vissza a cimoldalra
2019-03-18
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2317)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61556)
Társművészetek (1297)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4257)
Milyen zenét hallgatsz most? (25009)
Haladjunk tovább... (230)
Kedvenc előadók (2833)
Momus társalgó (6353)
Kedvenc felvételek (150)
Kedvenc művek (143)

Olvasói levelek (11322)
A csapos közbeszól (95)

Pantheon (2326)
Balett-, és Táncművészet (5703)
Kossuth-díj (1424)
Giuseppe Verdi (1388)
László Margit (158)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3179)
Operett, mint színpadi műfaj (3865)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1612)
Franz Schmidt (3294)
Élő közvetítések (7777)
Kocsis Zoltán (661)
Opernglas, avagy operai távcső... (20204)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4456)
Miklósa Erika (1230)
A díjakról általában (1056)
Renée Fleming (1005)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

A jó zenét szeretem - Vígh Andrea
- kegy -, 2003-03-18 [ Interjúk ]
nyomtatóbarát változat

Vígh Andrea Vigh Andrea minden bizonnyal egyike az itthon és külföldön legismertebb magyar hárfaművészeknek. Alig akad olyan kamara- vagy szimfonikus zenekar, amellyel ne koncertezett volna együtt. Rendszeresen szerepel a magyar és nemzetközi koncertpódiumokon, emellett az ugyancsak nemzetközi rangú Gödöllői Nemzetközi Hárfafesztivál alapítója és művészeti vezetője. 2000-ben Liszt-díjjal tüntették ki. Holnap este a Zeneakadémia Nagytermében Saint-Saens és Debussy műveit játssza a Kocsis Zoltán vezényelte Budapesti Mozart Zenekarral.

  - Egy kritikusa szerint az ön eddigi munkássága komoly szerepet játszott abban, hogy a hárfa Magyarországon ismét autonóm koncerthangszer legyen. Korábban nem volt az?

  - Talán van benne igazság. én inkább úgy fogalmaznék, hogy kezdettől fogva törekedtem arra, hogy a hárfa más hangszerekkel egyenrangú szólóhangszerré váljék. Nekem is vannak nagy elődeim, korábban is voltak és természetesen vannak is Magyarországon jelentős hárfaművészek, de a hangszernek ez a fajta szerepeltetése nem volt jellemző. Mivel harmonikus hangszer, soha nem kapott olyan szerepet, mint egy hegedű vagy cselló, pedig nagy lehetőségek vannak benne, amit a hangszer irodalma is bizonyít.

  - Nehéz volt az áttörés?

  - Azt kell mondanom, hogy a közönség rögtön szeretettel és bizalommal fogadta a kezdeményezést. Ennek bizonyára a hárfa hangja az oka, hiszen abban van valamiféle lágyság, amire a mai kissé zaklatott életünkben szükségünk van.

  - Ön rendszeresen koncertezik Magyarországon és Európa különböző országaiban, hazai és külföldi fesztiválok közreműködője és szervezője. Miben különbözik az ön, illetve a hangszer hazai és külföldi fogadtatása?

  - Általában jó tapasztalataim vannak itthon és külföldön egyaránt. A közönség kedveli a hangszert, és szívesen látogatja a koncertjeimet is, ugyanakkor úgy érzem, szakmailag a nemzetközi zenei életben is elfogadtak. Idén pl. meghívást kaptam az Arles-i Nemzetközi Hárfaverseny zsűrijébe is. Ebben nyilvánvalóan nagy szerepe van a Gödöllői Nemzetközi Hárfafesztiválnak. Nemrégiben kaptunk egy felkérést arra, hogy működjünk együtt nemzetközi hárfafesztiválokkal. Ennek a lényege az volna, hogy a világ vezető hárfaművészei sorozatban lépnének fel Európa különböző országaiban. Ennek részese volna a gödöllői fesztivál is, aminek nagyon örülök, mert ez annak a jele, hogy valóban sikerült bekerülnünk a nemzetközi vérkeringésbe. Gyakorlatilag felzárkóztunk a szakma élvonalába, amire ilyen hamar nem is számítottam.

  - Mindez négy év alatt sikerült?

  - Igen. Amikor 1999-ben elkezdtük szervezni a gödöllői eseményeket, tapasztaltuk, hogy nagy az érdeklődés iránta, hiszen nincs olyan sok hasonló eseménysorozat világszerte. A közönség is szívesen látogatja. Ez a kellemes muzsika mellett a Grassalkovich-kastély miliőjével is magyarázható. Az, amit elértünk azonban sokkal több, mint amire ennyi időn belül számíthattunk volna.

  - Van-e olyan ország, város, kultúrkör, ahol a hárfának jelentősebb az irodalma, mint bárhol máshol, illetve olyan, ahol önt szívesebben várják vissza, mint másutt?

  - A kérdés második felére nemigen tudok válaszolni. Nem mondhatnám, hogy Magyarországon jobban kedvelnek, mint külföldön, mint ahogy ennek a fordítottjáról sem tudok beszámolni. Tényleg mindenhol jó tapasztalataim vannak. Olyan ország azonban létezik, ahol a hangszer erősebben jelen van a zenei életben, annak történetében. Ilyen írország, ahol a hárfa nagyon ősi tradicionális hangszernek számít. A népzenét és műzenét egyaránt áthatja a hangszer szeretete. Gondoljunk csak arra, hogy az ország címerében is megjelenik a hárfa! A másik Franciaország. Itt ugyancsak bőséges irodalommal bír ez a hangszer. Ennek oka az is, hogy a ma ismert modern, pedálos hangszer kifejlesztője is francia volt.

  - Ezt tükrözi az akadémiai koncert programja is.

  - Saint-Saens és Debussy rengeteget komponált hárfára: zenekari kíséretes és szólóműveket egyaránt. A program összeállításában törekedtem arra, hogy ezek mindegyikéből kapjon ízelítőt a közönség. Saint-Saens Fantáziája, Debussy Holdfény című műve szólódarab, de játszunk majd duókat, valamint hárfaversenyeket zenekari kísérettel. Debussyt amúgy nagyon kedvelem, ő a kedvenc szerzőim közé tartozik, ezért van, hogy gyakran veszem fel a darabjait a műsoromba, sőt lemezre is szívesen játszom fel őket.

  - Az együttműködés a Budapesti Mozart Zenekarral és Kocsis Zoltánnal hogyan jött létre?

  - Kocsis Zoltánnal és a Budapesti Fesztiválzenekarral Debussy két táncát már műsorra tűztük 1997-ben. Ez gyümölcsöző együttműködésnek tűnt, ezért nagyon örülök, hogy erre a koncertre készülve ismét elvállalta a közös munkát.

  - Létezik-e a hangszernek kortárs, esetleg kortárs hazai irodalma?

  - Mindkettőre igen a válasz, határozott igen. A hárfa olyan intonációkra és olyan speciális effektek kibocsátására képes, amilyenre más hangszer nem. Ennek köszönhetően élénken foglalkoztatja a kortárs szerzőket. Én magam is részesültem már abban a szerencsében, hogy kortárs szerző kimondottan nekem komponált darabot. Nemrégiben kaptam művet Tihanyi Lászlótól. Kiváló darab, érezni rajta, hogy a szerzőt valóban foglalkoztatták a hangszerben rejlő lehetőségek, és ismeri is a hangszert.

  - Mindebből úgy veszem ki, hogy önnek izgalmas feladat kortárs szerzővel együtt dolgozni. Azért kérdezem, mert ehhez nem minden zenész ragaszkodik.

  - Nálam nem éles a határvonal. Szívesen veszek részt minden érdekes, izgalmas kezdeményezésben. Én valójában jó zenét szeretek játszani.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
16:00 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

"Orgonaexpedíció"

17:00 : Budapest
Szent István Bazilika

Virágh András (orgona)

19:00 : Budapest
Óbudai Társaskör

Kodály vonósnégyes:
Falvay Attila, Bangó Ferenc (hegedű), Fejérvári János (brácsa), Éder György (gordonka)
CSAJKOVSZKIJ: D-dúr vonósnégyes, Op.11
SMEATAN: e-moll vonósnégyes, Nr. 1. ,"Életemből”
DVOŘÁK: F-dúr „Amerikai” vonósnégyes, Op.96

19:30 : Budapest
Nádor Terem

Móri Beáta, Szalai András (cimbalom)
Klenyán Csaba (klarinét)
"Párhuzamok IV/1."
ZOMBOLA PÉTER: Institutio No1/A
TÓTH ARMAND: Négy Pindaros-i ének
SÁRI JÓZSERF: Stati
TÓTH ARMAND: Blues, tango és riffek
TÓTH ARMAND: "Tristan" partita
BALASSA SÁNDOR: Levelek a rezervátumból
TÓTH ARMAND: Örmény rapszódia
A mai nap
született:
1844 • Nyikolaj Andrejevics Rimszkij-Korszakov, zeneszerző († 1908)
elhunyt:
1973 • Lauritz Melchior, énekes (sz. 1890)
2002 • Gösta Winbergh, énekes (sz. 1943)