vissza a cimoldalra
2018-07-20
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (60968)
Momus társalgó (6347)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4053)
Társművészetek (1259)
Milyen zenét hallgatsz most? (24997)
Haladjunk tovább... (213)
Kedvenc előadók (2821)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2277)
Kedvenc művek (143)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11286)
A csapos közbeszól (95)

Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2809)
Élő közvetítések (7304)
Operett, mint színpadi műfaj (3641)
Kimernya? (2729)
Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. (744)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (942)
A díjakról általában (1029)
Gaetano Donizetti (948)
Udvardy Tibor (190)
Erkel Színház (9443)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1442)
Franz Schmidt (3155)
Magyar Rádió operafelvételei és operaközvetítések – magyar előadóművészekkel (950)
Marton Éva (745)
Verdi-felvételek (539)
Balett-, és Táncművészet (5529)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Carlo Bergonzi halálára
- zéta -, 2014-07-28 [ Kommentár ]
nyomtatóbarát változat

Carlo Bergonzi A legutolsó budapesti vendégfellépése elég különösen indult.

A szerelmi bájitalra készültünk az Erkel Színházban, a lámpaoltást követően a függöny előtt megjelent a színház művészeti titkára: „Carlo Bergonzi nem jól érzi magát, de a szívének oly kedves budapesti közönség kedvéért vállalja az előadást”. Még az idősödő művészeti titkár szájából is szokatlanul dagályosnak tűnt ez a mondat, így biztosra vehettük, hogy szóról szóra közvetítette a művész üzenetét.

És tényleg, hamarosan egy hatvanhoz közeledő, piknikus alkatú úr lépett színre. Jelmeze (amit nyilván otthonról hozott magával) köszönőviszonyban sem volt Békés András kedves rendezésével, mintha valami rokokó-előadás piperkőc lakája jelent volna meg előttünk. Nem igazán mozgott, megállt a színpad közönség felé eső negyedében, enyhe terpeszben, fél szemmel a dirigensre sandítva. Néha tett egy negyed fordulatot, hogy rápillantson egyik-másik partnerére, de nem sokszor. Bal kezét többnyire a szívére tette.

Az első áriáját („Quanto e bella”) valami álomszerű puhasággal indította, szinte nem is énekelve, hanem lehelve a csodálatos dallamot. Az ária közepén viszont egy ’gé’-t rekedten fogott meg, de nem zavartatta magát, tartotta, ahogy a kottában van. Halk morajként hullámzott át rajtunk a csalódás: hát ezért nem érzi magát jól. Innentől kezdve mindvégig ez zajlott: a magas hangok rendre rekedten, a mélyebbek gyönyörűen frazeálva. És Nemorinónak rengeteget kell a színpadon lennie.

A híres ’Una furtiva lagrima’ ária is ugyanebben a kettősségben szólalt meg, de utána hosszan ünnepeltük. Addigra már nem zavartak a rekedt magasságok, megszoktuk őket. Vártuk a kezdő frázisokat, amelyek mindig üdén, artisztikusan szólaltak meg. Azt hiszem, Carlo Bergonzi egész pályájára a legpontosabb jelző ez: artisztikus.

Kevesen tudják, hogy a pályát baritonistaként kezdte, s olyan tenorok partnere volt még, mint Beniamino Gigli, Aureliano Pertile vagy Tito Schipa. De a magasságok rendre elvékonyodtak, míg egy remek énektanár segítségével rájött a megoldásra. Néhány hónapig visszavonult, még a családjának sem árulva el, mire készül. Ha bariton marad, valószínűleg mindvégig az olasz másodosztályt erősítette volna, énekesként csak ritkán jutott volna túl Párma lankáin. Így viszont Ő lett Gigli, Pertile és Schipa utóda egy személyben, fellépése a világ bármely színpadán ünnepnek számított.

Valami páratlan csoda folytán ösztönösen érezte az olasz dallamot, mikor kell azt puhán, mikor keményebben megszólaltatni. S mivel tudta a határait, itáliai szerzőkön kívül más nem is igen énekelt (Csak a Carmen tenorhőse ugrik be, szabályt erősítő kivételként.). Ez lehetett a titka szép, hosszú pályájának, a határok pontos ismerete. A drámaiság nem volt erős oldala, mint ahogy a színpadi jelenlétet is mellékes körülménynek tekintette. Az egyik utolsó mohikán volt, aki csak a torkával tett csodát. S akit nem izgatott a spinto szerepkörön inneni és túli világ.

Az életkori és énekesi határokat talán csak egyszer próbálta meg átlépni, amikor – 75 esztendősen(!) – nekifutott az Otellónak. A feljegyzések és a hevenyészett felvételek tanúsága szerinti sikeres főpróba után az előadást a második felvonás után lemondta. És nem próbálkozott a szereppel sem többé. Talán jobb is így.

A Bájital után autogramgyűjtő barátom bement hozzá. Meglepődve konstatálta a végtelenül kiegyensúlyozott, jókedélyű, szinte vidám találkozást. Bergonzi mintha élete legjobbját énekelte volna, aranyos és kedves volt, no meg picit leereszkedő. Szerethetett élni, jó kedélyét és hangját sokáig megőrizte. Két héttel a 90. születésnapja után hunyt el.

A spintón belül egyhamar nem akad utódja.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
18:00 : Budapest
Hold utcai református templom

Karosi Bálint (orgona)
"J.S. Bach összes orgonaműve"
Lipcsei korálok
Komm, Heiliger Geist (Fantázia), BWV 651
Komm, Heiliger Geist, BWV 652
An Wasserflüssen Babylon, BWV 653
Schmücke dich, o liebe Seele, BWV 654
Herr Jesu Christ, dich zu uns wend (Trió), BWV 655
O Lamm Gottes unschuldig, BWV 656
Nun danket alle Gott, BWV 657
Von Gott will ich nicht lassen, BWV 658
Nun komm der Heiden Heiland, BWV 659
Nun komm der Heiden Heiland (Trió), BWV 660
Nun komm der Heiden Heiland, BWV 661
Allein Gott in der Höh sei Ehr, BWV 662
Allein Gott in der Höh sei Ehr, BWV 663
Allein Gott in der Höh sei Ehr (Trió), BWV 664
Jesus Christus, unser Heiland, BWV 665
Jesus Christus, unser Heiland, BWV 666
Komm, Gott Schöpfer, heiliger Geist, BWV 667

20:00 : Budapest
Szent István Bazilika

"Orgonaestek"
20:00 : Balatonfüred
Gyógy tér

OperaFüred – Zenekari operagála
A mai nap
született:
1927 • Michael Gielen, karmester