vissza a cimoldalra
2019-10-22
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11440)
A csapos közbeszól (95)

Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4411)
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? (2682)
Lisztről emelkedetten (971)
Juan Diego Flórez (743)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3461)
Jonas Kaufmann (2442)
Erkel Színház (10342)
Kedvenc magyar operaelőadók (1146)
Magyar Rádió operafelvételei és operaközvetítések – magyar előadóművészekkel (993)
Momus társalgó (6355)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1782)
Franz Schmidt (3438)
Ilosfalvy Róbert (863)
Erkel Ferenc (1068)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4590)
Amatőrtől a Zenetudósig... (avagy, ki ért jobban a Muzsikához?) (277)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

A kövér szőke nővel kapcsolatos tévedéseink – A Traviata élő közvetítése a Milanói Scalából
Operatikus, 2013-12-11 [ Közvetítések ]
nyomtatóbarát változat

Traviata a Milanói Scalából Megszólal a vonóskar földön túli pianója, és a színpadon egy szőke nőt látunk, aki sminkelgeti magát a tükör előtt. Szép szeretne lenni, de ez már láthatóan nehéz feladat neki. Tévéközeliben – merthogy a Milanói Scala évadnyitó Traviatájának közvetítését néznénk – a középkorúnak mondott hölgy testes, karjai pufókak. Violettának annyi, könyveli el tamáskodó énünk.

Aztán kitör a báli förgeteg, megállapítjuk, hogy egy fényűző, régi párizsi palotában lennénk, ám hőseink mai ruhákban tündökölnek. Jelena Zajceva kosztümjeiben nemcsak a fantázia tobzódik, de a jellemet, a szituációt is sokszor telibe találja. Nyomban vibráló feszültség támad a díszlet és jelmez között, s nyomban fejezetek omlanak össze a „Modern vagy korhű operajátszás?” egyelőre megíratlan tankönyvében.

Még mindig nem barátkoztunk meg a címszereplővel, túlságosan messzire esik előképeinktől és előítéleteinktől. Azt persze élvezzük, hogy Violetta a rosszullétet csak szimulálja, hogy kettesben maradhasson a daliás, jóval fiatalabb Alfréddal. De nem érintődik meg, legalábbis titkolja. A felvonás végén kénytelenek vagyunk beismerni, hogy a szőke nő, azaz Diana Damrau sötét tónusú, ám virtuóz, ugyanakkor átütő erejű szopránja ideális a szólamhoz. S lassan tudatosul, hogy bennünk, hogy Dmitrij Csernyakov rendező úr ellen-NetrebkoWillyDeckerSalzburgra vette a figurát. Ez a Violetta középkorú, szikrázóan szellemes, okos, tapintatos asszony, de az úri társaság tagjai nem abban versenyeznek, hogy ki vigye ágyba, hanem abban, hogy ki részesüljön minél hosszabban bizsergető közelségéből, ki beszélgessen, mulasson vele minél többet.

A második felvonást nem vidéki kastélyba, hanem egyszerű parasztház konyhájába viszi Csernyakov, aki a díszleteket is maga tervezte. Amikor Violetta kócosan, magasszárú mamuszban belép, Damraut végképp a szívünkbe zárjuk. Piotr Beczala daliás fiú mellette, szokásos szép, megbízható éneklésénél most sokkal többet ad. Áriája remekül sikerül, az általában kihagyott O mio rimorso kezdetű cabaletta két versszakkal, magas C nélkül is pazar. Ebben az előadásban mindent elénekelnek, sőt mindent két versszakkal. Germont-ban csalódunk. Zeljko Lucic ezen az estén szürke színnel, világos tónusban, néha alacsonyan énekelt. Persze ez a legnehezebb szerep a darabban, sőt talán a világon, szinte lehetetlen valamilyenre megcsinálni. Amikor viszont szembeül Violettával, és győzködni kezdi, Damrau arcáról világosan leolvasható: ezek az ő saját kétségei, amelyeket már százszor megfogalmazott magának.

Így aztán persze, hogy enged. Flóra meghívóját kiterítve odakészíti az asztalra. Tervének része, hogy Alfréd lássa őt a bálban Douphol báróval. Hisz előtte világosan elmagyarázta Germont-nak: a fiút nem egyszerű szakításra bírni.

A közvetítésben sok szép ötlet és sok ügyetlenség van. A nagy kettősben Lucic többször kisandít a karmesterre. A mintaadó metropolitanes közvetítésekben ilyen elképzelhetetlen. Vagy nem bámulja az énekes a dirigenst, vagy ha mégis, ezt semmiképpen nem mutatja meg nekünk a kamera.

Aztán a báli jelenetben Violetta és a báró simán lekésik a belépésüket, első lélekölő nótáját csak a zenekar játssza. Először el is bizonytalanodik az ember, hisz eddig is mindegyik áriát ritka vagy sohasem énekelt ismétlésekkel hallott. Ez is egy ősváltozat volna?

Én a magam részéről hamar elfelejtem a kapitális hibát (máris sajnálom az ügyelőt), a jelenet olyan következetesen és szívszorítóan van fölépítve. Violetta újféle türkizzöld ruhát ölt, s hozzá szőke ondolált parókát, s magunkban bólintunk: ha egy nő új életet akar kezdeni elsőként az öltözködését és frizuráját változtatja meg. Jön a nagy sértés, Beczala teljesen hihetően játssza és énekli. Viszont Violetta reakciója egyáltalán nem a megszokott. Nem a vérig sértett gyönge virágszál piheg, ó dehogy! Hogy is illene az a mi Violettánkhoz? Damrau, ez a csillogóan okos Violetta azonnal fölismeri, hogy elmérte magát, túllőtt a célon. S ekkor a megsértett – vigasztalni kezdi a sértőt! Csernyakov Traviátájának katartikus pillanata, amikor a nagy concertatóban Violetta Alfréd lábához térdel, engesztelni próbálja szerelmesét.

És leveti parókáját.

A fényes palotában, a puccos társaság kellős közepén ott térdel az öregedő szőke nő lenyalt saját haját hajtűk sokasága simítja le, mintha az öltözködő asztalánál látnánk. Egycsapásra visszavonva új élet, régi szerető, új szakítás. Ám Alfréd végül elüti a segítő kezet, győz a realitás.

Daniele Gatti, a karmester azzal kezdi az évadnyitót, hogy Nelson Mandelára emlékszik, csak ezek után vezényli az olasz Himnuszt. „Bravo Gatti!” - harsan az elismerés a nézőtérről. Aztán a darab folyamán kevesebb babért arat, tempói rendre lelassulnak, a zenélés inkább megbízható, mint elragadó.

Az utolsó felvonás kietlen szobájában egyetlen kényelmes bútor sincs. Violetta a padlón térdelve, mint holmi Cso-cso-szán várja szerelmesét, előtte telefonkészülék. Aztán nagynehezen megjön Alfréd (ebben az előadásban tűnik föl először mennyire nehezen, késleltetve, oly sok epizód után), virágcsokrot hozott, meg süteményt. Nagy zavarban van. Ám hozzá sem ér a lányhoz, csak az ajándékokat tukmálja. Hirtelen döbbenünk rá: már nem szereti, csak sajnálja. A lelkiismerete hozta ide. S akkor visszamenően összeáll a felvonás: Violetta zilált, csúnya, öreg, épp ellentéte a második felvonás elbűvölően rendezetlen nőjének. Germont ugyan írt neki egy szép levelet, de a telefon nem csördül meg, hiába bűvöli. Alfréd nem telefonál. No igen, ezért hatott olyan kietlennek, kegyetlennek Damrautól az Addio del passato. A hosszú vastapsot a kemény padlón fekve, a paplan alatt hallgatta. Nem azok mellett hal meg, akiket legjobban szeret, mert azok nem is szerették igazán, Annina ki is tereli őket a szobából. A szobalány megnövelt jelentőségű alakjának az előző korszak nagy szopránja Mara Zampieri ad különleges töltetet.

Lehengerlő előadás. Adva van a sztár-énekesnőnk, aki hangilag és lelkileg ideális Violetta, ám alkatilag távol tőle. Nosza találjuk ki, ő hogyan lesz nekünk Traviata, s a darabnak melyik megoldatlan problémáit oldhatjuk meg így! Partnere túl fiatal és daliás mellette? Ne kozmetikázzunk, hanem játsszunk rá a korkülönbségre!

Mindezt a Scalában december 7-dikén, évadnyitó előadáson, a szerző bicentenáriumi évében. Megadjuk a konzervatívoknak, ami az övék, s közben úgy hozunk létre egy forradalmian modern Traviatata-előadást, hogy az ellendrukkerek észre sem veszik. Az alkotók azzal a magabiztossággal dolgoztak, hogy Verdi a felhők fölött hamiskásan, ám egyetértően mosolyog.

p.s.: A Dunatévés tévé-rádióközvetítés szünetében a jól fölkészült Bősze Ádám bordó díszzsebkendős sötét öltönyben (Zajceva nagyon csóválná a fejét) beszélgetett a virtuózan sipító hangú Mesterházy Mátéval, aki lényeglátó pontossággal elemezte az előadás felfedezésszámba menő újításait.

Majd közölte, hogy ez teljesen hagyományos produkció, csak a színészi játék kidolgozottsága különleges.

A közvetítők naivitására írom, hogy nem tudták: Olaszhonban az előadás szerves része a taps, a közönség reakciója, az ováció vagy a búúzás, a klikkek harca. Ezért aztán saját, háztáji operaközvetítésünknek erről a szerves részéről, sajnos csak másnap, másodkézből értesülhettünk. Kár érte.

Traviata a Milanói Scalából

Műsorajánló
Mai ajánlat:
10:00 : Budapest
Müpa, Üvegterem

Tóth-Csamangó Blanka (klarinét), Persányi Zsófia (zongora)
moderátor: Fülei Balázs
"Hangulat Junior" Őszi színekben
BRAHMS: f-moll szonáta brácsára és zongorára, op. 120, No. 1

18:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia, Kamaraterem

Mocsári Károly (zongora)
"Emlékkoncert Liszt Ferenc 208. születésnapján"
LISZT: 16. magyar rapszódia
LISZT: Költői és vallásos harmóniák – 7. Funérailles
LISZT: h-moll szonáta
A koncert előtt fél órával, 17.30-kor emléktábla koszorúzás a Régi Zeneakadémia Andrássy úti falánál.

19:00 : Budapest
Magyar Rádió Márványterme

Szutrély Katalin, Balogh Eszter, Komáromi Márton, Borka Ákos (ének), Fülöp Andrea (zongora)
SCHUBERT: A tánc D. 826, Tavaszi üdvözlet, D. 686, Az ifjú apáca, D. 828, Megszentelt napok, D. 763, Fény és szerelem, D. 352, Atlasz, D. 957, Éj és álmok, D. 827, Himnusz a végtelenhez, D. 232
BRAHMS: Vasárnap, op. 47, No. 3., Üzenet, op. 47, No. 1, Májusi éj, op. 43, No. 2, Az ajtó előtt, op. 28, No. 2, Kék szemed, op. 59, No. 8, Négy kvartett, op. 92

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Rohmann Ditta (cselló)
A Zeneakadémia Szimfonikus Zenekara
Vezényel: Vajda Gergely
LISZT: A bölcsőtől a sírig – szimfonikus költemény
LIGETI: Csellóverseny
BRAHMS: 4. (e-moll) szimfónia, op. 98

19:30 : Budapest
Erkel Színház

Juan Diego Florez
Magyar Állami Operaház Zenekara
vez.: Jader Bignamini
VERDI: A végzet hatalma – Nyitány
Rigoletto – “Questa o quella”
Rigoletto – “Ella mi fu rapita…. Parmi veder le lagrime…. Possente amor mi chiama”
A pünkösdi királyság – Nyitány
Attila – “Oh dolore!”
A lombardok – “La mia letizia infondere… Come poteva un angelo”
A két Foscari – “Brezza del suol natio… Dal più remoto esilio… Dal consiglio alla presenza… Odio solo, ed odio atroce”
Traviata – Prelűd – I. felvonás
Traviata – “Lunge da Lei… De’ miei bollenti spiriti…O mio rimorso”
LEHÁR: A mosoly országa – “Dein ist mein ganzes Herz”
Paganini – “Gern hab’ ich die Frau’n geküsst”
Giuditta – “Freunde, das Leben ist Lebenswert”
BERLIOZ: Rákóczi-induló
MASSENET: Werther – “Pourquoi me réveiller”
BIZET: Carmen – “La fleur que tu m’avais jetée”
MASCAGNI: Parasztbecsület – Intermezzo
PUCCINI: Bohémélet – “Che gelida manina”
15:00 : Gödöllő
Gödöllői Királyi Kastély

Ránki Fülöp (zongora)
"Liszt Fesztivál"
LISZT: 3 darab a Szent Erzsébet legendájából zongorára
A keresztes lovagok indulója, Interludium
LISZT: A Sixtus- kápolnában
Lento, Aleegri Miserere című műve nyomán
Andante con pietá Mozart Ave Verum Corpus című műve nyomán
LISZT: Két Legenda

17:00 : Gödöllő
Gödöllői Királyi Kastély, Lovarda

Klukon Edit, Ránki Dezső (zongora)
"Liszt Fesztivál"
LISZT: Tasso, Lamento e Trionfo, Szimfonikus költemény - A szerző általi négykezes változat
LISZT: Dante Szimfónia - A szerző általi kétzongorás változat

19:00 : Gödöllő
Gödöllői Királyi Kastély, Kápolna

Klukon Edit, Ránki Dezső (zongora)
"Liszt Fesztivál"
LISZT: Amit a hegyen hallani - A szerző általi négykezes változat
LISZT: Via Crucis - A szerző általi négykezes változat
A mai nap
történt:
1883 • Megnyílt a New York-i Metropolitan Opera House
született:
1811 • Liszt Ferenc, zeneszerző († 1886)
1832 • Leopold Damrosch, karmester († 1885)
elhunyt:
1764 • Jean Marie Leclair, zeneszerző (sz. 1697)
1859 • Ludwig Spohr, zeneszerző (sz. 1784)
1973 • Pablo Casals, csellista (sz. 1876)
1979 • Nadia Boulanger, zenepedagógus (sz. 1887)