vissza a cimoldalra
2017-11-25
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (60142)
Milyen zenét hallgatsz most? (24981)
Momus társalgó (6274)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2276)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (3855)
Társművészetek (1217)
Kedvenc művek (142)
Kedvenc előadók (2813)
Haladjunk tovább... (205)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11196)
A csapos közbeszól (94)

Operett, mint színpadi műfaj (3384)
Miklósa Erika (1214)
Bartók Béla szellemisége (239)
Élő közvetítések (6691)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1183)
Franz Schmidt (2959)
Kelemen Zoltán, operaénekes (86)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4109)
A nap képe (1988)
Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. (563)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2426)
Pantheon (2148)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (370)
Kimernya? (2594)
Help me! (1079)
Lehár Ferenc (590)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

A zseni minden körülmények közt zseni marad (Verdi-ritkaságok / Pavarotti, Abbado)
- zéta -, 2013-05-06 [ Vokális művek ]
nyomtatóbarát változat

Verdi Rarities VERDI: Rarities

Luciano Pavarotti
Orchestre del Teatro alla Scala
Claudio Abbado

Warner
2564 64653-8

Ha egy hónappal ezelőtt valaki azt mondja, hogy van olyan CD, amelyen hat (6!), számomra ismeretlen Verdi-tenorária található, akkor a legkevesebb, hogy harsányan kinevetem az illetőt. Azután – ahogy lenni szokott – a rémálomból valóság lett. Illetve dehogy rémálom, inkább csoda. Az igazi zseni ugyanis minden körülmények közt zseni marad.

Verdiről köztudomású, hogy a pálya legelső, kiszolgáltatott szakaszát leszámítva erősen ódzkodott operáiban a művészek és művésznők napi igényeinek feltétel nélküli kiszolgálásától. Nem úgy, mint (sokszor nagynevű) elődei és kollégái, akik úgy gondolták, a sikerük és egyben a jövőjük függ attól, hogy az elkényeztetett sztárok jól érezzék magukat az aktuális darabjukban. Nem, a Maestro ezzel szemben úgy vélte, hogy a komponista szerzői jogai megkérdőjelezhetetlenek, s e vélekedéssel meg is teremtette a „szerzői önérzet” máig tartó nimbuszát.

De néhány esetben még neki is meg kellett hajolnia a magasabb akarat előtt. Amikor például az általa igen tisztelt Giacchino Rossini kérte meg (két ízben is), hogy komponáljon önálló áriát a neves orosz tenor, Nicola Ivanoff számára. De volt még néhány példa hasonlóra a hatalmas életműben, bár annak méreteihez képest tényleg elenyésző számban. Ezen áriák és kettősök közös tulajdonsága, hogy mivel a szerzőjük egyértelművé tette, hogy egyszeri betoldásnak szánja őket, nem lettek az általános előadói gyakorlat részei, s szép lassan elfeledkezett róluk mindenki.

Azután az 1970-es években, amikor az életműből már mindent sikerült lemezre menteni, a figyelem az egyre ritkább részletek felé terelődött. Az évtized végén két, ígéretes pályát teljesítő fiatalember besétált a milánói CTC Stúdióba és a Scala Zenekar segítségével lemezre tették e ritkaságok tenor részét.

Luciano Pavarotti ekkor már túl volt Az ezred lánya okozta berobbanáson, s Claudio Abbadót is napi rendszerességgel foglalkoztatták a lemezgyárak és a legnagyobb operafellegvárak. A CETRA által 1980-ban kiadott feketelemez anyaga csak most, a Warner CD-jén jelent meg újra – nyilván az aktuális Verdi-évforduló részeként. *

Kezdjük a nehezével: a lemezt két zenekari szám keretezi, a Simon Boccanegra rövidke – később elhagyott – előjátéka és az AidaVégzet hatalma hosszúságú” nyitányfantáziája. Előbbi a jelentéktelensége, utóbbi a túlmagyarázós, szószátyár stílusa miatt nem verhetett gyökeret az adott művek nyitányaként. Önálló zenekari számként hangversenyen inkább el lehet őket képzelni. (Julian Budden szerint az Aida-nyitányt Toscanini egy ízben lemezre vette, de visszahallgatva ő is elriadt a publikálástól, ám a felvétel jóval később azért csak napvilágra kalózkodta magát.)

Az igazi gyöngyszemek a tenoráriákkal következnek. Az Ernani-részlet („Odi il voto”) Macduff áriájára hajaz, annál semmivel sem kevésbé értékes. Szenvedélyes és magával ragadó, egyetlen hibája, hogy alkalmazása esetén a kitűnő Silva–Ernani kettőst kéne kihúzni. Az Attila mindkét részlete a líraisággal győz meg. Az „Oh dolore” kezdetű ária hárfával kísért, látványos, sodró lendületű remekmű, ha elterjedne, operagálák ünnepelt részlete lehetne.

Poniatowski herceg nyomatékos kérésére Verdi – némileg indignálódottan – két áriát komponált egy bizonyos Giovanni Matteo Mario részére A két Foscariban. A zenetörténet számára csak Mario néven fennmaradt énekes (a nem különben jelentős primadonna, Giulia Grisi férje) különös csodabogár lehetett, ha a Maestro képes volt a „Si lo sento” kezdetű cabalettába két magas f-et (!) beilleszteni, s ezzel végérvényesen el is döntötte a jelenet sorsát. (Mario egyébként tényleg kuriózum lehetett, Rossini Stabat materének első tenorszólistájaként a „Cujus animam” áriában a számos b-vel és azzal a bizonyos magas desszel máig teljesíthetetlen magasra tette a lécet tenoristák százai számára.) Az ária egyébként tökéletes Donizetti-stílusban íródott, a bergamói mester is megnyalta volna mind a tíz ujját utána.

Még egy jeles énekesnek, a francia Pierre Francois Villaret-nek sikerült Verdit betét írására ösztönöznie, méghozzá meglepően későn. 1863-ban, A szicíliai vecsernye párizsi felújítására készült el Arrigo (franciául Henri) „Ô toi que j’ai chérie” kezdetű, különösen depressziós hangulatú áriája.

Luciano Pavarotti a felvétel idején még előtte volt a hangi adottságaitól idegen szólamoknak, ennek megfelelően a könnyű és látványos Verdi-kantilénák olvadóan szólalnak meg előadásában. Gyönyörű dallamíveket énekel, a hang persze a legfelső regiszterben nyílik ki igazán. Nem is az a szép, ahogyan megfog egy magasabb hangot, hanem ahogy lejön róla. A hallgatónak az az érzése, mintha még mindig fent lenne. Pavarotti nyilván tudatosan használta ezt az effektet, de szerencsésen nem él vissza vele, s az előadásmód nem hat elcsépeltnek. Azoknak a bizonyos magas f-eknek az előadása pedig ritka üzembiztos technikáról árulkodik.

Claudio Abbadónál hatásosabb kísérő karmestert énekesnek álmodnia sem lehet. Ha valaki szeret kellemes zenei csemegét hallgatni, szívből ajánlom a felvételt.


*, A kiadvány egy CD-változata már korábban, mintegy 10 évvel ezelőtt is megjelent, lásd a beszámolót itt: Verdi Album - Kiadatlan oldalak (dni)

legújabb:
Kelemen Zoltán - 2017-11-24
Műsorajánló
Mai ajánlat:
10:00 : Budapest
Zeneakadémia, Előadóterem

"Liszt-Kukacok Akadémiája"

11:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia

Szabó Ferenc János (zongora)
SCHUBERT: Három zongoradarab, D. 946
LISZT: A Villa d'Este ciprusai 1-2
LISZT: A Villa d'Este szökőkútjai

11:00 : Budapest
Erkel Színház

ROSSINI: Olasz nő Algírban

11:00 : Budapest
Bartók Béla Emlékház

A Michel Sogny módszer, a tradícionális magyar zongoratanítás és 40 év tapasztalata itthon és külföldön
Szentpéteri Gabriella bemutató tanítása

11:00 : Budapest
Olasz Kultúrintézet

Massimo Mercelli (fuvola)
MÁV Szimfonikus Zenekar
Vezényel: Andrea Vitello
BACH: h-moll szvit BWV 1067
MOZART: G-dúr fuvolaverseny K. 313
SCHUMANN: I. szimfónia Op.38

17:00 : Budapest
MűPa, Üvegterem

Szives Márton (marimba, ütőhangszerek)
Mucsi Gergő (ütőhangszerek), Paragi Balázs (zongora)
"Hangulatkoncert"
KEIKO ABE: Wind in the Bamboo Grove (Szél a bambuszligetben)
ANDERS KOPPEL: Marimbakoncert
ASKELL MASSON: Kim
LUIGI MARINARO: Specchio (Tükör)
PETER GARLAND: Apple Blossom (Almavirág)

17:00 : Budapest
BMC, Koncertterem

Budapesti Vonósok
Házigazda: Molnár Szabolcs
CORELLI: D-dúr concerto grosso Op. 6 Nr. 4
LIGETI GYÖRGY: Régi magyar táncok
LIGETI GYÖRGY: Ramification
KURTÁG GYÖRGY: Művek kamarazenekarra

18:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Ji Eun Yook (hegedű), Jihyun Cho (zongora)
A MÁV Szimfonikusok Kamarazenekara (Euro Sinfonietta Wien)
Vezényel: Alfredo Sorichetti
MOZART: 4. (D-dúr) hegedűverseny, K. 218
MOZART: 20. (d-moll) zongoraverseny, K. 466
HAYDN: 1. (D-dúr) szimfónia, Hob. I:1

19:00 : Budapest
Erkel Színház

VERDI: Traviata

19:00 : Budapest
Nádor Terem

Ducza Nóra, Jekl László (ének)
Várallyay Ágnes (csembaló)
Savaria Barokk Zenekar korhű hangszereken
Művészeti vezető: Németh Pál – fuvola
COUPERIN: Salve Regina
Qui dat nivem (147. Psalm)
Domine salvum fac Regem
La Sultanne
Les Nations – Premier Ordre «La Françoise»
Concert Royaux – Troisieme Concert

20:00 : Budapest
Budavári Mátyás-templom

Magyar Virtuózok Kamarazenekar
vez.: Szenthelyi Miklós


18:00 : Szombathely
Agora Savaria

Szombathely Koncert Fúvószenekar
"60 éves jubileumi koncert"

19:00 : Pécs
Kodály Központ

Wing Singers Gospel
Cantissimo
Trillák Kórus – Mohács, Babits Kamarakórus

19:00 : Gödöllő
Gödöllői Királyi Kastély

Fülep Márk (fuvola), Granik Anna (zongora)
"Bach összes fuvolaszonátája"

19:00 : Vác
Bartók - Pikéthy Zeneművészeti Szakközépiskola és Zeneiskola AM

Ábrahám Márta (hegedű)
Vác Civitas Szimfonikus Zenekar
vez.: Sándor Bence
BEETHOVEN: VII. szimfónia
BRAHMS: D-dúr hegedűverseny
A mai nap
született:
1901 • Serly Tibor, hegedűs, zeneszerző († 1978)
1904 • Nádasdy Kálmán, rendező († 1980)