vissza a cimoldalra
2019-04-25
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11346)
A csapos közbeszól (95)

Momus-játék (5637)
modern eszement rendezesek (286)
Társművészetek (1303)
Plácido Domingo (707)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4344)
Eiffel Műhelyház – Bánffy terem (29)
Élő közvetítések (7830)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1641)
Franz Schmidt (3314)
Erkel Színház (9939)
Pantheon (2341)
Fanyalgások és Nyavalygások… avagy virtuális siránkozó elégedetleneknek (163)
Kolonits Klára (1093)
László Margit (195)
Milyen zenét hallgatsz most? (25018)
Balett-, és Táncművészet (5793)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Ruszalkák I. – MET-operaközvetítés a Müpában
- zéta -, 2014-02-14 [ Közvetítések ]
nyomtatóbarát változat

Ruszalka, MET-operaközvetítés 2014. február 8.
Dvořák: Ruszalka

Ruszalka: Renée Fleming
Idegen hercegnő: Emily Magee
Boszorkány: Dolora Zajick
Herceg: Piotr Beczała
Vízi ember: John Relyea

a Metropolitan Opera Ének- és Zenekara
vez.: Yannick Nézet-Séguin

Ez a tél vége, tavasz eleje a Ruszalka jegyében fog zajlani, már látom előre. Nincs is nagyon ellenemre elmerülni a cseh mester varázslatos tündérvilágában. Bár sok mindenre rátaláltam, még tovább kutatom a Ruszalka titkát: miért nyűgöz le, mivel bűvöl el? Persze, nem kell mindent érteni, de talán két hónap múlva okosabb leszek.

Antonin Dvořák 1901-es operabemutatóját diszkréten öleli körbe az 1900-as Puccini-opusz, a Tosca és Debussy csodája 1902-ből, a Pelléas és Melisande. És bármennyire három külön világ a három mű, valahogy csak nem akar kimenni a fejemből az az eretneknek tűnő gondolat, hogy a Ruszalkában sok minden benne van a Tosca kegyetlenségéből, durvaságából és szenvedélyéből, de még több a Pelléas és Melisande gyöngédségéből és titokzatosságából. Találunk még benne nem is oly keveset Wagnerből, sőt még Lisztből is egy csipetnyit, de a cseh komponista mindezt valami nagyon sajátságos egyéni, mondhatni dvořáki muzsikává tudta összegyúrni.

A darab igazi mondanivalói minden mese és tündérvilág ellenére nagyon emberiek: vágyak, szerelmek, féltékenységek, csalódások, kudarcok mentén mozognak. És sok minden szól a Ruszalkában a viszonyokról, még akkor is, ha ezen a MET-es vetítésen pont ez a háttérben maradt.

Otto Schenk klasszikus rendezése inkább csak a meséről és a tündérvilágról szólt. Talán nem is emlékszem még egy ilyen előadásra, ami ennyire képeskönyvszerű lett volna, mint ez a mostani Ruszalka. Otto Schenk ezt az előadást 1993-ban rendezte New Yorkban, azóta immár az ötödik sorozatban veszik elő, ez a szombati volt a 25. előadás. De ha nagyon pontosan akarunk lenni, ugyanezt a produkciót legalább egyszer már megrendezte. Méghozzá 1987-ben, itt a szomszédban, a bécsi Staatsoperben, ott is Günther Schneider-Siemssen valódi tündérkertként funkcionáló díszletei és Sylvia Strahammer csodás finomságú jelmezei segítették.

Olyannyira segítették, hogy szinte meg is rendezték a darabot Schenk helyett, vagy ha diszkrétebben akarunk fogalmazni, akkor mondhatjuk úgy, hogy olyan vágányra terelték az előadást, amelyről nem volt lehetőség letérni. Így, ha lelkünkben marad is némi hiányérzetünk a hősök egymás közti viszonyrendszeréről, szemünket nagyban kárpótolja a pazar látványvilág, amely alaposan rá is tesz Dvořák impresszionista színekben amúgy is gazdag muzsikájára. Ennek a varázslatos tündérvilágnak az egyetlen hátulütője az volt, hogy jelentősen letompította a darabban nagyon is benne lévő fájdalmat és keménységet, helyette valami álomszerű ködöt teremtett, ami ugyan elringat, elgyönyörködtetett, de leginkább elfedett. Elfedte a mű nagyon emberi, nagyon valóságos, nagyon tanulságos mivoltát.

A Metropolitan előadása kimondottan Renée Fleming emblematikus Ruszalka-alakítására épül. Fleming 1997-ben vette át a címszerepet, azóta egyedüli gazdája a szerepnek. A napokban ötvenöt esztendős énekesnő hallhatóan már túl van a zeniten, hangszíne jelentősen sápadtabb, mélységei haloványabbak, magasságai vékonyabbak. Ugyanakkor tud valami ritka dolgot: sugárzik. Minden mozdulata a boldog-boldogtalan sellőlány legmélyéről érkezik, öröme és vágyai elsöprőek, fájdalma és bánata megrendítőek. Nem szeretem alakításra azt a kifejezést használni, hogy eggyé nőtt a szereppel, de Fleming és a Ruszalka esetében ezzel a ritka jelenséggel állunk szemben, most sokkal inkább, mint az énekesnő egyéb szerepeinél.

Piotr Beczałának nincs szerencséje velem, vagy nekem nincs Beczałával, nem tudom eldönteni. A Herceg szerepében ugyanolyan egysíkúnak éreztem, mint Alfredjét a Scala évadnyitóján, vagy más korábbi szerepeiben. A szerelmes szenvedély csak langyosan pislákol benne, a hercegi „tartás” csak a felszínen van meg, de a zárójelenet fájdalma is nagyon „műanyag”. Pedig a hanganyag meglenne, a természettől fogva szlávos hangadása ebben a szerepben kifejezetten előnyére válna, de mégsem mozdít meg bennem semmit. Az is lehet, hogy a hiba az én készülékemben van.

Dolora Zajick már 1993-ban ott volt a MET-premieren, Ježibaba olykor félelmetes és rettegett, máskor barátságos és szerethető figuráját nagy biztonsággal, erős karakterizáló képességgel és sok-sok humorral jelenítette meg. Persze, tegyük hozzá, hogy ez egy olyan furcsa szerep, amely az évek haladtával csak mélyül, azaz – énekesnőknél ritka az ilyen – jót tesz neki az életkor. (Zajick a Trubadúrban debütált a MET-ben, még Marton Éva, Pavarotti és Milnes kitüntető társaságában, bizony nem tegnap.)

Emily Magee az Idegen hercegnő ellenszenves szerepéből némileg indokolatlanul heroinát csinált. A Richard Strauss-specialistaként számon tartott énekesnő, talán a kellő rendezői instrukció híján az alak erőszakos mivoltát erősítette föl, míg a személyiség összetettebb oldalai rejtettek maradtak. Az alkotók szerint az Idegen hercegnő rafinált módon elcsábítja a Herceget, de esetünkben egyszerűen csak lesüvítette a fejét. Egyik sem szimpatikusabb útvonal a másiknál, de talán az eredeti megoldás hihetőbb.

John Relyea szép lassan a Metropolitan megkerülhetetlen énekesévé válik, eddig akármelyik szerepben láttam/hallottam, mindig meggyőzött, akár Bellini (A puritánok), akár Mozart (Figaro házassága), akár Verdi (Macbeth) volt műsoron. A Vízi ember szerepében grandiózus megjelenésével (persze ennek ötven százaléka a jelmeztervező érdeme) és súlyos basszbaritonjával egyaránt lenyűgözött. Nagyon tudatosan használja képességeit a drámai megszólalás érdekében. És még alig múlt negyven, basszusoknál kamaszkor.

Az előadás zenei vezetése a fiatal Yannick Nézet-Séguin kezében volt. Ahogy a Carmen és Don Carlos után föltettem magamban a kérdést, a Ruszalka után sem tudom még mindig, hogy mi predesztinálja a világ talán legelső operaházában való vezénylésre? Formálása elnagyolt, tempói mérsékeltek, dinamikai árnyalatai szegényesek. Persze korrektül tudja a szakmát, de talán ebben az árokban ennél többet illene felmutatni. A legrémesebb/röhejesebb, amikor a kamerának pózolva vezényel, de szerencsére nem őt kellett egész este nézni.

Ruszalka - MET-operaközvetítés a Müpában

Hírek
• A Nemzeti Filharmonikusok sajtótájékoztatón ismertette 2019/2020-as évadát
Műsorajánló
Mai ajánlat:
16:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Orgován Csenge (hegedű)
Nagy Réka (cselló), Nagy Orsolya Petra, Csipkay Éva (zongora)
Orgován Csenge hegedű diplomakoncertje
J.S. BACH: 2. (a-moll) hegedűszonáta, BWV 1003 – 1. Grave, 2. Fúga
BRAHMS: 1. (H-dúr) zongoratrió, op. 8
SOSZTAKOVICS: 1. (a-moll) hegedűverseny, op. 77

18:00 : Budapest
Zeneakadémia, XXIII. terem

Mali Emese tanítványai
Házimuzsika a Zeneakadémián

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Németh Gábor (hegedű)
Kovalszki Mária, Pálóczy Júlia (zongora)
Anima Musicae Kamarazenekar (művészeti vezető: G. Horváth László)
Németh Gábor hegedű diplomakoncertje
J.S. BACH: 2. (d-moll) hegedűpartita, BWV 1004 – 5. Chaconne
BARTÓK: 1. hegedűverseny, BB 48a
MOZART: 26. (B-dúr) hegedű-zongora szonáta, K. 378
CSAJKOVSZKIJ: Valse-scherzo, op. 34

19:00 : Budapest
Erkel Színház

MASCAGNI, LEONCAVALLO: Parasztbecsület, Bajazzók

19:00 : Budapest
Óbudai Társaskör

Ballai László (vers, próza)
Hámori Szabolcs (basszus), Hegedüs Gönczy Katalin (zongora), Megyeri Noémi (hegedű), Vályi Csilla (gordonka)
Zenés irodalmi est
BALLAI LÁSZLÓ: Bonyolult, szép vers
SCHUBERT: A pásztor panaszdala, A halászlányka, A vándor, Ottlét
BALLAI LÁSZLÓ: Szász János és a napisten
MUSZORGSZKIJ: A halál dalai és táncai
BALLAI LÁSZLÓ: A nyúl és a fanyúl, A nyúl és a teknős, A patkány és a nagykán
BALLAI LÁSZLÓ: Lacrimosa
MOZART: G-dúr trió, KV 564
BALLAI LÁSZLÓ: Denevér út
BRAHMS: e-moll gordonka szonáta, op. 38

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Hotzi Mátyás (cselló)
A hallgató barátaiból alakult zenekar
Vezényel: Rajna Martin
Ingenium Trio:
Li Ke (hegedű), Hotzi Mátyás (cselló), Moldoványi András (zongora)
Hotzi Mátyás cselló diplomakoncertje
J.S. BACH: 6. (D-dúr) csellószvit, BWV 1012 – Preludium, Sarabande, Gigue
LIGETI: Csellószonáta
SCHUMANN: a-moll csellóverseny, op. 129
SOSZTAKOVICS: 2. (e-moll) zongoratrió, op. 67


19:30 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Perényi Miklós (cselló)
Concerto Budapest
Vezényel: Takács-Nagy Gábor
BEETHOVEN: István király - nyitány, op. 117
DVOŘÁK: h-moll csellóverseny, op. 104
BRAHMS: I. (c-moll) szimfónia, op. 68
18:00 : Balatonfüred
Kisfaludy Színház

Kecskeméti Énekes Kör
Mendelssohn Kamarazenekar
vez.: Erdei Péter
CALDARA: Missa dolorosa
MOZART: Ave Verum Corpus

19:00 : Pécs
Kodály Központ

Váradi Mariann, Szántó Andrea, Boncsér Gergely, Cser Krisztián
Nemzeti Filharmonikus Zenekar és Nemzeti Énekkar
Karigazgató: Somos Csaba
Vezényel: Kobajasi Kenicsiró
VERDI: Requiem
A mai nap
történt:
1926 • A Turandot bemutatója (Milánó)
született:
1918 • Astrid Varnay, énekes († 2006)
1924 • Szőnyi Erzsébet, zeneszerző