moldován Stefánia, s a karakteres címszerepben Karizs Béla) elől.

A Jancsi és Juliska hárpia Boszorkánya, a boldogtalan Abigaille, a nagy spíler Lady Billows az Albert Herringben, a kotnyeles Szarka néni, a filozofikus Tábornagyné A rózsalovagból. A Tábornagyné, igen, itt megint pihenőt kell tartani.

Sudlik Mária Az én generációmnak Sudlik Mária Tábornagynéja jutott örömrészül. Ez az alakítás Boulotte túlsó véglete, tulajdonképpen ugyanazon énekesnő nem is játszhatná el. Werdenberg Tábornagynéja maga volt a megtestesült filozófia. Mikó András szolid rendezésében Sudlik mutatta meg a strauss-i elmúlás gyökereit: az a rezignált fájdalom, amivel végtelen nemes tartással lemondott szerelméről, s egyben az ifjúság örömeiről a szólam nemzetközi szinten kiemelkedő előadójává emelte.

A jéghideg Turandot, a szerelmes Tosca, a szerelmetes Marcellina a Figaróból, a féltékeny Heródiás, a gonosz Házmesterné a C’est la guerre-ből, a képmutató Gertrudis, az elfáradt Sieglinde…

Sieglinde-alakítása klasszikus értelemben nem sikerült, nagyon későn is találkozott vele és csak alig néhányszor énekelhette. De nagyon akarta, erején felül megküzdött érte. És az a lélekromboló fáradtság, amivel az énekesnő átkínlódta magát a számára immár rettentő nehézzé vált szólamon egyszer csak önálló életet kezdett élni, mert egyszerre megláttuk úgy a Hunding által halálra gyötört asszonyt, mint soha addig, aki már csak a haldoklónak kijutó utolsó pohárként tekintett a szerelmet oly sokára meghozó, hasonlóan elcsigázott üldözöttre, Siegmundra. A szólamért folytatott szakadatlan küzdelem más dimenzióba tudta emelni a figurát, mert végre egyszer volt igaz értelme Sieglinde gyötrelmes életének és halálának és így Siegfried születésének, nemcsak egy sértett főisten kicsinyes-piti bosszúját láthattuk.

Ahogy Kékszakáll minden nőben az igazit kereste, úgy Sudlik Mária minden szerepben az igazi nőt mutatta fel. Volt sértett, bosszúálló, magányos, huncut, pedáns, szélhámos, hódító, elvakult, elbűvölő. Olykor dühöngött, könyörgött, sírt, átkozódott, máskor meg mórikált, vidámkodott és kacagott, de úgy, ahogyan csak Ő tudott. Szívből jövően csinált mindent. Ha szóba került, Ő nem művésznő volt, nem primadonna, még csak nem is énekesnő, hanem Ő volt: A Sudlik Mari.

Fénylő csillag, aki kicsit ott halt meg minden este értünk/nekünk a színpadon. S ha most végignézne gyötrelmes-nehéz-gyönyörűséges-elandalító pályáján, ugyanazt mondhatná, amit az idősödő magányos piktor, Csontváry Kosztka Tivadar vetett papírra nyomorúságos albérletében:

„Én feláldoztam az életemet megtudandó, mi a való, hogy fejlődik ki a világ és hogy fejlődik tovább…”

Sudlik Mária

Műsorajánló
Mai ajánlat:
19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti terem

Nagy Péter (zongora)
SCHUBERT: 11. (f-moll) zongoraszonáta, D. 625
BARTÓK: Táncszvit, BB 86 (zongoraváltozat)
SCHUBERT: 21. (B-dúr) zongoraszonáta, D. 960

19:00 : Budapest
B32 Galéria és Kultúrtér

BDZ Quartet
MENDELSSOHN: a-moll vonósnégyes, Op.13

19:00 : Budapest
Óbudai Társaskör

Almira Emiri (zongora)
BORIS PIGOVAT: Noktürn
BORIS PIGOVAT: Vándorcsillagok
(Sólem Aléhem műve alapján)
ILAN RECHTMAN: Etüd
BORIS PIGOVAT: Jerusalem
ALEX WASSERMAN: Toccata
ILAN RECHTMAN: Flintstones–variációk

19:00 : Budapest
CEU Auditórium

Classicus Quartet:
Rácz József, Baksai Réka (hegedű), Tornyai Péter (brácsa), Zétényi Tamás (gordonka), Andor Krisztián (zongora)
HAYDN: C-dúr ("Kaiser") vonósnégyes
KURTÁG: Hommage a Mihály András - 12 mikrolúdium vonósnégyesre, Op. 13
BRAHMS: F-dúr szonáta, Op.99

19:00 : Budapest
Nádor Terem

Corbin Beisner (zongora)

19:30 : Budapest
Magyar Rádió 6-os stúdiója

Zemlényi Eszter, Molnár Anna (ének)
Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara
Vezényel: Farkas Róbert
"Egy szoknya egy nadrág"
"A 17. és 18. századi operák titkai: kasztrált és nadrágszerepek, ismert és ismeretlen áriák és duettek"

19:30 : Budapest
BMC Koncertterem

Impronta Ensemble:
Jeanne Vogt (hegedű), Nikolay Shugaev (cselló), Varga Gábor (klarinét), Anna Štrbová (oboa), Miguel Pérez (fagott)
Vezényel: Andreas Luca Beraldo
"Human Machine - A gépek zenéje"
MATEO SEPÚLVEDA RIOS: Le bruit des feuilles (A levelek hangja) – „bal kéz nélküli” concerto együttesre és disklavierra – magyarországi bemutató
LIGETI GYÖRGY: Etűd zongorára, No. 14/a - Disklavier átirat
CONLON NANCARROW: Etűd Disklavierra, No. 21
KLAUS HUBER: Hat miniatűr klarinétra, hegedűre és csellóra – magyarországi bemutató
DENIS SCHULER: L'autre rivage - Disklavierra – magyarországi bemutató
VERESS SÁNDOR: Szonáta oboára, klarinétra és fagottra
ALFREDO DE VECCHIS: Prelúdium, ária és kánon Disklavierra – magyarországi bemutató
ALESSIO ELIA: Traces from Nowhere, együttesre és Disklavierra – magyarországi bemutató

19:45 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Emanuel Ax (zongora)
Budapesti Fesztiválzenekar
vez.: Fischer Iván
J.S. BACH: III. (D-dúr) szvit, BWV 1068
MOZART: d-moll zongoraverseny, K.466
CSAJKOVSZKIJ: IV. (f-moll) szimfónia, Op.36

20:00 : Budapest
Szent István Bazilika

Teleki Miklós (orgona), Kováts Kolos (basszus), Krusic Eleonóra (fuvola)
18:00 : Székesfehérvár
Hotel Magyar Király

Bogányi Gergely (zongora)
Alba Regia Szimfonikus Zenekar
MOZART: A-dúr zongoraverseny KV414
MOZART: B-dúr zongoraverseny KV595

19:00 : Szombathely
Bartók Terem

Jobbágy Anett, Gál Gabi, Varga Donát
Veszprém Város Vegyeskara (Karigazgató: Erdélyi Ágnes)
Savaria Szimfonikus Zenekar
vez.: Thomas Kornél
"Reformáció 500"
Ünnepi Oratórium Est a reformáció 500. évfordulója tiszteletére
MENDELSSOHN: II. (B-dúr) szimfónia („ Lobgesang”), Op.52.
BRAHMS: Schicksalslied, Op.54
A mai nap
történt:
1845 • A Tannhäuser bemutatója (Drezda)
született:
1913 • Forrai Miklós, karmester, karnagy, zenetanár († 1998)
1916 • Emil Gilelsz, zongorista († 1985)
elhunyt:
1987 • Jacqueline Du Pré, csellista (sz. 1945)