Bejelentkezés Regisztráció

Kamara

A csúcsok legjavából (Haydn-vonósnégyesek / Endellion Quartet)

2013-02-27 12:00:00 - zéta -

Haydn Quartets HAYDN:
String Quartet in G major, op.76 no.1, Hob.III:75
String Quartet in D major, op.20 no.4,Hob.III:34
String Quartet in D major, op.64 no.5,Hob.III:63 "The Lark"
String Quartet fragment, op.103, Hob.III:83

The Endellion String Quartet

Warner
2564 65720-7

A zenész szakma jó ideje vitatkozik Joseph Haydn vonósnégyeseinek számáról. Anthony van Hoboken anno nyolcvan feletti számról, egészen pontosan nyolcvanháromról nyilatkozott, de ebből mostanában már csak hatvannyolcat ismernek el. Ha a számokban nem is egységes a szakma, de abban igen, hogy Haydn „Papa” kvartettjei a vonósnégyes-irodalom, de akár azt is mondhatjuk, a kamarazene első igazi csúcsait jelentik.

A csúcsokat pedig az különbözteti meg a környezetüktől, hogy nincs két egyforma nézőpontjuk, ez hatványozottan igaz Haydn vonósnégyeseire. A Warner most egy igazán minőségi válogatással lépett ki a mostanság kissé lanyhulni látszó, de egy-két évtizede még oly telítettnek tűnő kvartett-piacra. Az Endellion Quartet 1979-ben alakult, azóta gyakorlatilag egy poszton lezajlott változással (1986-ban csatlakozott hozzájuk a második hegedűs Ralph de Souza) dolgoznak együtt. Néhány éve Beethoven-összessel keltettek nagy feltűnést és arattak általános elismerést. Jelenlegi Haydn-felvételük sem a legelső.

A CD-n pedig mindjárt belecsapnak a csúcsok közepébe. Az op. 76-os, az Erdődy grófnak ajánlott hat vonósnégyes már az idős Mestert idézi, közülük az első mű indítja a lemezt. Az 1797-es keltezésű mű erőtől duzzad, feszes, lendületes, egyedül talán a második, az Adagio sostenuto tételben találunk a korban újszerűnek ható, filozofikus meditációnak sejlő gondolatokat. Az utolsó tétel inkább romantikus virtuozitásával tűnik ki a sorból.

A jóval korábbi, op. 20-as, szintén hatos sorozat a Nap-kvartettek alcímet viselik. Az 1772-es születésű darabok közül a negyedik került a korongra. A második tétel a variációk sokszínűségével ugrik ki. A harmadik, a menüett meg némileg esetlen pajkosságával, Allegretto alla zingarese, írta fölé a huncutul „rasszista” szerző. Az utolsó tétel itt is megint a szertelen szabadságé, a határtalan életszereteté.

Az 1790-es datálású, op. 64-es, ún. Tost-kvartettek ötödik darabja a leginkább különc alkotása Haydnnek. A „Pacsirta” melléknevet viseli. (Az első tétel pizzicato hatású kísérete fölé a primárius dalolja „be” a madárka boldog-vidám énekét.) A második tételben a komponista egy fura rondótételbe ágyazta bele a maga sajátos, életszeretetét zengő csöndes filozófiáját, amit majd a menüett rettentő harsány „csűrdöngölésével” igyekszik a harmadikban ellensúlyozni. Az utolsó tétel pedig egy zenei „perpetuum mobile”, megint csak egy romantikus és virtuóz kikacsintás az utókornak.

A CD-n szereplő negyedik vonósnégyes, az op. 103-as nem azért különleges, mert nem egy sorozat darabja, s önmagában azért sem, mert a nyolcvanhárom vagy hatvannyolc mű közül egyedüliként maradt befejezetlen. Kevés alkotásról tudjuk ennyire bizonyosan, hogy az a legutolsó. Joseph Haydn élete utolsó évtizedében fokozatosan hagyta abba a munkát, 70. születésnapja után már zenészként sem teljesített szolgálatot. Majd egyszer, tán 1803-ban még egyszer utoljára nekifogott egy vonósnégyesnek. A második és harmadik tétel elkészült. Még papírra vetett 12 hangot, s alájuk ezt írta: „Elhagyott minden erőm, öreg vagyok és gyenge". És utána már tényleg semmi nem következett.

Az Endellion Quartet példás fegyelemmel hozta tető alá ezt a válogatást. Hangzásuk kiegyenlítettsége, homogén együttgondolkodásuk, érzékeny formálásuk, bölcsességük és humoruk kiemeli a lemezt a komponista sok száz kvartettfelvétele közül. Vevő lennék velük egy Haydn-összesre!






A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.