vissza a cimoldalra
2018-10-20
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61158)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4071)
Társművészetek (1278)
Kedvenc előadók (2824)
Milyen zenét hallgatsz most? (24998)
Haladjunk tovább... (214)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2283)
Momus társalgó (6348)
Kedvenc művek (143)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11291)
A csapos közbeszól (95)

Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1506)
Franz Schmidt (3199)
Operett, mint színpadi műfaj (3722)
Kiss B. Atilla (182)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2933)
Élő közvetítések (7456)
Lisztről emelkedetten (920)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4356)
Zenetörténet (239)
Zenei események (993)
Opera, operett, dalciklus, librettók, szövegkönyvek, versek (592)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (1118)
Charles Gounod (220)
A hangszerek csodálatos világa (182)
Gioacchino Rossini (1019)
Opernglas, avagy operai távcső... (20146)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Kaufmann Verdiről mesél - Nikolényi István emlékének
Operatikus, 2014-04-14 [ Vokális művek ]
nyomtatóbarát változat

The Verdi Album The Verdi Album
Jonas Kaufmann

Orchestra dell'Opera di Parma,
Coro del Teatro Municipale di Piacenza,
Pier Giorgio Morandi

Sony Music Classical
88765492002

Minél nagyobb egy énekes, annál több csacsiságot írnak össze róla. Ráadásul ebben teljesen egységek rajongók és ádáz ellenségek, vérprofi kritikusok és vérmes laikusok.

Jonas Kaufmannról kivételesen sok zagyvaság jelenik meg nap mint nap, aminél semmi nem mutatja jobban, hogy igazi operaóriás. Talán csak az, ahogyan énekel.

Merthogy istenien énekel! Bársonyos tónus, olajosan sötét árnyalat a teljes ambituson, föl egészen cé-ig. És akkor jönnek a fanyalgók, hogy nem való Verdihez. Na, jó, a Don Carloshoz, az Otellóhoz elmegy… Meg, hogy kicsi a hang, mondják, akik színpadon hallották, nem mindig jön át. Csak azért van csak akkora fölhajtás körülötte, mert rémesen jóképű fickó. Igaz, ami igaz, egy köpcös, szemüveges stimmkollégának elég rémes lehet, milyen nagyszerű hősfigura Kaufmann.

Akik így érvelnek, azok nemcsak Kaufmannt értik félre, hanem főképp a kort. Teljesen félrehallják benne az opera szerepét. Már Pavarottit is többen hallgatták egyetlen tévéközvetítésen, mint Carusót egész életében. Ma százezrek és milliók hallgatják-nézik kedvenc énekeseiket a világhálón, a tévé-, és rádióközvetítéseken keresztül. Egy-egy sztárt ugyanúgy reklámoznak, mint a nagy filmszínészeket, popdívákat, vagy sportolókat. A legnagyobbaknak ebben a térben is kitűnően kell teljesíteniük. Ez a beszámoló is a lemez youtube-ra föltett változata alapján készült.

Kaufmann egyébként nem médiatenor, Pavarotti sokkal inkább megfelelt ennek az igénynek. A tömegmédiát zavarja, hogy előadása mindig zenei fogantatású, figuraformálása mély lélekismeretet mutat. Sose produkcióóóóót! nyújt, nem elkápráztatni akar, hanem mindig megrendíteni. A figurát, és a drámai szituációt énekli, nem sikerszámokat. A hang egyedi minősége és a megformálás komolysága nem vélemény dolga. Ez ténykérdés, amin nincs értelme hajba kapni.

Verdi lemeze is ebben szellemben fogant, így éri meg hallgatni. Kaufmann nem operaslágereket énekel, hanem mintegy 70 percen át mesél nekünk Verdi varázsos világáról, a zenéjében lévő titkokról, szenvedélyről és szenvedésről. Dallamépítkezésről, zenei hatásról és lélekrajzról. „Csak az olvassa versemet, ki tisztel engem és szeret!” - írta nagy költőnk, akinek épp most volt a születésnapja. Akinek fontosabbak a standardok és megszokások, annak nem fog tetszeni ez a lemez, lebeszélném, hogy föltegye!

Hogy a hang jellege nem illene Verdihez? Ez a tenor gyönyörű, sötét színű, és nem ismerek egyetlen német énekest, aki olaszosabban énekelne. Persze, vannak figurák, amelyek jobban mások pedig kevésbé illenek – de nem a hangjához, hanem a művészi alkatához.

Kaufmann annál jobb egy áriában, minél nehezebb. Minél bonyolultabb lelkiállapotot ábrázol, minél mélyebben megszaggatja a lelket. A nyitó „La donna e mobile” alatt elnézően mosolygunk, a léha, könnyed herceg olyan távol áll Kaufmanntól, mint Makó Hódmezővásárhelytől. Ám rögtön a második szám szíven üt. A nevezetes Radames románcot olyan könnyedén, puhán formálja, annyira hiányzik belőle a hadvezéri harsogás (annak hősünket csak később nevezik ki). Egy fiatalember álmodozik a szerelméről. Mivel a szerep többi része hősi hangot igényel, ez az ária a legritkább esetben szólal meg így. Persze nagy összegben fogadtam előre, hogy a záró magas B-n különleges megoldást alkalmaz. Nos, a Verdi által előírt (ám szinte soha meg nem valósított) „pianissimo, morendo”-hoz nagyon közeli „piano, morendo” szólal meg – könnyedén, olvadón, logikusan koronázva meg a szépséges áriát.

Az Álarcosbál Tengerészdalából hiányzik egy adag féktelen felelőtlenség. A legtöbbször mellőzött két oktávnál nagyobb ugrás viszont telten, dúsan szólal meg. Riccardo III. felvonásbeli áriájában a maga teljes bonyolultságában és szomorúságában bomlik ki a lemondás melankóliája és a halálfélelem. A lemez egyik csúcspontja A végzet hatalma nagy tenorszólója. A müncheni internetes közvetítésben már meggyőződhettünk róla, milyen megrázóan éli meg Kaufmann ennek a „sorsverte bábnak” szenvedéseit. Az életteli szerelmes múlt, a szenvedéssel teli jelen, és a halál megváltását ígérő jövő között csapongunk. A szomorú alaphangszín kitűnően illik A trubadúr Manricójához is, a felvételen a Stretta, eredeti hangnemben, sistergő cékkel szólal meg, bár azt sorsfeladat szomorúsága, ami Münchenben olyan lenyűgözőnek találtam, hiányzik belőle. Pompásan találja telibe a Luisa Miller Rodolfo áriájának izzó önvádját, a Boccanegra Adornóját ritkán hallani ilyen sokszínűen. Kaufmann egyik sikerszerepéből, a Don Carlosból a népszerű Szabadságkettős csendül föl magas színvonalon, különösebb szellemi izgalom nélkül. Csak annyira jó, ahogy számítottunk rá. Valamelyik Erzsébettel énekelt duett többet mutathatott volna az egyéniség és a hang kivételes szenzibilitásából.

Pontosan van elhelyezve az egyetlen ritkaság, A haramiák nehéz és bonyolult szólója. Szép, harsogó szenvedélyű korai Verdi.

Talán mondani is fölösleges, menyire megrendítő mindkét Otello-részlet, a III. felvonás monológja és a haláljelenet. A szenvedésrajz olyan pontos és részletgazdag, mintha a szerepet számtalan előadáson tökéletesítette volna már. Sóvárgásunkat, hogy minél előbb egészben is meghalljuk a kor nagy Otellóját, Kaufmann meghatóan hűti le egy nyilatkozatában: amikor fölénekelte ezeket a részleteket, lenyűgözte a szólam szépsége és a lélekábrázolás ereje, ő is ellenállhatatlan vágyat érzett, hogy elénekelje a teljes szerepet, pedig józan perceiben tudja, erre csak 3-4 év múlva szabad vállalkoznia.

A lemezen Pier Giorgo Morandi vezényli a Pármai Operaház Zenekarát. Kaufmann hajlamos rá, hogy lelassítsa a tempókat. Jó volna, erről lebeszélnék, mert éneklése ettől időnként kissé szentimentálissá válik, és veszít olaszos lendület erejéből. Nagy-nagy karmesterekre volna szüksége ennek a nagy-nagy énekesnek, hogy a legjobbat hozza ki magából. Persze olyanok már alig-alig élnek.

A nagy tenorok pedig ritkán járnak Magyarországra, akkor is inkább csak koncertekre. A 60-s évektől több előadást énekelt itt Di Stefano, Tucker, Pavarotti, Del Monaco, Bergonzi, Domingo, Carreras. A mai legnagyobbak közül csak Cura. Kaufmannt is jó volna meghallgatni. Például valamelyik nagy Verdi-szerepében.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
11:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia, Kamaraterem

Kiss Péter (zongora)
Liszt születésnap - matinékoncert
LISZT: Három koncertetűd
LISZT: Két legenda
LISZT: Költői és vallásos harmóniák – 6. Hymne de l’enfant à son réveil (Az ébredő gyermek himnusza)
LISZT: 2. (h-moll) ballada

16:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia, Kamaraterem

Bokor Jutta (ének), Király Csaba (zongora)
Liszt születésnap - délutáni koncert
LISZT: Liebesträume (Szerelmi álmok) – 1. Hohe Liebe; 3. Oh Lieb, so lang du lieben kannst
LISZT: Freudvoll und leidvoll
LISZT: Oh! quand je dors
LISZT: Du bist wie eine Blume
LISZT: Im Rhein, im schönen Strome
LISZT: Négy elfelejtett keringő
LISZT: 4. Mefisztó-keringő
LISZT: Consolations

17:00 : Budapest
Müpa, Üvegterem

Gaál Eszter, Miklós Annamária (hegedű), Vitályos Bence (brácsa), Pelle Fanni, Petruska Emma (gordonka)
Juhász Eszter (zongora)
Hangulatkoncert
BEETHOVEN: D-dúr vonósnégyes, Op.18, No. 3
SCHUMANN: Öt darab népies stílusban, Op.102

17:00 : Budapest
BFZ Próbaterem

Tatai Nóra (szoprán),
Lesták Bedő Eszter, Mózes Anikó, Szefcsik Zsolt (barokk hegedű), Polónyi István (barokk brácsa), Sovány Rita (viola da gamba), Kertész György (barokk cselló), Sipos Csaba (barokk bőgő), Kőházi Edit, Nagy Csaba (barokk oboa), Győri István (barokk gitár, lant),
Dinyés Soma, Szokos Augusztin (csembaló)
Homolya Dávid (orgona)
Vissza a természethez - kamarazene korhű hangszereken
EVARISTO FELICE DALL'ABACO: Concerto a quattro da chiesa, Op. 2, No. 5
NICOLA PORPORA: „Alto giove” (ária a Polifemo című operából)
HÄNDEL: F-dúr orgonaverseny, HWV 292
EVARISTO FELICE DALL'ABACO: Concerto à più istrumenti, Op. 6, No. 5
JEAN-PHILIPPE RAMEAU: Pièces de clavecin en concerts, No. 5
JOSEPH BODIN DE BOISMORTIER: g-moll szonáta, Op. 10, No. 3
GEORG PHILIPP TELEMANN: e-moll ("Párizsi") kvartett, TWV 43:e4

18:55 : Budapest
Müpa, Fesztiválszínház

Metropolitan-operaközvetítések a Müpában
SAINT-SAËNS: Sámson és Delila

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

CAFe Budapest
BERNSTEIN: Trouble in Tahiti
Bakonyi Marcell, Dinah: Meláth Andrea
Estefanía Avilés, Erdős Róbert, Erdős Attila (ének)
Vezényel: Dobszay Péter
FEKETE GYULA: Római láz
Meláth Andrea / Makiko Yoshida, Szabóki Tünde / Imai Ayane
Vezényel: Serei Zsolt
Budapesti Vonósok (koncertmester: Pilz János)

19:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia, Kamaraterem

Borbély László (zongora)
Liszt születésnap - esti koncert
LISZT: 3. Mefisztó-keringő
LISZT: Impromptu
LISZT: Sancta Dorothea
LISZT: Schlaflos! Frage und Antwort
LISZT: 4. Mefisztó-keringő
LISZT: Resignazione
LISZT: Két Csárdás – 1. Csárdás, 2. Csárdás obstinée
LISZT: Romance oubliée
LISZT: 4. elfelejtett keringő
LISZT: Trübe Wolken – Nuages gris
LISZT: Öt zongoradarab – 5. Sospiri!
LISZT: Hangnem nélküli bagatell
LISZT: Carrousel de Madame P-N
LISZT: Zarándokévek, 3. év – 5. Sunt lacrymae rerum, en mode hongrois
LISZT: Wiegenlied (Chant du berceau)
LISZT: Unstern! Sinistre, disastro
LISZT: En rêve (Nocturne)
LISZT: Zarándokévek, 3. év – 7. Sursum corda

19:00 : Budapest
Belvárosi Szent Mihály Templom

Organ & Choir

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Baráth Emőke (szoprán), Eva Zaïcik (mezzo), Maximilian Schmitt (tenor), Florian Boesch (basszus)
Collegium Vocale Gent
Orchestre des Champs-Elysées
Vezényel: Philippe Herreweghe
MOZART: 41. (C-dúr) szimfónia, K. 551 („Jupiter”)
MOZART: Requiem, K. 626

19:30 : Budapest
Pesti Vigadó

Sebestyén Márta (ének)
Jazzical Trio
CAFe 2018
17:00 : Martonvásár
Beethoven Múzeum

Az Operaház rézfúvós kvintettje
Bach, Telemann, Händel, Gershwin, Grieg művei

19:00 : Gödöllő
Gödöllői Királyi Kastély

Kocsis Krisztián (zongora)
AUBER-LISZT: Tarantelle di bravura d’après la tarantelle de La muette de Portici S. 386 - 9'
LISZT: Vallée d’Obermann S. 160 13'
BELLINI-LISZT: Reminiscènes de Norma de Bellini S. 394 - 15’
A mai nap
történt:
1842 • A Rienzi bemutatója (Drezda)
1923 • Robert Craft, karmester († 2015)
1973 • Megnyílt a Sydney Opera House
született:
1874 • Charles Ives, zeneszerző († 1954)
1977 • Leila Josefowicz, hegedűs
elhunyt:
1999 • Kistétényi Melinda, orgonista (sz. 1926)