vissza a cimoldalra
2018-06-24
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (60904)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4041)
Momus társalgó (6335)
Milyen zenét hallgatsz most? (24997)
Társművészetek (1255)
Haladjunk tovább... (213)
Kedvenc előadók (2821)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2277)
Kedvenc művek (143)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11279)
A csapos közbeszól (95)

A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (903)
Wagner (2597)
Palcsó Sándor (218)
Erkel Színház (9363)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2772)
Edita Gruberova (3060)
Élő közvetítések (7254)
A MET felvételei (127)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4287)
Operett, mint színpadi műfaj (3618)
Rost Andrea (2027)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1425)
Franz Schmidt (3142)
Kinek tetszik Rimszkij-Korszakov ? (47)
Pantheon (2237)
Erkel Ferenc (1046)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Hang-lemez (Mozart: Szöktetés a szerájból / William Christie)
Varga Péter, 2012-12-20 [ Opera ]
nyomtatóbarát változat

Die Entrührung - Warner MOZART: Die Entführung aus dem Serail

Christine Schäfer – Konstanze
Patricia Petibon (beszélő: Sophie Lamotte d’Argy) – Blonde
Ian Bostridge – Belmonte
Iain Paton – Pedrillo
Alan Ewing – Osmin
Jürg Löw – Selim
Les Arts Florissants
William Christie

Warner / Erato
2564 65988-4

Opera, hangverseny hanglemezen: abszurdum. Mégis jobb, mint képlemezen, ahol a zenészek látványa, a színpadra állítás mikéntje bizony gyakran zavarhatja az egyébként zeneileg indokolt élvezetet, illetve egy idő (többszöri megtekintés) után még a legjobb rendezés, színpadi megvalósítás is unalmassá válhat, korlátozhatja fantáziánkat. Nem igazán szükséges otthon a kép. Egy hanglemeznek is meglehet az az előnye, hogy úgy érezhetjük, saját hangversenyünk, operaelőadásunk zajlik a szobában.

Szerencsére a Christie-féle Szöktetés első negyedórája után az mindenképpen leszögezhető, technikailag kiváló felvételt tettünk be lejátszónkba. És ez, ha fogékonyak vagyunk rá, bevon minket a játékba. Persze nem tehetné ezt, ha a zenészek, énekesek nem tennék legalább jól a dolgukat. Vagyis az a magas minőség („hi-fi”), ami erről az egyébként 1997-ben készült felvételről megszólal, két összetevőből áll össze, a zenei és a hangrögzítési megvalósítás mikéntjéből. (Remélhetőleg persze olyan berendezésünk van, amely ezeket minél hívebben közvetíteni képes.)

Először természetesen a zenekart halljuk, és a nyitányban is és később is feltűnhet, ha kell, testesen, erőteljesen (törökösen) szól, ha kell, halkan, puhán. Szépek a fúvós együttállások, olyanok, amilyeneket modern hangszerektől nem lehet hallani. Igenis van értelme, illetve kell, ha lehet, Mozartot ezekkel játszani. Christie pontosan érzi-tudja a mozarti zenekarkezelés miértjeit. A második felvonás kvartettjének közepe felé a „Wenn unsrer Ehre wegen” szövegrészt kísérő hangzásváltás jellemző példája ennek.

Bostridge énekesi pályájának elején járt 33 évesen, amikor a felvétel készült. Christie jól hallotta, hogy az ő koncepciójába hangjának és szerepformálásnak karakterével tökéletesen illeszkedik a fiatal tenor. Virtuóz technikájával, puhább karakterű hangjával kelti életre a jóravaló, de kissé tehetetlen úriembert, aki helyett lényegében szolgája végzi a munka javát.
Határozottabban szól, élesebb tónusú is Iain Paton hangja, de tud vele bánni, a Romanze a harmadik felvonásban egészen úriemberinek mutatja be a mégiscsak alárendelt státuszú figurát, Pedrillót.
Alan Ewing pedig félelmetes mélységekkel bír, valóban. Ozminja figyelemreméltó énekesi teljesítmény. A „Solche hergelauf’ne Laffen” áriában a „…trügt kein solch Gesicht!” szavakra énekelendő dallamot megváltoztatja, és egy oktávval mélyebben, a nagy C-n fejezi be.

„Konstanza áriáját kicsit feláldoztam Cavalieri kisasszony fürge gégéjének” és: „a kifejezésre törekedtem, amennyire csak egy olaszos bravúrária engedi” – írta Mozart apjának. Nos, Christine Schäfer gégéje is igencsak fürge és a kifejezéssel sincs baj, tán valamivel testesebb hangot hallanánk tőle szívesen.
Petibon még kezdő volt a felvétel idején, egy évvel előtte debütált Christie egyik Rameau-produkciójában. Nem kell aggódni, már akkor sem mindennapi koloratúrszopráni képességekkel bírt, és kifejezni is tudott ő is.

Christie tán többször nem úgy gondolkodik Mozartról, ahogy akár a régizenés előadóktól is megszoktuk; extrém tempók, hangsúlyok, dinamikai váltások nem jellemzők rá. De azért figyel a részletekre. És valahogy nem akar túldimenzionálni semmit. Lehet, talán sokaknak hiányzik egy nagyobb formátumú Mozart ebből az előadásból. De amit kapunk tőle és énekeseitől nem kevés. Szerethető, többször meghallgatandó lemez ez.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
19:30 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Binder: For Seven Days / Fanshawe: African Sanctus
ELMARAD!

21:00 : Budapest
Margitszigeti Szabadtéri Színpad

RICHARD STRAUSS: Salome
A mai nap
született:
1906 • Pierre Fournier, csellista († 1986)
1942 • Kasza Katalin, operaénekesnő