vissza a cimoldalra
2018-10-20
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61158)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4071)
Társművészetek (1278)
Kedvenc előadók (2824)
Milyen zenét hallgatsz most? (24998)
Haladjunk tovább... (214)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2283)
Momus társalgó (6348)
Kedvenc művek (143)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11291)
A csapos közbeszól (95)

Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1506)
Franz Schmidt (3199)
Operett, mint színpadi műfaj (3722)
Kiss B. Atilla (182)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2933)
Élő közvetítések (7456)
Lisztről emelkedetten (920)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4356)
Zenetörténet (239)
Zenei események (993)
Opera, operett, dalciklus, librettók, szövegkönyvek, versek (592)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (1118)
Charles Gounod (220)
A hangszerek csodálatos világa (182)
Gioacchino Rossini (1019)
Opernglas, avagy operai távcső... (20146)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

A zseni minden körülmények közt zseni marad (Verdi-ritkaságok / Pavarotti, Abbado)
- zéta -, 2013-05-06 [ Vokális művek ]
nyomtatóbarát változat

Verdi Rarities VERDI: Rarities

Luciano Pavarotti
Orchestre del Teatro alla Scala
Claudio Abbado

Warner
2564 64653-8

Ha egy hónappal ezelőtt valaki azt mondja, hogy van olyan CD, amelyen hat (6!), számomra ismeretlen Verdi-tenorária található, akkor a legkevesebb, hogy harsányan kinevetem az illetőt. Azután – ahogy lenni szokott – a rémálomból valóság lett. Illetve dehogy rémálom, inkább csoda. Az igazi zseni ugyanis minden körülmények közt zseni marad.

Verdiről köztudomású, hogy a pálya legelső, kiszolgáltatott szakaszát leszámítva erősen ódzkodott operáiban a művészek és művésznők napi igényeinek feltétel nélküli kiszolgálásától. Nem úgy, mint (sokszor nagynevű) elődei és kollégái, akik úgy gondolták, a sikerük és egyben a jövőjük függ attól, hogy az elkényeztetett sztárok jól érezzék magukat az aktuális darabjukban. Nem, a Maestro ezzel szemben úgy vélte, hogy a komponista szerzői jogai megkérdőjelezhetetlenek, s e vélekedéssel meg is teremtette a „szerzői önérzet” máig tartó nimbuszát.

De néhány esetben még neki is meg kellett hajolnia a magasabb akarat előtt. Amikor például az általa igen tisztelt Giacchino Rossini kérte meg (két ízben is), hogy komponáljon önálló áriát a neves orosz tenor, Nicola Ivanoff számára. De volt még néhány példa hasonlóra a hatalmas életműben, bár annak méreteihez képest tényleg elenyésző számban. Ezen áriák és kettősök közös tulajdonsága, hogy mivel a szerzőjük egyértelművé tette, hogy egyszeri betoldásnak szánja őket, nem lettek az általános előadói gyakorlat részei, s szép lassan elfeledkezett róluk mindenki.

Azután az 1970-es években, amikor az életműből már mindent sikerült lemezre menteni, a figyelem az egyre ritkább részletek felé terelődött. Az évtized végén két, ígéretes pályát teljesítő fiatalember besétált a milánói CTC Stúdióba és a Scala Zenekar segítségével lemezre tették e ritkaságok tenor részét.

Luciano Pavarotti ekkor már túl volt Az ezred lánya okozta berobbanáson, s Claudio Abbadót is napi rendszerességgel foglalkoztatták a lemezgyárak és a legnagyobb operafellegvárak. A CETRA által 1980-ban kiadott feketelemez anyaga csak most, a Warner CD-jén jelent meg újra – nyilván az aktuális Verdi-évforduló részeként. *

Kezdjük a nehezével: a lemezt két zenekari szám keretezi, a Simon Boccanegra rövidke – később elhagyott – előjátéka és az AidaVégzet hatalma hosszúságú” nyitányfantáziája. Előbbi a jelentéktelensége, utóbbi a túlmagyarázós, szószátyár stílusa miatt nem verhetett gyökeret az adott művek nyitányaként. Önálló zenekari számként hangversenyen inkább el lehet őket képzelni. (Julian Budden szerint az Aida-nyitányt Toscanini egy ízben lemezre vette, de visszahallgatva ő is elriadt a publikálástól, ám a felvétel jóval később azért csak napvilágra kalózkodta magát.)

Az igazi gyöngyszemek a tenoráriákkal következnek. Az Ernani-részlet („Odi il voto”) Macduff áriájára hajaz, annál semmivel sem kevésbé értékes. Szenvedélyes és magával ragadó, egyetlen hibája, hogy alkalmazása esetén a kitűnő Silva–Ernani kettőst kéne kihúzni. Az Attila mindkét részlete a líraisággal győz meg. Az „Oh dolore” kezdetű ária hárfával kísért, látványos, sodró lendületű remekmű, ha elterjedne, operagálák ünnepelt részlete lehetne.

Poniatowski herceg nyomatékos kérésére Verdi – némileg indignálódottan – két áriát komponált egy bizonyos Giovanni Matteo Mario részére A két Foscariban. A zenetörténet számára csak Mario néven fennmaradt énekes (a nem különben jelentős primadonna, Giulia Grisi férje) különös csodabogár lehetett, ha a Maestro képes volt a „Si lo sento” kezdetű cabalettába két magas f-et (!) beilleszteni, s ezzel végérvényesen el is döntötte a jelenet sorsát. (Mario egyébként tényleg kuriózum lehetett, Rossini Stabat materének első tenorszólistájaként a „Cujus animam” áriában a számos b-vel és azzal a bizonyos magas desszel máig teljesíthetetlen magasra tette a lécet tenoristák százai számára.) Az ária egyébként tökéletes Donizetti-stílusban íródott, a bergamói mester is megnyalta volna mind a tíz ujját utána.

Még egy jeles énekesnek, a francia Pierre Francois Villaret-nek sikerült Verdit betét írására ösztönöznie, méghozzá meglepően későn. 1863-ban, A szicíliai vecsernye párizsi felújítására készült el Arrigo (franciául Henri) „Ô toi que j’ai chérie” kezdetű, különösen depressziós hangulatú áriája.

Luciano Pavarotti a felvétel idején még előtte volt a hangi adottságaitól idegen szólamoknak, ennek megfelelően a könnyű és látványos Verdi-kantilénák olvadóan szólalnak meg előadásában. Gyönyörű dallamíveket énekel, a hang persze a legfelső regiszterben nyílik ki igazán. Nem is az a szép, ahogyan megfog egy magasabb hangot, hanem ahogy lejön róla. A hallgatónak az az érzése, mintha még mindig fent lenne. Pavarotti nyilván tudatosan használta ezt az effektet, de szerencsésen nem él vissza vele, s az előadásmód nem hat elcsépeltnek. Azoknak a bizonyos magas f-eknek az előadása pedig ritka üzembiztos technikáról árulkodik.

Claudio Abbadónál hatásosabb kísérő karmestert énekesnek álmodnia sem lehet. Ha valaki szeret kellemes zenei csemegét hallgatni, szívből ajánlom a felvételt.


*, A kiadvány egy CD-változata már korábban, mintegy 10 évvel ezelőtt is megjelent, lásd a beszámolót itt: Verdi Album - Kiadatlan oldalak (dni)

Műsorajánló
Mai ajánlat:
11:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia, Kamaraterem

Kiss Péter (zongora)
Liszt születésnap - matinékoncert
LISZT: Három koncertetűd
LISZT: Két legenda
LISZT: Költői és vallásos harmóniák – 6. Hymne de l’enfant à son réveil (Az ébredő gyermek himnusza)
LISZT: 2. (h-moll) ballada

16:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia, Kamaraterem

Bokor Jutta (ének), Király Csaba (zongora)
Liszt születésnap - délutáni koncert
LISZT: Liebesträume (Szerelmi álmok) – 1. Hohe Liebe; 3. Oh Lieb, so lang du lieben kannst
LISZT: Freudvoll und leidvoll
LISZT: Oh! quand je dors
LISZT: Du bist wie eine Blume
LISZT: Im Rhein, im schönen Strome
LISZT: Négy elfelejtett keringő
LISZT: 4. Mefisztó-keringő
LISZT: Consolations

17:00 : Budapest
Müpa, Üvegterem

Gaál Eszter, Miklós Annamária (hegedű), Vitályos Bence (brácsa), Pelle Fanni, Petruska Emma (gordonka)
Juhász Eszter (zongora)
Hangulatkoncert
BEETHOVEN: D-dúr vonósnégyes, Op.18, No. 3
SCHUMANN: Öt darab népies stílusban, Op.102

17:00 : Budapest
BFZ Próbaterem

Tatai Nóra (szoprán),
Lesták Bedő Eszter, Mózes Anikó, Szefcsik Zsolt (barokk hegedű), Polónyi István (barokk brácsa), Sovány Rita (viola da gamba), Kertész György (barokk cselló), Sipos Csaba (barokk bőgő), Kőházi Edit, Nagy Csaba (barokk oboa), Győri István (barokk gitár, lant),
Dinyés Soma, Szokos Augusztin (csembaló)
Homolya Dávid (orgona)
Vissza a természethez - kamarazene korhű hangszereken
EVARISTO FELICE DALL'ABACO: Concerto a quattro da chiesa, Op. 2, No. 5
NICOLA PORPORA: „Alto giove” (ária a Polifemo című operából)
HÄNDEL: F-dúr orgonaverseny, HWV 292
EVARISTO FELICE DALL'ABACO: Concerto à più istrumenti, Op. 6, No. 5
JEAN-PHILIPPE RAMEAU: Pièces de clavecin en concerts, No. 5
JOSEPH BODIN DE BOISMORTIER: g-moll szonáta, Op. 10, No. 3
GEORG PHILIPP TELEMANN: e-moll ("Párizsi") kvartett, TWV 43:e4

18:55 : Budapest
Müpa, Fesztiválszínház

Metropolitan-operaközvetítések a Müpában
SAINT-SAËNS: Sámson és Delila

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

CAFe Budapest
BERNSTEIN: Trouble in Tahiti
Bakonyi Marcell, Dinah: Meláth Andrea
Estefanía Avilés, Erdős Róbert, Erdős Attila (ének)
Vezényel: Dobszay Péter
FEKETE GYULA: Római láz
Meláth Andrea / Makiko Yoshida, Szabóki Tünde / Imai Ayane
Vezényel: Serei Zsolt
Budapesti Vonósok (koncertmester: Pilz János)

19:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia, Kamaraterem

Borbély László (zongora)
Liszt születésnap - esti koncert
LISZT: 3. Mefisztó-keringő
LISZT: Impromptu
LISZT: Sancta Dorothea
LISZT: Schlaflos! Frage und Antwort
LISZT: 4. Mefisztó-keringő
LISZT: Resignazione
LISZT: Két Csárdás – 1. Csárdás, 2. Csárdás obstinée
LISZT: Romance oubliée
LISZT: 4. elfelejtett keringő
LISZT: Trübe Wolken – Nuages gris
LISZT: Öt zongoradarab – 5. Sospiri!
LISZT: Hangnem nélküli bagatell
LISZT: Carrousel de Madame P-N
LISZT: Zarándokévek, 3. év – 5. Sunt lacrymae rerum, en mode hongrois
LISZT: Wiegenlied (Chant du berceau)
LISZT: Unstern! Sinistre, disastro
LISZT: En rêve (Nocturne)
LISZT: Zarándokévek, 3. év – 7. Sursum corda

19:00 : Budapest
Belvárosi Szent Mihály Templom

Organ & Choir

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Baráth Emőke (szoprán), Eva Zaïcik (mezzo), Maximilian Schmitt (tenor), Florian Boesch (basszus)
Collegium Vocale Gent
Orchestre des Champs-Elysées
Vezényel: Philippe Herreweghe
MOZART: 41. (C-dúr) szimfónia, K. 551 („Jupiter”)
MOZART: Requiem, K. 626

19:30 : Budapest
Pesti Vigadó

Sebestyén Márta (ének)
Jazzical Trio
CAFe 2018
17:00 : Martonvásár
Beethoven Múzeum

Az Operaház rézfúvós kvintettje
Bach, Telemann, Händel, Gershwin, Grieg művei

19:00 : Gödöllő
Gödöllői Királyi Kastély

Kocsis Krisztián (zongora)
AUBER-LISZT: Tarantelle di bravura d’après la tarantelle de La muette de Portici S. 386 - 9'
LISZT: Vallée d’Obermann S. 160 13'
BELLINI-LISZT: Reminiscènes de Norma de Bellini S. 394 - 15’
A mai nap
történt:
1842 • A Rienzi bemutatója (Drezda)
1923 • Robert Craft, karmester († 2015)
1973 • Megnyílt a Sydney Opera House
született:
1874 • Charles Ives, zeneszerző († 1954)
1977 • Leila Josefowicz, hegedűs
elhunyt:
1999 • Kistétényi Melinda, orgonista (sz. 1926)