vissza a cimoldalra
2018-05-24
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (60798)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (3983)
Társművészetek (1254)
Momus társalgó (6334)
Milyen zenét hallgatsz most? (24996)
Haladjunk tovább... (213)
Kedvenc előadók (2821)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2277)
Kedvenc művek (143)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11275)
A csapos közbeszól (95)

Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? (2525)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4274)
Simándy József - az örök tenor (536)
Élő közvetítések (7195)
Momus-játék (5488)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2731)
Kolonits Klára (1066)
Jonas Kaufmann (2255)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (842)
Operett, mint színpadi műfaj (3604)
Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. (711)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1406)
Franz Schmidt (3126)
Udvardy Tibor (185)
Miller Lajos (60)
Fiatal művészeink hazai és nemzetközi sikerei (324)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Nicolai Gedda 90
- zéta -, 2015-07-11 [ Kommentár ]
nyomtatóbarát változat

Nicolai Gedda A 60’-as évek legvégén kapott ránk, utána évente, kétévente biztosan lehetett számítani rá. Azokat a csúcsszerepeit énekelte az Operaházban és az Erkel Színházban, amit a világban a legtökéletesebben tudott: Faust, Mantuai herceg, Alfredo, Edgardo, Lenszkij, Rodolphe, Cavarradossi, némelyiket négyszer is hallhattuk. Kitűzték még Nemorinora is egyszer, de azt lemondta, mert idős édesanyját váratlan baleset érte, haza kellett sietnie.

De nemcsak operát énekelt, hanem dalesteket, négyet, vagy ötöt az évek során a zsúfolásig megtelt Zeneakadémián. Nicolai Gedda a tematikus dalestek híve volt. Tavaszi dalcsokor, Goethe-versekre komponált művek, Dalok az utazásról, stb. A preklasszikusoktól egészen a kortársakig.

Színpadilag nem nyújtott különösebben nagy élményt, magas, karcsú férfi, de a mozgásban csak annyit tett, ami nem veszélyeztette a tökéletes éneklést. A tökéletes éneklés, ez lehetett az ars poeticája, mindent ennek rendelt alá.

Pályája üstökösként indult, mert amikor Stockholmban elénekelte Adolphe Adam operájának híres-hírhedt címszerepét, Chapelou-t azokkal az atombiztos felső D-kkel, másnaptól szerződésekkel bombázták. A felső kvartja is a világelsők közé röpítette volna, de neki volt még jónéhány hangja a magas C’ felett is (A puritánokban még háromvonalas F’ is, aminél magasabbat még zeneszerző nem írt tenorista számára). Néhány hónappal később már Walter Legge londoni irodájában válogatott Herbert von Karajan lemezfelvételi ajánlatai között.

Egy ideig Mozart-specialistának gondolták, utána a francia repertoár gazdája lett, majd az olasz bel canto ritkaságok rajongói kedvelhették meg. Szinte mindenevő volt, Bachtól Bernsteinig bármi jöhetett, ami hangilag feküdt neki. Ezt a fél mondatot alaposabban elemeznünk: ami hangilag feküdt neki. Nicolai Gedda csak olyan darabokat vállalt el, ami a jellegzetesen karcsú hangjához illett. Talán csak egyszer tévedt meg, amikor valamely felelőtlen karmester (Silvio Varvisora gyanakszom) rábeszélte a Lohengrin címszerepére még 1966-ban. Elénekelte hat alkalommal, de nem esett jól neki, ahogy egy interjúban visszaemlékezett rá, úgy érezte, hangja elveszíti a hajlékonyságát. Fél évre mindent lemondott hát és még az időközben postázott bayreuth-i meghívót is nyugodt lélekkel hajította szemétkosárba.

Pedig ha annak a 66’-os Lohengrinnek a felvételét meghallgatjuk, egy tökéletes produkciót hallhatunk. De Gedda azon kivételes énekesek közé tartozott, aki saját maga tartotta karban a hangját, nem szorult külső kontroll segítségére, így neki elhihetjük, hogy miért hátrált vissza Wagnertől. Azért, hogy a későbbiekben újra Arturo (A puritánok), Hüon (Oberon), Raoul (A hugenották), Benvenuto Cellini vagy Faust lehessen, könnyedén szórhassa tovább a magasságokat.

Hangjával mindent képest volt kifejezni. Egyik magyarországi fellépéséről így írt a máskor oly mértéktartó kritikus:

Nemcsak a tenorhang fényes, nyílt felső régiójáról és a középfekvés intenzív deklamáló és karakterizáló képességéről vagy a hang valamennyi regiszterét a közlekedőedényben cirkuláló víz cseppfolyósságának gáttalanságával, természetességével könnyedén átsikló, átívelő s mindig kifejező orgánumról lehetne tanulmányt írni, hanem a már az ének-színészet körébe tartozó hangvételfajtáról is, a félhangon való éneklésről, a lefojtott hangadásról, a fejhangokról, a szinte zárt szájjal való éneklésről, nem is beszélve a dalok szövegének illusztrációjául, ábrázolásául szolgáló hangkarakterek nyüzsgő rajáról. Egyszóval ezt a sokféleséget, ezt a rengeteg árnyalatot, ezt az alakítókészséget ilyen gyönyörű hanggal társulva talán senkinél nem találjuk ma meg zenei világunkban.” A szinte mindig kimért és tárgyszerű Kroó György rajongott így az 1982. október 8-i dalestet követően az akkor 57 esztendős, a papírforma szerint idősnek tekintendő énekesről.

Mert Nicolai Gedda egyszerűen mindent tudott, de nemcsak technikai értelemben, hanem kifejezésben. A rútat éppúgy ki tudta fejezni, mint a gyönyörűségeset, a lágyságot pontosan ugyanúgy, mint a durvaságot. Tudott magasztos, pátosszal telt lenni, de mókás, nevetséges is. A pityókás alakot éppoly természetességgel jelenítette meg, mint mulyát, a kérkedőt vagy a daliást, a hőst éppúgy, mint az esendőt.

Bár a könnyebb műfaj nem állt távol tőle, hiszen jó néhány operett etalonfelvétele fűződik a nevéhez, mégis pontosan tudta a határt, mert a három tenor stadionkoncertjeitől borzadva fordult el.

Pár hónapja szaladt végig az internet világán a hír, hogy elhunyt, de szerencsére nemsokára követte a cáfolat: visszavonultan él svájci otthonában és jól van. Köszönve a sok örömet, amit a hosszú pályáján adott nekünk, csak további jó egészséget kívánunk neki a magunk felhőtlen örömére.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
16:00 : Budapest
Belvárosi Nagyboldogasszony Főplébánia-templom

"Orgonahangverseny"

18:00 : Budapest
Zeneakadémia, XXIII. terem

"Házimuzsika a Zeneakadémián"
Kováts Péter tanítványai
DVOŘÁK: 12. (F-dúr) vonósnégyes, Op.96 („Amerikai”)
Szabó Sára, Haraszti Violetta (hegedű), Dauner Kinga (brácsa), Bettermann Rebeka (cselló)
GRIEG: g-moll vonósnégyes, Op.27
Milibák Edit, Somló Judit (hegedű), Veér-Lenthár Lilla (brácsa), Hadobás Gergely (cselló)
SOSZTAKOVICS: 8. (c-moll) vonósnégyes, Op.110
Gál-Tamási Anna, Szilágyi Júlia (hegedű), Hidas János (brácsa), Hagiwara Riku (cselló)

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Tóth Ágnes (fuvola)
Granik Anna (zongora), Nagy Dóra (oboa), Katrin Mátyás (klarinét), Südi Bálint (kürt), Losonci Luca (fagott)
A hallgató barátaiból alakult zenekar
Koncertmester: Kapor Andrej
"Tóth Ágnes fuvola diplomakoncertje"
C.P.E. BACH: d-moll fuvolaverseny, Wq 22
GYANYISZOV: Fuvola-zongora szonáta
MILHAUD: La cheminée du roi René (René király kandallója), Op.205
KARG-ELERT: B-dúr fuvola-zongora szonáta, Op.121

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

"Zeneszerzés MA diplomakoncert / zenekari művek"
HÉRINCS DÁNIEL: Fekete tükör
Kováts Miron (cselló)
Óbudai Danubia Zenekar
Vezényel: Serei Zsolt
HÉJA BENEDEK: MŰ-EMLÉKEK, avagy a zeneköltő szerelme
Óbudai Danubia Zenekar
Vezényel: Serei Zsolt
BAGAIS ÁDÁM: Alarum
Óbudai Danubia Zenekar
Vezényel: Dénes-Worowski Marcell
ERDŐS BÉLA: Concerto for Electric Guitar and Orchestra
Tátrai Farkas (elektromos gitár)
Óbudai Danubia Zenekar
Vezényel: Dénes-Worowski Marcell

19:00 : Budapest
Erkel Színház

EÖTVÖS: Vértelenül; BARTÓK: A kékszakállú herceg vára

19:30 : Budapest
Pesti Vigadó

Rohmann Ditta (gordonka)
Nemzeti Filharmonikus Zenekar
vez.: Vashegyi György
ERKEL: Hunyadi László – nyitány
DUBROVAY: Gordonkaverseny
CSÍKY BOLDIZSÁR: Erdélyi rapszódia
KODÁLY: Háry János – szvit
A mai nap
történt:
1918 • A kékszakállú herceg vára bemutatója (Budapest)
1948 • A Koldusopera bemutatója (Cambridge)
született:
1922 • Kórodi András, karmester († 1986)
1960 • Paul McCreesh, karmester