vissza a cimoldalra
2019-01-21
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4188)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61446)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2285)
Társművészetek (1286)
Haladjunk tovább... (218)
Kedvenc felvételek (150)
Kedvenc előadók (2832)
Milyen zenét hallgatsz most? (25007)
Momus társalgó (6349)
Kedvenc művek (143)

Olvasói levelek (11308)
A csapos közbeszól (95)

Balett-, és Táncművészet (5596)
Operett, mint színpadi műfaj (3803)
Élő közvetítések (7680)
Pantheon (2294)
Abbado – az ember (154)
A nap képe (2121)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3085)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1571)
Franz Schmidt (3262)
Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók (1267)
Jonas Kaufmann (2345)
Momus-játék (5592)
Erkel Színház (9629)
Lisztről emelkedetten (938)
Rost Andrea (2037)
Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. (811)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Ruszalkák III. – A Budapesti Fesztiválzenekar koncertszerű előadása a MÜPÁ-ban
- zéta -, 2014-05-22 [ Operabemutatók ]
nyomtatóbarát változat

Dvořák: Ruszalka 2014. május 11.
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Dvořák: Ruszalka

Pavla Vykopalová – Ruszalka
Aleš Briscein – Herceg
Jolana Fogašová – Idegen hercegnő/Boszorkány
Peter Mikuláš – Vízimanó
Lucie Silkenová – 1. sellő
Alžběta Poláčková – 2. sellő
Michaela Kapustová – 3. sellő/Kukta
Jiří Brückler – Vadász/Erdőőr

Cseh Filharmónia Énekkar, Brno
Budapesti Fesztiválzenekar
vez. Fischer Iván

És ismét Ruszalka, a harmadik. Csak emlékeztetőül: az első Metropolitan-közvetítés volt, a második ifjúsági előadás formájában került a Művészetek Palotájában publikum elé. Most pedig itt van a harmadik produkció, tisztán vagyis majdnem tisztán koncertszerű előadásban. A tanulságos előadáson bebizonyosodott, hogy koncertszerű és koncertszerű előadás között nagy különbségek lehetnek, s hogy a Színház gyakran felsorakozik a Zene mellé.

Sokadszor vetődik fel ugyanis a kérdés: van-e lételeme a koncertszerű operaelőadásnak? Magam eddig úgy gondoltam, hogy van, mert ez nem több annál, mint amikor otthon a nappali sötétjében CD-ről hallgatom az adott dalművet. De most rá kellett döbbenni, hogy ez eddig sem teljesen volt így. A koncertszerű előadás is tartalmaz (általában) némi teatralitást, ha csak annyit, hogy az adott szereplő gesztusokkal kíséri a cselekményt, ránéz a partnerére, olykor beszédes pillantásokkal kíséri a zenekari kíséretet.

Néhány éve pont a Budapest Fesztiválzenekar koncertjén fellépő Petra Lang késztetett elragadtatott csodálatra, aki az Istenek alkonya zárójelenetét tolmácsolta – eszközök nélkül, pusztán arcjátékkal – megdöbbentő drámaisággal.

A kérdés azért került ezúttal terítékre, mert ebben az előadásban előfordult olyan főszereplő, aki oly mértékben kívülállóként volt jelen az előadásban, amire egyszerűen nem emlékszem néhány évtizednyi „koncertszerű” múltamból. Külön pikantériája, hogy ezen közreműködő a mű címszereplője volt. Ruszalka alakítójának, Pavla Vykopalovának ráadásul a cselekmény szerint olyan jelenetben (a Herceggel folytatott II. felvonásbeli kettősében) is részt kell vennie, amiben egyetlen szót sem szólhat. Mint a MET-előadásban láttuk is, ezt a kényes színpadi szituációt még Renée Fleming sem tudta hibátlanul kivitelezni.

Pavla Vykopalová erre kísérletet sem tett, az említett jelenetben fel sem állt, érdeklődve böngészte a Bartók Béla Hangversenyterem erkélyeit, olykor hosszan szemlélte Fischer Iván vezénylését, de véletlenül sem vetett egy pillantást darabbéli partnerére, Aleš Brisceinre. Lehet, hogy ez a fajta permanens távolságtartás mást nem zavart, de számomra indokolatlanul elidegenítette főhősnőt. Annál is inkább, mert szólista partnerei nem ugyanígy gondolkodtak, bár ebben érezhetően nem volt egységesen „követendő taktika”, mindenki a saját elképzelései szerint „közlekedett” a pódiumon.

A másik véglet a Ježibaba és az Idegen hercegnő szerepét alakító Jolana Fogašová volt. Ő nem bírt a színpadi vénájával, mozgott, hadonászott a karjaival, táncolt, megragadta a Herceg kezét, stb. A többiek a két felfogás között helyezkedtek el.

A zenei megvalósítás sokkal egységesebbre sikeredett, bár kisebb kilengések itt is akadtak. Pavla Vykopalová Ruszalkája hangban alapjaiban meggyőzően közvetítette a szomorú sorsú sellőlány történetét, de a katarzis – számomra – elmaradt. Csalódást keltett Aleš Briscein sápadt fényű, kissé kontrolálatlan tenorja. Nemcsak a hangszín nemességét hiányolom, de a figura jellemábrázolása is felettébb szimpla volt.

Jolana Fogašová viszont biztosan hozta az ellenszenves Idegen hercegnőt. Mindig elgondolkodtat, hogy miért nem adott neki Dvořak nevet, s azt gondolom, hogy csak mint jelenség fontos, személyként nem. Fogašová erről nem így gondolkodott, igazi királynői figurát teremtett. Nem feltétlenül zenei okokat sejtek mögötte, hogy a Boszorkány szerepét is ráosztották, ugyanis a szólam érezhetően mély a mostanában már drámai szoprán szerepeket éneklő művésznőnek. Ugyanakkor igyekezett az Idegen hercegnőéhez hasonló figurát teremteni, Ježibabája a szokásosnál jóval gonoszabb és ellenszenvesebb lett.

A veterán Peter Mikuláš Vízi embere egy nagyszerű pálya minden erényét méltón közvetíti. A sok végszavazás miatt kevéssé vonzó szerepet igazán grandiózus előadásban, mély humánummal átitatva szólaltatta meg. Pompás egységet alkottak a sellők (Lucie Silkenová, Alžběta Poláčková és Michaela Kapustová), nagy énekes ígéretnek tűnik a Vadász és az Erdőőr kettős szerepében a fiatal Jiří Brückler.

Brnoi Filharmónia Énekkar közreműködése a nyúlfarknyi feladatban némileg luxusnak tűnt, de a szervezők – éppúgy, mint a szólisták esetében – nyilván az autentikus megszólalást tarthatták elsődlegesnek. Az előadás legbiztosabb pontjának ugyanakkor a dvořaki muzsika anyanyelvi tolmácsolásával a Budapesti Fesztiválzenekar bizonyult. Fischer Iván dirigensi tevékenysége elsősorban a zenekari folyamatok mintaszerű tolmácsolására irányult.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
17:00 : Budapest
Szent István Bazilika

Virágh András (orgona)

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Perényi Miklós (cselló)
MÁV Szimfonikus Zenekar
Vezényel: Takács-Nagy Gábor
Magyar est
LISZT: Les Préludes – szimfonikus költemény
DORÁTI: Csellóverseny
KODÁLY: Színházi nyitány
KODÁLY: Marosszéki táncok

19:00 : Budapest
Óbudai Társaskör

Závodszky Magdolna (hegedű), Botos Veronika (brácsa), Baráti Eszter (gordonka), Csongár Péter (klarinét), Dallos Erika, Ruth Cochen (zongora), Balga Gabriella (ének)
Az est házigazdája: Tóth Endre, zenetörténész
Dal prózában - Kamarazenei koncert Babits Mihállyal
MOZART: G-dúr szonáta, K. 301
KOVÁCS ZOLTÁN: Két dal Dsida Jenő versére – Ősz, Tavaszi ujjongás
STAMITZ: B-dúr koncert két klarinétra, No. 4
BRUCH: 4 darab klarinétra, brácsára és zongorára, op. 83/2, 5, 6, 7
GRIEG: c-moll szonáta hegedűre és zongorára, op. 45
MOZART: Kegelstatt trió, K. 498
VAJDA JÁNOS: Trió

19:30 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Igor Levit (zongora)
Bécsi Filharmonikusok
vez.: Michael Tilson Thomas
IVES: Szimfónia: New England-i ünnepek - II., Háborús hősök emléknapja
BEETHOVEN: c-moll zongoraverseny, Op.37
BRAHMS: II. (D-dúr) szimfónia, Op.73

19:30 : Budapest
Nádor Terem

Párhuzamok III./1.
19:00 : Nyíregyháza
Móricz Zsigmond Színház

Operát az Operából! - Belföldi turné
PUCCINI: Tosca

19:00 : Tatabánya
Jászai Mari Színház

Tatabánya Város Szimfonikus Zenekar
Vezényel: Román Géza
BEETHOVEN: Leonora nyitány
DVOŘÁK: IX. Új Világ szimfónia
KODÁLY: Galántai táncok

19:30 : Pécs
Kodály Központ

Szutrély Katalin (szoprán), Bernhard Berchtold (tenor), Kovács István (basszus)
Orfeo Zenekar, Purcell Kórus
Vezényel: Vashegyi György
HAYDN: Az évszakok, Hob. XXI: 3
A mai nap
született:
1848 • Henri Duparc, zeneszerző († 1933)
1941 • Plácido Domingo, énekes
1945 • Peter Konwitschny, operarendező
1947 • Matuz István, fuvolista
elhunyt:
1851 • Albert Lortzing, zeneszerző (sz. 1801)
1948 • Ermanno Wolf-Ferrari, zeneszerző (sz. 1876)
1973 • Szabolcsi Bence, zenetörténész (sz. 1899)