vissza a cimoldalra
2018-09-19
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4057)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61041)
Haladjunk tovább... (214)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2283)
Társművészetek (1268)
Momus társalgó (6348)
Milyen zenét hallgatsz most? (24997)
Kedvenc előadók (2821)
Kedvenc művek (143)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11288)
A csapos közbeszól (95)

Lisztről emelkedetten (917)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (1060)
Pantheon (2259)
Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. (774)
Simándy József - az örök tenor (550)
A nap képe (2093)
Élő közvetítések (7395)
Operett, mint színpadi műfaj (3699)
Jonas Kaufmann (2273)
Help me! (1091)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1478)
Franz Schmidt (3180)
Balett-, és Táncművészet (5548)
Opernglas, avagy operai távcső... (20136)
Momus-játék (5512)
Kimernya? (2746)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Ruszalkák I. – MET-operaközvetítés a Müpában
- zéta -, 2014-02-14 [ Közvetítések ]
nyomtatóbarát változat

Ruszalka, MET-operaközvetítés 2014. február 8.
Dvořák: Ruszalka

Ruszalka: Renée Fleming
Idegen hercegnő: Emily Magee
Boszorkány: Dolora Zajick
Herceg: Piotr Beczała
Vízi ember: John Relyea

a Metropolitan Opera Ének- és Zenekara
vez.: Yannick Nézet-Séguin

Ez a tél vége, tavasz eleje a Ruszalka jegyében fog zajlani, már látom előre. Nincs is nagyon ellenemre elmerülni a cseh mester varázslatos tündérvilágában. Bár sok mindenre rátaláltam, még tovább kutatom a Ruszalka titkát: miért nyűgöz le, mivel bűvöl el? Persze, nem kell mindent érteni, de talán két hónap múlva okosabb leszek.

Antonin Dvořák 1901-es operabemutatóját diszkréten öleli körbe az 1900-as Puccini-opusz, a Tosca és Debussy csodája 1902-ből, a Pelléas és Melisande. És bármennyire három külön világ a három mű, valahogy csak nem akar kimenni a fejemből az az eretneknek tűnő gondolat, hogy a Ruszalkában sok minden benne van a Tosca kegyetlenségéből, durvaságából és szenvedélyéből, de még több a Pelléas és Melisande gyöngédségéből és titokzatosságából. Találunk még benne nem is oly keveset Wagnerből, sőt még Lisztből is egy csipetnyit, de a cseh komponista mindezt valami nagyon sajátságos egyéni, mondhatni dvořáki muzsikává tudta összegyúrni.

A darab igazi mondanivalói minden mese és tündérvilág ellenére nagyon emberiek: vágyak, szerelmek, féltékenységek, csalódások, kudarcok mentén mozognak. És sok minden szól a Ruszalkában a viszonyokról, még akkor is, ha ezen a MET-es vetítésen pont ez a háttérben maradt.

Otto Schenk klasszikus rendezése inkább csak a meséről és a tündérvilágról szólt. Talán nem is emlékszem még egy ilyen előadásra, ami ennyire képeskönyvszerű lett volna, mint ez a mostani Ruszalka. Otto Schenk ezt az előadást 1993-ban rendezte New Yorkban, azóta immár az ötödik sorozatban veszik elő, ez a szombati volt a 25. előadás. De ha nagyon pontosan akarunk lenni, ugyanezt a produkciót legalább egyszer már megrendezte. Méghozzá 1987-ben, itt a szomszédban, a bécsi Staatsoperben, ott is Günther Schneider-Siemssen valódi tündérkertként funkcionáló díszletei és Sylvia Strahammer csodás finomságú jelmezei segítették.

Olyannyira segítették, hogy szinte meg is rendezték a darabot Schenk helyett, vagy ha diszkrétebben akarunk fogalmazni, akkor mondhatjuk úgy, hogy olyan vágányra terelték az előadást, amelyről nem volt lehetőség letérni. Így, ha lelkünkben marad is némi hiányérzetünk a hősök egymás közti viszonyrendszeréről, szemünket nagyban kárpótolja a pazar látványvilág, amely alaposan rá is tesz Dvořák impresszionista színekben amúgy is gazdag muzsikájára. Ennek a varázslatos tündérvilágnak az egyetlen hátulütője az volt, hogy jelentősen letompította a darabban nagyon is benne lévő fájdalmat és keménységet, helyette valami álomszerű ködöt teremtett, ami ugyan elringat, elgyönyörködtetett, de leginkább elfedett. Elfedte a mű nagyon emberi, nagyon valóságos, nagyon tanulságos mivoltát.

A Metropolitan előadása kimondottan Renée Fleming emblematikus Ruszalka-alakítására épül. Fleming 1997-ben vette át a címszerepet, azóta egyedüli gazdája a szerepnek. A napokban ötvenöt esztendős énekesnő hallhatóan már túl van a zeniten, hangszíne jelentősen sápadtabb, mélységei haloványabbak, magasságai vékonyabbak. Ugyanakkor tud valami ritka dolgot: sugárzik. Minden mozdulata a boldog-boldogtalan sellőlány legmélyéről érkezik, öröme és vágyai elsöprőek, fájdalma és bánata megrendítőek. Nem szeretem alakításra azt a kifejezést használni, hogy eggyé nőtt a szereppel, de Fleming és a Ruszalka esetében ezzel a ritka jelenséggel állunk szemben, most sokkal inkább, mint az énekesnő egyéb szerepeinél.

Piotr Beczałának nincs szerencséje velem, vagy nekem nincs Beczałával, nem tudom eldönteni. A Herceg szerepében ugyanolyan egysíkúnak éreztem, mint Alfredjét a Scala évadnyitóján, vagy más korábbi szerepeiben. A szerelmes szenvedély csak langyosan pislákol benne, a hercegi „tartás” csak a felszínen van meg, de a zárójelenet fájdalma is nagyon „műanyag”. Pedig a hanganyag meglenne, a természettől fogva szlávos hangadása ebben a szerepben kifejezetten előnyére válna, de mégsem mozdít meg bennem semmit. Az is lehet, hogy a hiba az én készülékemben van.

Dolora Zajick már 1993-ban ott volt a MET-premieren, Ježibaba olykor félelmetes és rettegett, máskor barátságos és szerethető figuráját nagy biztonsággal, erős karakterizáló képességgel és sok-sok humorral jelenítette meg. Persze, tegyük hozzá, hogy ez egy olyan furcsa szerep, amely az évek haladtával csak mélyül, azaz – énekesnőknél ritka az ilyen – jót tesz neki az életkor. (Zajick a Trubadúrban debütált a MET-ben, még Marton Éva, Pavarotti és Milnes kitüntető társaságában, bizony nem tegnap.)

Emily Magee az Idegen hercegnő ellenszenves szerepéből némileg indokolatlanul heroinát csinált. A Richard Strauss-specialistaként számon tartott énekesnő, talán a kellő rendezői instrukció híján az alak erőszakos mivoltát erősítette föl, míg a személyiség összetettebb oldalai rejtettek maradtak. Az alkotók szerint az Idegen hercegnő rafinált módon elcsábítja a Herceget, de esetünkben egyszerűen csak lesüvítette a fejét. Egyik sem szimpatikusabb útvonal a másiknál, de talán az eredeti megoldás hihetőbb.

John Relyea szép lassan a Metropolitan megkerülhetetlen énekesévé válik, eddig akármelyik szerepben láttam/hallottam, mindig meggyőzött, akár Bellini (A puritánok), akár Mozart (Figaro házassága), akár Verdi (Macbeth) volt műsoron. A Vízi ember szerepében grandiózus megjelenésével (persze ennek ötven százaléka a jelmeztervező érdeme) és súlyos basszbaritonjával egyaránt lenyűgözött. Nagyon tudatosan használja képességeit a drámai megszólalás érdekében. És még alig múlt negyven, basszusoknál kamaszkor.

Az előadás zenei vezetése a fiatal Yannick Nézet-Séguin kezében volt. Ahogy a Carmen és Don Carlos után föltettem magamban a kérdést, a Ruszalka után sem tudom még mindig, hogy mi predesztinálja a világ talán legelső operaházában való vezénylésre? Formálása elnagyolt, tempói mérsékeltek, dinamikai árnyalatai szegényesek. Persze korrektül tudja a szakmát, de talán ebben az árokban ennél többet illene felmutatni. A legrémesebb/röhejesebb, amikor a kamerának pózolva vezényel, de szerencsére nem őt kellett egész este nézni.

Ruszalka - MET-operaközvetítés a Müpában

Műsorajánló
Mai ajánlat:
17:00 : Budapest
Müpa, Üvegterem

Farkas Judit, Molnár Tímea (ének)
Németh Zoltán, Harazdy Miklós (zongora)
"Hangulatkoncert"
WEBER: A bűvös vadász - Agathe áriája
DONIZETTI: Don Pasquale - Norina áriája
MOZART: Cosí fan tutte - Fiordiligi áriája ('Per pieta...')
PUCCINI: Bohémélet - Musette áriája
LISZT: 7. transzcendens etűd
PUCCINI: Turandot - Liu halála
DEBUSSY: A tékozló fiú - Lia áriája
GOUNOD: Faust - Margit ékszeráriája
CHOPIN: Valse Brillante, op. 34, No. 1
DVOŘÁK: Ruszalka - Holdária
MENOTTI: A médium - Monica keringője

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Yang Sung-Won (cselló), Enrico Pace (zongora)
LISZT: 1. elégia (cselló-zongora átirat)
LISZT: 1. (E-dúr) consolation (cselló-zongora változat)
LISZT: 4. (Desz-dúr) consolation (cselló-zongora változat)
LISZT: Elfelejtett románc (cselló-zongora változat)
LISZT: 6. (E-dúr) consolation
LISZT: Gyászgondola (cselló-zongora változat)
LISZT: 3. (E-dúr) consolation (cselló-zongora változat)
LISZT: Die Zelle in Nonnenwerth (cselló-zongora változat)
LISZT: Cantique d'Amour
CHOPIN: g-moll cselló-zongora szonáta, op. 65
CHOPIN: C-dúr polonaise bevezetéssel, op. 3
19:00 : Szombathely
Bartók Terem

Kauten Andrea (zongora)
Savaria Szimfonikus zenekar
Vezényel: Medveczky Ádám


WEBER: A bűvös vadász – nyitány
GOETZ: Zongoraverseny
BRAHMS: I. (d-moll) zongoraverseny, op. 15
A mai nap
történt:
1908 • Mahler VII. szimfóniájának bemutatója (Prága)
született:
1912 • Kurt Sanderling, karmester († 2011)
elhunyt:
1972 • Robert Casadesus, zongorista (sz. 1899)
2010 • Polgár László, énekes (sz. 1947)