vissza a cimoldalra
2017-12-17
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (60220)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (3861)
Társművészetek (1222)
Momus társalgó (6308)
Milyen zenét hallgatsz most? (24990)
Kedvenc előadók (2814)
Kedvenc művek (143)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2276)
Haladjunk tovább... (205)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11198)
A csapos közbeszól (95)

Verdi-felvételek (533)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2457)
Kodály Zoltán (358)
Szentély az isteni Anna Nyetrebko-nak (2878)
Erkel Színház (8620)
Hozzászólások a Momus írásaihoz (6452)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (426)
Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. (583)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1206)
Élő közvetítések (6758)
Franz Schmidt (2978)
film és zene (187)
A nap képe (2010)
Jonas Kaufmann (2151)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4125)
Operett, mint színpadi műfaj (3413)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Tanmese egy balul sikerült Wagner-lemez kapcsán
- zéta -, 2013-07-09 [ Opera ]
nyomtatóbarát változat

Jonas Kaufmann | Wagner Jonas Kaufmann | Wagner
Jonas Kaufmann, Markus Brück
Orchester & Chor der Deutschen Oper Berlin
Donald Runnicles
UNIVERSAL 478 5189

Pedig a jó szándék megvolt bennem. Felejtsük el a múltat, hagyjunk minden korábbi Wagner-tenort, koncentráljunk egyes egyedül a jelenre, a ma hősére. És egy nagy levegőt véve betettem a lejátszóba Jonas Kaufmann mostanában megjelent CD-jét, melyben Wagner operarészleteit és dalait énekli zenekari kísérettel. És összeszorított fogakkal meg se szólaltam, amíg a végére nem értem.

Három énekest hallottam gyors egymásutánban. A forték régivágású hangon szólaltak meg, úgy 70-80 év távlatából, talán Max Lorenz lehetett. A mezza voce egészen könnyen felismerhető, hiszen itt van a fülünkben naponta: Plácido Domingo. A harmadikon, a piano hangokon sokat kotlottam, mert kicsit ismerős volt egyes régizenei felvételekről a nyávogós kontratenor, de végül inkább nem sértek meg senkit a tippeléssel. Hogy a lemezen Jonas Kaufmann énekelt? Hát igen, pont itt a bibi… A felvételt tavaly szeptemberben követték el Berlinben, s a booklet tanulsága szerint tényleg végig Jonas Kaufmann állt a mikrofonok mögött.

Az első szám a Kard-monológ A walkürből („Ein Schwert verhieß mir der Vater”). Az előadás nagyjából megfelel az előadói hagyományoknak, mint később kiderült, ez annyira nem is természetes. Kicsit recsegős, picit öreges tenort hallunk, leszorított gégével megszólaltatott, de kétségkívül hősies hangot, némileg darabosan, s enyhe tájszólással. Ha ez menne végig az egész lemezen, egy szót sem szólnék. Talán kicsit piszkálnám a végletekig lelassult tempót, a fénytelen magasságot. Viszont néha váratlanul bizsergetően meleggé vált ez a hang, igaz ugyanekkor kicsit tisztátalanná is.

Ugyanez volt a második számnál, Siegfried II. felvonásbeli monológjában, az Erdőképben. Eddigre beazonosítottam a bizsergető hangot is (ilyenkor váltott át Lorenz Domingoba). Azt hittem, nagyjából tudom, mi vár rám a lemez hátralévő részein is. De nem.

Rienzi híres imája felborította az előzetes várakozásokat. Az „Allmächt’ger Vater” úgy szólalt meg, mint egy gyáva nyüszítés. Egy tartás nélküli hang, egy depressziós, alárendelt személyiség sápadt és félénk susogása a kápolna sarkában. De Rienzi nem beosztott, hanem hadvezér! És bármennyire nem akartam, elém tolakodott James King pazar és félelmetes előadásában ugyanez az ima.

A Tannhäuser Római elbeszélésében a helyzet csak tovább romlott. Kaufmann a végletekig variálta a három hangütést, olykor egy frázison belül. Teljesen figyelmen kívül hagyta a Szerző instrukcióit, a zenekar hangszerelését, egyes dallamívek felépítését éppúgy, mint az előadói hagyományt. Önhatalmúan úgy szabta át Wagner remekét, ahogy az neki az adott pillanatban a legjobban esett. És valahol itt vált világossá, hogy ez az előadásmód nem más, mint a saját képességek és a darab önkényes szintézise.

Előfordulhatott volna ilyen előadás 30-40 éve? Aligha, bár első jelei már akkor feltűntek. Emlékszem egy Lohengrinre, melyet Siegfried Jerusalem abszolvált az Erkel Színházban, a kényesebb részeken olyan tempóban süvített át, mintha félt volna, hogy lekési a Ferihegyi csatlakozást. Morgott is Faragó András, hogy „már Bayreuthban is operett-tenorok léphetnek fel”.

Nem elszigetelt jelenséggel állunk tehát szemben, ha jól belegondolunk, ma is nap mint nap találkozunk hasonlóval élőben és felvételről. Az Operaház idei Wagner-bemutatóján egy nem különösebben ismert Erik verte ki a biztosítékot sokaknál, pedig nem csinált mást, mint most Kaufmann (persze némileg gyengébb kivitelben): a saját hangi képességeinek megfelelően dudorászta el a vadász szólamát, jóindulatú karmesteri asszisztenciával. Sőt, a múlt hónapban – indiszpozíciónak álcázva – a szintén Bayreuthot megjárt Klaus Florian Vogt művelte ugyanezt A nürnbergi mesterdalnokokban, háromszor is.

Nyugodtan tekinthetjük tehát világjelenségnek Jonas Kaufmann megoldásait. Olyan énekesek, akik negyed-félévszázada maximum comprimario szerepkörben próbálhatták ki magukat az operaszínpad világában, ma főszerepekben virítanak komolynak hitt helyeken. De persze a szólam ellenkezik, ilyenkor jön a lassítás, a dallam elhúzása, az ívek földarabolása.

Kaufmann Tannhäusere a Római elbeszélésben nem egy megtisztult lélek meghasonlása, hanem egy sima mezei hiszti. Önkényes lassítgatásokkal, forték és pianissimók, crescendók és decrescendók ad hoc váltakozásával. Persze mindez nem lehetne, ha lenne egy határozott dirigens, aki azt mondaná, hogy „nem, tessék úgy énekelni, ahogy a kottában írva vagyon”. Biztos van ilyen is, de Donald Runniclest nem ebből a fából faragták. Avatott kezű mester lehet egyébként, hiszen a zenekari előjátékokban pompás és gyönyörű megoldásokkal rukkolt elő a berlini Deutsche Oper Zenekara élén.

A nürnbergi mesterdalnokokból Walter bemutatkozása („Am stillen Herd”) szintúgy felemásra sikeredett. Kaufmann édelgő finomságú frazírozása a szerep és a szituáció abszolút figyelmen kívül hagyásával jöhetett csak létre. Walter lovag idegenek előtt nyilvánvalóan nem ilyen nyálasan mutatkozna be.

A legegységesebb produkciót a Lohengrinben kapjuk. A Grál-elbeszélés és az (ősváltozat szerint) azt követő jelenetben Kaufmann viszonylag homogén hangképzést használ. Ez a produkció sem teljesen mentes a kaufmanni maníroktól, de az előadásmód összességében jóval közelebb áll a Wagner által megteremtett figurához, mint az előbbiek. Az ősváltozattal kapcsolatosan azért hangoztatnám szkepszisemet: a rövid részlet alapján nem érzem tévedésnek, hogy a komponista átdolgozta a jelenetet.

Ugyanúgy nem gondolom értelmetlennek, hogy a Wesendonck-dalokat eleddig szinte kizárólag hölgyek énekelték, s nyilván oka volt, hogy nem tűzte repertoárjára Windgassen, Svanholm, Suthaus és a többiek, ellenben előszeretettel énekelte Flagstad, Nilsson, Crespin vagy Christa Ludwig. A szöveg ugyan nem egyértelmű, de a dallamvezetés annál inkább női hangot kíván.

Kaufmann persze itt sem fukarkodik a feminin megoldásoktól (nem is teljesen értem a női rajongókat, de ebbe ne menjünk bele), de az előadás nem lett ettől szenvedélyesebb, hanem csak unalmasan édelgő. A dalok alig szólnak valamiről, mindössze énekesünk meglehetősen felületes dallamkezeléséről.

Félreértés ne essék, pontosan értem, hogy Jonas Kaufmann ma sláger. Szeretik és megveszik százezrek, akkor pedig adni kell. Nem lenne tehetségtelen amúgy, Oberon-lemezéért magam is lelkesedtem, de tényleges szerepköre fényévekre van Wagner főszerepeitől. Olyan énekes tehát, akit saját belső jóízlése nem tart vissza olyan megoldásoktól, melyek az őt megelőző cirka százötven évben egyszerűen nem voltak szalonképesek.

És a divat diktál, már látom a hamarosan megjelenő Wagner-operák főszerepeiben. Jól mutatnak majd a kirakatban Andrea Bocelli Trubadúr- és Bajazzók-felvétele mellett.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
11:00 : Budapest
Erkel Színház

CSAJKOVSZKIJ: A diótörő

17:00 : Budapest
BFZ Próbaterme

Bíró Ágnes, Tuska Zoltán (hegedű), Kostyál Péter, Sipos Gábor (brácsa),
Kertész György, Sovány Rita (cselló), Jóföldi Anett (altfuvola), Bazsinka József (tuba), Polónyi Ágnes (hárfa), Ivanyickaja Irina (zongora)
"Vasárnapi kamarazene"
SOSZTAKOVICS: Adagio (A tiszta csermely című balettből)
LAURENT BOUTROS: Amasia
TORU TAKEMITSU: Toward the Sea (I. The Night, II. Moby Dick, III. Cape Cod)
ANDY EMLER: Tuba Stone
CSAJKOVSZKIJ: d-moll vonósszextett („Firenzei emlék”), Op.70

18:00 : Budapest
Zeneakadémia, X. terem

"Házimuzsika a Zeneakadémián"
Fejérvári Zoltán tanítványai
ELMARAD

18:00 : Budapest
Zeneakadémia, XXIII. terem

"Házimuzsika a Zeneakadémián" Botvay Károly tanítványai

18:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia

Gaál Dániel, Pelle Fanni, Hadobás Gergely, Madarasi Szabolcs, Kóta Donát, Blaskovics Bence (cselló)
Taraszova Brigitta (zongora)
"Kertész Ottó növendékeinek cselló tanszaki koncertje"
POPPER: 22. etűd
J.S. BACH: 3. (C-dúr) csellószvit, BWV 1009 – Gigue
DAVIDOV: 2. (a-moll) csellóverseny, op. 14 – 1. tétel
POPPER: 10. etűd
J.S. BACH: 3. (C-dúr) csellószvit, BWV 1009 – Courante
LALO: d-moll csellóverseny – 1. tétel
POPPER: 20. etűd
CRUMB: Csellószonáta – 1. tétel
SCHUMANN: a-moll csellóverseny, op. 129 – 1. tétel
POPPER: 20. etűd
LUTOSŁAWSKI: Sacher-variációk
HAYDN: 1. (C-dúr) csellóverseny, Hob. VIIb:1 – 3. tétel
J.S. BACH: 6. (D-dúr) csellószvit, BWV 1012 – Prélude
BUKINYIK: f-moll etűd
POPPER: 12. etűd
J.S. BACH: 6. (D-dúr) csellószvit, BWV 1012 – Prélude
KABALEVSZKIJ: 1. (g-moll) csellóverseny, op. 49 – 1. tétel

18:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Perényi Miklós (cselló), Spányi Miklós (csembaló)
J.S. BACH: 1. (G-dúr) csellószvit, BWV 1007
g-moll prelúdium és fúga, BWV 885
g-moll szonáta viola da gambára és csembalóra, BWV 1029
G-dúr szonáta viola da gambára és csembalóra, BWV 1027
D-dúr prelúdium és fúga, BWV 874
D-dúr szonáta viola da gambára és csembalóra, BWV 1028

18:00 : Budapest
FUGA Budapesti Építészeti Központ

Zétényi Tamás (cselló)
J.S. BACH: Szóló szvitek BWV 817, 997, 1002, 1013 (ZÉTÉNYI Tamás átiratában)

19:00 : Budapest
Erkel Színház

PUCCINI: Bohémélet

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Jevgenyij Koroljov, Anna Vinnitskaya, Ljupka Hadzigeorgieva (zongora)
Concerto Budapest
Vezényel: Keller András
J.S. BACH: Karácsonyi oratórium, BWV 248 – Pastorale
J.S. BACH: d-moll háromzongorás verseny, BWV 1063
J.S. BACH: A-dúr zongoraverseny, BWV 1055
J.S. BACH: c-moll kétzongorás verseny, BWV 1060
J.S. BACH: c-moll kétzongorás verseny, BWV 1062
J.S. BACH: f-moll zongoraverseny, BWV 1056
J.S. BACH: C-dúr háromzongorás verseny, BWV 1064

19:30 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Kristóf Réka, Mester Viktória, Kovácsházi István, Sebestyén Miklós, (ének)
Kántor Balázs (cselló), Bizják Dóra (zongora)
Nemzeti Énekkar (karigazgató: Somos Csaba)
Nemzeti Filharmonikus Zenekar
Vezényel: Hamar Zsolt
KODÁLY: Két ének - mély férfihangra zenekarral
KODÁLY: Fölszállott a páva - változatok egy magyar népdalra
KODÁLY: Jézus és a kufárok - vegyeskarra
KODÁLY: Békesség-óhajtás - vegyeskarra
KODÁLY: Szonatina csellóra és zongorára
KODÁLY: Budavári Te Deum

19:30 : Budapest
Pesti Vigadó

Kiss-B. Atilla, Beéri Benjámin, Ninh Duc Hoang Long, Patak Zita (ének)
Dóczi Áron
Symphonia Fantasia
Vezényel: Ménesi Gergely
CORELLI: g-moll (Karácsonyi) Concerto grosso Op. 6 No.8
HÄNDEL: Messiás - He shall feed his flock
CSAJKOVSZKIJ: Diótörő - szvit
FRANCK: Panis Angelicus
BIZET: Agnus Dei
SCHUBERT: Ave Maria
DONIZETTI: Szerelmi bájital - Nemorino románca
ADAM: Cantique de Noël
19:00 : Győr
Evangélikus Öregtemplom

Joanna Kamenarska (hegedű)
Akadémia Klasszika Salzburg
Művészeti vezető: Bényi Tibor (gordonka)
GEMINIANI-CORELLI: d-moll “La Folia” Concerto grosso No. 12
HÄNDEL-HALVORSEN: g-moll Passacaglia
J.S. BACH: E-dúr hegedűverseny, BWV 1042
MOZART: G-dúr “Milánói” szimfónia, KV 156
Tobi Reiser - népzenei gyűjtése
A mai nap
történt:
1865 • Schubert "Befejezetlen" szimfóniájának bemutatója (Bécs)
született:
1749 • Domenico Cimarosa, zeneszerző († 1801)