vissza a cimoldalra
2018-10-20
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61158)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4071)
Társművészetek (1278)
Kedvenc előadók (2824)
Milyen zenét hallgatsz most? (24998)
Haladjunk tovább... (214)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2283)
Momus társalgó (6348)
Kedvenc művek (143)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11291)
A csapos közbeszól (95)

Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1506)
Franz Schmidt (3199)
Operett, mint színpadi műfaj (3722)
Kiss B. Atilla (182)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2933)
Élő közvetítések (7456)
Lisztről emelkedetten (920)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4356)
Zenetörténet (239)
Zenei események (993)
Opera, operett, dalciklus, librettók, szövegkönyvek, versek (592)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (1118)
Charles Gounod (220)
A hangszerek csodálatos világa (182)
Gioacchino Rossini (1019)
Opernglas, avagy operai távcső... (20146)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Emberöltőnyi idő - Salzburgi Ünnepi Játékok, 2014.
Heiner Lajos, 2014-10-08 [ Külföldön ]
nyomtatóbarát változat

Ezt a beszámolót Dr. Nikolényi István emlékének szeretném ajánlani.

Ő volt az első, aki rendszeres publikálási lehetőséget biztosított számomra. Javítgatta-csiszolgatta írásaimat, persze tudom, hogy az ő cikkeinek nagyszerűségét sosem fogom még csak megközelíteni sem.

Mint a Szegedi Szabadtéri Játékok vagy a Szegedi Nemzeti Színház igazgatójának életem számos emlékezetes operaelőadását köszönhetem neki.

Nagyon hiányzik.

Concertgebouw - Maris Jansons
© Salzburger Festspiele / Marco Borrelli / Lelli
2014 augusztus 31-e 11 óra 5 percig Mariss Jansonsra mint becsületes iparosra, korrekt Kapellmeisterre gondoltam (amúgy ezzel a véleményemmel nem voltam egyedül a Momus munkatársai között).

Egy perc múlva gyökeresen megváltozott a véleményem.

Jansons az Amsterdam Concertgebouw Zenekar élén hihetetlen energiával, szinte vehemenciával indította el Sosztakovics Első szimfóniájának Allegrettóját,, a szóló trombita és a fagott kettősét, majd az ezt követő Allegrót. És a mű egészének interpretációjára valamiféle „fehér izzás”, rendkívüli intenzitás volt a jellemző.

Néhány éve, amikor neves zenekritikusok szavazatai alapján kiválasztották a világ tíz legjobb zenekarát, emlékezetem szerint a Concertgebouworkest Amsterdam végzett az élen. Akkor kicsit fel is voltam háborodva – hogyhogy nem a Bécsiek, a Berliniek, netalán a Chicagóiak? Most már kezdem érteni a döntés okát. Lehet, hogy a holland együttes vonóskarának nincs meg igazán a Bécsiekre jellemző dús hangzása, a fa- és rézfúvósok talán nem azzal a pengemetszéses élességgel szólnak, mint chicagói kollégáiknál, de ez a zenekar az előbb hivatkozásra került két együttes legjobb erényeit egyesíti.

A szünet előtt elhangzott még Wolfgang Rihm Lichtes Spiel című darabja, Leonidas Kavakos hegedűszólójával (a mű Anne-Sophie Mutter számára íródott).

A darab legfőbb értéke, hogy rövidebb, mint 20 perc.

A koncertet Ravel Daphnis és Chloe – II. szvit zárta.

A hangverseny folyamán egyedül itt éreztem kis elégedetlenséget, a nyitó részben („Napkelte”) talán túlságosan előtérbe kerültek a fafúvók a vonóskar hátrányára.

De a zárórész, „Mindenki tánca”, te jó ég, fékevesztetten száguldott, tombolt, őrjöngött, orgiát ült a zenekar, de mindezt teljes precizitással, hallottam ezt az opust már Salzburgban, a Bécsiekkel, és Maazellel, akinél technikásabb dirigens kevés volt a XX. században, ám a Concertgebouw azt az előadást fényévekkel múlta felül.

Zweigi Sternstunde volt ez a hangverseny.

És egy emlékezetes operaelőadás, Rossini Cenerentolája.

Az előadás a Pfingsfestspiele premierjének felújítása volt.

Damiano Michieletto rendezése, nem találok rá más kifejezést, zseniális. Kevés ehhez hasonló munkát láttam a világ operaszínpadain. Hihetetlenül komikus, szellemes, talán majd kijön egyszer DVD-n is, és részleteiben lehet elemezni.

A nyitány alatt Alidoro (Ugo Guagliardo – átlagos hang, de remek színész, az egész estén ő mozgatja majd az eseményeket) ereszkedik le az égből, kis kofferjét a színpad szélére teszi, ott is marad végig. Aztán felmegy a függöny, egy lepusztult önkiszolgáló bisztróban („Buffet”) vagyunk, Hamupipőke konyháslány-mindenes. Clorinda (Lynette Tapia) és Tisbe (Hilary Summers) teszi-veszi magát. Nem tudom, szándékos választás, avagy véletlen volt-e, de komikus a hórihorgas alt és a Pigmeusországból érkezett szoprán együttes felléptetése, amúgy mindketten nagyszerűen énekeltek és játszottak.

Sajnos, ezt nem mondhatom el a Don Magnificót alakító Enzo Capuanaról. Persze tudom, hogy számomra Gregor után már sosem lesz egy emlékezetes basszus ebben a szerepben. Capuana esetében a legnagyobb baj nem a „száraz” hang, nem is az a tény, hogy II. felvonásbeli áriájában sleppelt (tény, a dirigens pokoli gyors tempót vett), hanem az, hogy alakításában annyi humor volt, mint a Schopenhauer-összkiadásban.

Nicola Alaimo remek Dandini volt. És a nagy meglepetés, Javier Camarina Don Ramiróként. Először arra gondoltam, ha hangversenyrendező lennék, és egy koncertet lemondana Juan Diego Flórez, akkor Camarinat kérném fel beugrani. Aztán később az jutott eszembe, ha hangversenyt szerveznék, és kettőjük között kellene választanom, talán „ab ovo” a mexikói énekest választanám.

És akkor Bartoli a címszerepben. Sok lemezét hallottam már, de „élőben” először találkoztam vele. Gregor József (többször énekelt vele az USA-ban) mesélte, a voce nem túl nagy (ez Jóska véleményének igencsak eufemisztikus transzkripciója), ez tényleg így van. Tudom, most sokan megköveznek, de „gurgulázó” énekstílusa számomra idegen. Ám valóban abszolút profi, s noha fenotípusáról nem a „szilfid” avagy „gracilis” jelző jut eszünkbe, bámulatos módon sürög-forog, ugrál a színpadon.

A produkció zeneileg legnagyobb gondja, mondhatnám, locus minoris resistentiaeja a zenekar volt. A dirigenssel, Jean-Christophe Spinosival nem volt gondom (mondom úgy, hogy az operát olyan karmesterekkel is láttam-hallottam, mint Pál Tamás vagy Alberto Zedda). De a kis létszámú Ensemble Matheusban annyi Kraft volt, mint kakaóstekercsben önindukció, ez az együttes egyszerűen kicsi a Haus für Mozart 1400 fős nézőteréhez, nem halhatatlan, hanem sokszor hallhatatlan volt.

Summa summarum: e produkció legnagyobb erénye a rendezés. Néhány további példa: a Herceg estéjén a díszlet (Paolo Fantin munkája) ugyan változik, de megmarad a „Buffet” beosztása, csak minden sokkal elegánsabb, fényűzőbb lesz, immáron a „Palace” felirat díszeleg. Nagyszerű komédiázás következik, de a legemlékezetesebb talán az opera záróképe: Angelina noha megbocsájt, a zsinórpadlásról vödrök ereszkednek le, Don Magnifico és két lánya, meg az egész kórus sárga kesztyűt húz, sikálják a padlót, mellettük az elegáns Don Ramiro és a fehér esküvői ruhába öltözött, boldog Hamupipőke, Alidoro pedig szappanbuborékokat fúj…

Salzburg: Cenerentola
Hilary Summers (Tisbe), Cecilia Bartoli (Angelina), Lynette Tapia (Clorinda)
©Salzburger Festspiele / Silvia Lelli

Salzburg amúgy állandó és egyúttal változik. Idén nagyon nem tetszettek a Museum der Moderne kiállításai a Rupertinumban, illetve a Mönchsbergen. Ugyanakkor megrendítő gyűjtemény mutatta be az I. világháború borzalmait a városi múzeumban. Megvolt a szokásos hajókázás a Salzachon, első ízben sötétben és szakadó esőben. Törzshelyemen, a Wilder Mannban a Bauernschmaus még jobb, mint tavaly volt, a pincér megjegyezte, „Maga általában korábban szokott jönni augusztusban” (így van).

Valóban szenzáció a „Domquartier Salzburg” kialakítása, egy új múzeumi szárny létrehozásával körsétakánt látogathatóak a Residenz dísztermei, galériája, a Dóm teraszával, múzeumával, a Hosszú Galéria, a Szent Péter Múzeum, s bepillanthatunk a Franziskanerkirchébe is.

Végül magyarázattal tartozom beszámolóm címét illetően. Emberöltőnyi idő, negyedszázada óta látogatom a Salzburgi Ünnepi Játékok előadásait, 1990 volt az első év, s egyetlen további nyár sem maradt ki.

Ennyi idő számvetésre, visszaemlékezésre készteti az embert. Ott van előttem az első koncert, a Schöpfung a Bécsiekkel, Muti vezényletével, matiné volt, találkoztam néhai barátommal, Alan Blyth zenekritikussal is. Barangoltunk a salzkammerguti tavak körül, Alan vízibiciklizni akart, persze tekert vagy hármat, aztán rám maradt a munka. Az Atterseenél meghívott egy elegáns étterembe, mondta, itt a szállodában szokott Solti megszállni, és valóban, pár perc múlva megjelent a dirigens. A két úr meglehetősen hűvösen üdvözölte egymást, Alan pár héttel korábban nem túl jókat írt a Gramophone-ba Solti új lemezéről, de beszélgettek, Soltival én is válthattam – magyarul! – pár szót. És Alannek köszönhetem, hogy a következő évben ott ülhettem a földszint közepén a Zauberflöte előadásán, ahol a vezénylő Solti a Glockenspielt is eljátszotta – csakúgy, mint ötvennégy (!) évvel korábban, amikor Toscanini dirigált. Apropó, Toscanini – amikor egy Falstaff-előadás után Soltit öltözőjében üdvözölhettem, hamuszürkén ült az a hatalmas ember egy nagy fotelben, az estén kívülről és állva irányította végig az operát, konstatáltam, öltözőjének egyetlen dísze egy hatalmas Toscanini-fénykép. És még mindig Solti, ott voltam utolsó salzburgi operadirigálásán (Fidelio) és utolsó hangversenyén (Mozarteum, Bécsi Filharmonikusok – Haydn 104. szimfónia, Bartók Divertimento, Beethoven II. szimfónia).

És még oly sok emlék. Amikor interjút kértem Rost Andreától, s oly kedvesen ő hívott fel egyeztetni szegedi lakásomon – más kérdés, hogy betegsége miatt le kellett mondania az előadást, elmaradt a riport is, de a legnagyobb baj, hogy helyette a szörnyeteg V. L. énekelte Violettát.

Nagy kedvencem, Domingo, a Balloban, Parsifalként, majd már mint bariton a Giovanna d’Arcoban.

Mahler Másodikja a Bécsiekkel, Rattle az I. tétel nagy fokozásában, ahol azt hitte az ember, ennél több nem lehet, koncert közben ráüvöltött az orkeszterre – és rátettek még egy lapáttal. És ismét Mahler, ezúttal a Hetedik, a Berliniekkel és Abbadóval, iszonyatos rézfúvós bakival indult, de hihetetlen hangverseny lett belőle, napokig egész Salzburg erről beszélt. Vagy Dudamel emlékezetes bemutatkozása, meg a Traviata Netrebkóval és Villazónnal, és még hosszan, nagyon hosszan tudnám folytatni a sort.

S talán most, Salzburgban értettem meg igazán, hogy a világon minden mindennel összefügg.

Idén emlékeztünk meg Fricsay Ferenc születésének századik évfordulójáról, arról a Fricsayról, aki ugyan Budapesten látta meg a napvilágot, de pályája első tíz évét Szegeden töltötte.

Nemzetközi karrierje, üstökösszerűen, Salzburgban indult, amikor elvezényelte Gottfried von Einem Danton halála című operájának világpremierjét.

Ezt a művet 1964-ben Magyarországon Vaszy Viktor mutatta be a Szegedi Nemzeti Színházban.

Néhány éve Cesky Krumlovban, egy Domingo-koncert előtt, találkoztam és beszélgethettem von Einem özvegyével – igen érdekes dolgokat mesélt (sajnos, nem publikusak).

Idén januárban Pattayan Fricsay fiával söröztem.

Ő is igen érdekes dolgokat mesélt. Ezek sem publikusak.

Fricsay következő jelentős fellépése Salzburgban a Danton halálát követően Frank Martin Le vin herbé című darabjának első német nyelvű (Der Zaubertrank) színpadi előadása volt, 1948-ban.

S most láttam Salzburgban, hogy ez az előadás pár hete CD-n megjelent.

Egy nagy-nagy kör bezárult.

Salzburg: Cenerentola
Cecilia Bartoli (Angelina), Lynette Tapia (Clorinda), Hilary Summers (Tisbe)
©Salzburger Festspiele / Silvia Lelli

Köszönetünket fejezzük ki a Salzburgi Ünnepi Játékok Sajtóosztályának a Cenerentola-előadásról szóló rész megírásához adott segítségéért.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
11:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia, Kamaraterem

Kiss Péter (zongora)
Liszt születésnap - matinékoncert
LISZT: Három koncertetűd
LISZT: Két legenda
LISZT: Költői és vallásos harmóniák – 6. Hymne de l’enfant à son réveil (Az ébredő gyermek himnusza)
LISZT: 2. (h-moll) ballada

16:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia, Kamaraterem

Bokor Jutta (ének), Király Csaba (zongora)
Liszt születésnap - délutáni koncert
LISZT: Liebesträume (Szerelmi álmok) – 1. Hohe Liebe; 3. Oh Lieb, so lang du lieben kannst
LISZT: Freudvoll und leidvoll
LISZT: Oh! quand je dors
LISZT: Du bist wie eine Blume
LISZT: Im Rhein, im schönen Strome
LISZT: Négy elfelejtett keringő
LISZT: 4. Mefisztó-keringő
LISZT: Consolations

17:00 : Budapest
Müpa, Üvegterem

Gaál Eszter, Miklós Annamária (hegedű), Vitályos Bence (brácsa), Pelle Fanni, Petruska Emma (gordonka)
Juhász Eszter (zongora)
Hangulatkoncert
BEETHOVEN: D-dúr vonósnégyes, Op.18, No. 3
SCHUMANN: Öt darab népies stílusban, Op.102

17:00 : Budapest
BFZ Próbaterem

Tatai Nóra (szoprán),
Lesták Bedő Eszter, Mózes Anikó, Szefcsik Zsolt (barokk hegedű), Polónyi István (barokk brácsa), Sovány Rita (viola da gamba), Kertész György (barokk cselló), Sipos Csaba (barokk bőgő), Kőházi Edit, Nagy Csaba (barokk oboa), Győri István (barokk gitár, lant),
Dinyés Soma, Szokos Augusztin (csembaló)
Homolya Dávid (orgona)
Vissza a természethez - kamarazene korhű hangszereken
EVARISTO FELICE DALL'ABACO: Concerto a quattro da chiesa, Op. 2, No. 5
NICOLA PORPORA: „Alto giove” (ária a Polifemo című operából)
HÄNDEL: F-dúr orgonaverseny, HWV 292
EVARISTO FELICE DALL'ABACO: Concerto à più istrumenti, Op. 6, No. 5
JEAN-PHILIPPE RAMEAU: Pièces de clavecin en concerts, No. 5
JOSEPH BODIN DE BOISMORTIER: g-moll szonáta, Op. 10, No. 3
GEORG PHILIPP TELEMANN: e-moll ("Párizsi") kvartett, TWV 43:e4

18:55 : Budapest
Müpa, Fesztiválszínház

Metropolitan-operaközvetítések a Müpában
SAINT-SAËNS: Sámson és Delila

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

CAFe Budapest
BERNSTEIN: Trouble in Tahiti
Bakonyi Marcell, Dinah: Meláth Andrea
Estefanía Avilés, Erdős Róbert, Erdős Attila (ének)
Vezényel: Dobszay Péter
FEKETE GYULA: Római láz
Meláth Andrea / Makiko Yoshida, Szabóki Tünde / Imai Ayane
Vezényel: Serei Zsolt
Budapesti Vonósok (koncertmester: Pilz János)

19:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia, Kamaraterem

Borbély László (zongora)
Liszt születésnap - esti koncert
LISZT: 3. Mefisztó-keringő
LISZT: Impromptu
LISZT: Sancta Dorothea
LISZT: Schlaflos! Frage und Antwort
LISZT: 4. Mefisztó-keringő
LISZT: Resignazione
LISZT: Két Csárdás – 1. Csárdás, 2. Csárdás obstinée
LISZT: Romance oubliée
LISZT: 4. elfelejtett keringő
LISZT: Trübe Wolken – Nuages gris
LISZT: Öt zongoradarab – 5. Sospiri!
LISZT: Hangnem nélküli bagatell
LISZT: Carrousel de Madame P-N
LISZT: Zarándokévek, 3. év – 5. Sunt lacrymae rerum, en mode hongrois
LISZT: Wiegenlied (Chant du berceau)
LISZT: Unstern! Sinistre, disastro
LISZT: En rêve (Nocturne)
LISZT: Zarándokévek, 3. év – 7. Sursum corda

19:00 : Budapest
Belvárosi Szent Mihály Templom

Organ & Choir

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Baráth Emőke (szoprán), Eva Zaïcik (mezzo), Maximilian Schmitt (tenor), Florian Boesch (basszus)
Collegium Vocale Gent
Orchestre des Champs-Elysées
Vezényel: Philippe Herreweghe
MOZART: 41. (C-dúr) szimfónia, K. 551 („Jupiter”)
MOZART: Requiem, K. 626

19:30 : Budapest
Pesti Vigadó

Sebestyén Márta (ének)
Jazzical Trio
CAFe 2018
17:00 : Martonvásár
Beethoven Múzeum

Az Operaház rézfúvós kvintettje
Bach, Telemann, Händel, Gershwin, Grieg művei

19:00 : Gödöllő
Gödöllői Királyi Kastély

Kocsis Krisztián (zongora)
AUBER-LISZT: Tarantelle di bravura d’après la tarantelle de La muette de Portici S. 386 - 9'
LISZT: Vallée d’Obermann S. 160 13'
BELLINI-LISZT: Reminiscènes de Norma de Bellini S. 394 - 15’
A mai nap
történt:
1842 • A Rienzi bemutatója (Drezda)
1923 • Robert Craft, karmester († 2015)
1973 • Megnyílt a Sydney Opera House
született:
1874 • Charles Ives, zeneszerző († 1954)
1977 • Leila Josefowicz, hegedűs
elhunyt:
1999 • Kistétényi Melinda, orgonista (sz. 1926)