vissza a cimoldalra
2017-12-15
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (3860)
Társművészetek (1220)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (60213)
Momus társalgó (6308)
Milyen zenét hallgatsz most? (24990)
Kedvenc előadók (2814)
Kedvenc művek (143)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2276)
Haladjunk tovább... (205)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11198)
A csapos közbeszól (95)

Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. (578)
Élő közvetítések (6753)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1205)
Franz Schmidt (2977)
Kodály Zoltán (350)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4125)
Erkel Színház (8611)
Operett, mint színpadi műfaj (3413)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2456)
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? (2430)
Berlioz újratemetése (145)
Lisztről emelkedetten (881)
Hozzászólások a Momus írásaihoz (6451)
Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók (1143)
Momus-játék (5374)
Zenetörténet (210)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Operarelikviák VI. – Lendvay Andor: Két felvonás közt
- zéta -, 2014-03-03 [ Főtéma ]
nyomtatóbarát változat

Lendvay Andor: Két felvonás közt Operatikus barátom nemrégiben Gulyás Dénes könyve kapcsán elemezgette az énekes-önéletrajzokat. Különös műfaj, annyi szent! A leggyakoribb alkalom, amikor a művész pályája végeztével végigtekint azon, s a legfontosabb állomásokat felsorolva végighalad azon. Általában kiemelt fontosságot tulajdonítanak az első sikereknek, a nagynevű partnereknek, a sikert hozó dalműveknek. A sok-sok énekes-memoár közül szinte mindegyik ilyen volt, egyedül talán Renée Fleming néhány évvel ezelőtti kötetét (A belső hang) tudom kivételként felhozni.

Meg most Lendvay Andor szokatlan könyvét. A XX. század első felének jeles magyar baritonistájának réges régi könyvére nemrégiben egykori tanítványa, Gyimesi Kálmán hívta fel figyelmemet. Már akkor szemet szúrt a kiadás dátuma: 1942. Lendvay ekkor negyvenegy esztendős volt, a legszebb baritonkor, ha lehet így fogalmazni, nem tipikus időszak memoárírásra. Az antikváriumokban történt hosszas keresgélés után horgomra is akadt egy kicsit gyűrött, ám gondosan bekötött és dedikált példány.

Lendvay (néha i-vel írták, mi több, maga a művész is használta olykor úgy) művészetét mindössze egyetlen felvételről ismerem, a Bajazzók prológját énekli, talán a világ leglassúbb felvételén, Komor Vilmos vezényletével. A hang maga nemes és szépen csengő, az énekes bírja szuflával a lassú tempót és az elképesztően nagy dallamíveket. Megoldásaiban szokatlan finomságokat figyelhetünk meg, talán némi modorosságot is, s az itáliai temperamentum is hiányzik kicsit az előadásmódból. De az énekesi kvalitás elsöprően jelen van. Pontosan kirajzolódik még a felvételről az a technikai stabilitás is, ami Lendvayt a második világháborút követően egy egész generáció énekmesterévé tette, 1964-es haláláig tanított a Zeneakadémián. Tanítványa volt mások mellett Ilosfalvy Róbert, Jablonkay Éva, Karikó Teréz és Tréfás György is.

Menjünk csak vissza a dátumhoz! A bevezetőben egy meg nem nevezett barátjához írja: „Úgy érzem, pályám még nem fejeződött be s ha most mégis megírom történetét, annak oka, hogy sorsom kissé hosszú felvonásközt iktatott életembe.” Nyilván ezért is a könyv címe: Két felvonás közt. Ez az említett felvonásköz a zsidótörvényeket jelentette, amikor az énekesnek jeles kollégáival egyetemben el kellett hagynia addigi munkahelyét, az Operaházat. De Lendvay tapintatos ember, vagy inkább – a II. világháború közepén járunk – óvatos, erről többet nem beszél. Mi több, a zsidóságáról sem.

Pedig származása már nem először tett keresztbe karrierjének. Harminckét esztendősen, immár harmadik esztendeje a müncheni Staatsoper vezető baritonja volt. A színház nemzetközi státuszát pontosan jelzik a tények: a fő-zeneigazgató bizonyos Hans Knappertsbusch, a vezető szoprán Maria Jeritza, a tenor Julius Patzak volt. Minden ideálisnak tűnt a pálya tökéletes kiteljesedéséhez. Ám egy napon magához kérette az intendáns: „Amikor szerződtettem önt, közölte velünk, hogy felekezetnélküli… Akkor el is fogadtam ezt a meghatározást, ma azonban pontos felvilágosítást kérek öntől e kérdésben.” Lendvay nem boncolgatta különösebben az eseményeket, mert a következő mondat – új bekezdésben – így hangzik: „Tíz nap múlva elutaztam Münchenből.” Magáért beszél az évszám: 1933.

És Lendvay meg tudta állni, hogy egyetlen szóval sem beszél többet a dologról. Nem rágta, nem sajnáltatta magát, nem panaszkodott. Ugyanakkor nagynevű pályatársakról, világhírű partnerekről sem mesél különösebben sokat, annál többet a pálya – finoman szólva – rögös indulásáról. A félbehagyott gimnáziumról a szülővárosban, Vácott, a kávéházi pikolófiúként, moziénekesként, majd vándorszínészként keresett első keserves pengőkről. A keserves létről, a nélkülözésről, a fázásról, a magányról és az elhivatottságról. És ami a legfontosabb: a belső hitről. Ez teszi ezt a könyvet unikummá: egy énekes, aki hihetetlen mélyről indulva, egyes egyedül önmagában bízva, meg valami szent és magasztos cél teljesülésében és ez a hit tényleg elrepítette a legmagasabb helyekre. Csak tőle tudok idézni, annyira pontosan meg is fogalmazta ezt a különös hitet: „A színház mérge – minden méreg és minden szenvedély között a legveszedelmesebb – úgy árad szét az emberben, ellenőrizetlenül és megfoghatatlanul, mint hajnali köd a virágos rétek fölött és beissza magát a vérerekbe, a test legkisebb pórusába is, kiirthatatlanul.”

Nem emlékszem még önéletrajzra, amiből ennyire hiányzik a dicsekvés. Jóval többet írt arról, mikor Debrecenben előadás előtt lerekedt és következésképp Scarpiáját kifütyülte a cívisváros indulatosan operarajongó ifjúsága, mint amikor ugyanebben a szerepben ugyanott pár évvel később hatalmas sikert aratott.

De más szempontból sem tipikus énekes-önéletrajz Lendvay könyve. Meghökkentően magas színvonalon, a korszak vezető íróit meghazudtoló minőségű és tömörségű írás ez a mintegy 180 oldal. Mintha nem is a saját életét, hanem valaki másét írná meg, kedvesen, picit kívül állóan, de szeretettel és nagyon-nagyon optimistán. Azt hiszem, ez a minden körülmények közt megmaradó szeretetteli optimizmus lehetett Lendvay Andor nagy titka.

Ha rajtam állna, kötelező olvasmány lenne minden énekes-képzőben.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
11:00 : Budapest
Erkel Színház

"Bohém kiskarácsony"
ismétlés: 14:00

16:00 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

A Magyar Rádió Gyermekkórusának együttesei
Vezényel: Matos László
"Karácsonyi koncert"

18:00 : Budapest
Zeneakadémia, Kupolaterem

"Házimuzsika a Zeneakadémián"
Fülei Balázs tanítványai

18:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti Kamaraterem

Rónai Gábor (trombita, tanára: Kirsch János)
A Zeneakadémia BA I. évfolyamos hallgatói
Vezényel: Kováts Péter
TELEMANN: G-dúr szvit, TWV 55:G10 („Burlesque de Quixotte”)
HÄNDEL: D-dúr szvit trombitára és zenekarra, HWV 341
MOZART: D-dúr divertimento, K. 136
HOLST: Szent Pál-szvit, Op.29/2
PHILIP GLASS: Company (vonószenekari változat)
WEINER: Divertimento, op. 20 – Jó alapos csárdás, Rókatánc

18:00 : Budapest
MTA Zenetudományi Intézet

Kalafszky Adriana (szoprán), Lachegyi Imre (blockflöte), Szászvárosi Sándor (viola da gamba), Tegyei Zoltán (csembaló), Nagy Réka (viola da gamba)
"Barokk muzsika - hangverseny Telemann halálának 250. évfordulójára"

19:00 : Budapest
Aranytíz Kultúrház

"Történelmi Táncklub a Mare Temporis táncosaival"

19:00 : Budapest
Klauzál Gábor Budafok-Tétényi Művelődési Központ

Harsányi Elina (hegedű)
Budafoki Dohnányi Zenekar
Vezényel: Kornel Laszlo Thomas
C.Ph.E. BACH: D-dúr szimfónia
BARBER: Hegedűverseny op. 14
SIBELIUS: II. szimfónia

19:00 : Budapest
Klebelsberg Kultúrkúria

Tóth Armand karmester, zeneszerző
Horváth Béla (oboa), Granik Anna (zongora)
Házigazda: Detvay Mária Marcella
"Grazioso Zeneszalon"

19:00 : Budapest
Magyar Rádió Márványterme

Ted Rosenthal zongora
"Gershwin-est"

19:00 : Budapest
Nádor Terem

Belovári Beatrix (barokk fuvola), Tóth-Vajna Zsombor (csembaló)
Harmonia Caelestis Barokk Zenekar
Tóth-Vajna Gergely (moderátor)
Purcell, Couperin, Händel, Stanley és J. C. Bach művei

19:00 : Budapest
Óbudai Társaskör

Érdi Tamás (zongora)
CHOPIN: Andante spianato és nagy polonéz, Op.22
DEBUSSY: A boldog sziget
Suite bergamasque
BARTÓK: Este a székelyeknél, BB 51/5
Improvizációk magyar parasztdalokra, op. 20, BB 83
Román népi táncok, BB 68
KODÁLY: Marosszéki táncok
BARTÓK: Allegro barbaro, BB 63

19:30 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Szabóki Tünde, Wiedemann Bernadett, Horváth István, Rácz István (ének)
Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara, Énekkara, Gyermekkórusa
Vezényel: Vásáry Tamás
KODÁLY: Psalmus Hungaricus
KODÁLY: Szimfónia
KODÁLY: Nyári este
KODÁLY: Budavári Te Deum

20:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti Kamaraterem

Moldoványi András (zongora)
A Zeneakadémia BA II-III. évfolyamos hallgatói
Vezényel: Ménesi Gergely
SUK: Szerenád
BEETHOVEN: 5. (Esz-dúr) zongoraverseny, Op.73
DVOŘÁK: c-moll szláv tánc, Op.46/7
DVOŘÁK: C-dúr szláv tánc, Op.46/1
20:00 : Pécs
Kodály Központ

"Maestro Solti Nemzetközi Karmesterverseny – Döntő"
A mai nap
született:
1873 • Kacsóh Pongrác, zeneszerző († 1923)
1905 • Farkas Ferenc, zeneszerző († 2000)
1917 • Hilde Zadek, énekesnő
1939 • Andor Éva, énekművész († 2014)
1943 • Perényi Eszter, hegedűs
elhunyt:
1792 • Joseph Martin Kraus, zeneszerző (sz. 1756)
1909 • Francisco Tárrega, zeneszerző, gitáros (sz. 1852)
1984 • Jan Peerce, énekes (sz. 1904)