vissza a cimoldalra
2018-12-15
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Haladjunk tovább... (217)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61410)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4125)
Társművészetek (1283)
Kedvenc előadók (2825)
Milyen zenét hallgatsz most? (25007)
Momus társalgó (6349)
Kedvenc felvételek (149)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2283)
Kedvenc művek (143)

Olvasói levelek (11296)
A csapos közbeszól (95)

Házy Erzsébet művészete és pályája (4393)
Zenei események (995)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1548)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (1193)
Edita Gruberova (3063)
modern eszement rendezesek (215)
Élő közvetítések (7599)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3026)
Erkel Színház (9494)
Callas (443)
Franz Schmidt (3242)
Szkrjabin (539)
Momus-játék (5563)
Operett, mint színpadi műfaj (3778)
Jonas Kaufmann (2313)
Pantheon (2285)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

A két Macbeth
Pál Tamás, 2014-10-03 [ Esszék és tanulmányok ]
nyomtatóbarát változat

Macbeth Partitúra Franz Werfel szerint Verdi legfogékonyabb éveiben még nem ismerte Bach és Beethoven műveit. Lehet, bár nehezen hihető, különösen annak fényében, hogy 1834-ben, huszonegy évesen Milánóban eldirigálta Haydn A teremtés című grandiózus oratóriumát. Beugrás volt, mindhárom maestro (direttore, concertatore és sostituto) megbetegedett, s Verdi a kórusból lépett ki, hogy az impresszárió legnagyobb megelégedésére vezesse a próbákat és az előadást. Azt is tudjuk, hogy Lavigna mester a partitúrák tanulmányozása mellett „kánonokat és fúgákat, fúgákat és kánonokat” követelt tanítványától, s Verdinek naponta legalább egyet kellett mindkét műformából tanárjának asztalára tenni.

Honnan akkor a korai operák feltűnő egyszerűsége? Miért, hogy e művek partitúráiban semmi visszfénye Chopin, Schumann, Berlioz kromatikus sokszínűségének? Korabeli kritikusai le is húzták Verdiről a keresztvizet. Ósdi tradíciókhoz tapadó, műveletlen parasztnak titulálták Hanslicktól kezdve, Bülowon át Boitoig. Egy bírálója nem átallotta kijavítani Verdi – szerinte lapos – harmóniáit, s „művét” elküldte a Maestrónak okulásul. A Nabuccótól lelkes Verdi tábor rajongásán ámuldozó és bosszankodó ellenzők cikkeiből, leveleiből kitűnik, úgy hitték, Verdi – egyszerű származása, műveletlensége okán – nem tud, nem képes modernebb, korszerűbb muzsikát írni.

Ez a vélemény, a korai operák lesajnálása, bizonyos fokig ma is tartja magát. De még a „Verdi-pártiak” is hajlamosak a Maestro pályaívét egy, szinte érthetetlen fejlődés-gazdagodás csodájaként leírni, értelmezni. Ebben kimondva, ki nem mondva tovább él a vélekedés, amely szerint Verdi fiatalkorában nem volt képes másra, mint a szokványos olasz operaklisék ismételgetésére, míg öregkorára az Otellóval egyszer csak az operavilág élére írta magát, a túlszárnyalhatatlan Richard Wagnert is lepipálva.

Ha összevetjük a két Macbeth partitúrát (1847 kontra 1865) ez az érdekes kérdés más megvilágításba kerül.

A Mester az I. felvonás zenéjén gyakorlatilag nem változtatott, a duett záró taktusait kivéve.

A II. felvonás kezdésének ária-cseréje rögtön a dolgok lényegébe hatol: a „Trionfai” ismételt (tehát kötelezően díszített) cabalettája helyett kétrészes, harmóniavilágában bonyolultabb szövésű, variálhatatlanul véglegesre komponált romanza kerül („La luce langue”).

Az ária gyönyörű, de hangütése szerint inkább a Don Carlosba illene, sehogy se való az előzményekhez, Az ária-cseréhez bizonyára az is hozzájárulhatott, hogy a párizsi bemutató Lady-jének, Amelia Rey-Ballanak sötétebb, dúsabb szopránja volt, mint a ragyogó koloratúr-képességekkel rendelkező Marianna Barbierinek, aki a firenzei premieren jeleskedett. A második finálé kétszakaszos „Őrülési jelenete” is kiszínesedik, hatásos modulációk és változatosabb szövésű kíséret kerül a rusztikusabb első változat helyébe.

A III. felvonást Verdi jelentősen átdolgozta, annak ellenére, hogy látszólag minden a helyén marad. Minden a helyén marad, de minden másképp valósul meg. Más az indító boszorkány-kar vége (a zárókar is javítva van), más akkordok szólnak a méla skót dudákat idéző jelenés-zenékben, s szinte minden ízében megváltozott a címszereplő lamentációja.

Ebben a felvonásban találhatjuk a párizsi igazgatónak tett engedmény első nyomát, a jelentősen kibővített balettzenét, s a felvonás végén váratlanul, dramaturgiailag semmivel sem indokolva megjelenik a Lady. Macbeth áriája, a „Vada in fiamme” elmarad, helyette pompázatos duett következik, szövege vérszagú: „Ora di morte e vendetta”, konstrukciója briliáns, stílusában messze túllép az I. felvonás bel canto hagyományain.

A IV. felvonás firenzei „Patria oppressa”-ját megismerve, az a képtelen ötlet jutott eszembe, jó lenne mindkét változatot eljátszani egymás után. Verdi Párizs számára állítólag azért írt újat, mert az első variáns túlságosan emlékeztetett a „Va, pensiero”-ra. A felvonás ezt követő változtatásai egyértelműen arra utalnak, hogy a zeneszerzőnek 1865-ben már nem volt annyira fontos a shakespeare-i alapmű, mint tizennyolc évvel azelőtt. A csatafúga káprázatos (nyilván a színpadi megoldása is az volt), ám dramaturgiailag fölösleges, a záró induló engedmény a párizsi közönségnek. Sajnos a francia nagyopera oltárán e miatt az induló miatt feláldoztatott Macbeth utolsó, megrázó ariosója.

Visszatérve a 47-es változat egyszerűségéhez, véleményem szerint ez nem indokolható mással, mint Verdi ragaszkodásával a hagyományos olasz operai harmónia- és formavilághoz. Biztos vagyok benne, hogy 47-ben ugyanolyan ragyogóan megszerkesztett fúgát tudott volna írni, mint tette 65-ben, vagy 93-ban. Abban is biztos vagyok, hogy autodidakta mivolta ellenére harmóniai ismeretei harmincnégy éves korában széleskörűek voltak, nem hiszem, hogy egy fiatal, ambiciózus milánói zeneszerző, aki zongoristaként a klasszikusokon nevelkedett, ne találkozott volna az európai romantikával. Kizárt, hogy ne kerültek volna kezébe a már korábban aposztrofált Chopin, Schumann, Berlioz, no meg Wagner művei. Egyértelműnek tűnik számomra, hogy Verdi 1847-ben még a „melodramma italianat akarta szolgálni. Ennek az akkori célnak az akkori Macbeth kitűnően megfelelt, nem véletlenül lett megszületése után a szerző legnépszerűbb operája Itália-szerte.

Ebben az első verzióban éppen az a csodálatos, hogy Verdi az önként vállalt korlátokon belül mire képes. A kromatika nélküli tercrokon kitérések a Lady első áriájának lassú részében, vagy a „L'ira tua”- első finálé csúcspontján éppúgy borzongatóak, mint a művet átszövő kis szekund fel- és lelépések, amelyek vezérmotívumként szövik át az operát. A Maestro kezei között elmondhatatlan és magyarázhatatlan a legegyszerűbb, a tonikáról a dominánsra való moduláció hatása az utolsó felvonás Malcolm-Macduff unisonojában.

1865-ben Verdi már Párizs és Európa kedvence, meghódítója, „világpolgár”, akinek föl kell mérnie, mit tarthat meg régebbi önmagából, és hol kell újulnia. Nos, a Macbeth párizsi verziója ennek az útkeresésnek egyik állomása. Ha később nem lett annyira sikeres, mint a firenzei „alapforma”, az talán annak is köszönhető, hogy az új változat harmóniai-formai újdonságai – lettek légyen önmagukban bármily értékesek – nem tudtak a régi verzióval olyan harmonikus és sikeres műben összefonódni, mint ahogy ez később, a Simon Boccanegra esetében történt.

Macbeth Színpadkép
az 1865-is párizsi változat III. felvonásának színpadterve

Műsorajánló
Mai ajánlat:
10:00 : Budapest
Zeneakadémia, Előadóterem

Liszt-kukacok Akadémiája

11:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia, Kamaraterem

Asztalos Bence (hegedű), Gábos Judit (zongora), Kertész György (cselló)
CSAJKOVSZKIJ: Évszakok, op. 37b (átirat zongoratrióra)

11:00 : Budapest
Erkel Színház

PUCCINI: Bohémélet

15:00 : Budapest
Klauzál Gábor Budafok-Tétényi Művelődési Központ

Budafoki Dohnányi Ernő Szimfonikus Zenekar
Vezényel: Hollerung Gábor
Csajkovszkij: A diótörő - szvit

17:00 : Budapest
Pesti Vigadó

Vámosi Katalin, Simon Krisztina, Megyesi Zoltán, Najbauer Lóránt
Bajor Filharmonikusok Ifjúsági Zenekarának fúvósai
Vezényel: Mark Mast
J.S. BACH: Karácsonyi Oratórium BWV 248 I., II., III. kantáta

18:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia, Kamaraterem

Karvezetés vizsgakoncert
Sweelinck: Angelus ad pastores ait – motetta
Bruckner: Pange lingua – himnusz
Vezényel: Varga Áron
Croce: Triaca musicale – Mascheratta de' gratiani
Rheinberger: Waldblumen, op. 124 – 1. Abend am Meer
Kodály: Adventi ének
M. Haydn: Missa Tempore Quadragesimae – 2. Credo
Közreműködik: Sárosi Dávid (orgona)
Vezényel: Gerály Anna Borbála
Hauptmann: Du bist ja doch der Herr, op. 42/4
Liszt: Ave Maria
Közreműködik: Sárosi Dávid (orgona)
Vezényel: Schnell Máté
Willaert: Vecchie letrose non valete niente – canzona
Haydn: Abendlied zu Gott, Hob. XXVc:9
Stanford: O living Will, that shalt endure
Kodály: Szép könyörgés
Közreműködik: Magyar Valentin (zongora)
Vezényel: Zsíros Levente
A koncerten közreműködik a Zeneakadémia hallgatóiból alakult kórus.

18:00 : Budapest
Erkel Színház

CSAJKOVSZKIJ: Diótörő - balett

18:00 : Budapest
Budai Ciszterci Szent Imre Gimnázium Díszterme

Budapesti Vonósok
vezényel: Kovács Zoltán
koncertmester: Soltész Ágnes
művészeti vezető: Botvay Károly
Karácsonyi koncert a Weiner Konzervatórium ifjú szólistáival
J.S. BACH: IV. Brandenburgi verseny I. tétel
Seres Barbara, Boros Adrienn (fuvola)
ALBINONI: d-moll Concerto II-I. tétel
Pávási Nikolett (oboa)
HAYDN: C-dúr gordonka verseny III. tétel
Bognár Domonkos (gordonka)
MOZART: Don Ottavio „Dalla sua pace” áriája (Don Giovanni)
Papp Viktor (ének)
VIVALDI: C-dúr concerto-t (RV444) II. I. tétel
Lajkó Ivett (blockflöte)
QUANTZ: G-dúr fuvolaverseny I. tétel
Kurcsák Viktória (fuvola)
LALO: Spanyol szimfónia I. tétel
Mákszem Fanni (hegedű)
TELEMANN: e-moll Concerto I-II. tétel
Drahos Balázs (trombita)

18:00 : Budapest
MOM Kulturális Központ

Csala Éva (gordonka), Vimláti Judit (fuvola), Tarnai Dávid (ének)
Ad Libitum Gitáregyüttes
konferál: Bárkányi Judit
Klasszikus gitárzene a reneszánsztól a XXI. század zenéjéig.

18:55 : Budapest
Müpa, Fesztiválszínház

Metropolitan-operaközvetítések a Müpában
VERDI: Traviata

19:00 : Budapest
Belvárosi Szent Mihály Templom

Organ & Choir

19:00 : Budapest
Pozsonyi úti Református Templom

Sümegi Eszter, Pataki Adorján , Fellegi Balázs
Haydn Filharmónia
A. Vivaldi, G.F. Händel, J. S. Bach, J, Haydn , W. A. Mozart , R. Strauss művei

19:30 : Budapest
Olasz Kultúrintézet

Bódi Zsófia, Wittinger Gertrúd, Megyesi-Schwartz Lúcia, Horváth István, Sándor Csaba
Nemzeti Énekkar (karigazgató: Somos Csaba)
Bizják Dóra, József Ács, Zentai Károly (zongora)
Vezényel: Janos Acs
ROSSINI: Korinthosz ostroma – Pamira áriája
ROSSINI: Mózes – jelenet az I. felvonásból, Mózes imája
SCHUBERT: Mirjam győzelmi dala
ROSSINI: Kis ünnepi mise

19:45 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Yeree Suh (szoprán), Fulvio Bettini (bariton)
Budapesti Fesztiválzenekar
Művészeti vezető és koncertmester: Midori Seiler
Barokk gesztika: Sigrid T’Hooft
GEMINIANI: 12. (d-moll) concerto grosso („La Follia”)
HASSE: Larinda e Vanesio – intermezzo (1. rész)
TORELLI: g-moll („Karácsonyi”) concerto grosso, op. 8/6
HASSE: Larinda e Vanesio – intermezzo (2. rész)
VIVALDI: Esz-dúr triószonáta, RV 65 – 2. Allemanda, 3. Sarabanda
HASSE: Larinda e Vanesio – intermezzo (3. rész)
19:00 : Veszprém
Hangvilla

Kuti László (klarinét)
Győri Filharmonikus Zenekar
Vezényel: Gilbert Varga
HAYDN: C-dúr szimfónia No. 9, Hob. I:9
MOZART: A-dúr klarinétverseny, KV 622
MUSZORGSZKIJ-RAVEL: Egy kiállítás képei
A mai nap
született:
1873 • Kacsóh Pongrác, zeneszerző († 1923)
1905 • Farkas Ferenc, zeneszerző († 2000)
1917 • Hilde Zadek, énekesnő
1939 • Andor Éva, énekművész († 2014)
1943 • Perényi Eszter, hegedűs
elhunyt:
1792 • Joseph Martin Kraus, zeneszerző (sz. 1756)
1909 • Francisco Tárrega, zeneszerző, gitáros (sz. 1852)
1984 • Jan Peerce, énekes (sz. 1904)