vissza a cimoldalra
2018-10-20
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61158)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4071)
Társművészetek (1278)
Kedvenc előadók (2824)
Milyen zenét hallgatsz most? (24998)
Haladjunk tovább... (214)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2283)
Momus társalgó (6348)
Kedvenc művek (143)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11291)
A csapos közbeszól (95)

Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1506)
Franz Schmidt (3199)
Operett, mint színpadi műfaj (3722)
Kiss B. Atilla (182)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2933)
Élő közvetítések (7456)
Lisztről emelkedetten (920)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4356)
Zenetörténet (239)
Zenei események (993)
Opera, operett, dalciklus, librettók, szövegkönyvek, versek (592)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (1118)
Charles Gounod (220)
A hangszerek csodálatos világa (182)
Gioacchino Rossini (1019)
Opernglas, avagy operai távcső... (20146)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Valami régi, valami új, valami kölcsön (Britten-vonósnégyesek az Endellion Kvartettől)
Balázs Miklós, 2014-01-23 [ Kamara ]
nyomtatóbarát változat

Banjamin Britten: String Quartets Benjamin Britten
String Quartets Nos. 1, 2, 3 & 3 Divertimenti

Endellion String Quartet

2 Compact Disc
Warner: 0825646420087

*

A bámulatba ejtően sokszínű és módfelett szerteágazó Britten-életműből nem feltétlenül a vonósnégyesek képezik a zenetörténészek által legtöbbet analizált műcsoportot. Az operákról, karművekről, dalciklusokról – érthetően – jóval több szó esik. Talán nem is akkora baj ez, hiszen így legalább nem túljátszott, agyonelemzett, unásig mormolt darabok bukkannak fel a lemezújdonságokon időről időre, hanem mint a grandiózus remek-opusok szelíd árnyékában megbújó, felfedezésre ingerlő apró gyöngyfüzérek kerülnek elénk a kvartettek.

A tavalyi Britten-centenárium teljesítette a kötelességét: mind a ténytisztelő szakirodalom, mind a közönség kegyeit kereső lemezipar értékes nóvumokkal rukkolt elő. Igaz, a recepció apróbb-nagyobb torzulásait nem köszörülte ki. Brittenről angolul túl sokan és túl sokat írtak, nem-angolul viszont túl kevesen és túl keveset. A Billy Buddról nem tudtunk meg többet, s például a szólócselló-szviteknek sem születtek új, kongeniális tolmácsolásai. Benjamin Britten oeuvre-jének több fontos szelete a jelek szerint még mindig a szigetország köd lepte, sziklás partjai mögött rekedt.


Ezen félszeg, néha kelletlennek, máshol kissé túlírtnak ható vonósnégyesek sem tartoztak okvetlenül az alaprepertoárba a kontinentális zenei életben, holott a három teljes értékű kvartett és a Három divertimenti című hangulatos karakterdarab-fűzér igen szép és gazdag zenei invencióról árulkodó műcsoportot képez. A vonósnégyes mint médium – avagy zenei kifejezési mód –, jóllehet látszólag elkísérte a szerzőt egész életén és pályáján, mindig csakis meghatározott, jól körülhatárolható és karakterizálható pályaszakaszokban bukkan elő.

Akkor viszont hangsúlyosan.

Az első szárnypróbálgatások a műfajban még a tizenéves, Frank Bridge zenei világában mozgó, szépreményű fiú első kísérletei (Rhapsody, 1929; Quartettino, 1930), melyeket nem igazán tart számon még „keményvonalas” Britten-recepció sem, azonban a még javában a tanulóévek alatt keletkezett Három divertimenti (1933-36) már gyakrabban előkerül a diskurzusban. „Menj, fiú, játssz” – szól a Shakespeare Téli regéjéből kölcsönzött idézet afféle mottó gyanánt ez eredetileg öttételes mű fejlécén, mely vállaltan ironikus-szatirikus karikatúrákként, a kollégista-társak portrérajzaként született. A bemutató azonban nem járt számottevő sikerrel, így a sajtó alá rendezés és a kiadás is elmaradt. Itt akár véget is érhetne a történet, ha a kései kvartettjét író komponista nem térne vissza a darabhoz élete alkonyán, s nem készítene belőle háromrészesre kurtított, revideált verziót.

De ne szaladjunk előre. Bár a fiatal Brittennek 1936-ban, úgy tetszik, elmegy a kedve a vonósnégyes-komponálástól, ám a böjt itt nem tart sokáig. 1941-ben, az amerikai évek alatt megbízást kap a korszak jeles patrónájától, Elizabeth Sprague Coolidge-tól egy „szabályos” kvartett megkomponálására. A kész darab egyesek szerint túlságos is foglya lesz ennek a megfeleléskényszernek. Négy feszes tétel a klasszikus (de nem neoklasszicista) formában inkább béklyózza, mintsem inspirálná Brittent, aki Beethovent hívja mintául, jóllehet zenéjében a beethoveni küzdelem és folytonos tragikum-keresés akkor is és később is csak erősen átesztétizált formában érhető tetten. Kalifornia háborítatlan napsütése, mely ihletően kellene hasson, pedig éppen nem kedvez ennek a szigorú formarendnek. A darab kidolgozott, kompakt, kerek egész, de nem megfellebbezhetetlen remekmű.

Érthető a zeneszerző hiányérzete, s nem véletlen az sem, hogy a következő vonósnégyesre már csupán négy esztendőt kell várni. A hazájába visszatérő, és a Peter Grimes zenei világában derékig elmerülő művész hozzáfog egy kevésbé kötött, de a műfaj míves hagyományait nagyon is figyelemmel kísérő kvartett megírásához. Az apropó ezúttal Henry Purcell halálának kétszázötvenedik évfordulója. A beérés, az alkotói kiteljesedés itt figyelhető meg a legtisztábban: a három tételből szerkesztett, bár kissé „farnehéz” darab egyaránt reflektál a műformának a századközépen szokásos kereteire, ugyanakkor egyrészt a „nagy opera”, a Peter Grimes sajátos mikrovilágának bűvkörében marad, másrészt a purcelli barokk tradícióra is reagál (Chacony). Különös módon a kompozíció éppen azáltal képes igazán hatni, hogy miközben a szerző önálló hangját hallatja, szervesen kapcsolódik több régi és megújuló zenei nyelvezethez.

A következő három évtizedben ugyan elnémíthatatlanul zsongnak a múzsák, azonban elhallgatnak a vonósok; Britten fél életén át negligálja a vonósnégyes műfaját, hogy aztán munkás élete legvégén, afféle hattyúdal gyanánt visszatérjen – megtérjen – hozzá. És megírjon benne mindent, amit az idős, a földi léttől búcsúzó muzsikus belefaraghat egy megkövültnek tetsző, klasszikussá merevedett műforma márványába. Az Op. 94-es, öttételes kvartett, mondhatni, tipikus kései műremek. De persze nem abban az értelemben, hogy tudástár-szerű, összefoglaló igényű munka volna, sokkal inkább egy végletekig letisztult, mégis eredeti tartalommal teli, mozgalmasan izgatott alkotás, mely Mahler-reminiszcenciákkal (a Kilencedik szimfónia Rondo-Burleske-je) és önidézetekkel (Halál Velencében) dolgozik és építkezik. A utolsó nagy dalmű hatása éppen úgy rátelepszik erre a darabra, mint a Második kvartettre a Peter Grimes nyers és morózus harmóniái: a nyitótétel (Duets) már maga is a velencei lagúnák csobogását idézi, a záró szakasz címében azután elvéthetetlenül irányítja a hallgatót: La Serenissima – s makacsul Aschenbach szerelmi vallomását ismétli.

Az őszülő üstökű, érdemdús férfiúkkal felálló Endellion Quartet kiegyensúlyozott előadásai nem Brittent, a modernista újítót keresik ezekben a művekben, hanem Brittent, a múlt század beérkezett klasszikusát. Artikulációjukban a le- és kigömbölyítés a fő irányelv, hangvételük így nem a keresés kalandját, hanem a békés rátalálást domborítják ki. Csiszolt, kiérlelt, nyugodt előadások ezek, melyek tisztán és hűen közvetítik e néhol hullámzó színvonalú kompozíciók üzenetét, de ezen túl nemigen tesznek hozzá semmit az eddigi ismereteinkhez. Hangjukban van valami joviális megelégedettség, ami számos nívós és emlékezetes pillanatot kínál ugyan, de összességében nélkülözi a teremtő muzsikálás feszült izgalmát.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
11:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia, Kamaraterem

Kiss Péter (zongora)
Liszt születésnap - matinékoncert
LISZT: Három koncertetűd
LISZT: Két legenda
LISZT: Költői és vallásos harmóniák – 6. Hymne de l’enfant à son réveil (Az ébredő gyermek himnusza)
LISZT: 2. (h-moll) ballada

16:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia, Kamaraterem

Bokor Jutta (ének), Király Csaba (zongora)
Liszt születésnap - délutáni koncert
LISZT: Liebesträume (Szerelmi álmok) – 1. Hohe Liebe; 3. Oh Lieb, so lang du lieben kannst
LISZT: Freudvoll und leidvoll
LISZT: Oh! quand je dors
LISZT: Du bist wie eine Blume
LISZT: Im Rhein, im schönen Strome
LISZT: Négy elfelejtett keringő
LISZT: 4. Mefisztó-keringő
LISZT: Consolations

17:00 : Budapest
Müpa, Üvegterem

Gaál Eszter, Miklós Annamária (hegedű), Vitályos Bence (brácsa), Pelle Fanni, Petruska Emma (gordonka)
Juhász Eszter (zongora)
Hangulatkoncert
BEETHOVEN: D-dúr vonósnégyes, Op.18, No. 3
SCHUMANN: Öt darab népies stílusban, Op.102

17:00 : Budapest
BFZ Próbaterem

Tatai Nóra (szoprán),
Lesták Bedő Eszter, Mózes Anikó, Szefcsik Zsolt (barokk hegedű), Polónyi István (barokk brácsa), Sovány Rita (viola da gamba), Kertész György (barokk cselló), Sipos Csaba (barokk bőgő), Kőházi Edit, Nagy Csaba (barokk oboa), Győri István (barokk gitár, lant),
Dinyés Soma, Szokos Augusztin (csembaló)
Homolya Dávid (orgona)
Vissza a természethez - kamarazene korhű hangszereken
EVARISTO FELICE DALL'ABACO: Concerto a quattro da chiesa, Op. 2, No. 5
NICOLA PORPORA: „Alto giove” (ária a Polifemo című operából)
HÄNDEL: F-dúr orgonaverseny, HWV 292
EVARISTO FELICE DALL'ABACO: Concerto à più istrumenti, Op. 6, No. 5
JEAN-PHILIPPE RAMEAU: Pièces de clavecin en concerts, No. 5
JOSEPH BODIN DE BOISMORTIER: g-moll szonáta, Op. 10, No. 3
GEORG PHILIPP TELEMANN: e-moll ("Párizsi") kvartett, TWV 43:e4

18:55 : Budapest
Müpa, Fesztiválszínház

Metropolitan-operaközvetítések a Müpában
SAINT-SAËNS: Sámson és Delila

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

CAFe Budapest
BERNSTEIN: Trouble in Tahiti
Bakonyi Marcell, Dinah: Meláth Andrea
Estefanía Avilés, Erdős Róbert, Erdős Attila (ének)
Vezényel: Dobszay Péter
FEKETE GYULA: Római láz
Meláth Andrea / Makiko Yoshida, Szabóki Tünde / Imai Ayane
Vezényel: Serei Zsolt
Budapesti Vonósok (koncertmester: Pilz János)

19:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia, Kamaraterem

Borbély László (zongora)
Liszt születésnap - esti koncert
LISZT: 3. Mefisztó-keringő
LISZT: Impromptu
LISZT: Sancta Dorothea
LISZT: Schlaflos! Frage und Antwort
LISZT: 4. Mefisztó-keringő
LISZT: Resignazione
LISZT: Két Csárdás – 1. Csárdás, 2. Csárdás obstinée
LISZT: Romance oubliée
LISZT: 4. elfelejtett keringő
LISZT: Trübe Wolken – Nuages gris
LISZT: Öt zongoradarab – 5. Sospiri!
LISZT: Hangnem nélküli bagatell
LISZT: Carrousel de Madame P-N
LISZT: Zarándokévek, 3. év – 5. Sunt lacrymae rerum, en mode hongrois
LISZT: Wiegenlied (Chant du berceau)
LISZT: Unstern! Sinistre, disastro
LISZT: En rêve (Nocturne)
LISZT: Zarándokévek, 3. év – 7. Sursum corda

19:00 : Budapest
Belvárosi Szent Mihály Templom

Organ & Choir

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Baráth Emőke (szoprán), Eva Zaïcik (mezzo), Maximilian Schmitt (tenor), Florian Boesch (basszus)
Collegium Vocale Gent
Orchestre des Champs-Elysées
Vezényel: Philippe Herreweghe
MOZART: 41. (C-dúr) szimfónia, K. 551 („Jupiter”)
MOZART: Requiem, K. 626

19:30 : Budapest
Pesti Vigadó

Sebestyén Márta (ének)
Jazzical Trio
CAFe 2018
17:00 : Martonvásár
Beethoven Múzeum

Az Operaház rézfúvós kvintettje
Bach, Telemann, Händel, Gershwin, Grieg művei

19:00 : Gödöllő
Gödöllői Királyi Kastély

Kocsis Krisztián (zongora)
AUBER-LISZT: Tarantelle di bravura d’après la tarantelle de La muette de Portici S. 386 - 9'
LISZT: Vallée d’Obermann S. 160 13'
BELLINI-LISZT: Reminiscènes de Norma de Bellini S. 394 - 15’
A mai nap
történt:
1842 • A Rienzi bemutatója (Drezda)
1923 • Robert Craft, karmester († 2015)
1973 • Megnyílt a Sydney Opera House
született:
1874 • Charles Ives, zeneszerző († 1954)
1977 • Leila Josefowicz, hegedűs
elhunyt:
1999 • Kistétényi Melinda, orgonista (sz. 1926)