vissza a cimoldalra
2018-10-20
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61158)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4071)
Társművészetek (1278)
Kedvenc előadók (2824)
Milyen zenét hallgatsz most? (24998)
Haladjunk tovább... (214)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2283)
Momus társalgó (6348)
Kedvenc művek (143)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11291)
A csapos közbeszól (95)

Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1506)
Franz Schmidt (3199)
Operett, mint színpadi műfaj (3722)
Kiss B. Atilla (182)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2933)
Élő közvetítések (7456)
Lisztről emelkedetten (920)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4356)
Zenetörténet (239)
Zenei események (993)
Opera, operett, dalciklus, librettók, szövegkönyvek, versek (592)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (1118)
Charles Gounod (220)
A hangszerek csodálatos világa (182)
Gioacchino Rossini (1019)
Opernglas, avagy operai távcső... (20146)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Zene – tableten (?)
Johanna, 2013-03-12 [ Interjúk ]
nyomtatóbarát változat

app1 Nemrég az interneten a DigiEnsemble Berlin néhány különös felvételébe botlottam. A zenészek barokk műveket adtak elő (G. F. Händel „Ombra Mai Fu” áriáját és egy áriát Bach Karácsonyi oratóriumából), ám a kíséretet a megszokott hangszerek helyett kizárólag érintőképernyős tableteken szólaltatták meg. Mátrai Péter építész-zeneszerzővel – aki maga is használ ilyen eszközöket – ezekről az új „zeneszerszámokról” beszélgetünk.

Az első kérdés, ami felmerült bennem a felvételekkel kapcsolatban, hogy tulajdonképpen mi szükség van a hangszerek ilyesfajta helyettesítésére? Hiszen ezek a hangok sosem fogják pótolni az igazi hangszereket. Te miben látod ezeknek az eszközöknek az értelmét? Hol van a helyük a művészetben, ha van?

– Szerintem ezek az új „hangszerek” – javaslom, használjuk az app kifejezést ezután – nem valamit kiváltani, pótolni, meghaladni kívánnak, hanem a művészi, a zenei kifejezés érdekében bővíteni a lehetőségeket. A DigiEnsemble Berlin produkcióit látva engem is foglalkoztat, hogy vajon művészi tett-e ezeken az appeken – pláne az eredetihez esetleg kísértetiesen hasonló hangszíneken/mintákon – „régi” műveket elmuzsikálni?

Mit értesz az alatt, hogy művészi tett?

– A zenét (és a hozzá kötődő társművészeteket) illetően az a történés, amikor egy művészeti elképzelés maradéktalanul létrejön és közvetítődik. Az előadó-művészetnél, szorosabban a hangszeres zenélésnél maradva: a mű és annak interpretációja az előadókban és a befogadókban új horizontot képes nyitni. Látván az említett felvételen az együttzenélés örömét, az új játéktechnikai lehetőségek megtapasztalását és manifesztációját, vétek lenne ezt elvitatni. Ennek művészi megítélése ízlés dolga. Esetükben – szerintem – semmiképp sem a „hagyományos” hangszerek helyettesítéséről van szó, hanem inkább keresgélésről, a betokozódásra mindig is hajlamos „komolyzenei” világ határainak feszegetéséről. A tableteket (és a többi érintőképernyős eszközt, az okostelefonokat is) én olyan speciális új „hangszereknek” tekintem, melyek (a számtalan bennük rejlő használati cél mellett) a hangképzés és a zenélés ez idáig meg nem tapasztalható, korlátlan, komplex lehetőségeit kínálják. Ráadásul – ezen eszközök multifunkciós lehetőségei okán – nem elszigetelten, „csak” zenébe zártan, hanem interdiszciplinárisan, a vizuális és a verbális művészeteket is integrálva, a virtuális kommunikációról nem is beszélve. Ez nyilvánvalóan feltételezi a felhasználók másfajta érzékenységét, a kísérletező kedvet, újfajta tudások megszerzésének igényét.

Ha a régizene előadásánál maradunk, azt neveznéd tehát művészi tettnek, ha ez a fajta előadásmód hozzá tudna tenni valamit ahhoz, amit eddig a régizenei előadásokból megismertünk? Ha tudna valami újat mondani a művekről? Más fényben mutatná azokat, másféle gondolatokat ébresztene a hallgatóban stb.?

– Azt hiszem, összefoglaltad a lényegét annak, amit erről én is gondolok. Ennek a fényében érdemes az említett interpretációkat is értelmezni – kinek-kinek tetszése szerint.

Nekem mégis úgy tűnik, hogy a régizenélés például teljesen tévút ezeken az eszközökön, mert lehetetlennek érzem, hogy az eredeti hangszerhangnak akár csak a közelébe is érjen (nekem pl. kimondottan idegesítő hallgatni).

– Részben igazad van, bár én nem vagyok ennyire kategorikus: érdeklődve figyelek bármilyen, az enyémtől eltérő művészi felfogást. Hozzáteszem, egyre jobb, autentikusabb hangmintákon van lehetőség játszani ezeken az eszközökön. Számtalan különböző zenei célra alkotott app-pel van dolgunk. Ezek felölelik a(z óvodásoknak, kisiskolásoknak szánt) legegyszerűbb hangszer-szimulációktól kezdve az emberi hangra épülő, vagy a véletlenszerű zenei folyamatokra alkalmas appeken keresztül a komplex, többsávos stúdiómunkára képes alkalmazások körét. Ezek egymásba is integrálható, szimultán együtt is használható programok, hangzási és kombinációs lehetőségeik végtelenek.

Hol van ezeknek az appeknek a fizikai határa? Mire képesek technikailag? Lehet-e például tökéletesen utánozni egy valódi hangot velük, vagy ezek a hangok mindig műhangok maradnak? Lehet-e például akár felhangokat „csinálni” nekik?

– Léteznek olyan appek, amikkel a hangok nüánsznyi részleteit is kiszobrászkodhatod – így akár felhangokat is rendelhetsz hozzájuk.

Egy ilyen eszköz működése mennyire függ a használójától? Amennyire például ugyanaz a hegedű másként szól más-más művészek kezében, másként szólnak-e ezek az új „hangszerek” is két különböző felhasználó esetében?

– Nagyon is számít, ki játszik rajta! Maga az eszköz látszólag egyszerű: mindössze egy viszonylag kisméretű üveglapot kell érintenünk, hogy a hang létrejöjjön – gondolhatnánk. Csakhogy az egyre professzionálisabban megírt alkalmazások igen kifinomultak. Például, ha hagyományos (analóg) hangszerek szoftverváltozatáról van szó, a képernyőn szimulálják azokat. Úgy kell elképzelned, hogy a hangszerek szinte élethű másán játszhatsz. A képernyőn megütött dobbőr „benyomódik”, a húr „megrezdül”, a billentyű „lenyomódik” – olyan mértékben, amilyen a beavatkozás erőssége. Természetesen ezeket a gesztusokat érzékenyen lekövetik a megszólaló hangok is.

Igen, láttam már ilyen felvételt, valóban nagyon élethű a látvány. Bár jazzdobos fiam például állítja, hogy egy elektromos dob sosem lesz olyan jó, mint egy akusztikus. Tehát a kérdés bennem még mindig motoszkál: ha van igazi dobunk, vagy igazi gitárunk, akkor miért akarunk egy képernyőt pengetni, ütni helyette, ami ráadásul biztos, hogy sosem lesz olyan, mint az eredeti? Ha van igazi is, akkor minek akarjuk mindenáron egy géppel leutánozni?

– Ha van „igazi” hangszerünk, nem biztos, hogy eszünkbe jutna ezeket a „hangszereket” használni. Kivéve, ha nem támad fel kíváncsiságunk a hangszerünk kontúrjain túli világra. Vagy, ha nem vagyunk képesek megvenni egy „minőségi” hangszert magunknak. Vagy, ha körülményeink miatt nem tudunk hangosan gyakorolni, esetleg úton vagyunk, és nem akarunk egy percet sem gyakorlás nélkül tölteni. S amiről még nem is beszéltünk, egyes appek a zenetanítás, -tanulás egészen sajátos formáit teszik lehetővé! A fenti dilemmánál azonban sokkal érdekesebb kérdések is akadnak. Számomra fontosabbak azok az appek, a komplex, sosemvolt „hangszerek”, amik kihasználják a felület számtalan pontját, ezekhez rendelve legkülönfélébb hangokat, hangzásfolyamatokat, felszabadítva így a játékos teremtő fantáziáját. A felhasználó leleményességén (és persze zenei felkészültségén) múlik, hogyan alakítja saját elképzeléseinek megfelelően ennyire képlékeny „hangszerré” az érintőképernyőt. S akkor még nem is beszéltem a további opciókról: az eszközben rejlő giroszkópról, a beépített kamerákról, a hang be- és kimenetekről. Ezek mind a legkifinomultabb játék, megszólaltatás szolgálatába állíthatók.

Mondanál erre néhány példát is?

– Például ha a mikrofonba fújva szólaltatod meg a hangot (több ilyen app is van), akkor a hangerőt a megfúvás erősségével tudod befolyásolni, a tablet egyik irányba döntése a vibratót, másik irányba döntése pedig a tremolót hívja életre. De ehhez a két mozdulathoz teljesen más effekteket is társíthatsz. Vagy: a beépített kamera bizonyos appeknél – érzékenyen követve a játékos mozdulatait – hangmagasság-, hangerő-, hangszínváltozásokat képes generálni. Akár annakidején a Thereminnél. Megannyi új lehetőség! Egyébként szinte valamennyi „hangszer” megszólaltatható külső vezérlőkkel – billentyűzet, vagy akár fúvós-, húros- és ütőskontrollerek, sőt, egy másik tablet vagy telefon segítségével is.

Elképzelhető tehát, hogy ezekkel a „hangszerekkel” olyan hangzásokat lehet kitalálni, amilyenek azelőtt még sosem voltak? Lehetséges, hogy a zene egy teljesen másféle világa tárulhat fel a segítségükkel? Mert nekem az a gyanúm, hogy mindaddig, amíg a „hagyományos” zenét utánozzuk velük, addig az eredmény nem túl lelkesítő, legalábbis az olyan füleknek, mint például az enyém is. De azt el tudnám képzelni, hogy nagyon is izgalmas lehetne valami olyat hallanom ezekkel a fülekkel, amit eddig még nem hallottam. Nem Händelt digitális hangokból, hanem egy teljesen újfajta zenét. Tehát nem valami helyére akarnának lépni ezek a hangszerek, hanem új úton elindulni, és megteremteni a saját maguk hangzásvilágát, zenéjét. Jól értem?

– Pontosan fogalmazol. Engem sem a meglévő zenék új interpretációi, ezekre az új eszközökre történő adaptációi, áthangszerelései izgatnak elsősorban (bár ezeket, mint lehetőségeket nem vitatom). Hanem a zenén keresztüli művészi önkifejezés, a teremtés teljes spektruma érdekel: az egyes hangok megszül(et)ésétől kezdve a teljes zenei (vagy akár audiovizuális) folyamat létrehozásáig. Számtalan hanggenerátor, mintavevő és effektező app áll rendelkezésre, melyekkel (a semmiből) létrehozhatod saját hangkészletedet. Ezekkel a hangokkal azután nemcsak tetszőlegesen muzsikálhatsz (akár másokkal kamarazenélhetsz) hanem – más appek segítségével – összetett hangzásképekké, zenei folyamatokká szervezheted őket, azaz megszólaló zeneműveket komponálhatsz velük.

app2Az appek használata látszólag igen egyszerű. Kívülről nézve azt gondolnám, nem lehet olyan nehéz „játszani” rajtuk. Legalábbis bizonyára nem tart évtizedekig az elsajátításuk, mint például megtanulni művészi szinten hegedülni…

– A látszat sokszor csal. Hihetetlen elmélyülést és odaadást igényel egy-egy, az előbbiekben már felvázolt „hangszer” birtokbavétele, programozása, s ugyanúgy, kitartó gyakorlást a rajtuk való legkülönfélébb játékmódok elsajátítása. Ez hatványozódik akkor, ha valaki nem egyetlen „hangszert”, hanem a teljes – mára már lassan parttalanná váló – arzenált kívánja megszólaltatni, olyan „hangszereken” játszani, melyek egyidejűleg együtt is megszólaltathatók, sőt a hangok egyikükből a másikba is konvertálhatók. Úgy gondolom tehát, hogy ez az eszköz nem az egyetlen hangszeren virtuózan játszani kívánók terepe elsősorban, hanem az alkotni vágyó kreatívoké inkább.

Igen, ez így teljesen világos. De ha ez a tevékenység szerinted tehát művészetté válhat, akkor megint felmerül bennem egy kérdés. Számomra a művészet mindenképpen igényel egy művészt. Aki önálló, különleges egyéniség. Akitől a művészi alkotás – bármi legyen is az – összetéveszthetetlenné válik. A hangszer lehet bármilyen tökéletes, a művész nélkül csak üres attrakció az egész. Hogyan tud egy digitális „hangszer” az emberi lélekre reagálni? Mert hát az előadó ugye jó esetben a lelkéből is zenél. És ettől szól másként a hang.

– A művész jelenléte bármelyik művészeti ágban alapkritérium. Az érintőképernyős eszközöket illetően valaminek a bölcsőjénél állunk (még). Balgaság lenne nem azt feltételezni, hogy igenis, lehet művészi alkotást elérni. Példákat mutatni egyelőre elég nehéz. Azt hiszem, mindenki, aki ezekkel az eszközökkel „vacakol”, most még a lehetőségek feltérképezésénél tart. Vagy azonnal a mai könnye(de)bb(?) zenei műfajokban villantja fel képességeit. Izgatottan lesem, várom az ilyen és hasonló új eszközök nyomán kibontakozó újabb műveket, műfajokat, s persze azokat az egyéniségeket, akik megteremtik ezek ábécéjét, mondatokat képesek fogalmazni a teremtett szavakkal, műveket létrehozni általuk. Mondanom sem kell, ezen munkálkodom én is, egyre megszállottabban. Tehát még én magam is egy tanulási folyamat kellős közepén tartok – lehet, hogy a művek még sokáig váratnak magukra. Ami a kérdésed második felét illeti: meggyőződésem, ezek az eszközök is egyre inkább képesek lesznek a „lelket”, a kifejezőerőt közvetíteni.

pár példa:
Ostinato for 8 iPods
How does it work?
Ombra Mai Fu made on smartphones
BACH: Aria "Großer Herr" on mobile devices

Műsorajánló
Mai ajánlat:
11:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia, Kamaraterem

Kiss Péter (zongora)
Liszt születésnap - matinékoncert
LISZT: Három koncertetűd
LISZT: Két legenda
LISZT: Költői és vallásos harmóniák – 6. Hymne de l’enfant à son réveil (Az ébredő gyermek himnusza)
LISZT: 2. (h-moll) ballada

16:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia, Kamaraterem

Bokor Jutta (ének), Király Csaba (zongora)
Liszt születésnap - délutáni koncert
LISZT: Liebesträume (Szerelmi álmok) – 1. Hohe Liebe; 3. Oh Lieb, so lang du lieben kannst
LISZT: Freudvoll und leidvoll
LISZT: Oh! quand je dors
LISZT: Du bist wie eine Blume
LISZT: Im Rhein, im schönen Strome
LISZT: Négy elfelejtett keringő
LISZT: 4. Mefisztó-keringő
LISZT: Consolations

17:00 : Budapest
Müpa, Üvegterem

Gaál Eszter, Miklós Annamária (hegedű), Vitályos Bence (brácsa), Pelle Fanni, Petruska Emma (gordonka)
Juhász Eszter (zongora)
Hangulatkoncert
BEETHOVEN: D-dúr vonósnégyes, Op.18, No. 3
SCHUMANN: Öt darab népies stílusban, Op.102

17:00 : Budapest
BFZ Próbaterem

Tatai Nóra (szoprán),
Lesták Bedő Eszter, Mózes Anikó, Szefcsik Zsolt (barokk hegedű), Polónyi István (barokk brácsa), Sovány Rita (viola da gamba), Kertész György (barokk cselló), Sipos Csaba (barokk bőgő), Kőházi Edit, Nagy Csaba (barokk oboa), Győri István (barokk gitár, lant),
Dinyés Soma, Szokos Augusztin (csembaló)
Homolya Dávid (orgona)
Vissza a természethez - kamarazene korhű hangszereken
EVARISTO FELICE DALL'ABACO: Concerto a quattro da chiesa, Op. 2, No. 5
NICOLA PORPORA: „Alto giove” (ária a Polifemo című operából)
HÄNDEL: F-dúr orgonaverseny, HWV 292
EVARISTO FELICE DALL'ABACO: Concerto à più istrumenti, Op. 6, No. 5
JEAN-PHILIPPE RAMEAU: Pièces de clavecin en concerts, No. 5
JOSEPH BODIN DE BOISMORTIER: g-moll szonáta, Op. 10, No. 3
GEORG PHILIPP TELEMANN: e-moll ("Párizsi") kvartett, TWV 43:e4

18:55 : Budapest
Müpa, Fesztiválszínház

Metropolitan-operaközvetítések a Müpában
SAINT-SAËNS: Sámson és Delila

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

CAFe Budapest
BERNSTEIN: Trouble in Tahiti
Bakonyi Marcell, Dinah: Meláth Andrea
Estefanía Avilés, Erdős Róbert, Erdős Attila (ének)
Vezényel: Dobszay Péter
FEKETE GYULA: Római láz
Meláth Andrea / Makiko Yoshida, Szabóki Tünde / Imai Ayane
Vezényel: Serei Zsolt
Budapesti Vonósok (koncertmester: Pilz János)

19:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia, Kamaraterem

Borbély László (zongora)
Liszt születésnap - esti koncert
LISZT: 3. Mefisztó-keringő
LISZT: Impromptu
LISZT: Sancta Dorothea
LISZT: Schlaflos! Frage und Antwort
LISZT: 4. Mefisztó-keringő
LISZT: Resignazione
LISZT: Két Csárdás – 1. Csárdás, 2. Csárdás obstinée
LISZT: Romance oubliée
LISZT: 4. elfelejtett keringő
LISZT: Trübe Wolken – Nuages gris
LISZT: Öt zongoradarab – 5. Sospiri!
LISZT: Hangnem nélküli bagatell
LISZT: Carrousel de Madame P-N
LISZT: Zarándokévek, 3. év – 5. Sunt lacrymae rerum, en mode hongrois
LISZT: Wiegenlied (Chant du berceau)
LISZT: Unstern! Sinistre, disastro
LISZT: En rêve (Nocturne)
LISZT: Zarándokévek, 3. év – 7. Sursum corda

19:00 : Budapest
Belvárosi Szent Mihály Templom

Organ & Choir

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Baráth Emőke (szoprán), Eva Zaïcik (mezzo), Maximilian Schmitt (tenor), Florian Boesch (basszus)
Collegium Vocale Gent
Orchestre des Champs-Elysées
Vezényel: Philippe Herreweghe
MOZART: 41. (C-dúr) szimfónia, K. 551 („Jupiter”)
MOZART: Requiem, K. 626

19:30 : Budapest
Pesti Vigadó

Sebestyén Márta (ének)
Jazzical Trio
CAFe 2018
17:00 : Martonvásár
Beethoven Múzeum

Az Operaház rézfúvós kvintettje
Bach, Telemann, Händel, Gershwin, Grieg művei

19:00 : Gödöllő
Gödöllői Királyi Kastély

Kocsis Krisztián (zongora)
AUBER-LISZT: Tarantelle di bravura d’après la tarantelle de La muette de Portici S. 386 - 9'
LISZT: Vallée d’Obermann S. 160 13'
BELLINI-LISZT: Reminiscènes de Norma de Bellini S. 394 - 15’
A mai nap
történt:
1842 • A Rienzi bemutatója (Drezda)
1923 • Robert Craft, karmester († 2015)
1973 • Megnyílt a Sydney Opera House
született:
1874 • Charles Ives, zeneszerző († 1954)
1977 • Leila Josefowicz, hegedűs
elhunyt:
1999 • Kistétényi Melinda, orgonista (sz. 1926)