vissza a cimoldalra
2018-04-22
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (3971)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (60766)
Társművészetek (1246)
Momus társalgó (6313)
Milyen zenét hallgatsz most? (24996)
Haladjunk tovább... (213)
Kedvenc előadók (2821)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2277)
Kedvenc művek (143)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11266)
A csapos közbeszól (95)

Élő közvetítések (7039)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2678)
Operett, mint színpadi műfaj (3576)
Komlóssy Erzsébet (36)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1382)
Franz Schmidt (3107)
Opernglas, avagy operai távcső... (20064)
Sz. Ágai Karola-drámai koloratúrszoprán (466)
Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. (690)
Erkel Színház (9201)
Lisztről emelkedetten (905)
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? (2497)
Lehár Ferenc (625)
Callas (438)
Alexandru Agache, a bariton (122)
musical (176)

Fórumok teljes listája
Apróhirdetések
• 2018-04-17
A Magyar Nemzeti Énekkar meghallgatást hirdet bariton és basszus szólamra, valamint basszus szólamvezetői megbízatásra szakirányú felsőfokú végzettséggel rendelkező énekesek számára.

A meghallgatás anyaga:

1. Szabadon választott skála, ami a hangterjedelmet bemutatja.

2. Két szabadon választott, különböző karakterű darab (ária, vagy dal) előadása (zongorakísérőt biztosítunk)

3. Előre megadott énekkari állások előadása zongorakísérettel az alábbi művekből (kottát kérésre biztosítunk):

- Bach: h moll mise
- Brahms: Német Requiem
- Bartók: Cantata profana
- Verdi: Quattro pezzi sacri

4. Lapról olvasás

5. Szólampróba vezetése (csak szólamvezető-jelölt esetében!)


Jelentkezés részletes szakmai önéletrajzzal 2018. május 10-ig Tóth Antal menedzsernél a toth.a@filharmonikusok.hu e-mailcímen.
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Miért is hallgatott el Rossini? – Rossini: Zelmira
- zéta -, 2014-03-17 [ Filmek ]
nyomtatóbarát változat

Rossini: Zelmira Rossini: Zelmira

Juan Diego Flórez, Kate Aldrich, Gregory Kunde, Alex Esposito, Marianna Pizzolato, Mirco Palazzi Orchestra e Coro del Teatro Comunale de Bologna
vez. Roberto Abbado

Universal DVD 074 3465

Még mielőtt bárki rám pirít, a címet, sőt részben a témát is Pernye Andrástól oroztam. A Magvető Kiadónál 1973-ban megjelent hét tanulmányának egyike, A bel canto korszak tündöklése és hanyatlása című sodró lendületű esszéjének alcíme szól így: Miért hallgatott el Rossini? Az Universal nemrégiben DVD-n kiadta a Mester egy későbbi alkotását, a Zelmirát, mely Pernye briliáns írásának újraolvasására késztetett. A mű ugyanis nagyon közel áll ahhoz a választóvonalhoz, ami Rossini életét kettévágta (alkotókorszakra és „pihenő” évtizedekre), ráadásul a darabválasztás témája önmagában felveti a hogyantovább kérdését.

Pernye tanulmányára még visszatérnék, most vessük vigyázó pillantásunkat az 1822-es évre, a Zelmira bemutatójának idejére. Rossini kereken 30 esztendős, a pálya abszolút csúcsán áll, tizenkét-tizenhárom éve dolgozik lankadatlan, harminckét (!) operán van éppen túl, a legutolsó épp a nemrégiben recenzált Matilde di Shabran. (link) Majdnem idáig ontotta az operákat, 1820-ig legalább évi három (olykor hat) premierje volt. Onnantól jelentősen csökkentett a szédítő iramon, évi egy operával jutott el a legutolsó Tell Vilmosig (1829), de az 1824-es év ki is maradt.

Szóval, a Zelmira idején szerzőnk már jóval megfontoltabban haladt, bár ezt a darabválasztás nem feltétlenül igazolja. Ritka szövevényes történet, amihez képest mondjuk A végzet hatalma csak szimpla tőmondatnak tekinthető. Ugyanakkor mégsem lehetett véletlen a Zelmira-téma, hiszen hasonlót pedzegetett a megelőző Matilde di Shabranban, csak ott a paródia műfaja jótékonyan elfedte a dramaturgiai hiányokat.

A Zelmira ugyanis megint egy „szabadító opera”, csak véresen komoly, amelyet tekinthetnénk egyfajta fordított Fideliónak is. Azt hihetnénk, hogy Rossini (aki köztudottan nagyon tisztelte Beethovent) egyfajta olasz Fidelio-változatnak szánhatta a Zelmirát. És ebben lehet is valami, de mégis inkább úgy tűnik, hogy a pesarói hattyú a Fidelio nyomán komponálta meg a mű elődjét.

A Zelmira ugyanis bármennyire olyan nagyszabású témákat feszeget, mint haza, szabadság kontra zsarnokság, mindent legyőző szerelem, stb., a Fidelio után egyszerűen már nem vehető komolynak. Nem arról van szó, hogy Rossini gyengébb vagy alacsonyabb rendű komponista volna, mint például Beethoven. Sokkal inkább arról, hogy a nagy száguldás ellenére a világ simán elment mellette. Nála is van bujdosó egykori uralkodó, van zsarnok, van börtönben sínylődő hitves és van egyfajta szabadságkórus is, de az egész mégsem arról szól, amiről a komponista szeretné. Virtuóz áriák és jelenetek váltják egymást, de nem áll össze szerves egésszé, a darab nem lesz a szabadság, vagy a hitvesi hűség szinonimája, mint Beethovennél. És nem válik fogalommá, mint majd két évtizeddel később Verdi Nabuccója.

És ahogy Pernye írja: „Csak a nagy komponista veszi észre, hogy sablonokba merevedett, hogy elvesztette kapcsolatát korával, közönségével, népének történelmi lélegzésével…” És Rossini kétségkívül nagy komponista volt. Ekkor még nem adja fel, az utána következő évek nem szólnak másról, mint a megújulás kereséséről. Elhagyja Nápolyt, visszatér korábbi sikereinek színterére, Velencébe, de ott sem állapodik meg, elutazik Itáliából, Párizsban próbál szerencsét. És hiába sikeres a francia fővárosban, a Tell Vilmos után leteszi a lantot. Él még egyszer ugyanannyit, mint addig, de több operát nem komponál.

Ebből a szemszögből különösen izgalmas végignézni Rossini utolsó nápolyi operáját, még akkor is, ha a korszerűnek füllentett rendezés helyenként keresztbe tesz a komponista legjobb szándékainak. A Pesaro-i Rossini Fesztivál 2010-es előadása mai keretbe helyezi az egyébként máig mindennaposnak tekinthető sztorit (egy szomszédos hatalom zsarnoka leigázza a gyengébb szigetállamot). A baj a szándékos belemagyarázásokkal van, csak a leginkább kirívóra térnék ki: az elűzött királyt bujdosása során felkeresi a lánya és az apa annyira issza szavait, hogy gyorsan – éneklés közben – meg is szoptatja: a lány az apját. A rendező, Giorgio Barberio Corsetti a bónuszban szükségét is érzi némi magyarázkodásnak, de amikor például felvonulnak a seregek, az énekkar részéről csak ugyanolyan üres váll-lapogatásra telik, mint a világ bármely unalmas operaszínpadán.

Ezt az előadást tehát nem feltétlenül a rendezés miatt érdemes megnézni, viszont sokkal jelentősebbek a zenei értékei. Roberto Abbado karmester minden idegszálával a dráma elmélyült megteremtésén dolgozik, ami ezen az estén nem szólalt meg, az valószínűleg másnál sem fog.

Rossini maga is dolgozott a műve ellen, például akkor, amikor két szinte elénekelhetetlen tenorszólamra fűzte föl a negatív és pozitív hős megszemélyesítését. Közös bennük, hogy mindketten ugyanabba a nőbe (Zelmirába) voltak szerelmesek. A lány választott és immár boldog családanyaként él férjével (ő a pozitív). A hoppon maradt udvarló később elfoglalja az egykor imádott nő országát és elűzi atyját. A kikosarazás zsarnokot csinált belőle, bár az előadás nem erre fűzte föl a cselekményt.

A Rossini Fesztivál példásan oldotta meg ezt a szinte lehetetlennek tűnő szereposztási feladatot. Ilo pozitív szerepére Juan Diego Flórezt szerződtették, míg a zsarnok Antenorét Gregory Kunde alakította. Flórez virtuóz formálására ezúttal nem térnék ki hosszabban, gyakorlatilag ebben a műfajban bármit tökéletesen meg tud oldani, s dicséretesen mindig megmarad a határain belül. Meglepő módon az ugyanolyan elképesztő nehézségű szólamában semmivel sem teljesít rosszabbul Kunde. Tökéletesen állja az összehasonlítást, talán egyedül a salakosabb középhangjait lehetne felróni neki, de ez pontosan megfelel a figura negatív személyiségjegyeinek jellemzésére.

Két ilyen remek tenor között egy nagyszerű szoprán, Kate Aldrich alakítja a címszerepet. Ugyan Rossini számára is felettébb összetett szólamot rakott össze, viszont az igazi csúcshangokat kihagyta, meghagyta a fiúknak. Aldrich szép asszonyos, meleg hangon, igazi fidelioi személyiséget hoz a szerepbe, szinte el is feledteti velünk, hogy a valódi szerepköre mezzoszoprán. (Az elmúlt évben Carment és Adalgisát énekelt a MET-ben.)

Ráadásul ebben az operában van egy fantasztikus mélyebb női szólam is. Emma szerepét igazi zsíros alt, Marianna Pizzolato énekelte lebilincselő melegséggel és szenvedéllyel. A további szereplők nem emelkednek ki a szürke átlagból.

Ugyan a rendezés inkább elvesz a darabból, mintsem hozzátenne, de a dalmű kuriózum mivolta és a zenei megvalósítás magas színvonala miatt feltétlenül érdemes ezt a különc Rossini-művet megnézni.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
11:00 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Fülei Balázs (zongora)
Előad: Hollerung Gábor
"Megérthető zene"
A romantika esszenciája
LISZT: h-moll szonáta

11:00 : Budapest
Erkel Színház

SEREGI / DELIBES: Sylvia
Balettkomédia két felvonásban

11:30 : Budapest
Budapest Kongresszusi Központ

Szenthelyi Miklós (hegedű)
Faludi Judit (cselló)
Szenthelyi Judit, Kiss Gyula (zongora)
Szenthelyi Krisztián (tenor)
Magyar Virtuózok Kamarazenekar
"Szenthelyi Nap Négy koncert egy napon"

14:00 : Budapest
Budapest Kongresszusi Központ

Szenthelyi Miklós (hegedű)
Faludi Judit (cselló)
Szenthelyi Judit, Kiss Gyula (zongora)
Szenthelyi Krisztián (tenor)
Magyar Virtuózok Kamarazenekar
"Szenthelyi Nap Négy koncert egy napon"

16:30 : Budapest
Budapest Kongresszusi Központ

Szenthelyi Miklós (hegedű)
Faludi Judit (cselló)
Szenthelyi Judit, Kiss Gyula (zongora)
Szenthelyi Krisztián (tenor)
Magyar Virtuózok Kamarazenekar
"Szenthelyi Nap Négy koncert egy napon"

19:00 : Budapest
Müpa, Fesztiválszínház

Pauline Rinvert, Kathrin Zukowski, Natalya Boeva, Eric Ander, Tianji Lin, Anja Silja
Hofkapelle München
zenei vezető
Michael Hofstetter
HASSE: Artaserse - magyarországi bemutató

19:00 : Budapest
Erkel Színház

VERDI: Az álarcosbál

19:00 : Budapest
Marczibányi Téri Művelődési Központ

Déri György (gordonka), Eckhardt Gábor (zongora)
Gradus ad Publicum"
Mixtura Musicalis
J.S. BACH: G-dúr gambaszonáta
LISZT: Die Zell in Nonnewerth
BARTÓK: l. Rapszódia
FAURÉ: Elégia
SAINT-SAENS: Allegro Appassionato
WEINER: Románc
DEBUSSY: Szonáta

19:00 : Budapest
Liszt F.Nemzetközi Repülőtér,Terminal 1 utascsarnok

"Budapesti Tavaszi Fesztivál"
MOZART: A varázsfuvola

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Judith Halász (ének)
Budapesti Akadémiai Kórustársaság
Vass Lajos Kamarakórus (karigazgató: Kocsis-Holper Zoltán)
Budafoki Dohnányi Zenekar
Vezényel: Guido Mancusi
ZOMBOLA PÉTER: 2. szimfónia
SCHUMANN: 1. (B-dúr) szimfónia, Op.38 („Tavaszi”)
R. STRAUSS: Négy utolsó ének

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Jeroen Berwaerts (trombita)
Ensemble Resonanz
Vezényel: Barbara Bultmann
"Budapesti Tavaszi Fesztivál"
C.P.E. BACH: b-moll („Hamburg“) szimfónia, Wq 182/5
TOSHIO HOSOKAWA: Voyage VII trombitára, vonósokra és ütőhangszerekre
J.S. BACH: Goldberg-variációk, BWV 988 (Dmitry Sitkovetsky és Andreas Staier vonószenekari átirata)

19:30 : Budapest
Budapest Kongresszusi Központ

Szenthelyi Miklós (hegedű)
Faludi Judit (cselló)
Szenthelyi Judit, Kiss Gyula (zongora)
Szenthelyi Krisztián (tenor)
Magyar Virtuózok Kamarazenekar
"Szenthelyi Nap Négy koncert egy napon"

19:30 : Budapest
Nádor Terem

Excanto Együttes:
Kállay Gábor (furulya, ének, művészeti vezető), Kállay Katalin (furulya), Szabó Zsolt (viola da gamba), Kállay Ágnes (barokk cselló), Győri István (lant, ütőhangszerek)
M. CAZZATI: Sonata “La Sampiera”
J. BANISTER: A Sett of Ayres in four Parts
Hugh Ashton’s Maske
HANDEL: Passacaille
BOISMORTIER: Concerto G-dur
TELEMANN: Quatour TWV 43:e2
TELEMANN: Violoncello Solo TWV 41:D6
TELEMANN: Don Quixotte TWV 55:G10

19:30 : Budapest
BMC, Koncertterem

Ludi et modi sacri - Selmeczi György szerzői estje
Responsorium ad S. Ioannem de Deo
Ars Nova Énekegyüttes, Selmeczi Gábor (hegedű)
Vez. Kiss Katalin
Laudate Pueri Dominum
Ars Nova Énekegyüttes, Alba Regia vonósnégyes
Vez. Kiss Katalin
Pünkösdi himnuszok
Kele Brigitta (szoprán), In Medias Brass rézfúvós kvintett
Szent Márton-játék
Octovoice Énekegyüttes, In Medias Brass rézfúvós kvintett,
Halmschlager György (ütőhangszerek), Selmeczi Gábor (hegedű), ifj. Major István, (cselló), György Attila (nagybőgő)
Introitus
Kun Ágnes Anna (mezzoszoprán), Najbauer Lóránt (bariton),
Selmeczi Gábor (hegedű), Kiss Kata (brácsa)
Rorate caeli
Octovoice Énekegyüttes, Sebestyén Márta (ének), Balog József (zongora)
Hajnal
Kele Brigitta, Alba Regia vonósnégyes
Kun Ágnes Anna (mezzoszoprán), Kálmán László (tenor),
Najbauer Lóránt (bariton) és György Attila (nagybőgő)
15:00 : Szeged
Nemzeti Színház

VERDI: Ernani
A mai nap
született:
1912 • Kathleen Ferrier, énekes († 1953)
1916 • Yehudi Menuhin, hegedűs († 1999)
elhunyt:
1892 • Edouard Lalo, zeneszerző (sz. 1823)
2014 • Komlóssy Erzsébet, énekművész (sz. 1933)