vissza a cimoldalra
2017-10-17
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (59872)
Társművészetek (1210)
Haladjunk tovább... (205)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (3842)
Kedvenc előadók (2812)
Momus társalgó (6052)
Milyen zenét hallgatsz most? (24975)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2273)
Kedvenc művek (141)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11177)
A csapos közbeszól (94)

Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1107)
Franz Schmidt (2919)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2355)
Marton Éva (686)
Lisztről emelkedetten (846)
Lehár Ferenc (575)
Operett, mint színpadi műfaj (3268)
Bizet és a Carmen (284)
Balett-, és Táncművészet (5404)
Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók (1119)
Bartók Béla (1881-1945) (194)
Bartók Béla szellemisége (208)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (290)
Kórusok, kórusművek, karéneklés (107)
Egyházi zene (208)
Kodály Zoltán (341)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Hölgyek öröme, avagy összemérhető és összemérhetetlen – A Parasztbecsület-Bajazzók második szereposztása
- ppp -, 2014-10-02 [ Főtéma ]
nyomtatóbarát változat

A Parasztbecsület-Bajazzók második szereposztása 2014. szeptember 25.
Magyar Állami Operaház

Mascagni: A parasztbecsület
Turiddu: Hector Lopez Mendoza
Santuzza: Komlósi Ildikó
Lucia: Dobi - Kiss Veronika
Alfio: Luis Ledesma
Lola: Szolnoki Apollónia

Leoncavallo: Bajazzók
Canio: Hector Lopez Mendoza
Nedda: Pasztircsák Polina
Tonio: Luis Ledesma
Beppo: Szappanos Tibor
Silvio: Nagy Zoltán

a Magyar Állami Operaház Ének- és Zenekara
vez. Pinchas Steinberg

Második szereposztás. Nem szeretem ezt a kifejezést. Főleg azért, mert akarva-akaratlan szembeállítja a két cast művészeit, mintha az egyik eredendően fontosabb és magasabb rendű lenne, mint a másik. Másrészt az Operaház történetében sokszor volt példa rá, hogy a tehetséges pályakezdőkből álló második gárda egyenrangú produkciót hozott létre, de még arra is, nem is ritkán, hogy alaposan rávert a nagynevű, de hangjukban már kissé megfáradt közönség-kedvencekre. Az évadnyitó Parasztbecsület-Bajazzók második szereposztása azonban nem ezeknek az eseteknek a számát szaporítja: a két premier művészi minősége, szakmai színvonala között szakadéknyi a különbség.

Szögezzük le azonban már az elején, hogy a megállapítás nem mindenkire vonatkozik, mert voltak az első szereposztásban látott/hallott alakításokkal egyenrangú, sőt azokat felülmúló művészi teljesítmények is, de sajnos a két vendégszereplő valójában még azt a szintet se ütötte meg, hogy össze lehessen hasonlítani az első szereposztásban hallott stimmkollegák vokális teljesítményével. Ezért lett írásom alcíme az, ami, és ezért fogom véleményemet a megadott szempont szerint megfogalmazni.

Az összemérhetők:

A második este kiugróan legjobb teljesítményét Komlósi Ildikó nyújtotta Santuzza szerepében. Alakítása a két opera énekesgárdájából toronymagasan kiemelkedett. Komlósi Santuzzája kevésbé szenvedélyes, kevésbé mediterrán karakterű, mint Lukács Gyöngyié. Játékban is visszafogottabb, inkább egy német faluból, mint Szicilia hegyeiből származik, de az alakítás jellegét alapvetően a hangi koncepció határozza meg. Komlósi a „Dite, mamma Lucia!” frázist nem a kotta által kért félénk pianóval, hanem telt középhangon indítja és a Turidduval, majd Alfióval énekelt kettősőkben sem jut el olyan érzelmi, dinamikai csúcspontokra, mint kolleganője. Szenvedélyben, hangerőben kisebb szélső értékek között mozog, de a maga választotta úton mégis teljes utat jár be. Hangilag a drámai szopránoknak is olykor kemény diót jelentő szólamot teljesen uralja, biztosan megvan a Húsvéti kórus és a finálé H-ja sőt C-je is, átélt és szép a frazírozás. Egészen más tehát Lukács és Komlósi Santuzzája, de mindkettő nagyon magas színvonalú — elégedett lehet a színház és közönsége, hogy két ilyen nagyszerű énekesnő áll a szerepben rendelkezésére.

Lucia mamaként az eddig még pesti színpadon nem látott Dobi-Kiss Veronika debütált, Balatoni Éváéval hangilag egyenrangú, de játékban, kifejezésben valamivel halványabb alakítást nyújtva. Így azonban talán még jobban is illett Komlósi Ildikó visszafogott Santuzzájához.

Szolnoki Apollónia ellenben robbantott az első szereposztáshoz képest, fényévnyi távolságra utasítva maga mögé Heiter Melinda mindenben alkalmatlan Loláját. Régen hallottam őt utoljára, talán A kisvárosi Lady Macbeth Szonyetkája volt az utolsó alkalom. Hangja azóta volumenben többszörösére erősödött, akkori kellemetlen vibrátóját, néhány magasabb hangot leszámítva, kiküszöbölte. Lolájának a hangi teljesítménynél még erősebb fegyverténye a játék: az alakítás, a figura ereje. A Heiter Melindát körüllengő amatőrizmus légköre helyett a szerep első pillanatától kezdve érezni, hogy profi énekesnő lépett színre, aki egycsapásra értelmet ad és feszültséget kölcsönöz a hármasnak, olyan feszültséget, amelyet az első szereposztáskor ugyanebben a jelenetben alig lehetett tapasztalni.

A Parasztbecsület-Bajazzók második szereposztása Pasztircsák Polinának már az első szereposztás utolsó előadásába be kellett ugrania, így őt két alkalommal is láthattam Nedda szerepében. A művésznővel egy tavalyi Verdi Gálán találkoztam utoljára, azóta jelentősen karcsúbb lett, így rajta is kitűnően áll az első szereposztásból ismert merész jelmez. Hangja eredendően jobban megfelelne a Nedda szerepéhez képzelt lírai szopránnak, mint a koloratúrból lírai szopránná érett Rost Andreáé. Néhány középfekvésű frázisban jobban is szól, azonban a magas regisztere nem olyan átütő, fényes és erőteljes, mint kolleganőjéé. A csúcshangok hangképzése nem is hibátlan, nem nyílnak ki, kicsit hátraesnek, ezért nem is jönnek át a zenekaron a megfelelő erővel. Lényegében azokon a frázisokon és hangokon veszti el a csatát, ahol Rost Andrea diadalt arat. Összességében korrekt teljesítményt nyújt, biztos repertoár színvonalon játszik és énekel, de messze elmarad Rost revelatív erejű alakításától, amely a felújítás egyik legnagyobb meglepetése volt.

Az összemérhetetlenek:

Mint a bevezetőben már jeleztem, az est két vendégművésze a hölgyek örömteli produkciójához semmiben nem mérhető teljesítményt nyújtott. Hector Lopez Mendoza, akire a színház vezetősége más operákban is számít, mindkét szerepre alkalmatlannak bizonyult. Egyetlen erénye a játékkészség, amellyel igyekezett leplezni hangi fogyatékosságait vagy alkalmatlanságát, itt-ott, legalábbis a közönség reakcióját figyelve, tagadhatatlanul sikeresen. A két szerep közül neki Turiddu a nagyobb falat, kegyetlenül magas fekvése miatt. A szerep csúcshangjai nincsenek meg torkában, a Siciliana magas hangjain (pedig azok csak asz-ok!) már az elején lereked, a hallgatót egyenesen kétségbe ejtve a szerep végigéneklésének esélyeit illetően. Ebben a szerepben alakítása is sokkal erőtlenebb, alkatilag se passzol Komlósi sudár hősnőjéhez. Ijedt kisfiúként téblábol a színpadon, nyilvánvalóan megüli lelkét a szerep vokális nehézsége. Az egész hang végig torokban van, a magas hangok hátraesnek vagy disztonálnak (pl. a Bordal szólórészének záróhangja), forszírozottak és erőtlenek. Canio szerepe, az alapvetően mélyebb fekvés miatt kevésbé riasztja, itt jobban belemegy a játékba, és a commedia dell’arte részig majdnem elfogadhatóan énekelt, onnantól azonban csak egyenes, torokból való kiabálásra telik tőle. Aki egy rossz szót szólt Chanevre, kívánom neki, hogy mostantól csak Mendozát hallgathassa és akkor talán majd megtanulja értékelni az első cast vendégtenorjának magas színvonalú vokális produkcióját. Szép dolog a szenvedély, a játék, persze — de első a hang. Operában vagyunk végülis…

Hector Lopez Mendoza egy súlyos hangi és technikai problémákkal küzdő, de énekesnek tekinthető tenor teljesítményét nyújtotta. A két bariton főszerepben fellépő Luis Ledesma még ennyit se. Perencz Béla máig nem indokolt eltávolítását a produkcióból hirtelen követte Ledesma nevének megjelenése a honlapon, egyfajta villámmegoldásként. A rapid módszerek sose vagy igen ritkán vezetnek jóra, ez régi szabály, most ismét bizonyságát kaptuk. Ha előbb nem, az első zenei próbán ki kellett volna derülnie, hogy Ledesma totális tévedés, mert egy olyan baritont, akinek nincs meg a Prológ g-je se (az asz opcionális, azt kihagyták mások is, de a g írva van), semmilyen indokkal nem lehetett volna a produkcióban tartani. Az interneten fellelhető információk és felvételek alapján Ledesma egykor egy kellemes hangú lírai bariton volt, Silvio vagy Posa márki szerepében bárhol kitűzhető énekes. Pár éve fachot váltott (ki tudja, miért?), Scarpiát és hasonlókat kezdett énekelni. Erre hangja — amely ma is maximum egy Silvióra hitelesített kaliber — teljesen ráment, kiszáradt, elvesztette fényét, erejét és felhangjait, magas regisztere lényegében nem létezik. Agache nemzetközi klasszisa mögé betenni másodiknak egy ilyen énekest, a színház vezetőinek szakmai kompetenciáját kérdőjelezi meg. Ki és hol, hogyan és minek alapján szerződtette, és a hangi alkalmatlanság konstatálásával miért nem küldték el azonnal — ez talán örök talány marad. Thomas Ghazeli tavalyi Hollandija után ismét egy olyan külföldi énekes, akinek semmi keresnivalója magyar színpadon. Mivel a színház vezetősége azt deklarálta, hogy csak a legjobbak fognak énekelni, továbbá csak akkor hív vendégeket, ha itthon nincs a szerepre megfelelő erő, akkor szembesíteni kell azzal a ténnyel, hogy ezzel a deklarációjával most alaposan szembement, mert Ledesmánál sokkal jobb baritonokat tehettek volna a második szereposztásba a helyi kínálatból is. (Megkockáztatom, hogy Mendozánál is akadt volna alkalmasabb a szerepre, a tavalyi konzertant Parasztbecsületben Bándi János ezt egyértelműen bizonyította.)

A régiek:

Az új szereplők mellett sokadszorra is öröm volt hallani Szappanos Tibor kedves, muzikális Beppóját. Nagy Zoltán Silviója pedig örvendetesen fejlődni látszik. Hosszabb idő, több előadás kellett hozzá, de a korábbiakhoz képest a legutóbbi előadáson sokkal kontrolláltabb és fókuszáltabb hangon, egységesebb és baritonálisabb színnel énekelt, a problémás frázisokon hallhatóan figyelt, hogy az eddigi vibrátó ne jelentkezzen. Játékban is sokat javult: levetette rémes zakóját (jól tette), a szerelmi kettős végén nem feküdt le Nedda mellé a földre (jól tette), általában is sokkal őszintébben, hitelesebben játszott. A premier utáni szigorú kritika után most kijár neki az elismerés.

Amely változatlanul megilleti a kórust is megszokott kiváló teljesítményéért. A zenekar játékát illetően azonban meg kell állapítani, hogy a vonóskar szép játékát leszámítva már tapasztalható egy-két pontatlanság, lötyögés, az egységes hangzásból egyes állásokon kiugorva szólalnak meg hangszerek, a fúvósoknál van pár gikszergyanús megszólalás. Pinchas Steinberg sem mindig a színpaddal és zenekarával van elfoglalva, néha úgy tűnik, saját énekesteljesítményére koncentrál. Igen, nem tévedés: Steinberg az egész előadást végigdúdolja, végigénekli, néhányszor olyan hangerővel, amely az első sorokban ülőket már komolyan zavarja a műélvezetben.

A Parasztbecsület-Bajazzók második szereposztása
©fotó: Nagy Attila

Hírek
• A Pannon Filharmonikusok vehette át a 47. Varasdi Barokk Esték nemzetközi horvát komolyzenei fesztivál legjobb teljesítményért járó Ivan Lukačić-díjat
Műsorajánló
Mai ajánlat:
11:00 : Budapest
MűPa, Üvegterem

Baksa Krisztina (cselló), Takáts Márton (zongora)
moderátor Fülei Balázs
"Hangulat junior"
POULENC: Szonáta csellóra és zongorára

17:30 : Budapest
Marczibányi Téri Művelődési Ház

Szersén Gyula színművész
Algács Melinda (ének), Neumark Zoltán (zongora)
"Ki nyer ma? Játék és muzsika 70 percben"

19:00 : Budapest
Fesztivál Színház

a Kolozsvári Magyar Opera Zenekara és Énekkara
(karigazgató: Kulcsár Szabolcs)
vez.: Szabó Sipos Máté
SELMECZI GYÖRGY: Boldogasszony lovagja - bemutató

19:00 : Budapest
Magyar Rádió Márványterme

Banda Ádám (hegedű), Prunyi Ilona (zongora)
"Korngold 120-60"
KORNGOLD: Meseképek Op.3.
KORNGOLD: Zongoradarabok Shakespeare: Sok hűhó semmiért c. színdarabjához Op.11.
CLARA SCHUMANN: Három románc Op.22.
SCHUBERT: C-dúr fantázia Op. 159. D. 934.

19:00 : Budapest
Duna Palota

Antal Imola (ének)
Opera és operett áriák és dalok Telemanntól Donizettiig

19:00 : Budapest
Nádor Terem

Baranyay László (zongora)
"Válogatás F. Chopin műveiből a szerző halálának 168. évfordulóján"

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Maria João (ének); Egberto Gismonti (zongora, gitár)
"Jazz itt"
A mai nap
elhunyt:
1837 • Johann Nepomuk Hummel, zeneszerző (sz. 1778)
1849 • Frédéric Chopin, zeneszerző (sz. 1810)