vissza a cimoldalra
2019-08-22
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11433)
A csapos közbeszól (95)

Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61861)
Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók (1330)
Operett, mint színpadi műfaj (4044)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4550)
Simándy József - az örök tenor (621)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3393)
Miklósa Erika (1238)
Lisztről emelkedetten (959)
Kedvenc magyar operaelőadók (1140)
Társművészetek (1343)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1741)
Franz Schmidt (3409)
Magyar Rádió operafelvételei és operaközvetítések – magyar előadóművészekkel (986)
Cziffra György (109)
Kortárs zene (67)
Használ-e az operának a kortárs feldolgozás? (107)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Carlo Bergonzi halálára
- zéta -, 2014-07-28 [ Kommentár ]
nyomtatóbarát változat

Carlo Bergonzi A legutolsó budapesti vendégfellépése elég különösen indult.

A szerelmi bájitalra készültünk az Erkel Színházban, a lámpaoltást követően a függöny előtt megjelent a színház művészeti titkára: „Carlo Bergonzi nem jól érzi magát, de a szívének oly kedves budapesti közönség kedvéért vállalja az előadást”. Még az idősödő művészeti titkár szájából is szokatlanul dagályosnak tűnt ez a mondat, így biztosra vehettük, hogy szóról szóra közvetítette a művész üzenetét.

És tényleg, hamarosan egy hatvanhoz közeledő, piknikus alkatú úr lépett színre. Jelmeze (amit nyilván otthonról hozott magával) köszönőviszonyban sem volt Békés András kedves rendezésével, mintha valami rokokó-előadás piperkőc lakája jelent volna meg előttünk. Nem igazán mozgott, megállt a színpad közönség felé eső negyedében, enyhe terpeszben, fél szemmel a dirigensre sandítva. Néha tett egy negyed fordulatot, hogy rápillantson egyik-másik partnerére, de nem sokszor. Bal kezét többnyire a szívére tette.

Az első áriáját („Quanto e bella”) valami álomszerű puhasággal indította, szinte nem is énekelve, hanem lehelve a csodálatos dallamot. Az ária közepén viszont egy ’gé’-t rekedten fogott meg, de nem zavartatta magát, tartotta, ahogy a kottában van. Halk morajként hullámzott át rajtunk a csalódás: hát ezért nem érzi magát jól. Innentől kezdve mindvégig ez zajlott: a magas hangok rendre rekedten, a mélyebbek gyönyörűen frazeálva. És Nemorinónak rengeteget kell a színpadon lennie.

A híres ’Una furtiva lagrima’ ária is ugyanebben a kettősségben szólalt meg, de utána hosszan ünnepeltük. Addigra már nem zavartak a rekedt magasságok, megszoktuk őket. Vártuk a kezdő frázisokat, amelyek mindig üdén, artisztikusan szólaltak meg. Azt hiszem, Carlo Bergonzi egész pályájára a legpontosabb jelző ez: artisztikus.

Kevesen tudják, hogy a pályát baritonistaként kezdte, s olyan tenorok partnere volt még, mint Beniamino Gigli, Aureliano Pertile vagy Tito Schipa. De a magasságok rendre elvékonyodtak, míg egy remek énektanár segítségével rájött a megoldásra. Néhány hónapig visszavonult, még a családjának sem árulva el, mire készül. Ha bariton marad, valószínűleg mindvégig az olasz másodosztályt erősítette volna, énekesként csak ritkán jutott volna túl Párma lankáin. Így viszont Ő lett Gigli, Pertile és Schipa utóda egy személyben, fellépése a világ bármely színpadán ünnepnek számított.

Valami páratlan csoda folytán ösztönösen érezte az olasz dallamot, mikor kell azt puhán, mikor keményebben megszólaltatni. S mivel tudta a határait, itáliai szerzőkön kívül más nem is igen énekelt (Csak a Carmen tenorhőse ugrik be, szabályt erősítő kivételként.). Ez lehetett a titka szép, hosszú pályájának, a határok pontos ismerete. A drámaiság nem volt erős oldala, mint ahogy a színpadi jelenlétet is mellékes körülménynek tekintette. Az egyik utolsó mohikán volt, aki csak a torkával tett csodát. S akit nem izgatott a spinto szerepkörön inneni és túli világ.

Az életkori és énekesi határokat talán csak egyszer próbálta meg átlépni, amikor – 75 esztendősen(!) – nekifutott az Otellónak. A feljegyzések és a hevenyészett felvételek tanúsága szerinti sikeres főpróba után az előadást a második felvonás után lemondta. És nem próbálkozott a szereppel sem többé. Talán jobb is így.

A Bájital után autogramgyűjtő barátom bement hozzá. Meglepődve konstatálta a végtelenül kiegyensúlyozott, jókedélyű, szinte vidám találkozást. Bergonzi mintha élete legjobbját énekelte volna, aranyos és kedves volt, no meg picit leereszkedő. Szerethetett élni, jó kedélyét és hangját sokáig megőrizte. Két héttel a 90. születésnapja után hunyt el.

A spintón belül egyhamar nem akad utódja.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
19:30 : Budapest
BMC, Koncertterem

Matthew Gee, Brian Hecht, Kiss Zoltán, Nico Schippers, Veér Mátyás
"A harsona csodálatos világa"
John Williams, Szergej Prokofjev és Robert Schumann művei

20:00 : Budapest
Szent István Bazilika

Teleki Miklós (orgona), Kováts Kolos (basszus), Krusic Eleonóra (fuvola)
20:00 : Kiskunhalas
Római Katolikus Főplébánia

Sebestyén Márta (ének), Szamosi Szabolcs (orgona)
"Nyújtsd ki mennyből"
Kyrie, "A fényes Nap" népdal
Passacaglia (improvizáció a "Fényes nap" témára)
VIVALDI-BACH: a-moll concerto BWV 593
"Nyújtsd ki mennyből"
BARTÓK: Este a székelyeknél
TOLCSVAY: Kyrie, Sanctus (részlet a Magyar Mise-ből)
A mai nap
született:
1862 • Claude Debussy, zeneszerző († 1918)
1928 • Karlheinz Stockhausen, zeneszerző († 2007)