vissza a cimoldalra
2017-10-23
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Társművészetek (1215)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (59925)
Milyen zenét hallgatsz most? (24977)
Kedvenc művek (142)
Kedvenc előadók (2813)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (3847)
Haladjunk tovább... (205)
Momus társalgó (6052)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2273)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11180)
A csapos közbeszól (94)

Bernstein- és Stokowski-szabály (29)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1119)
Operett, mint színpadi műfaj (3293)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4096)
Végveszélyben a komolyzene a Magyar Rádióban? (468)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (310)
Kodály Zoltán (343)
Udvardy Tibor (169)
Zenetörténet (195)
Franz Schmidt (2926)
Michael Haydn (62)
Cziffra György (98)
Lisztről emelkedetten (868)
Beethovenről - mélyebben (677)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2368)
Jonas Kaufmann (2141)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Az első megérzés jelentősége (Britten: Háborús Requiem / Masur)
- zéta -, 2013-01-21 [ Vokális művek ]
nyomtatóbarát változat

Britten: Háborús Requiem / Masur BRITTEN: War Requiem

Carol Vaness, Jerry Hadley, Thomas Hampson
Westminster Symphonic Choir, American Boyschoir
New York Philharmonic
Samuel Wong, Kurt Masur

Warner
2564 65941-6

Volt egy kellemetlen érzésem, mielőtt lecsaptam volna a Warner CD-jére, de elhessentettem magamtól. Egy név zavart erőteljesen a listáról, Kurt Masuré. Az okok persze a messzi ifjúkorba vezetnek. Feketelemez-gyűjtő korom kezdetén az egyik legfőbb beszerzési helyszín a Deák téri „NDK-kultúra” volt. Ott rendszeresen össze lehetett futni a Kelet-Németországban istenített Maestro lipcsei lemezeivel, és jól emlékszem komplett Beethoven-sorozatára. Hogyne emlékeznék, hónapokig tartó kuporgatás után sikerült hozzájutnom, de az öröm csak addig tartott, míg a lemezjátszómig értem. S akárhogy igyekeztem, nem tudtam megszeretni. (Ma már persze tudom, hogy az azt megelőző Beethoven-ciklus, az ugyanonnan származó Franz Konwitschnyé tette föl túl magasra a lécet.)

Szóval, e régmúltban gyökerező történelmi okok miatt ódzkodtam Kurt Masur tevékenységétől, s emiatt nem erőltettem legújabb kori pesti vendégszerepléseit sem személyesen megtekinteni. De azután jött ez a lemez, Benjamin Britten nagyszabású remekműve, a Háborús Requiem, s én rábeszéltem magam.

Britten monumentális alkotásával semmi gond nincs. A II. világháborúban lebombázott, majd eredeti állapotában újjáépített XIV. századi Coventry katedrális felszentelésére rendelt mű a maga egyetemességével az utóbbi fél évszázad egyik legjelentősebb opusa. (1962-ben mutatták be.) A komponista az I. világháborúban elhunyt fiatal angol költő, Wilfred Owen verseit a klasszikus latin nyelvű rekviem szövegével keverve zenésítette meg. A verseket a kamarazenekarral a férfi szólisták adják elő, míg a szoprán szólistára és a kórusokra a nagyzenekarral a rekviem tételei hárultnak. A mű előadása komoly feladatot jelent a koncertrendezők számára, de nemcsak a hatalmas apparátus (nagyzenekar, kamarazenekar, vegyes kar, gyermekkórus, énekes szólisták) miatt. A szervezési feladatokon túl a legkényesebb terület a homogén hangzás kialakítása, melynek előfeltétele, hogy a közreműködők azonos zenei nyelvet beszéljenek.

Esetünkben ez korántsem alakult így. Legkirívóbban az énekes szólisták kiválasztásánál tévedett Kurt Masur. A három jó nevű énekes egyike sem igazán alkalmas Britten szólamaihoz. A szoprán Carol Vaness már erősen leszálló ágban volt a felvétel idején (1997-ben). Pianói még megszólalnak, de színtelen és sápadt hangon, a forték csak sűrű vibratóval, ezzel sikerült erősen romantikus színezetet adni a szólamnak. Hasonló a gond a tenorista Jerry Hadleyvel annyi különbséggel, hogy az énekes nem is próbálkozik pianókat énekelni, mindent Puccini jelen esetben nem igazán helyénvaló modorában abszolvál. A fiatal lírai bariton, Thomas Hampson számára a szólam drámai töménységének megmutatása a hang karcsúsága miatt egyszerűen kivitelezhetetlen. Ezt a tehetséges énekes érzi is, s próbálja maximális erőfeszítéssel pótolni a pótolhatatlant. Az eredmény kétes értékű erőlködés.

Britten két dirigens jelenlétét írta elő (a premieren ő maga volt egy egyik). A kamarazenekart Samuel Wong irányította, aki néhány szép és ihletett pillanattal járult hozzá a felvétel sikeréhez. Masur a maga területén ezzel nem tudott előrukkolni. Mintha valami sablonos szenvtelenség vezetné pálcáját. A karakteres tételek éppoly unottan lendülettelenek, mint a bensőségesek. A világégés drámája ugyanúgy nem szólal meg hitelesen és megrázóan, mint a megbékélés lírája. Amolyan rutinos egyveleg hallik, tisztán és korrektül, de felettébb érzelemmentesen. Britten alkotása pedig nem erről szól.

Kellett volna hallgatni arra a belső hangra.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
19:00 : Budapest
Ciszterci Szent Imre templom

Darázs Renáta, Nagy Bernadett, Gavodi Zoltán, Cser Krisztián
Anima Musicae Kamarazenekar (műv. vez.: G. Horváth László)
Budapesti Monteverdi Kórus
vez.: Kollár Éva
MICHAEL HAYDN: Requiem - a Forradalom és Szabadságharc áldozatainak emlékezetére

20:00 : Budapest
Szent István Bazilika

Gheorghita Orsolya, Gion Zsuzsanna, Kálmán László, Najbauer Lóránt (ének)
ETUNAM Vegyeskar
Monarchia Szimfonikus Zenekar
vez.: Virágh András
VERDI: Requiem
A mai nap
történt:
1890 • Az Igor herceg bemutatója (Szentpétervár)
született:
1801 • Albert Lortzing, zeneszerző († 1851)
1891 • Palló Imre, énekes († 1978)
elhunyt:
2004 • Robert Merrill, énekes (sz. 1919)
2008 • Sándor Judit, énekes (sz. 1923)