vissza a cimoldalra
2017-12-15
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Társművészetek (1220)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (3859)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (60213)
Momus társalgó (6308)
Milyen zenét hallgatsz most? (24990)
Kedvenc előadók (2814)
Kedvenc művek (143)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2276)
Haladjunk tovább... (205)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11198)
A csapos közbeszól (95)

Erkel Színház (8606)
Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. (574)
Hozzászólások a Momus írásaihoz (6449)
Berlioz újratemetése (144)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2454)
Élő közvetítések (6749)
Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók (1143)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1204)
Franz Schmidt (2976)
Momus-játék (5374)
Lisztről emelkedetten (880)
Zenetörténet (210)
Operett, mint színpadi műfaj (3408)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (424)
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? (2427)
Bartók Béla szellemisége (256)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

75 éve született B. Nagy János
Operatikus, 2015-07-09 [ Kommentár ]
nyomtatóbarát változat

Ha nagyon megszorongatnának, hogy ki a kedvenc magyar tenorom, mégiscsak B. Nagy Jánost választanám. Még Simándynál vagy Ilosfalvynál is nagyobb hatással volt rám.

B. Nagy János Budapesten született, és kályhásként dolgozott, vele párhuzamosan tanult énekelni. 1971-ben szerződtette az Operaház, a Carmen Don Joséjának szerepében debütált. Előtte és utána több kisebb szerepet is elénekelt, többek között Hírnök volt az Aidában, első katona a Poppea megkoronázásában, az Attila nevezetes 1968-as Margit-szigeti előadásában (Az ifjú Marton Éva és Gregor József mellett, Lamberto Gardelli vezényletével) pedig Uldino. Erről egyébként fekete-fehér tévéfelvétel is van. Amikor aztán Gardelli 1987–ben lemezre vette a darabot Sass Sylviával és Jevgenyij Nyesztyerenkóval, akkor már a tenor főszerepet, Forestót énekelte.

Az olasz maestro egyébként is nagy szerepet játszott karrierjében. Amikor a 70-es évek végén koncertszerűen mutatta be Budapesten Rossini Mózesét, B. Nagy feltűnő sikert aratott Aménofisz nyaktörően magas szólamában. A szerepet ő énekli a mű 1981-es Hungaroton-felvételén. 1980-ban egy másik nagy dirigens, Giuseppe Patané pálcája alatt aratott átütő sikert a Simon Boccanegrában Miller Lajos, Kincses Veronika, Begányi Ferenc és Gáti István oldalán. A forró sikerű este után boldogan hazaballagtam a kollégiumba. Ott azonban bekapcsoltam a rádiót, mert az egyórás késéssel közvetítette a premiert. Éppen a tercettben csendült föl szomorú hangja: „Perdon, perdon Amelia!”, aztán ellenállhatatlanul tört elő belőle a fájdalom: „Dammi la morte, dammi la morte!” A Hungaroton 83-as lemeze megőrizte a felejthetetlen pillanatot. Az operairodalom legdrámaibb komikus jelente. Gabriele halálosan féltékeny a Dogéra, aztán kiderül, hogy az nem Amelia szeretője – hanem az apja. (Csendben megjegyzem: a második szereposztásban kénytelenek voltuk beérni Tokody Ilonával, Berczelly Istvánnal, Kováts Kolossal és az ifjú Gulyás Dénessel…) Ugyanebben az évben részt vett Olaszországban Tito Gobbi mesterkurzusán, aki sokat segített neki technikája és intonációja stabilizásában.

B. Nagy János hangja fölvillanyozóan szép volt. Ugyanakkor olyan intenzitással és vakító fénnyel szólt, hogy mindig a tenorlét legmélyebb titkaiba világított. A Tosca Levéláriájában például nem csinál semmit, csak ül egy oszlop tövében, dalol, és már a legelső megszólalásától minden határozottan mutat az ária csúcsfrázisára: „Már meg kell halnom, bár úgy vágyom élni!” A 80-as évek elején az Erkel Színház meghirdette, hogy a Parasztbecsület és a Bajazzók főszerepeibe egy estén áll be. Gimnáziumi barátaimmal rohantunk jegyet venni. A bejáratnál háromnegyed 7-kor azonban kis cédula fogadott bennünket, hogy ez a produkció megbetegedések miatt elmarad. Helyette Tosca. A címszerepben Sass Sylvia, Cavaradossi B. Nagy János. természetesen eszünkbe sem jutott, hogy visszaváltsuk a jegyet. Sass akkortájt London és New York ünnepelt Toscája volt, olaszul énekelt, B. Nagy pedig teljesen egyenrangú partnere magyarul. A Vissi d’ artét és a Levéláriát nyilván ismételni kellett. (B. Nagy Canio alakításának nagy része egy Margit-szigeti előadásban elérhető a YT-on, erről részletes elemzést írtam korábban a momus-n)

B. Nagy János Soha nem énekelte el Bánk bán szerepét, az áriát azonban sokszor. Egy szegedi gálára emlékszem legélesebben. Kovalik hatalmas, fehér lepel elé állította. A szóló közepén megmarkolta merőn maga elé tartotta a drapériát, majd rázendített a refrénre: „Hazám, hazám, te mindenem!” – ömlött belőle a hang, mi pedig megbabonázva figyeltük a pofonegyszerű, ám hatásos szimbolikus gesztust. Többször hallottam élőben a klasszikus magyar hazafit, Simándyt, felvételről az artisztikusan szenvedő Ilosfalvyt, s néhány más tenort, akik hatásos komolysággal adták elő a nevezetes slágerszámot. Ám soha egyik sem markolt annyira szívembe mély fájdalmával, mint ő. Soha senki nem mutatta meg, milyen közeli rokonságban áll Erkel Verdivel, a Hazám, hazám a Va pensieróval, vagy a risorgimento más fájdalmasan gyönyörű zenéivel.

A korszak legnagyobb hatású kritikusai nem kényeztették el B. Nagyot. Ugyan hogyan elemezhették volna ki azt a kikezdhetetlen közvetlenséget olyan kifinomult, művelt esztéták, mint Kroó György vagy Fodor Géza? Hogyan is írhatták volna le, hogy bejön, kitátja a száját és fölrobban a színpad?

Legjobb szerepeiben, A végzet hatalma Alvarójában vagy az André Chénierben sajnos nem láttam színpadon. A 80-as évektől rendszeresen föllépett a düsseldorfi Rajnai Operában. Innen maradt ránk a Végzet nagy tenoráriája és két kettőse, egyik izgalmasabb, mint a másik. Szólólemeze 1984-ben jelent meg. Ekkor a világ egyik legtekintélyesebb kritikusa, Alan Blyth írta róla az Opera magazinban: „Amikor Domingo távozása után a Covent Gardenben egy harmadrangú tenor énekli Kalafot, miért nem gondoltak rá? Az ő Nessun dormája biztosan ébren tartott volna mindenkit.”

A szerepek és az igazi elismerés hiánya megviselték az idegeit. Pályája második szakaszában gyakran mondott le előadásokat. Szegeden a Manon Lescaut bemutató I. felvonásának közepén kisétált a színről, és közölte, hogy képtelen tovább énekelni. Váltótársa, Daróczi Tamás folytatta az előadást. Holott Des Grieux sokszorosan kipróbált, kitűnő szerepe volt, és a két nappal korábbi főpróbán szenzációsan énekelt. Ott voltam. Ugyancsak ott ültem az Erkel Színházban, amikor korábbi mentora, a megöregedett Gardelli végletesen lassú tempóival tette tönkre első Otellóját.

Pár éve egy spanyol honlap „magyar del Monacónak” nevezte. Hangtípusa, éneklése, szenvedélyes előadásmódja, és időnként gyönge idegrendszere alapján én inkább „magyar Corellinek” nevezném. Ráadásul mindketten a Carmennel kezdték pályájukat.

Szinte már a halálos ágyán kapta meg a Kossuth-díjat. De a későn jött elismerés mellett bizonyára sokat jelentett neki a közönség forró lelkesedése is.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
11:00 : Budapest
Erkel Színház

"Bohém kiskarácsony"
ismétlés: 14:00

16:00 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

A Magyar Rádió Gyermekkórusának együttesei
Vezényel: Matos László
"Karácsonyi koncert"

18:00 : Budapest
Zeneakadémia, Kupolaterem

"Házimuzsika a Zeneakadémián"
Fülei Balázs tanítványai

18:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti Kamaraterem

Rónai Gábor (trombita, tanára: Kirsch János)
A Zeneakadémia BA I. évfolyamos hallgatói
Vezényel: Kováts Péter
TELEMANN: G-dúr szvit, TWV 55:G10 („Burlesque de Quixotte”)
HÄNDEL: D-dúr szvit trombitára és zenekarra, HWV 341
MOZART: D-dúr divertimento, K. 136
HOLST: Szent Pál-szvit, Op.29/2
PHILIP GLASS: Company (vonószenekari változat)
WEINER: Divertimento, op. 20 – Jó alapos csárdás, Rókatánc

18:00 : Budapest
MTA Zenetudományi Intézet

Kalafszky Adriana (szoprán), Lachegyi Imre (blockflöte), Szászvárosi Sándor (viola da gamba), Tegyei Zoltán (csembaló), Nagy Réka (viola da gamba)
"Barokk muzsika - hangverseny Telemann halálának 250. évfordulójára"

19:00 : Budapest
Aranytíz Kultúrház

"Történelmi Táncklub a Mare Temporis táncosaival"

19:00 : Budapest
Klauzál Gábor Budafok-Tétényi Művelődési Központ

Harsányi Elina (hegedű)
Budafoki Dohnányi Zenekar
Vezényel: Kornel Laszlo Thomas
C.Ph.E. BACH: D-dúr szimfónia
BARBER: Hegedűverseny op. 14
SIBELIUS: II. szimfónia

19:00 : Budapest
Klebelsberg Kultúrkúria

Tóth Armand karmester, zeneszerző
Horváth Béla (oboa), Granik Anna (zongora)
Házigazda: Detvay Mária Marcella
"Grazioso Zeneszalon"

19:00 : Budapest
Magyar Rádió Márványterme

Ted Rosenthal zongora
"Gershwin-est"

19:00 : Budapest
Nádor Terem

Belovári Beatrix (barokk fuvola), Tóth-Vajna Zsombor (csembaló)
Harmonia Caelestis Barokk Zenekar
Tóth-Vajna Gergely (moderátor)
Purcell, Couperin, Händel, Stanley és J. C. Bach művei

19:00 : Budapest
Óbudai Társaskör

Érdi Tamás (zongora)
CHOPIN: Andante spianato és nagy polonéz, Op.22
DEBUSSY: A boldog sziget
Suite bergamasque
BARTÓK: Este a székelyeknél, BB 51/5
Improvizációk magyar parasztdalokra, op. 20, BB 83
Román népi táncok, BB 68
KODÁLY: Marosszéki táncok
BARTÓK: Allegro barbaro, BB 63

19:30 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Szabóki Tünde, Wiedemann Bernadett, Horváth István, Rácz István (ének)
Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara, Énekkara, Gyermekkórusa
Vezényel: Vásáry Tamás
KODÁLY: Psalmus Hungaricus
KODÁLY: Szimfónia
KODÁLY: Nyári este
KODÁLY: Budavári Te Deum

20:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti Kamaraterem

Moldoványi András (zongora)
A Zeneakadémia BA II-III. évfolyamos hallgatói
Vezényel: Ménesi Gergely
SUK: Szerenád
BEETHOVEN: 5. (Esz-dúr) zongoraverseny, Op.73
DVOŘÁK: c-moll szláv tánc, Op.46/7
DVOŘÁK: C-dúr szláv tánc, Op.46/1
20:00 : Pécs
Kodály Központ

"Maestro Solti Nemzetközi Karmesterverseny – Döntő"
A mai nap
született:
1873 • Kacsóh Pongrác, zeneszerző († 1923)
1905 • Farkas Ferenc, zeneszerző († 2000)
1917 • Hilde Zadek, énekesnő
1939 • Andor Éva, énekművész († 2014)
1943 • Perényi Eszter, hegedűs
elhunyt:
1792 • Joseph Martin Kraus, zeneszerző (sz. 1756)
1909 • Francisco Tárrega, zeneszerző, gitáros (sz. 1852)
1984 • Jan Peerce, énekes (sz. 1904)