vissza a cimoldalra
2018-11-18
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4098)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61317)
Milyen zenét hallgatsz most? (25002)
Momus társalgó (6349)
Kedvenc felvételek (149)
Társművészetek (1278)
Kedvenc előadók (2824)
Haladjunk tovább... (214)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2283)
Kedvenc művek (143)

Olvasói levelek (11292)
A csapos közbeszól (95)

Élő közvetítések (7523)
Franz Schmidt (3226)
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? (2624)
Kurtág György Szeretete (53)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (1159)
Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. (784)
Operett, mint színpadi műfaj (3764)
Kimernya? (2839)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1530)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2995)
Balett-, és Táncművészet (5577)
Opernglas, avagy operai távcső... (20163)
Nagy koncertek emlékezete (35)
A nap képe (2107)
Lisztről emelkedetten (932)
Pantheon (2280)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Az „eredeti” Tosca
- zéta -, 2013-07-14 [ Filmek ]
nyomtatóbarát változat

Tosca Puccini: Tosca
(Catherine Malfitano, Placido Domingo, Ruggero Raimondi, Giacomo Prestia, Giorgio Gatti, Mauro Buffoli, etc.
Symphony Orchestra & Chorus of Rome RAI
Zubin Mehta

WARNER 2564-64529-3 DVD



A Warner most (újra) kiadta a Tosca 1992-es élő felvételét. Emlékszem, mekkora dobásnak tűnt maga az előadás: az eredeti helyszínen, az eredeti napszakokban. Alig vártuk, a fél operarajongó világgal egyetemben. Utólag is csak dicséret illeti az (ismeretlen) ötletgazdát, nemcsak azért, mert kiötölte ezt a jól eladható projektet, hanem, mert elsőre megtalálta a célnak legalkalmasabb operát, a Toscát. (A későbbi kísérletek, így a Traviata a nyomába sem érhettek.)

Az eredeti helyszín annyira nem újdonság, az 1976-os Tosca operafilmet már a Puccini által megálmodott helyszíneken forgatták (Raina Kabaivanszkával, Sherill Milnes-szal és ott is Domingóval). És persze, már itt is vagyunk a lényegnél: kik énekeljenek. Egy ilyen világszenzációt csak a legnagyobbakkal lehet megcsinálni. De kik voltak a legnagyobbak 1992-ben?

A kérdés úgy indulhatott, hogy kik lehetnek azok a fiatalok (vagy fiatalosan kinézőek), akik a legmagasabb nívón tudják eladni a szerelmespárt. Mert hiába a fantasztikus hang, ha a nagytotálban már nem annyira hiteles az énekes/énekesnő tokája. Ugyan nem kell szerencsére annyira harmatos ifjaknak lenniük, hiszen Tosca már befutott énekesnő, de a megfiatalító szerelem határait csak mértékkel lehet feszegetni a filmvásznon. Így számos remek Tosca helyből kiesett.

Úgy vélem, Catherine Malfitano Toscája a lehetőségekhez képest a legjobb megoldás volt. Színészileg mindenképpen hatásosabb, mint Freni, Marton, Millo (ezt személy szerint különösen sajnálom) vagy Scotto, hangilag sokkal ütősebb, mint Kiri te Kanawa vagy Ricciarelli. De, mint látni fogjuk, nem volt 100 %-os megoldás.

Azt is sejtem, hogy Plácido Domingo Cavaradossija nem sokáig lehetett kérdés. Az egyik legjobb szerepe volt, alkata ötven-akárhány éves kora ellenére fiatalos, ráadásul a karrierje csúcsán állt 1992-ben, neve is nyilván segített eladni a produkciót. (Nyilván nem véletlen, hogy az Ő nevével indul a film, ami azért kicsit nonszensz, mert ez a darab nem elsősorban a festőről szól.) A két énekeshez kellett egy korban hozzájuk illő, nagyformátumú Scarpia, én mondjuk Milnes-ra szavaztam volna, de a döntés Ruggero Raimondira esett.

Nem képezhette komoly vita tárgyát a karmester, Zubin Mehta személye sem, bár abban az időben jeles dirigensek egész hada állt rendelkezésre. Számomra mindig kicsit rejtélyes volt a zenekar, a hangszórók és mikrofonok elhelyezkedése, ez a DVD sem győzött meg egyértelműen, hogy nem play back technikával készült előadással állunk szemben. De ha az, akkor is „ögyes”, ahogy a művelt pesti mondaná. Annak idején egy-két aprócska bakit sikerült az élő előadáson „tetten érni”. Amikor Domingo megbotolva elhasalt a Szent András templomban persze nincs benne a kiadott dvd-n, de a záróképen átúszó kisrepülő megmaradt.

Már most érdemes rögzíteni, hogy a produkciót Giuseppe Patroni Griffi végtelenül alázatos rendezése és Brian Large fantasztikus felvételei tették tökéletessé. Annak idején felvettem videóra az előadást, de a VHS-technika, no és a pillanatnyi lelkesedés elmúltával egyre kevésbé nézegettem, most sokszor felüdülés volt újranézni a produkciót.

Csak egy apró kitérő: néhány hónapja „újranéztem” Polanski Macbeth-filmjét is, ami zsenge operai ifjúkorom kultikus alkotása volt. Fájdalmas csalódás volt szembesülni az egykori idollal, elsősorban a kiábrándítóan amatőr képi megvalósítások miatt. Hiába, ennyit fejlődött a világ és benne saját vizuális kultúránk is.

A Tosca esetében erről szó sem volt, sejtem, hogy Brian Large éppen annyival járt a világ előtt, hogy bő két évtized múltán éppoly hitelesen hatott, mintha a múlt héten készült volna. És ezzel el is mondtam a legfőbb okot, miért jó ma betenni a dvd-játszónkba ezt az előadást.

Zubin Mehta zenei vezetése hibátlan, szenvedélyes, nagyformátumú, mint egyébként az egész életműve. Operai affinitása közhely, azon kevesek közé tartozik, aki egyszerűen nem tud nem tökéletes lenni. De a Toscát nem lehet a zenekari árokban megnyerni, ahhoz óriási énekes egyéniségek is kellenek.

A címszerepben mindig ott a nagy kettősség: mennyire primadonna a hősnő és mennyire szerelmes asszony? Cavaradossi az utóbbit szereti, Scarpiát az előbbi izgatja. Ha Tosca alakítója bármely irányba „elhajol”, az alakítás felemás lesz, ergo: nem fogjuk teljesen érteni valamelyik férfiú túlfűtöttségét. Ha valamiért mérföldkő volt Maria Callas Toscája az operatörténelemben, az elsősorban azért volt, mert tökéletesen eltalálta a művésznő és az asszony helyes arányát. (Az okát is sejdítem, de erről majd máskor.)

Catherine Malfitano alakítása viszont egyértelműen csak a szerelmes nőről szól, az énekesnő alig jelenik meg. Nem is teljesen értjük, mit eszik (enne) Scarpia ezen a rebbenő virágszálon? A nagy, második felvonásbeli duettben csak a félelem, a könyörgés, a reménykedés eszközeit váltogatja, soha egy pillanatig sem nő fel a kéjvágyó báró méltó ellenfelévé. Nem is értem, miért nem gyűri le simán Scarpia ott a kanapén. Az utolsó felvonásbeli szerelmi kettőséért és a fináléért, azok mindent elsöprő szenvedélyéért viszont nagyon lehet szeretni. Ott már megjelenik szemében a téboly is, ami különös ízt ad az utolsó jeleneteknek.

Sosem kedveltem Raimondi Scarpiáját. Akkoriban nem is tűnt fel, hogy a voce mennyire puha ehhez a szólamhoz. A hang már akkor kicsit kibolyhosodott, helyenként körvonalazatlan magasságokat is énekelt. Ez elsősorban azért baj, mert Scarpia nem Róma rettegett rendőrfőnökeként jelenik meg, hanem valami piti kisstílű szélhámos megszemélyesítőjeként. No, ez a válasz arra, miért nem tudja magáévá tenni a törékeny Toscát a Farenese-házban. Mert gyenge.

Ezt erősíti az a kicsit gyermekded játék, amivel hősnőt fogadja a II. felvonásban: Bartolo doktor leckézteti a csintalan Rosinát. Egy pillanatig sem képes félelmetesnek látszani, ami – lévén Puccini erősen megtámogatta zeneileg ezt a figurát – alapjaiban megkérdőjelezi a szereplő kiválasztás helyességét. Hol van az a velejéig romlott, szadista állat, akit Callas elhíresült élő II. felvonás felvételén Tito Gobbi oly utolérhetetlenül alakított? Raimondi meresztgeti a szemeit, de ez inkább csak nevetséges, mintsem félelmetes.

A produkciót tényleg Plácido Domingo Cavaradossija viszi el a hátán. Hangilag csúcsformában volt, bár a második Vittoria megfelelő magasságát csak kínos lassúsággal éri el. A lírai jelenetek a produkció csúcspontjai, s színészileg nagyon benne él a darabban. A III. felvonás előjátékában, amikor a kamera végig Őt mutatja, az egész élete ott játszódik le a szeme előtt és ami fontos: pontosan ugyanezt látjuk mi is.

Ha valaki vágyik egy gyönyörűen felépített, zeneileg korrekt Tosca-filmre, valami olyasmi érzésre, hogy miként is eshetett meg ez a dráma 1800-ban, Rómában, csak bátran vegye meg a Warner DVD-jét. Ha Domingo-rajongó, akkor mindenképpen.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
11:00 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Purcell Kórus (karigazgató: Vashegyi György)
Vashegyi György (orgona)
Budafoki Dohnányi Zenekar
Előad és vezényel: Hollerung Gábor
"A megérthető zene"
A zeneirodalom mérföldkövei
J.S. BACH: „Jesu meine Freude” – motetta, BWV 227

15:30 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Megyesi Zoltán (tenor), Viviane Hagner (hegedű), Rohmann Ditta (cselló), Simon Izabella, Várjon Dénes (zongora)
kamara.hu - A Zeneakadémia Kamarazenei Fesztiválja
Üveggyöngyjáték
Schubert: Esz-dúr notturno, D. 897
Schubert: Hattyúdalok, D. 957

16:00 : Budapest
MTA Zenetudományi Intézet

Alexander Dimcevski (hegedű), Botos Veronika (mélyhegedű), Hegedűs Katalin (zongora), Baráti Eszter (cselló), Csongár Péter (klarinét)
MOZART: G- dúr duó, KV 423
MOZART: Kegelstatt trió, KV 498
JOACHIM JÓZSEF: Héber melódiák
MOZART: Esz - dúr Sinfonie concertante, KV 364
MOZART: Esz - dúr Divertimento (részletek), KV 563

17:00 : Budapest
Zeneakadémia, Kávézó

kamara.hu - A Zeneakadémia Kamarazenei Fesztiválja
Nyolszemközt - beszélgetés irodalomról, filmről és zenéről
A fesztivál művészeti vezetői: Simon Izabella és Várjon Dénes
Vendégek: Enyedi Ildikó és Wilhelm Droste
Közreműködik: Anthony Marwood (hegedű)

17:00 : Budapest
Óbudai Társaskör

Capella Cracoviensis

18:00 : Budapest
BMC, Koncertterem

Csalog Gábor (zongora)
Fazekas Gergely (zenetörténész)
Dialógusok (a) zenével I.
COUPERIN: Pièces de Clavecin - részletek
DEBUSSY: Metszetek - részletek
DEBUSSY: Prelűdök - részletek

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Megyesi Schwartz Lúcia (mezzoszoprán), Viviane Hagner, Andrea Hallam, Anthony Marwood (hegedű), Jürg Dähler (brácsa), Christoph Richter, Rohmann Ditta (cselló), Pivon Gabriella (fuvola), Vigh Andrea (hárfa), Roman Rabinovich, Simon Izabella, Várjon Dénes (zongora)
kamara.hu - A Zeneakadémia Kamarazenei Fesztiválja
DEBUSSY: Szonáta fuvolára, brácsára és hárfára
MOZART: 2. (Esz-dúr) zongoranégyes, K. 493
LISZT: Orpheus – szimfonikus költemény (Camille Saint-Saëns átirata)
RAVEL: Madagaszkári dalok
FAURÉ: 1. (c-moll) zongoranégyes, op. 15

19:00 : Budapest
Nádor Terem

Pavlovits Dávid (gitár)

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Varga Donát (ének), Fuchs Diána (zongora)
Budafoki Dohnányi Zenekar
Budapesti Akadémiai Kórustársaság (karigazgató: Kocsis-Holper Zoltán)
Vass Lajos Kamarakórus (karigazgató: Kocsis-Holper Zoltán)
Vezényel: Guido Mancusi
KECSKÉS D. BALÁZS: Zsoltártöredék
MOZART: 9. (Esz-dúr) zongoraverseny, K. 271 („Jeunehomme”)
PROKOFJEV: 7. (cisz-moll) szimfónia, Op. 131

19:30 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Vadim Gluzman (hegedű)
Nemzeti Filharmonikusok
vez.: Hamar Zsolt
SCHUBERT: Rosamunde-nyitány
CSAJKOVSZKIJ: D-dúr hegedűverseny, Op.35
BRAHMS: II. (D-dúr) szimfónia, Op.73

21:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

KÓDA
kamara.hu /6
Moderátor: Mona Dániel
Beszélgetőtársak: Simon Izabella, Várjon Dénes
16:00 : Székesfehérvár
Sóstói Stadion

Alba Regia Szimfonikus Zenekar
vez.: Kollár Imre
"Stadion Nyitány"
Trónok harca, West Side Story, Gladiátorok bevonulása, Vivaldi, Kardtánc

19:00 : Szolnok
Szolnok Városi Sportcsarnok

Operát az Operából! – Belföldi turné
PUCCINI: Turandot

19:00 : Veszprém
Petőfi Színház

Operát az Operából! – Belföldi turné
Klasszikus és modern Balett-est
A mai nap
született:
1786 • Carl Maria von Weber, zeneszerző († 1826)
1899 • Ormándy Jenő, karmester († 1985)
elhunyt:
1986 • Bárdos Lajos, zeneszerző, karnagy (sz. 1899)