vissza a cimoldalra
2018-01-18
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (3880)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (60387)
Társművészetek (1227)
Milyen zenét hallgatsz most? (24992)
Kedvenc előadók (2815)
Haladjunk tovább... (207)
Momus társalgó (6308)
Kedvenc művek (143)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2276)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11212)
A csapos közbeszól (95)

musical (162)
Ferencsik János (82)
Kimernya? (2633)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (528)
Erkel Színház (8765)
Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. (605)
A Porgy és Bess Magyarországon (203)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1281)
Franz Schmidt (3021)
Luciano Pavarotti (80)
Zenei témájú könyvek (93)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4145)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2557)
Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók (1190)
Simándy József - az örök tenor (510)
László Margit (117)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Elkapkodott belépő – Presenting Montserrat Caballé
- zéta -, 2014-07-10 [ Vokális művek ]
nyomtatóbarát változat

Presenting Montserrat Caballé Presenting Montserrat Caballé
Montserrat Caballé
London Symphony Orchestra
vez. Carlo Felice Cillario
SONY 88697689632

Rég rossz, ha egy szopránénekesnő lemezének értékelését azzal kezdjük, hogy nekiállunk hozsannázni a Nagy Elődről, most mégis ezt kell tennünk. Szaladjunk vissza az időben e lemez keletkezéséhez! 1966-ot írunk.

Ugyan a nagyközönség még reménykedik, de a szakma pontosan tudja már, hogy a világelső szoprán, Maria Callas pályája végéhez ért, aligha lép föl több operaelőadáson. A patinás lemezcég, az RCA elérkezettnek látja az időt, hogy a megüresedő posztra bejelentkező ifjú szoprántehetségek közül egyet kiemeljen, s bemutatkozó lemezlehetőséggel kínálja meg. Az újdonász énekesnő meg elég pimasz ahhoz, hogy Callas legsajátabb területéről, a bel canto gyöngyszemeiből válogatva lépjen színre. Mindennek a netovábbja, hogy az első szám mindjárt a Casta Díva, Callas legemblematikusabb szerepének, a Norma belépő áriája.

Nem kellett volna.

Ebből a helyzetből csak akkor jöhetne jól ki, ha nagyságrenddel, vagy legalábbis érzékelhetően jobb lenne, de erre sajnos esélye sem volt. A híres ária előadása nála „csak” korrekt. Az énekesnő hallhatóan küszködik a nagy ambitusú szólammal, bizonyos fekvések jobban szólnak, a váltóhangok környékén olykor erőltetetté válik. A frazírozás egyenetlen, néha fojtott, máshol meg váratlanul szárnyalni kezd. A legproblémásabb, hogy az énekesnő nem építette fel a szólamot, érezhetően hangról hangra lépdel, maximum frázisokban gondolkodik, a szerepformálás semmilyen szinten nem érintette meg.

Callas ezzel ellentétben a Casta Díva-felvételein (az 1950-es mexikói élő előadása és az 1960-as milánói EMI-lemez közötti időszakban minimum hat maradt fenn) szinte egy levegőre énekli az áriát, töretlen hangon, egyetlen fantasztikus ívként építi fel azt. Már hangadásában benne van, hogy a figura erős, de sok szenvedésen átment személyiség. Van az egész jelenetnek valami elképesztő feszessége, mely nemcsak az ária tolmácsolói közül emeli ki az előadót, hanem az énekesnő egész pályája egyik (ha nem a) legnagyobb csúcsát jelenti.

Ezzel szemben Montserrat Caballé (merthogy Ő volt az ifjú trónkövetelő) produkciója egy szép hangon, tisztességesen, de alapvetően iskolásan előadott ária. Nagyon ütős, ha így mutatkozik be a szerepben, isteni egy vizsgakoncerten, de nem alkalmas arra, hogy az operavilág trónjára felülhessen vele.

A 66’-os lemezen, ami nemrégiben a Sony jóvoltából jelent meg CD-n, szerepel még egy-egy ária A kalózból (Bellini) és még néhány Donizetti-jelenet a Roberto Devereuxból, a Lucrezia Borgiából és a Maria di Rohanból.

Nem véletlen, hogy ezek közül a legfényesebb a Roberto Devereux-részlet („Vivi, ingrato…”), Caballé egy évvel korábban pont ebben aratta első komolyabb sikerét, azaz a szólam ekkor már viszonylag biztosan az övé volt. Kitűnik üzembiztos és egészséges pianokultúrája, mely később is a legbiztosabb erénye lett a katalán szopránnak. A többi részlet többé-kevésbé megfelel a fiatal és tehetséges énekesnő (33 éves ekkor) akkori, még tanulószakaszban lévő szintjének. A hibák, a gyengeségek az énekesnő tapasztalatlanságából fakadnak. Hallatszik a határhangok határhang-mivolta, egyes frázisok csak el-elfogyó lélegzettel szólalnak meg, s időről időre feltűnik – csúnya szóval – az áriák fel nem építettsége is. Ahogy éppen sikerült. Nem rossz, nem rossz, de belépőnek kevés…

A produkció jótékony, de nem különösebben kiemelkedő közreműködője a szintén felívelő szakaszban lévő dirigens, Carlo Felice Cillario, aki tisztességesen kíséri Caballét a Londoni Szimfonikusok élén (bár lehet, hogy még tisztességesebb lett volna nem elvállalni).

Ezzel tanulságos lemezbeszámolónk véget is érne...

Igen ám, de a csapat négy esztendővel később ismét bevonult a stúdióba, hogy még két terjedelmesebb, de elég ismeretlen Donizetti-jelenetet rögzítsen. S mivel a CD-re jóval több fér, a Sony most hozzábiggyesztette őket az előző öt trackhez. És itt jön a meglepetés és a plusz tanulság!

Minden, amit hiányoltunk az 1966-os felvételen, itt hiánytalanul megvan. Az első (azaz a hatodik) szám a Belisarioból Antonina nagyjelenete a kicsit melldöngetős tenor, Ermanno Mauro jótékony közreműködésével. Már az első mondatban kiderül, hogy a négy év alatt Caballé felnőtt a feladathoz. A hang egy tömbből faragott, nagy volumenű, szélsőséges dinamikai árnyalatokra képes. A drámai jelenet minden ízében hiánytalanul szólal meg, ha nagyon kukacoskodni akarnék, akkor maximum a csúcshangok erejét keveselleném. A zárószám pedig a Parisinából a címszereplő nagyjelenete. Caballé itt is brillíroz, a szám jellegéből fakadóan inkább a fantasztikus pianóival nyűgöz le.

Tanulság? Van: mindent a megfelelő időben. A lemez meg megmarad mementónak annak illusztrálásaként, hogyan nem lett valaki az opera királynője.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Jerusalem Academy of Music and Dance
"Operavizsga-Fesztivál"
MENOTTI: A médium

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Sofja Gülbadamova (zongora)
MÁV Szimfonikus Zenekar
Vezényel: Dimitrij Jurovszkij
DOHNÁNYI: 1. (e-moll) zongoraverseny, Op.5
RACHMANINOV: Szimfonikus táncok, Op.45

19:00 : Budapest
Erkel Színház

PUCCINI: Tosca

19:30 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Berecz Mihály (zongora)
Concerto Budapest
Vezényel: Rácz Zoltán
BERNSTEIN: Candide - nyitány
GERSHWIN: F-dúr zongoraverseny
STRAVINSKY: Gyászének - magyarországi bemutató
STRAVINSKY: Tűzmadár-szvit (1945)
19:00 : Szombathely
Bartók Terem

Csáki András (gitár)
Savaria Szimfonikus Zenekar
Vezényel: Madaras Gergely
"Spanyol-est"
BIZET: Carmen 1. szvit és Habanera a 2. szvitből
RODRIGO: Concierto de Aranjuez – gitárverseny
DE FALLA: A háromszögletű kalap – szvit
RAVEL: Bolero
A mai nap
született:
1835 • Cezar Antonovics Kjui, zeneszerző († 1918)
1841 • Emmanuel Chabrier, zeneszerző († 1894)
1907 • Ferencsik János, karmester († 1984)
1943 • Lencsés Lajos oboaművész