vissza a cimoldalra
2017-12-12
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Társművészetek (1220)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (3859)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (60213)
Momus társalgó (6308)
Milyen zenét hallgatsz most? (24990)
Kedvenc előadók (2814)
Kedvenc művek (143)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2276)
Haladjunk tovább... (205)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11198)
A csapos közbeszól (95)

Erkel Színház (8564)
Élő közvetítések (6743)
Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók (1141)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (418)
Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. (570)
Magyar Rádió operafelvételei és operaközvetítések – magyar előadóművészekkel (935)
Bartók Béla szellemisége (253)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1202)
Franz Schmidt (2974)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2449)
Jonas Kaufmann (2149)
Berlioz újratemetése (133)
Hozzászólások a Momus írásaihoz (6440)
Kimernya? (2610)
Operett, mint színpadi műfaj (3406)
Tokody Ilona (307)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Misztikus ínyencség, avagy…? – Shostakovich plays Shostakovich
- zéta -, 2015-07-20 [ Hangszeres művek ]
nyomtatóbarát változat

Shostakovich plays Shostakovich Shostakovich plays Shostakovich
Dmitri Shostakovich – zongora, Ludovic Vaillant – trombita, Mstislav Rostropovich – cselló
Orchestre National de la Radiodiffusion Française
vez. André Cluytens

WARNER 0825646155019

A hangrögzítés kezdete óta különleges misztikus ínyencségnek számít, amikor valamely lemez közreműködőjeként tűnik fel az előadandó mű szerzője. Ez persze nemcsak a lemezpiac felfutása óta van így, már korábban, az előadó-művészet hajnala óta egyfajta autenticitást jelentett, ha egy darab előadójaként, karmestereként, közreműködőjeként a mű szerzője jelent meg.

Valami biztosnak tűnő garancia sejlett fel abban, ha némely művének ősbemutatóján Giuseppe Verdi vagy Richard Wagner irányította zenekarát, ha szimfóniáit vezényelte Felix Mendelssohn vagy Gustav Mahler, esetleg játszotta a prelűdjeit Frederic Chopin, rapszódiáit Liszt Ferenc, zongoraversenyeit Johannes Brahms, kísérte dalait Franz Schubert és ezt a sort folytathatnánk szinte végtelenségig.

Azután a XX. században a hang rögzítésével valami ebben is gyökeresen megváltozott. Ma már nemcsak ősrégi, ködös, ki tudja, milyen elfogultságtól irányított tollú visszaemlékezésekből tudjuk, ki és miként közreműködött saját alkotásainak terjesztésében. Személyesen is, szinte bármikor ellenőrizhetjük, hogyan vezényelte operáit Pietro Mascagni vagy Igor Stravinsky, szimfonikus alkotásait Richard Strauss, Kodály Zoltán vagy Leonard Bernstein, hogyan játszotta darabjai zongoraszólamát például Claude Debussy, Maurice Ravel, Bartók Béla, Szergej Rachmaninov, netán Benjamin Britten, hogy a ma élőkről puszta udvariasságból ne is beszéljünk.

Ha ezeket a felvételeket tüzetes vizsgálat alá vetjük, akkor bizony az a pár bekezdéssel korábban emlegetett garancia elég rendesen foszladozóban van. Viszonylag kevés olyan szerzői felvétel van, amely állja a versenyt az úgymond profi előadóművészekével. Persze helyzeti előnyben van, aki – zeneszerzői tevékenységétől független – komoly előadói múlttal is rendelkezett, azaz nemcsak a bevezetőben említett misztikus ínyencség mivolta tartotta őt meg az előadóművészek között, hanem más szerzők alkotásaival is bátran kiállhatott (és ki is állt) a nagyközönség elé. Hogy ne csak rébuszokban beszéljünk, ilyen volt például az említettek közül Liszt, R. Strauss, Bartók, Rachmaninov vagy Bernstein.

A jóval nagyobbik halmazba tartoznak azon komponisták, akik szinte kizárólag csak saját alkotásaik interpretálásával álltak a publikum elé, nyilván az a bizonyos misztikus ínyencség sosem múló hullámát meglovagolva. De nem szabad ezért fölöttük pálcát törnünk.

Alkotók százai és ezrei (és nemcsak a muzsikusok) sokszor egész életükben szakadatlan harcot folytattak műveik elismertetéséért, amit az utóbb, haláluk után a szakmájukban elfoglalt művészettörténeti helyezésük egyáltalán nem indokol. Erre gyakorlatilag szinte mindenkit példának lehetne sorolni, nagyon kevés utóbb is kellően rangsorolt alkotóművésznek adatott meg a békés és elismert alkotói életmű.

Jutott mindez eszembe annak kapcsán, hogy a Warner egy igazi misztikus ínyencséggel szolgált a minap, dupla CD-n teríti elénk Dmitrij Sosztakovics zongoraműveit a szerző tolmácsolásában. Sosztakovics hosszú és termékeny életpályájáról az első és legfontosabb gondolat, hogy ő bizony tényleg szakadatlan harcot folytatott művei elismertetéséért. A harc kifejezés egy cseppet sem tűnik túlzásnak, mert időnként valamely Ural-környéki nevelőtábor tartós (és nem annyira önkéntes) látogatása is reális alternatívának tűnt. Sosztakovics ugyanakkor – ritka szovjet komponistaként – nem maradt meg belterjes nemzeti szerzőnek, tevékenysége a kortárs zeneművészet egészére hatással volt.

A zeneszerző – memoárjai alapján – ezzel tisztában is lehetett és úgy ítélte meg, hogy semminemű lehetőséget nem szabad kihagynia az érvényesülése érdekében. Ennek érdekében tehát ez a zárkózott, félénk, nem igazán nagyközönség elé való személyiség rendszeresen vállalt nyilvános fellépéseket művei népszerűsítése érdekében.

Érdemes a nagy kortárs pianista, Szvjatoszlav Richter visszaemlékezéseit felidézni négykezes együttműködésükről: „Kész gyötrelem volt vele játszani; elkezdte valamilyen tempóban, de azután gyorsított vagy éppen lassított. […] Azonkívül végig fortissimo játszott, még a tisztán kíséret-jellegű részeket is…” Richter írt ennél cifrábbat is az általa is elismert nagyszerű komponistáról, de a fentiek különösen érzékeltetik, hogy Sosztakovics zongoristaként bizonyos technikai alapszintet sem igazán tudott teljesíteni.

A lemezen műsorát (két szám kivételével) Sosztakovics 1958-as franciaországi utazásán rögzítették. Az amúgy is zsenge egészségű komponista 1958-ban már rendesen kínlódott betegségeivel, melyek befolyásolhatták pianista képességeit (sőt lehet, hogy Richter ítéletét is). A felvétel közül is kiemelkedett újdonság mivoltával a Francia Rádió Zenekarával rögzített II. zongoraverseny (op.102), melyet André Cluytens vezényelt. A mű alig egy esztendővel korábban született, a moszkvai bemutatón a komponista 19 éves fia, Maxim Sosztakovics játszotta a szólót.

Dmitrij Sosztakovics nem tette eljátszhatatlanul magasra a lécet, a mű inkább egy érdekes karakterdarab benyomását kelti, Andante tétele inkább egy hollywoodi film happyendes fináléjára emlékeztet. Maga az előadás határozottan friss és hangulatos, de nem hagy mélyebb nyomot az emberben.

Az egy fokkal nehezebb zongoraszólamot magáénak tudó 1933-as c-moll Concerto zongorára, trombitára és vonósokra (op.35) gyorsabb tételeiben viszont helyenként elúszik a pianista, a hangszere olykor elveszti szólisztikus jellegét, tétován sodródik a zenekarral. Cluytens pompásan irányít, így a zenekar s a virtuóz trombitaszólista (Ludovic Vaillant) közreműködésével igazán hangulatos előadás sikeredik, de ugyanez a mű profi pianistával kicsit másképp szól.

Ugyanekkor rögzítették a dupla CD szólószámait is. A fiatalkori, op. 5-ös Három fantasztikus darab kellemes és apró epizódalkotás. A jó emberöltőnyivel később keletkezett op. 87-es Prelúdiumok és Fúgák a Nagy Johann Sebastian hasonszőrű művei nyomán születtek. Itt sajnos pontosan tetten érhetjük Richter által oly kegyetlenül rögzített tüneteket. A komponista-előadó hektikusan váltogatja a tempót, sajnos érezhetően, hallhatóan annak függvényében, hogy a szólam mennyire könnyű, avagy nehéz. A művekben kétségkívül meglévő filozófia így csak mérsékelten érvényesül.

Az utolsó, no. 24-es Andante nagyszabású alkotás, viszont a felvétel valamikor jóval korábban készülhetett, ismeretlen nemcsak a dátuma, de a hangmérnöke is, egyedül a helyszínt tudjuk: Moszkva. A darab előadásában valami grandiózus, valami nagyszabású is megcsillan, egyedül a dinamika kezelése marad némileg egyoldalú.

A dupla CD legnagyobb élménye az 1934-es datálású Csellószonáta (op.40), szintén Moszkvában. A partner, Msztyiszlav Rosztropovics viszi a hátán a remekművet, hatalmas ívek, elképesztő szólók jellemzik. Sosztakovics elmosódó kísérete valahol a távolból követi. Annyit nem tesz hozzá a darabhoz, de így is tökéletesség érzetünk van. Egy hatalmas alkotás, nagyszerű szólista, amit még a zongorista-komponista sem tudott elrontani.

Jó és tanulságos CD, de etalonnak nem szabad minősíteni. Olyan, mint a szerzői előadású lemezek nagy többsége: misztikus ínyencség, mely a különlegesség tényén túl nem ad plusz többletet a hallgatónak.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
16:30 : Budapest
MÁV Szimfonikus Zenekar Próbaterme

"Búgócsiga 3."
Zenés foglalkozás, zenehallgatás babákkal érkező családok számára

18:00 : Budapest
Erkel Színház

HUMPERDINCK: Jancsi és Juliska

18:00 : Budapest
MÁV Szimfonikus Zenekar Próbaterme

"Szeretethang 3."
Koncert várandós kismamák, és az őket kísérők részére

18:00 : Budapest
Zeneakadémia, X. terem

"Házimuzsika a Zeneakadémián"
Hargitai Géza tanítványai

18:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia

"Házimuzsika a Zeneakadémián"
Fülei Balázs tanítványai

19:00 : Budapest
RS9 Színház

Paizs Miklós (játék), Kertész Ágnes (hegedû), Szabó Anna (brácsa), Kertész Endre (gordonka)
Don Giovanni "ujjbábopera"

19:00 : Budapest
Magyar Rádió Márványterme

Meláth Andrea (ének), Horn András (klarinét), Farkas Katalin (hegedű), Ittzés Gergely, Fülep Márk, Drahos Béla (fuvola) és növendékei, Nagy Izabella, Kovács Eszter, Ruskó Rózsa, Tóth Ágnes (fuvola)
"Gábor József emlékhangverseny"
Bach, Mozart, Roussel, Hue, Jolivet, Bartók, Orbán György művei

19:30 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Andrew Tyson (zongora)
SCHUBERT: A-dúr szonáta, D. 664
CHOPIN: cisz-moll mazurka, op. 50
CHOPIN: Desz-dúr mazurka, op. 30
CHOPIN: C-dúr mazurka, op. 33
CHOPIN: Asz-dúr ballada
ALBÉNIZ: Ibéria-szvit
LISZT: Spanyol rapszódia

20:00 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Bajári Levente és partnere
Vox Humana Kórus (karigazgató: Sándor Bence) Óbudai Danubia Zenekar Vezényel: Hámori Máté
"Klasszikus karácsony 2017"
Békebeli advent
GLINKA: Ruszlán és Ludmilla – nyitány
CSAJKOVSZKIJ: Diótörő-szvit, op. 71a
HÄNDEL: Messiás, HWV 56 – nyitókórus
SAINT-SAËNS: 3. (c-moll) szimfónia, op. 78 („Orgona”) – II. tétel
ELGAR: Vonósszerenád, Op.20
MOZART: Ave verum corpus, K. 618
Nosztalgia karácsony – egyveleg:
Pásztorok, pásztorok; A kis Jézus megszületett; Karácsonynak éjszakáján; Hull a pelyhes, Kis karácsony
09:30 : Szombathely
Bartók Terem

"Karácsonyi ünnepvárás"
ismétlés: 10:45

18:00 : Szentendre
Városháza díszterme

A Vujcsics Tihamér Zeneiskola népzene tanszaka
"Adventi népzenei koncert"

21:00 : Pécs
Kodály Központ

Pannon Filharmonikusok
Bősze Ádám − házigazda
Vezényel: Vajda Gergely
"Angol nyelvű beavató koncert"
Dohnányi Ernő: Szimfonikus percek, op.36
Richard Strauss: Till Eulenspiegel vidám csínyjei
A mai nap
született:
1896 • Ádám Jenő, zeneszerző, kóruskarnagy, zenepedagógus († 1982)
1947 • Pászthy Júlia, énekes
elhunyt:
1956 • Geyer Stefi, hegedűs (sz. 1881)
1963 • Rösler Endre, énekes (sz. 1904)