vissza a cimoldalra
2018-07-19
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (60962)
Momus társalgó (6347)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4053)
Társművészetek (1259)
Milyen zenét hallgatsz most? (24997)
Haladjunk tovább... (213)
Kedvenc előadók (2821)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2277)
Kedvenc művek (143)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11286)
A csapos közbeszól (95)

Kimernya? (2726)
A díjakról általában (1029)
Gaetano Donizetti (948)
Élő közvetítések (7303)
Udvardy Tibor (190)
Operett, mint színpadi műfaj (3639)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2807)
Erkel Színház (9443)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (941)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1442)
Franz Schmidt (3155)
Magyar Rádió operafelvételei és operaközvetítések – magyar előadóművészekkel (950)
Marton Éva (745)
Verdi-felvételek (539)
Balett-, és Táncművészet (5529)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4306)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Leonard Cohen, a kakukktojás
Varga Péter, 2015-02-02 [ Jazz ]
nyomtatóbarát változat

Music for a while - Improvisations on Henry Purcell Music for a while - Improvisations on Henry Purcell
L’Arpeggiata
Christina Pluhar direction

Erato - 2014

Purcell és jazz? Vagy úgy is kérdezhetnénk: „komoly” zene és jazz? Tudjuk, a párosítás nem új keletű, gondoljunk csak arra, Liszt amerikai tanítványainak tanítványai ott bábáskodtak a jazz születésénél, vagy idézzük fel Jacques Loussier Bach-feldolgozásait, és még lehetne sorolni a példákat.

Christina Pluhar azonban most valami mást is hozott. A kissé renitens gondolkodású hölgy, akinek működését évek óta figyelem rokonszenvvel a Mezzón. Együttesével, a L’Arpeggiatával szerencsére elég gyakran látható ott.

Üde színfolt egy olyan régizenei társaság, amely alaphangzását következetesen olyan pengetős hangszerekre alapozza, mint a különféle lantok, hárfa, pszaltérium. (Ez utóbbi, ütővel megszólaltatott trapéz alakú húros instrumentum, amely nem mellesleg az egyik legszebb hangú hangszer, a Schunda-féle nálunk ma cimbalomként ismert hangszer elődje.)

Az egyébként lanton játszó Pluhar jó zenekarvezető, amit az is bizonyít, olyan énekest is sikerült megnyernie állandó közreműködőnek, mint Philippe Jaroussky. Ambiciózusságát pedig Monteverdi projektjeivel bizonyította, (amelyek között mára a Vespro is szerepel...)

Pluhar eddig is próbálkozott azzal, hogy kilépjen a szigorúan vett autentikusság (lehetséges olyan?) keretei közül. A 2003-ban megjelent All’Improvviso című lemezen Gianluigi Trovesi barokk osztinátóbasszusra rögtönöz, másutt pedig a régi hangszerek például a Los pajaros perdidos című Piazzola dalt is kísérik.

Mindamellett, Purcellt jazzesíteni nagyon egyedi gondolat. Pluhar maga írja a kísérőfüzetben, hogy a koncepció az volt, hogy az énekszólam és a basszus megmaradjanak eredeti formájukban, a többi változhat. Vannak tehát stílusidegen hangszerek, elektromos gitár, klarinét, zongora, stílusidegen akkordok, dallamok, na meg természetesen ritmusok a kíséretben.

Az első szám 'Twas within' - mindig a töltőelemekre figyelve - a rockabilly egyik eminens művelője, Mark Konpfler Sailing to Philadelphia című (2002) lemezének nyitószámára emlékeztet. Ami nem is távoli zenei-gondolati párosítás, hiszen a szigetország reneszánszos-barokkos elemeket magába olvasztott népzenéje komolyan hatott a 60-as évek brit és amerikai rockzenészeire.

De a fő a jazzes hangzás, amelynek megteremtésében külsősök is segítik a L’Arpeggiatát, az említett nyitószámban rögtön Wolfgang Muthspiel elektromos gitárszólója tűnik fel, a második dal, a Music for a while zenekari közjátékaiban pedig Gianluigi Trovesi klarinétjátéka dominál.

Jeleskednek az együttes állandó tagjai is. A csembalista Francesco Turrisi harmonikán és zongorán is komoly jazz-zenészi kvalitásokról tesz tanúbizonyságot, de felfigyelhetünk Doron Sherwin cornetto szólóira is. Azt, hogy az ütősök simán hozzák a jazzes ritmusokat, említeni is felesleges.

Mint ahogy azt is, Jaroussky Purcell-énekesként sem enged a megszokott magas színvonalból. Dominique Visse, a másik kontratenor pedig a Man is for the woman made című dal túlkarikírozott előadásban tűnik ki. Érdekes színfolt, az alapképzettségére nézve valójában táncos, Vincenzo Capezzuto – bár a kísérőfüzetben egyszerűen csak altnak titulálják - kislányos hangszínű szopránba húzó férfialtja. Raquel Anduezza mint igazi szoprán pedig egyszerűen csak nagyon jó.

És hogy mit keres a lemezen Cohen Hallelujája? Talán csak vásárlószám növelő fogás, a régihangszeres-jazzes kíséretű popszám Capezzuto énekével. Utolsó számként nem tűnik bosszantóan kirívónak...

Végül is a lényeg Purcell, aki igazi óriás, és a mértékkel alkalmazott stílusidegen zenei elemek csak erősítik: ezek a dalok, áriák miatta fontosak, és ha a lemez, amely igazán kellemes hallgatnivaló, újabb híveket szerez neki, csak örülhetünk.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
16:00 : Budapest
Belvárosi Nagyboldogasszony Főplébánia-templom

"Orgonahangverseny"

20:30 : Budapest
Vajdahunyadvár

Mendelssohn Kamarazenekar
Művészeti vezető és közreműködik: Kováts Péter (hegedű)
MOZART: G-dúr cassazione K.63
MOZART: B-dúr hegedűverseny K.207
MOZART: D-dúr divertimento K.136
MOZART: A-dúr szimfónia K.201
20:00 : Balatonfüred
Gyógy tér

Magyar Állami Operaház Énekkara
vez.: Csiki Gábor
"OperaFüred"
Énekkari gála