vissza a cimoldalra
2019-12-07
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11455)
A csapos közbeszól (95)

Kedvenc magyar operaelőadók (1149)
A díjakról általában (1076)
Operett, mint színpadi műfaj (4173)
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? (2690)
Belcanto (932)
Franz Schmidt (3467)
Kimernya? (3361)
Alexandru Agache, a bariton (184)
Kolonits Klára (1141)
Eiffel Műhelyház – Bánffy terem (112)
Szentély az isteni Anna Nyetrebko-nak (2946)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3527)
modern eszement rendezesek (338)
Élő közvetítések (8265)
Nagy koncertek emlékezete (38)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1815)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Érzelmes nekrológ Jelena Obrazcova halálára (1939-2015)
- ppp -, 2015-01-13 [ Kommentár ]
nyomtatóbarát változat

Jelena Obrazcova Nekrológot írnom Jelena Obrazcováról a világ legegyszerűbb dolga lenne, hiszen számtalan emlék köt hozzá — felejthetetlen és kitörölhetetlen emlékek. Ettől azonban rettenetesen nehéz is a feladat, mert ezek az emlékek oly elevenek, annyira mélyek és személyesek, hogy szinte lehetetlenné teszik a tárgyilagos emlékezést.

Egy írás konklúzióját talán helyesebb lenne végkövetkeztetésként, befejezésül megfogalmazni, én mégis rögtön és azonnal, itt az elején szeretném leszögezni, mit jelentett, mit testesített meg számomra Jelena Obrazcova: az operát, mint életem szenvedélyét és szerelmét.

Ha Obrazcova művészetét csak hangi szempontból vizsgáljuk, megállapítható hogy hangmatériája kétségtelenül a világ páratlan hangjainak egyike volt. Fénykorában majdnem három oktávon szólt egyforma szépséggel, erővel, fénnyel és sűrűséggel. Magas regisztere lehetővé tette, hogy drámai szopránokat megszégyenítően énekelje Lauretta, Tosca, Gioconda vagy Maddalena áriáit. Mély hangjain szinte bassziális színnel és erővel tudott megszólalni és a kettő között ott volt a világ legfantasztikusabb középregisztere, amely például Delila Csókáriájának hihetetlenül érzéki, felkavaróan izgalmas és erotikus, valóban utolérhetetlen interpretációját tette lehetővé.

Obrazcova művészetének ezek a hangi adottságok jelenthették volna akár a teljességét is és már ez se lett volna kevés. Ő azonban ezeket a hangi eszközöket operaszínpadon tényleg szinte soha, senkitől nem tapasztalható intenzitású kifejezéssel ötvözte. Hála prózai színésznőhöz méltó játékkészségének és annak a valószínűleg félig ösztönös, félig tudatos hozzáállásnak, hogy mindig mindent a maximumon, nem száz, hanem ezer fokon égve csinált.

Ettől sosem csak egy énekesnőt látott az ember, aki kitűnően énekel, nagyszerűen játszik, hanem egy igazi természeti jelenséget. Hatása a nagy szenvedélyek pillanataiban egy tájfun erejével söpört végig a termen és a néző, hallgató lelkén egyaránt.

Aki őt látta színpadon, az tanúja lehetett, hogy égeti el magát egy művész nyilvánosan, hogy oldódik fel először teljes személyisége a szerepben, majd pedig hogyan semmisül meg, mint egy máglyára vetett, boszorkánynak kikiáltott fiatal nő a nyilvános elégettetésen. És valóban, volt is az embernek ilyen érzése gyakran, hogy amit lát, az nem is emberi jelenség: bizonyos értelemben valóban egy boszorkány, vagy még inkább egy varázslónő mágiájának volt tanúja.

Obrazcova imádta Budapestet, a budapesti közönséget, nyilatkozatában ezt többször el is mondta, a budapesti közönség pedig rajongva imádta Őt. Ennek köszönhetően a 70-es évek elejétől nagyon sokszor, néha évente több alkalommal is jött operaelőadásokra, koncertekre. A rendszerváltás előtt kulturális csere keretében (ahogy ezt akkor nevezték) Froszja, Carmen, Eboli, Amneris, Santuzza, Marina jelmezében aratott tomboló sikereket — egy barátom azt mondta, hogy miatta érdemes volt még a szocializmust is kibírni — de a rendszerváltás után is többször, néha félgázsiért is.

Mert mint maga mondta egy interjúban: ha Budapestről van szó, nem számít mennyit fizetnek. Amit olykor nem kapott meg gázsiban, azt megkapta tapsban, virágban és főként szeretetben, hódolatban. 1996-os zeneakadémiai ária- és dalestje végén már majdnem a fél műsort újra elénekelte ráadásként, de a közönség még mindig nem engedte volna el. Ő torkára mutatott, és hang nélkül azt mondta olaszul: non possopiú! (Nem bírok többet.) A közönség pedig felállt – soha ilyet nem láttam addig — és teljesen előre jött, körülállva, szinte körülölelve a pódiumot, az énekesnőt, így vett tőle búcsút egy utolsó ünnepléssel.

Nem tudom felsorolni legnagyobb élményeimet, mert nekrológot írok, nem regényt. De annyit mondhatok, hogy nem volt olyan este, előadás vagy koncert, amelyről a mai napig ne őriznék valami felejthetetlen emléket és nem is csak hangi emlékeket. Nem adta meg könnyen magát, a 80-as években ünnepelt sztárként, akinek lábai előtt hevert a világ, nem hatódott meg különösebben a rajongók hadától és lelkesedésétől, az öltözőben autogramosztáskor nem volt bűbájosan kedves, inkább csak kimérten udvarias, de mikor már idősödött, a pálya is lehajló ágba került, annál jobban megbecsülte azt, akin látta, hogy valóban szereti.

Én pedig nem szerettem, hanem imádtam! Jelena, az én drága Jelenám, ahogy mindig emlegettem, bűvös lényének, személyiségének emlékeit dédelgetem most magamban és felvételeit kábultan újrahallgatva, ezeket látnám magam előtt ismét, ha a könnyektől látnék valamit. Nem látok semmit, a világ eltűnt, de az ő arca, mosolyai, pillantása átsejlik a könnyeken is, mintha a messzi távolból búcsút is intene egyben.

Búcsúzom most Jelena Obrazcovától, életem egyik meghatározó személyiségétől, mert búcsúzni kell. Elment, itt hagyta ezt a világot, de számomra nem halt meg. Múlt időben írtam róla, pedig jelen időben kellene.

Mert él. Él felvételei által, melyekből, Istennek hála, maradt fenn bőven. És az operai fórumok tanulsága szerint él mindazok emlékében, szívében, lelkében is, akik hallották, látták valaha. Ezt az írást most leteszem elé, mint egy utolsó virágcsokrot, és ahogy mindig, a lábai elé borulok egy kézcsókra.

Isten áldjon, Jelena, Nagy Királynő! Nyugodj békében!

Műsorajánló
Mai ajánlat:
10:00 : Budapest
Zeneakadémia, Előadóterem

"Liszt-kukacok Akadémiája"

11:00 : Budapest
Erkel Színház

CSAJKOVSZKIJ: A diótörő
Mesebalett három felvonásban

11:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia, Kamaraterem

Balogh Ádám (zongora)
HAYDN: Asz-dúr szonáta, Hob XVI:46
RAVEL: Szonatina
BEETHOVEN: Asz-dúr szonáta, No.12, op.26

15:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Hambalkó Edit emlékkoncert
Rektor Asszony, Eckhardt Gábor beszél
MOZART: 3. (d-moll) fantázia, K. 397
MOZART: D-dúr menüett, K. 355
Eckhardt Gábor (zongora)
MOZART: D-dúr zongoraszonáta, K. 381 – 2. Andante
Baráth András, Kiss András (zongora)
KISTÉTÉNYI: Editnek – Szomorúság két szólamban
Baráth András (zongora)
J.S. BACH: d-moll zongoraverseny, BWV 974 – 2. Adagio (Alessandro Marcello oboaversenye alapján)
J.S. BACH-BUSONI: C-dúr toccata, adagio és fúga, BWV 564 – Adagio
Pless Attila (zongora)
HAYDN: 33. (c-moll) zongoraszonáta Hob. XVI:20 – 1. Moderato
Kiszely Deborah (zongora)
CHOPIN: Noktürn
Wehner Krisztina (zongora)
DEBUSSY: Képek, 1. füzet – 1. Tükröződések a vízen
Bizják Dóra (zongora)
JANÁČEK: A frýdeki Madonna
Radnóti Róza (zongora)
LISZT: Recueillement
Ránki Fülöp (zongora)
LISZT: Via crucis (négykezes változat)
Klukon Edit, Ránki Dezső (zongora)

17:00 : Budapest
Müpa, Üvegterem

Csőke Flóra (cselló) Hámori Angelika (zongora)
"Hangulatkoncert"
SCHUMANN: Adagio és Allegro, op. 70
CSAJKOVSZKIJ: Noktürn, op. 19, No. 4
POPPER: Magyar rapszódia, op. 68
BRAHMS: 1. (e-moll) cselló-zongora szonáta, op. 38
FAURÉ: Elégia, op. 24

18:00 : Budapest
Erkel Színház

CSAJKOVSZKIJ: A diótörő
Mesebalett három felvonásban

18:00 : Budapest
BMC, Koncertterem

Classicus Quartet:
Rácz József, Baksai Réka (hegedű), Tornyai Péter (brácsa), Zétényi Tamás (cselló)
Bevezetőt mond Farkas Zoltán zenetörténész
Das Wohltemperierte Streichquartett VII. – 'E-moll'
BEETHOVEN: e-moll vonósnégyes, op. 59, no. 2 (“Razumovszkij”)
DARGAY MARCELL: Új mű
VERDI: e-moll vonósnégyes
FAURÉ: e-moll vonósnégyes, op. 121

19:00 : Budapest
Belvárosi Szent Mihály templom

"Organ & Choir"

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Szent Efrém Férfikar:
Bubnó Lőrinc, Bubnó Márk, Balázs Edgár, Nagy Bertalan, Oláh Marcell, Papp Viktor, Pechan Kornél, Rácz Ambrus, Tóth Péter
Művészeti vezető: Bubnó Tamás
"Wings – Lemezbemutató koncert"
Trishagion – Háromszorszent ének az Athos-hegyről
Archiminia – görög újévköszöntő ének
Aboun d’bashmayo – a Miatyánk arámi nyelven (Bubnó Tamás feldolgozása)
Mizmor Le David Ha’Melech – Ének Dávid királyhoz (Bubnó Tamás feldolgozása)
Dormi pizzinu – szárd altató
Mai mou te loulouda – görög húsvéti paraliturgikus ének (Bubnó Márk feldolgozása)
Malka moma – bolgár karácsonyi kántálás
Simera Christos Anesti – görög feltámadási ének
X. Bölcs Alfonz: Cantigák – Rózsák rózsája, Szeressük Szűz Máriát
Grigory Lvovsky: Gospodi pomiluj (Uram irgalmazz)
Shchedrik – ukrán karácsonyi kántálás (Philipp György és Silló György Béla feldolgozásai)
Stanislav Ludkevich: Nebo i zemlja – Az ég és a föld mostan ünnepelnek (karácsonyi kántálás)
Bubnó Tamás: Abaúji Karácsony (ruszin, cigány, magyar kántálóének-szvit)
Nuku nuku – egy finn altató és az „Enyhe világossága” kezdetű ének összekapcsolása (Bubnó Márk feldolgozása)
Jan Levoslav Bella: Tu es Petrus – Te Péter vagy (nyolcszólamú motetta)
Könyörögjünk Keresztyének – ének a 17. századi Eperjesi Graduálból
Bubnó Tamás: 127. zsoltár – Boldogok mindnyájan, kik az Urat félik
Kodály Zoltán: Esti dal
Sergei Ekimov: 136. zsoltár – Babilon folyóvizei mellett
Sáry László: Zsoltárkánon – Énekeljetek az Úrnak
As I Went Down – észak-amerikai keresztény himnusz (Bubnó Márk feldolgozása)
Mamao chveno – grúz Miatyánk-parafrázis
Raghupathi Raghava Raja Ram – hindu vallásos ének (Bubnó Márk feldolgozása)
Kae le lae – dél-afrikai sotho gospel (Bubnó Márk feldolgozása)
19:00 : Gödöllő
Gödöllői Királyi Kastély

Schnöller Szabina (szoprán), Juniki Spartakus (hegedű)
Nemzeti Énekkar
Gödöllői Szimfonikus Zenekar
Vezényel: Horváth Gábor
"Adventi Koncert"
POULENC: Gloria
MASSENET: Thais - Meditation
FRANCK: d-moll szimfónia

19:00 : Debrecen
Csokonai Színház

MOZART: Szöktetés a szerájból

19:30 : Székesfehérvár
Ciszterci Templom

Horváth Márton Levente (orgona), ifj. Major István (gordonka)
Ars Oratoria Kamarakórus
Vezényel: Pad Zoltán
"Ki lesz ma?"
Eszmék és muzsika így egyben.
Aki kérdez: Bősze Ádám
Aki válaszol:
Altorjay András - Romhányi-díjas kardiológus, a Deák Dénes Alapítvány kuratóriumának tagja
Praetorius, Palestrina, Victoria, Fauré, Duruflé, Kodály, Bach, Bárdos, Farkas, ifj. Sapszon Ferenc művei
A mai nap
született:
1863 • Pietro Mascagni, zeneszerző († 1945)
1927 • Helen Watts, énekes († 2009)
1951 • Pitti Katalin, énekes
elhunyt:
1562 • Adrian Willaert, zeneszerző (sz. kb. 1490)
1960 • Clara Haskil, zongorista (sz. 1895)
1983 • Molnár Antal, zenetudós, esztéta (sz. 1890)