Tündérmeseszínház (Látogatás a máltai Teatru Manoelben)
Málta, Valletta, 2012 szeptembere
Vegyenek egy csipetnyit a Drottningholmi Színházból, meg Litomysl kastélyának (tudják, Smetana szülőházával szemben…) faszínházából, elegyítsék egy kevés Stavovské Divadlóval. Csempésszenek belé a Párizsi Nagyopera fényéből, meg egy keveset a Metropolitan funkcionalizmusából, húzzák elé a Scala jellegtelen homlokzatát – és talán némi fogalmuk lehet Európa egyik legrégebbi színházi épületének hangulatából.
Csipkerózsika-álmában lestem meg, a nyári szünetben mesteremberek fúrtak-faragtak, a gyönyörű üléseket por borította, messze földön híres színházmúzeuma zárva tartott.
S mégis, még így is, az általam látogatott egyik leggyönyörűségesebb teátrum ez.
S az egyik legősibb – 1731-ben kezdték el építeni, Manoel de Vilhena nagymester utasítására, „az emberek őszinte szórakoztatását elősegítendő”.
Mozgalmas története során működött mint táncterem, mozi, avagy épp menedékhely.
1944-ben bombatámadás áldozatául esett a máltai főváros operaháza, a Királyi Opera (übrigens: az új ház építése, mellette az új kormányzati negyeddel, elkezdődött – s noha még messze az átadás, már megosztja a helyi lakosokat).
Málta kormánya 1957-ben vásárolta vissza magánkézből a Manoel Színházat, három évig tartott a ház rekonstrukciója – hogy az 1960-as újranyitáson teljes pompájában tündököljön.
Az épület szervezett túra keretében látogatható (részletek: www.teatrumanoel.com.mt).
S meg kell látogatni. Látni kell a 22 karátos arannyal bevont mennyezetet, a páholyok apró díszítéseit – de nem lehet elmenni a modernizáció jelei mellett sem. A nemrégiben átadott színpadi lift egy Bösendorfer zongora szállítására is alkalmas. Gyerekszínházat képeztek ki – nagyon fontosnak tartják az utánpótlást, annyira, hogy itt nem csak gyerekeknek játszanak profi színészek, hanem gyerekek is gyerekeknek.
Jellemző a szorgos máltai népre – ottani látogatásom kapcsán sokszor elgondolkodtam, dacára a sziklás-terméketlen-száraz földnek, talán itt, s nem Egyiptomban, avagy Mezopotámiában volt az emberiség bölcsője? –, hogy a színház megvásárolta a szomszédos ingatlant, melyet vendégművészei számára szállás gyanánt rendezett be, de turisták is igénybe vehetik.
A Ház repertoárja rendkívül gazdag. Előadnak prózai műveket, musicalt, fellépnek balettesek, helyt adnak koncerteknek. Izgalmasnak ígérkezik a tavaszi Cav/Pag double bill, de a legnagyobb érdeklődés a januári, számos nemzetközi vendég részvételével meghirdetett barokk fesztivált kíséri.
Visszahúz a szívem Máltára.
És tudom, látni fogom a Teatru Manoelt nyári Csipkerózsika-álmából felébredve.
(Köszönetünket fejezzük ki Josette Portellinek és Michael Mangionnak a beszámoló elkészültéhez nyújtott segítségéért.)