Bejelentkezés Regisztráció

Vidéken

Most még... - XXI. Nemzetközi Kodály Szimpózium nyitókoncertje

2013-07-31 09:02:56 - eszbé -

Kecskeméti Kulturális Központ 2013. július 29.
Kecskeméti Kulturális és Konferencia Központ

XXI. Nemzetközi Kodály Szimpózium nyitókoncertje

Kodály Zoltán: Marosszéki táncok (Balogh József)
Énekszó, Op.1. (Halmai Katalin, Balogh József)

Túrót eszik a cigány, Ave Maria, Isten kovácsa, Zöld erdőben, Táncnóta
(Children's Chorus of Maryland, Dr. Alyson Shirk)

150. genfi zsoltár, Csalfa sugár, Gyújtottam gyertyát
Orbán György: Audi voces
Gyöngyösi Levente: Laudate dominum de caelis
Tóth Péter: Salve Regina
Kodály Zoltán: Pünkösdölő
(Angelica Leánykar, Gráf Zsuzsanna)

Az is bolond, aki poétává lesz Magyarországon - mondá a költő egykoron, amit kicsavarva nyugodtan lehetett alkalmazni erre az estére, mert talán valóban nem teljesen normális, aki az év legmelegebb napjának még mindig igen forró estéjén egy a kinti hőmérséklettel vetekedő klímájú teremben három órát áldoz a zenének, ahelyett, hogy valami jobb dolga akadna. Szerencsére voltunk egy páran odabent.

Igaz, ez nem pusztán egy hangverseny volt, hanem a 21. Nemzetközi Kodály Szeminárium nyitókoncertje, így beszédeknek sem voltunk híján.

A beszédek tartalmából annyi feltétlenül idekívánkozik, kvázi "hírértéke van", hogy a néhány éve elhunyt, élete nagy részét Nagy-Britanniában töltő Vajda Cecília hagyatéka hazakerült, és a Kodály Intézet archívumában kap helyet.

A 20 órai kezdetű esemény már jó háromnegyed órája zajlott, amikor élőzenét még nem hallhatott a többszáz főnyi hallgatóság. Talán emiatt is lehetett, a meleg miatt is, meg minden bizonnyal a rossz akusztika sem volt segítségére az előadónak, mindenesetre az este zenei nyitószáma, a Marosszéki táncok zongorás változatának előadása kevéssé ihletettnek tűnt.

Hogy nem a zongoristát említem okként, ennek egyszerű a magyarázata, a következő műsorszámban bizonyította, hogy csak átmeneti gondok lehettek. Kodály első számot viselő opusza, az Énekszó. A 16, népi szövegre komponált kis dalocskából álló sorozat ritkán hallható a koncertpódiumokon. Sajnos a dalest műfaja hazánkban egyébként sem most éli reneszánszát, de maga a mű sem egyenletes színvonalú, és nem is hálás énekelnivaló.
Teljes egészében szökőévente sem szólal meg, legfeljebb egy-két dal kerül gyakrabban a növendékhangversenyek repertoárjára.

Mint már céloztam rá, Balogh József e műben bizonyította igazán művészi kvalitásait - a technikait már a szólódarabban volt alkalma megtenni - ebben jó partnere volt Halmai Katalin, aki lehetőségeihez mért színességgel próbálta interpretálni a dalokat. A nem teljes dicséret szól a melegnek, az akusztikának, egy kicsit a műnek is, de szól az énekes szólistának is, nekem legalább is úgy tűnik, hogy a hangja vesztett korábbi fényéből.

A szünet után kórusmuzsika következett, egy Maryland-i Gyermekkórus 5 Kodály gyermekkart adott elő, ezek közül kettőt magyar nyelven. Nem szeretem az "ahhoz képest" kezdetű mondatokat, de most kénytelen vagyok élni vele. Ugyanis az észak-amerikai kontinens évszázados hagyományokon alapuló kóruskultúrájáról híres, így az ember más elvárással fogadja az onnan érkező énekkarokat. Ez a gyermekkar tisztességesen megtanulta, és majdnem teljesen tisztán előadta a számukra teljesen idegen Kodály műveket, "ahhoz képest" jó volt. Ne becsüljük ezt le, különösen ha a jelenlegi és a mostani folyamatok alapján várható itthoni helyzetre gondolunk. Meglehet, egy évtized múlva már mi is csak itt fogunk tartani!

Most még van egy-két, kirakatba tehető ifjúsági kórusunk. Egyikük, a Gráf Zsuzsanna vezette Angelica Leánykar mutatta be, hogyan is kell szépen, egységesen, tisztán, ihletetten énekelni. Önmagukhoz képest talán ők is haloványabbak voltak a megszokottnál, de náluk a mérce mindig magas, és a jelen körülmények közt talán nem is lehetett volna elvárni jobbat.

Az estén "kötelező" Kodály műveken kívül rövid, de előadását tekintve brilliáns áttekintést kaphattunk a jelenből is egy-egy Orbán, Gyöngyösi és Tóth Péter művön keresztül. Pikáns is volt kissé, hogy itt is kiderült: van élet Kodály után is. (A Kodály szeminárium résztvevői erről már két hete is meggyőződhettek Fekete Gyula szerzői estjén.)

Az est műsorát Kodály Pünkösdölője, majd a ráadásként elhangzó Esti dala zárta.






A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.