vissza a cimoldalra
2018-09-20
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4057)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61041)
Haladjunk tovább... (214)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2283)
Társművészetek (1268)
Momus társalgó (6348)
Milyen zenét hallgatsz most? (24997)
Kedvenc előadók (2821)
Kedvenc művek (143)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11288)
A csapos közbeszól (95)

Lisztről emelkedetten (917)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (1060)
Pantheon (2259)
Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. (774)
Simándy József - az örök tenor (550)
A nap képe (2093)
Élő közvetítések (7395)
Operett, mint színpadi műfaj (3699)
Jonas Kaufmann (2273)
Help me! (1091)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1478)
Franz Schmidt (3180)
Balett-, és Táncművészet (5548)
Opernglas, avagy operai távcső... (20136)
Momus-játék (5512)
Kimernya? (2746)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Salzburgi impressziók, 2013/3
Heiner Lajos, 2013-11-09 [ Főtéma ]
nyomtatóbarát változat

Riccardo Muti Az idei salzburgi előadást megelőzően kétszer hallottam „élőben” Verdi Requiemjét Riccardo Muti vezényletével. Először még az NDK-s Berlinben, majd Bécsben, mindkétszer a Scala zenekarával. Mindkét interpretáció tetszett, de fenntartásokkal. Eszembe jutott Alan Blyth értékelése (Choral Music on Record), amit Muti első Verdi Requiem lemezfelvételéről írt. (A Philhamonia Zenekarral - anno némi taktikával Melodia préselésben hozzá lehetett jutni). Általában dicsérte a lemezt, de hiányolta a spiritualizmust, s úgy összegezte: „egy fiatal ember távoli rátekintése a halálra”.

Az idei augusztus 15-i salzburgi előadásra viszont mint életem legnagyobb Verdi Requiem-élményére emlékszem. Muti dirigálásában mindent megtaláltam, a Dies irae döbbenetes erejétől kezdve a Lachrymosa panaszán és az Offertorium könyörgésén át a Sanctus ujjongásáig, és a kórus C-dúr akkordja felett elhaló szopránfrázis, a Libera me, Domine, de morte aeterna, in die illa tremenda miszticizmusát.

Tudjuk, a hetedik X felett járó Maestrot is megcsapkodta már a Sors, talán ez magyarázza, miért gondolkodik most mélyebben a Verdi-miséről. Ez legalább olyan fejlődés, mint Fricsay két felvétele között, és ugye ő 1960-ban már halálos beteg volt.

A karmester persze nagyszerű partnereket választott. A gyönyörű, de nem túl nagy volumenű hangon éneklő Krassimira Stoyanovát, aztán Elina Garancát. Immáron megértem Johannát, miért vált rabjává (én ráadásul a gyönyörű nőt is csodálhatom benne). Piotr Beczala nevét a Momus-ben én írtam le először 2004-ben, akkor még ítészi jelzők nélkül, két évre rá már méltattam. Dmitry Bellosselsky nevét korábban nem ismertem, igazi, szép basszus, mégha nem is egy Ghiaurov.

S persze mindehhez a Bécsi Állami Operaház énekkara, és a Bécsi Filharmonikusok.

Nagyon ritkán átélhető-megtapasztalható, varázslatos este volt.

Az ember persze minden évben felmegy a siklóval a Festungba, elbámészkodik-körbebaktat, ám most a Spielzeugmuseumot is megnéztem. Talán tavaly újíthatták fel. Hát igen, ilyennek kell lennie egy ideális múzeumnak. A kasszánál vagy tarka, kedves, műanyag (ergo: jól tisztítható) papucsokra cseréli az ember az utcai cipőjét, vagy nejlonzacskót húz rá. Persze az egész komplexum akadálymentesített, ingyen az ásványvíz (dögmeleg volt augusztus közepén). A gyerekek minden korosztályának való rengeteg interaktív játék, én az ÖBB egyik vonatát „vezettem”.
Alkalmi kiállítások is vannak – nyáron a vasútmodellezés történetét mutatták be, hatalmas terepasztallal. A XIX. század végéről származó gőzmozdony (szénnel működő!) modellje emlékezetes volt.
A felújítás miatt a korábban vele egy épületben működő hangszermúzeum kiszorult, de talán már jövőre, ráncfelvarrás és bővítés után új helyen ismét megtekinthető lesz.

S aztán számomra az utolsó koncert idén Salzburgban, 17-én délelőtt, a Mozarteum Zenekarával.
Valahogy ezek a matinék egészen más hangulattal bírnak, mint az esti hangversenyek. Az orkeszter valóban neves vendégkarmestereket hívott meg (idén, többek között, Fischer Ádámot, Ingo Metzmachert, Rudolf Buchbindert, Sir John Eliot Gardinert. Ezúttal Ivor Bolton állt a pulpituson, indításként Mozart K. 338-as, zárásként Haydn utolsó szimfóniáját vezényelte – elánnal és sikerrel. Nekem mégis Elena Mosuc volt a nagy felfedezés. Tudom, nálunk is sok csodálója van, de én most hallottam először. Régen nem csitri már, talán ez magyarázza, hogy a hang a még megőrzött koloratúrakészség mellett drámai súllyal is bír. Három Mozart-koncertáriát (K. 416, 369 és 418) adott elő, lenyűgözően. Még az erkélyről is érezni lehetett a szerénységet, művészi alázatot.

Jövőre, Richard Strauss születésének 150. évfordulója kapcsán Alexander Pereira a Rószalovagot harangozta be, persze számos szimfonikus költemény is felcsendül majd. Műsoron lesz még Bruckner összes szimfóniája, folytatódik a Da Ponte-ciklus (Don Giovanni). Fierrabras és Cenerentola, de a legkeresettebb előadás minden bizonnyal a Trubadúr lesz, az idei Giovanna d’Arco három protagonistájával.

Majd meglátjuk - remélem!


© Silvia Lelli

Műsorajánló
Mai ajánlat:
16:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Dávida Tamás (trombita)
Nagao Haruka (hegedű), Csikota Gergely, Király Tibor, Kirsch Bence, Kresz Richárd, Nagy Csaba, Seidl Dénes (trombita), Thiago Bertoldi (zongora)
A hallgató barátaiból alakult zenekar
"Dávida Tamás trombita DLA doktori zárókoncertje"
VIVALDI: B-dúr kettősverseny, RV 548
ENESCU: Legenda
HORVÁTH BALÁZS: Escalator
BOZAY ATTILA: Concertino
ERIC EWAZEN: Fantázia hét trombitára

16:00 : Budapest
Belvárosi Nagyboldogasszony Főplébánia-templom

Orgonahangverseny

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Óbudai Danubia Zenekar
Vezényel: Hámori Máté
LUTOSŁAWSKI: Concerto zenekarra
BARTÓK: Concerto zenekarra, BB 123
19:30 : Székesfehérvár
Ciszterci templom

Szili Gabriella, Alexander Schneider, Megyesi Zoltán, Najbauer Lóránt (ének)
Kodály Zoltán Kórusiskola Exsultate Fiúvegyeskara (karnagy: Tóth Márton)
Alba Regia Szimfonikus Zenekar
Vezényel: Dinyés Soma
JOHANN SCHELLE: Erkenne deine Missetat – kantáta
JAN DISMAS ZELENKA: Barbara dira effera - alt szólókantáta ZWV 164
HÄNDEL: F-dúr Concerto grosso Op. 6 No. 2
J.S. BACH: Herr, gehe nicht ins Gericht – kantáta BWV 105
A mai nap
elhunyt:
1908 • Pablo de Sarasate, hegedűs, zeneszerző (sz. 1844)
1957 • Jean Sibelius, zeneszerző (sz. 1865)