vissza a cimoldalra
2018-07-23
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (60969)
Momus társalgó (6348)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2278)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4053)
Társművészetek (1259)
Milyen zenét hallgatsz most? (24997)
Haladjunk tovább... (213)
Kedvenc előadók (2821)
Kedvenc művek (143)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11286)
A csapos közbeszól (95)

Házy Erzsébet művészete és pályája (4309)
Operett, mint színpadi műfaj (3648)
Karmesterekről, karmesterségről-"úgy általában" (633)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2811)
Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. (746)
A díjakról általában (1032)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (950)
Élő közvetítések (7310)
Balett-, és Táncművészet (5534)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1443)
Franz Schmidt (3156)
Gaetano Donizetti (951)
Miklósa Erika (1224)
Kedvenc magyar operaelőadók (1085)
Momus-játék (5503)
Kimernya? (2729)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

A harmadik negyedszázadban (Boccanegra Bécsben Domingóval)
Heiner Lajos, 2012-11-14 [ Külföldön ]
nyomtatóbarát változat

Staatsoper Wien 2012. november 11.
Bécs
Bécsi Állami Operaház

VERDI: Simon Boccanegra

Gyűjteményemben a legkorábbi Domingo-felvétel az Andrea Chénier 1961. augusztus 18-i előadásának egy részlete, a tenor itt a Hitetlent énekli – nem lehet felismerni a későbbi hangot.
Ám egy évvel rá, a Lucia Arturjaként már a „nagy” Domingót halljuk, s döbbenetes, hogy a hatvanas évek derekán egy teljesen érett művész jelenik meg a (természetesen „kalóz”) lemezeken.
1967. augusztus 20-án a változatosság kedvéért ismét Guadagno a dirigensi pulton, de a helyszín Santiago. Domingo a címszerepben, és ehhez fogható I. felvonásbeli áriát nem nagyon hallottam, na jó, talán Pavarotti utolsó bécsi fellépésén.

Az énekes tavaly ünnepelte pályakezdésének „hivatalos” 50. évfordulóját, ám tudjuk, a karrier évekkel korábban kezdődött – és máig tart. Ahogyan Domingo ezen az estén énekelt, valószínűleg még sokáig. Bízom abban, hogy a Momus olvasói között akad valaki, aki szintén látta ezt az előadást, és megerősíti véleményemet.
Vasárnap este egy harmincéves ember hangját hallhattuk. Teljes könnyedséggel, hihetetlen természetességgel bírta szólamát, szinte lehetetlen volt észrevenni, mikor vett levegőt.
Ha jól számolom, hatodszorra láttam Boccanegraként, Berlin, New York, Milánó, London, Bécs, és ismét a Császárváros, talán Olaszországban tűnt oly frissnek a voce, mint itt.

Olvastam, itt a Momus-n is, olyan véleményeket, abba kellene hagynia az éneklést, vagy „tepsiben viszik ki”.
Legyen így, de majd húsz év múlva, amikor X. zeneszerző Y. operájában a tizennyolcadik őrtállót énekli. Merthogy Domingo egy frázisa vélhetőleg akkor is többet fog érni, mint oly sok mai tenorino egész esti produkciója.

S csodálom, mily méltósággal tud öregedni. Huszonéve, amikor először láttam Bécsben, Otellóként, hát, tudják rólam, én nem egy olyan szegedi fráter vagyok, akit a fiúk érdekelnek, de nyugtáznom kellett, igen vonzó férfi lehet a hölgyek számára. És most is, őszülő szakállal, kissé már görnyedt vállal, immáron nem szökellő léptekkel, fejedelmi – ahogy a plebejusból vezetővé vált Boccanegra szerepe megkívánja.

Ez az előadás sok más vonatkozásban is revelációszámba ment.
Ramon Vargast (Gabriele Adorno) többször hallottam már, de ily jónak még sosem. Igen, ma ő az egyik legnagyszerűbb spinto.
Barbara Haveman mint Amelia. Próbálkozásként beütöttem nevét a Momus keresőjébe, gondolván, kijön a szép magyaros válasz, azazhogy „Az adatbázisban nincs a feltételeknek megfelelő rekord”.
Ám kidobódott Szilgyo 2003-as (!) írása, szuperlatívuszokkal, addendaként: Haveman napjaink egyik legjobb Verdi-szopránjának tűnik, szép, magvas hang, ott a morbidezza, ott a remek színpadi megjelenés.
S végre egy igazán jó Fiesco, korábban a nevét sem hallottam: Ain Anger. Az észt basszista „cantante” fachjában, felüdülés az inadekvát Young, a sosemvoltolaszénekes Morris, az immáron röcögős Burchuladze, a pályájának zenitjén túljutott Furlanetto után.
És remek Paolo, és remek Pietro (hogy mennyire fontos legalábbis az első szerep, hallgattassék meg a Met 1939-es előadásának felvétele).

Peter Stein rendezése korábban sem tetszett (momus, 2011-09-19), most még annyira sem.
Viszont a dirigens, Philippe Auguin! Domingo mellett ő teremtette meg a Csodát. Sok nagy és sok neves karmesterrel láttam a Boccanegrát (szigorúan alfabetikus sorrendben: Abbado, Barenboim, Levine, Pál, Pappano, Patané, Rizzi), de mindegyikőjük közül Auguin interpretációja hagyta bennem a legmélyebb nyomot. Nehéz megfogalmazni, miért, talán mert ő érezte-éreztette leginkább a kötés-oldást, a feszítés-relaxációt, a tenzió-megnyugvást, ami persze minden zenében oly fontos, Verdinél még inkább, a Boccanegrában pedig kiemelten.

Irigylem sok oly jobb tollú kollégámat itt a Momus-n, én csak azt tudom írni, ha meghallgatják a Met 1939-es, de még inkább 1935-ös előadásából, Panizza vezényletével a Fiesco-áriát lezáró zenekari részt, megértik, mire gondolok.
Szinte félelmetesen tökéletes előadás volt.

Köszönetem Krisztinának, aki sajnos, családi okok miatt nem tudott elutazni Bécsbe, és rám gondolt, amikor belépőjegyét felajánlotta.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
17:00 : Budapest
Szent István Bazilika

Virágh András (orgona)

17:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

"A II. Fehér Ilona Nemzetközi Hegedűverseny nyitókoncertje"
Fesztiválakadémia Budapest
BARTÓK: 44 duó két hegedűre, BB 104 (részletek)
Kokas Katalin, Kelemen Barnabás (hegedű)
MENDELSSOHN: d-moll hegedűverseny
Tóth Kristóf (hegedű), Anima Musicae Kamarazenekar (művészeti vezető: G. Horváth László)
SCHNITTKE: Concerto grosso, No. 1
Shlomo Mintz, Kelemen Barnabás (hegedű), Dinyés Soma (csembaló, preparált zongora), Anima Musicae Kamarazenekar (művészeti vezető: G. Horváth László)
Vezényel: Jan Latham-Koenig

20:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

„Amikor leszáll az éj”
A Fesztiválakadémia Budapest nyitókoncertje
SAINT-SAENS: Violons dans le soir
Horti Lilla (szoprán); Natalia Lomeiko (hegedű); Balog József (zongora); Molnár Piroska (vers)
POPPER: Requiem, Op. 66
Danjulo Ishizaka, Natalie Clein, Jan-Erik Gustafsson (cselló); Balog József (zongora)
MOZART: g-moll vonósötös (K. 516)
Kelemen Barnabás, Kokas Katalin (hegedű); Yuri Zhislin, Dmitry Smirnov (brácsa); Jan-Erik Gustafsson (cselló)
J.S. BACH: „Mein gläubiges Herze” – ária a BWV 68-as kantátából
Horti Lilla (szoprán); Dmitry Smirnov (hegedű); Philippe Tondre (oboa); Lakatos György (fagott); Dinyés Soma (csembaló)
SOSZTAKOVICS: d-moll cselló–zongora szonáta, Op. 40
Fenyő László (cselló); Diana Ketler (zongora)

20:30 : Budapest
Vajdahunyadvár

Közreműködik: Radnóti Katalin (fuvola), Kiovics Okszáná (hegedű), Szabadfi Mónika (csembalo)
Semmelweis Vegyeskar (karigazgató: Oláh Márta)
Musica Sonora Kamarazenekar
Vezényel: Illényi Péter
J.S. BACH: V. Brandenburgi verseny BWV 1050
VIVALDI: Gloria RV 589
SCHUBERT: Esz-dúr mise D. 950
A mai nap
született:
1866 • Francesco Cilea, zeneszerző († 1950)
1944 • Maria Joao Pires, zongorista
elhunyt:
1757 • Domenico Scarlatti, zeneszerző (sz. 1685)
1969 • Kemény Egon, zeneszerző (sz: 1905)