vissza a cimoldalra
2018-02-24
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (3945)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (60480)
Kedvenc előadók (2820)
Társművészetek (1232)
Milyen zenét hallgatsz most? (24995)
Haladjunk tovább... (207)
Momus társalgó (6308)
Kedvenc művek (143)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2276)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11226)
A csapos közbeszól (95)

Operett, mint színpadi műfaj (3524)
Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók (1205)
Élő közvetítések (6924)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (630)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1322)
Franz Schmidt (3063)
Jonas Kaufmann (2170)
Ilosfalvy Róbert (791)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2611)
Pantheon (2181)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4181)
Palcsó Sándor (203)
Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. (640)
Hozzászólások a Momus írásaihoz (6520)
Simándy József - az örök tenor (516)
Komlóssy Erzsébet (35)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Tanári (William Butt Bach-lemezéről)
Balázs Miklós, 2013-04-15 [ Hangszeres művek ]
nyomtatóbarát változat

William Butt, Bach Cello Suites William Butt

Bach J.S.: Cello Suites
2 CD
Warner Classics
825646542277

Azt mondják, a mikrofon nem hazudik. Neki nem is kell, arra ott van a keverőpult, azt éppen erre találták ki. Hogy hazudjon, lódítson, füllentsen szemérmetlenül. Ha „lecsúszik” egy hang, azt mondja a hangmérnök: majd „fölhúzzuk”, ne aggódj. Ha félresiklik, semmi gond, bevágjuk a jót a reprízből. Túl száraz az akusztika? Rákapcsoljuk a „zengetőt”. Nem elég snájdig a dinamika? Csak pár gombnyomás és úgy emelkedik fff-ra a ppp, mint a parancsolat. A fülünk már megszokta az ilyen kegyes csalásokat, annyi lemezt hallgatunk, hogy már természetesnek vesszük, hogy a kompresszor működik és teszi a dolgát – sőt, talán el is várjuk.

A koncert persze teljesen más. Az esetleges rossz hangzást betudjuk annak, hogy nem jó helyen ülünk, sokan köhögnek körülöttünk, talán a zengőkamrák beállítása sem optimális és így tovább. Az ún. koncertfelvétel így afféle hibrid. Élő is meg nem is. Élőben rögzíteni persze mindig kockázatos, de sokszor megéri, mert nemcsak olcsóbb, de néha a hangverseny éltető feszültséggel terhes, ihlető légkörét is sikerül megörökíteni. A keverőpult persze ott van a „vonal” végén és, mint mindig, végzi a feladatát, de ez ellen úgysem tehetünk semmit.

Johann Sebastian Bach szólógordonka-szvitjeit lemezre venni minden csellistanövendék álma-vágya, ami rendjén való, ám a tény, hogy mára minden féltehetségű csellista valóra is válthatta az álmát, az már nem akkora élmény. Talán nem is annyira nagy baj, hogy nincsenek már lemezboltok, mert nem kell kerülgetni a sok egyszeri gordonkás leány és fiatalúr unalmas hangicsálásának legújabb plasztik-lenyomatát, melynek valamely kisebb-nagyobb kiadó valami rejtélyes okból esélyt adott.

William Butt angol gordonkaművész nem mai legény, de nem is épp matuzsálem; mivel még saját Wikipedia-szócikke sincs (ahogyan Facebook-profilja sem), így csupán weboldalának erősen hiányos biográfiájából táplálkozhatom. Az, hogy a Royal Irish Academy of Music tanára, nekem nem sokat mond… legfeljebb azt, hogy tanít. Gondolom, csellójátékot. Mindenesetre megpróbálkozik azzal a bravúrral, amivel talán csak kevesen mernének, jelesül, hogy a Bach-szviteket élőben rögzítse, közönség előtt, méghozzá az illusztris St John’s Smith Square-ben, Londonban. Nem ez az úzus, ezt lássuk be. Kényelmesebb egy jól befűtött rádióstúdióba bevackolni és akár húszadszorra is újrakezdeni egy-egy tételt, ha valami nem az igazi – a láncdohányos hangmérnök kolléga meg küldi rá a naftát az üveg mögött. De Butt nem ezen az úton halad, ő vállalja a kockázatot. És nem csupán az élő előadás rizikóját, hanem az utómunkák – meglehet, látszólagos – hiányáét is. Mert ezen a dupla CD-n alig érzem nyomát a keverőpult jótékony „make-upjának”. Mintha a legelső sorban ülnénk, s mintha minden közvetlenül a szemünk-fülünk előtt zajlana, annyira nyers és „egyenes” a hang. Meg lehet szokni pár tétel után, természetesen, de nem könnyű: a hangzás erős, kemény és direkt, mondhatni tolakodó – mintha semminemű szolgálati gépállat sem állna a húrok és hallójárataim közé. Pedig áll. Van keverőpult is nyilván, s van lejátszó, erősítő, kábelek, hangfalak, szobaakusztika, csak mintha kikapcsolták volna őket.

Butt pedig tanárian játszik. De ezúttal a tanári kifejezést nem a mesteri szinonimájaként használom. Ahogy Butt csellózik, abban van valami remetei szigor, valami merev, klasszikus, visszahúzódó, magányos rigorózusság. Úgy hiszem, Butt jó tanár lehet, olyan, aki mindig tudja, mikor lapogassa hátba a növendéket, s mikor suhintsa meg a nádpálcát; más szóval: éppen így képzelek el egy gordonkatanárt. Aki megtanít a hangszeren játszani, elmondja, megmutatja, mit miért és hogyan tedd, de arra nem, hogyan legyél önálló muzsikusegyéniség, hogyan hívd elő azt a belső embert, melyből a saját művészeted fakad, ami hasonlíthatatlanul te vagy. Mindent tud a hangszerről, de nem kérkedik vele, nem használja azokat a szokásos manírokat, melyeket számos mai csellistától hallani, nem él olyan közkedvelt, hatáskereső eszközökkel, melyekkel a legtöbb pályatársa. Pedig széles a spektrum a bájgúnár dzsigoló Zuill Balileytől a puritán Truls Mørkig, hisz százféleképpen lehet jól csellózni. Előbbi attól olyan népszerű, hogy nem restelli a legvadabb romantikus szenvedélyt keverni mindenbe, amihez csak hozzáér, utóbbit azért halmozzák el szuperlatívuszokkal az ítészek, mert szinte aszkétikus önfegyelemmel és példás precizitással játszik – a cinkos mosolyú bel ami, Gautier Capuçon meg valahol a kettő között pilinckázik...

Butt nem illik a sorba. Nem találom a fogást rajta. Nem érzem elég egyéninek, elég karakteresnek, sem elég karcosnak, sem elég kifinomultnak, sem elég ravasznak, sem elég virtuóznak. Nem érzem, hogy valami mondanivalója lenne; mintha csak biflázná a szöveget, de megérteni, magáévá tenni nem célja, pusztán fölmondani a leckét. Semmi önálló lelemény, invenció. S mintha egy szökelléssel átkerült volna a katedra túloldalára. Akit hallunk, egy diák, nem is tanár, s ügyetlen, rossz hangsúlyokkal próbál el-elkülönböző arcot kölcsönözni a sorjázó tételeknek. De valahogy nem megy: a játéka sokszor unalmas, tartalmatlan, erőltetett. Pedig nem játszik rosszul, csak mintha már maga is unná az ezredszer is átismételt kötelező tananyagot. Talán nem hat rá elég ösztönzőleg a hangverseny légköre. Bach mester pedig ezt nemigen tűri. Jó, jó – mondja unottan –, megfelelt – azután hazamegy.
Gyér taps.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
10:00 : Budapest
Zeneakadémia, Előadóterem

"Liszt-kukacok akadémiája"

10:00 : Budapest
Zeneakadémia, XXIII. terem

"Liszt-kukacok akadémiája"
Jazz játszótér

11:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia

Prunyi Ilona (zongora), Kertesi Ingrid (ének)
Berecz Mihály (zongora)
ARANY: Két dal Petőfi verseire – A toronyban delet harangoznak; Éji dal
SIMONFFY: Tarka madár; Te vagy barna kislány
EGRESSY: Ereszkedik le a felhő; Két magyar nóta
LISZT: Magyar történelmi arcképek – Mosonyi Mihály
MOSONYI: Tanulmány
LISZT: A magyarok Istene
LISZT: Petőfi szellemének
FARKAS: Szeretlek, kedvesem
SZERVÁNSZKY: Száll a felhő
SUGÁR: Reszket a bokor
KODÁLY: Négy dal – 1. Haja, haja
MIHALOVICH: Két ária a Toldi szerelme című operából
ÁBRÁNYI: Ábránd – magyar népdalok felett
LISZT: Költői és vallásos harmóniák – 7. Funérailles

15:00 : Budapest
Erkel Színház, Bernáth Büfé

az Opera Zenekarának művészei
"Zenekari hangversenyek - Kamarazenei koncertek"
"Wagner nyomában II.
BRUCKNER: F-dúr vonósötös – Adagio
SCHÖNBERG: Dalok – válogatás
SCHÖNBERG: Kamaraszimfónia

15:00 : Budapest
MűPa, Üvegterem

Kolonits Klára, Cseh Antal (ének)
Budapesti Vonósok
Koncertmester: Pilz János
"Operajátszóház"
MOZART: Figaro házassága

15:00 : Budapest
Operettszínház

OFFENBACH: Kékszakáll

16:00 : Budapest
Nemzeti Múzeum

Hye Jin Kim (hárfa)
MÁV Szimfonikus Zenekar
Vezényel: Ender Sakpinar
MOZART: 1. szimfónia
SPOHR: Fantázia
DEBUSSY: Danse sacrée et profane
RAVEL: Bevezetés és Allegro

18:00 : Budapest
Erkel Színház

OFFENBACH: A rajnai sellő

18:00 : Budapest
A Nemzeti Filharmonikusok próbaterme

Horváth Béla (oboa)
Papp Dániel, Miczki Rita, Szabó Krisztina, Sárosi Péter, Bali Gábor
(hegedű), Balogh Enikő, Mohácsi Gyula, Kökényessy Zoltán (brácsa)
Deák György, Bajner Zsuzsanna (cselló), Sztankov Iván (nagybőgő)
Hamar Zsolt (csembaló)
Móré Irén, Kovács Imre, Embey-Isztin Zsófia (fuvola)
Szatmári Zsolt (klarinét), Borbély Balázs (kürt), Bokor Pál (fagott), Sipkay Deborah (hárfa)
Batta András (házigazda)
"Próbatermi vendégség"
J.S. BACH: F-dúr oboaverseny, BWV 1053R
REGER: G-dúr szerenád, Op.141a
HAAS: Fúvósötös, Op.10
TOURNIER: Szvit, Op.34
CSAJKOVSZKIJ: D-dúr vonósnégyes, Op.11

18:00 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Sennu Laine (cselló)
A Szent István Király Szakgimnázium Fúvószenekara
Vezényel: Makovecz Pál
SMETANA: Moldva
RÁNKI: Varázsital - szvit
HIDAS: Fantázia csellóra és fúvósokra
LISZT: Hunok csatája

18:30 : Budapest
MűPa, Fesztiválszínház

"Metropolitan-operaközvetítések a Müpában 2017/18"
PUCCINI: Bohémélet

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Kupolaterem

"TERA – kísértés 13 képben"
A Zeneakadémia hallgatóinak előadása az Új Nemzeti Kiválóság Program keretében

19:00 : Budapest
Nádor Terem

Baráth András (zongora)

19:00 : Budapest
Operettszínház

OFFENBACH: Kékszakáll

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Andreas Ottensamer (klarinét)
Kelemen Kvartett:
Kelemen Barnabás, Kokas Katalin (hegedű), Homoki Gábor (brácsa), Fenyő László (cselló)
DVOŘÁK: Ciprusok – vonósnégyes-ciklus
MOZART: 17. (B-dúr) vonósnégyes, K. 458 („Vadászat”)
BRAHMS: h-moll klarinétötös, Op.115

20:00 : Budapest
Budavári Mátyás-templom

Magyar Virtuózok Kamarazenekar
19:00 : Felsőőr
Messe Oberwart

"Kárpát-Haza OperaTúra"
ERKEL: Hunyadi László

19:00 : Gödöllő
Művészetek Háza

Cserna Ildikó szoprán
Gödöllői Szimfonikus Zenekar
Vezényel: Horváth Gábor
WAGNER: Trisztán és Izolda előjáték, Izolda szerelmi halála
WAGNER: Wesendonck dalok
CSAJKOVSZKIJ: IV. szimfónia
A mai nap
történt:
1607 • Monteverdi Orfeójának bemutatója (Firenze)
született:
1842 • Arrigo Boito, zeneszerző, librettista († 1918)
1934 • Renata Scotto, énekes
elhunyt:
1704 • Marc-Antoine Charpentier, zeneszerző (sz. 1643)