vissza a cimoldalra
2017-12-17
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (60220)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (3861)
Társművészetek (1222)
Momus társalgó (6308)
Milyen zenét hallgatsz most? (24990)
Kedvenc előadók (2814)
Kedvenc művek (143)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2276)
Haladjunk tovább... (205)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11198)
A csapos közbeszól (95)

Verdi-felvételek (533)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2457)
Kodály Zoltán (358)
Szentély az isteni Anna Nyetrebko-nak (2878)
Erkel Színház (8620)
Hozzászólások a Momus írásaihoz (6452)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (426)
Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. (583)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1206)
Élő közvetítések (6758)
Franz Schmidt (2978)
film és zene (187)
A nap képe (2010)
Jonas Kaufmann (2151)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4125)
Operett, mint színpadi műfaj (3413)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Példa a megfásult tökéletességről (Verdi Otellója a Metből)
- zéta -, 2012-10-29 [ Közvetítések ]
nyomtatóbarát változat

Verdi Otellója a Metből 2012. október 27.
Fesztivál Színház

A Metropolitan Opera a Müpában

VERDI: Otello

Johan Botha, Renée Fleming, Falk Struckmann, Renče Tatum, Michael Fabiano, James Morris, Stephen Gaertner, Eduardo Valdes, Luthando Qave
Metropolitan Opera Ének- és Zenekara
Vez.: Semyon Bychkov

A kezdetektől fogva volt valami bajom a Metropolitan előadásaival, függetlenül attól, hogy DVD-felvétel, avagy – mint most – élő közvetítés formájában találkoztam-e velük. Valami piszkált legbelülről, de egészen tegnapig nem tudtam megfogalmazni, pontosan mi is a problémám. Voltak gondjaim az egyes előadásokkal, de tegnap óta tudom, mi alapjaiban a baj a világ egyik legjelentősebb operaházának előadásaival: a tökéletesség rutinja.

És ez egy olyan ellenmondás, amit – elismerem – rettentő nehéz feloldani. Mert egy előadónak, egy színháznak nem is lehet más feladata, mint hogy maximálisan törekedjen a tökéletesség elérésére. A lehető legjobbat, a lehető legtöbbet hozza ki az egyén, az együttes képességeiből. Ez, gyanítom, a Metben már a kezdetek óta az alapfilozófia része. Hibázni nem nagyon szabad, s nem nagyon lehet. Mindenből igyekeznek a legjobbat kiválogatni, azt tálalni a jól fizető és hálás publikum elé. Énekes, zenész, dirigens, díszlet, jelmez, rendezés.

No, ez utóbbinál azért van megkötés. A Methez tartozik, hogy rendezéseik – nagyon kis kivételtől eltekintve – a mélyen konzervatív rendezőiskolából kerülnek ki, viszont a legkisebb részletekbe menően igyekeznek pontosan követni a szerzők előírásait. Ez önmagában nem is baj, a közönség (és a kritikusok jó része is) ezek figyelembe vételével, ennek elfogadásával követi a gigantikus operagyár üzemelését.

Nem véletlenül írtam az operagyár kifejezést. Olyan szerelősor ez, amiben mindenki csak egy (kisebb vagy nagyobb) fogaskerék. Otello, Desdemona, Montano, a karmester, a tenorszekundból az a tagbaszakadt szakállas pasas, az a félvér kislány a gyerekkarból, aki virágot ad a hősnőnek a II. felvonásban, az a fiatal oboás fiú, aki oly odaadással fújta szólóját a Fűzfadalban, a díszletező munkás, aki a többemeletes magasságból a fél ágyat odairányította a helyére. Mind-mind tökéletesen egymáshoz illeszkedő fogaskerekek.

Illetve, tegnap este, a III. és IV. felvonás között lehetett valami aprócska homokszem a fogaskerekek között, mert azt a bizonyos ágyat csak második nekilendülésre sikerült pontosan a helyére illeszteni, elsőre mellément. De ettől eltekintve tényleg minden ment, mint a karikacsapás. És pont ez a jelenet világította meg számomra, hogy mi is a gondom.

A gépezet súlyosságának és kidolgozottságának következtében az egyéniségek eltűntek, mindenki hajszálpontosan követi az előírásokat. Az individuum csak és kizárólag a legfőbb szereplők és a karmester kizárólagos joga lehet, de ott is a megszokottnál jóval-jóval kisebb mozgási teret hagyva nekik. Mert látom a nagyszerű James Morrist, ezt a fantasztikus énekest, Lodovico alakítóját, aki hatvanhatodik életévében, a negyvenedik Met-évadján túl, közeledve az ezredik előadásához sem engedheti már meg magának, hogy bármilyen szinten, hangban vagy játékban letérjen a rá kirótt útról. És persze, még a legkisebb szerepek alakítói is tökéletesek. Ugyan, hol máshol hallhatunk ilyen kvalitású Heraldot (Luthando Qave) egymondatos szerepében, mint itt?

És ez valahol iszonyatosan elszomorító. Az elgépiesedés, ami ennek a tökéletesen megszervezett színháznak a legfőbb motorja és – ahogy most ezt megéreztem – egyben halála. A pillanat boldog kiszámíthatatlansága elveszett, s maradt helyében a megfásult és betokosodott tökéletesség. Olyan jó lett volna valami esetlegességet, valami váratlanságot tetten érni, ami csak nekünk, az adott pillanat szemlélőinek szólt volna, de az említett díszletelem-beemelés apró megingásán túl nem sikerült ilyet találni.

Az előadást rendezőként Elijah Moshinsky jegyezte. Jól felszerelt produkció, gazdag, látványos és semmitmondó. A Viharjelentből csak a vihar hiányzott, a Tűzkórusból csak a lobogás. Persze mindig mindenki jó helyen állt, a szerepnek megfelelően viselkedett, odanézett, akire kellett, ott jött be és ment ki, ahol a szerzők azt elképzelték. Ilyen a jó rendezés a Metben.

Otellóként Johan Bothát láthattuk-hallhattuk. A Jóisten megáldotta azzal, amit a torkába rakott, de megverte a szupernehézsúlyú súlyemelőalkattal, valamint azzal, hogy fogalma sincs arról, a zeneszerző miért teszi pont azokat a hangokat egymás után, amiket odatesz. Az Ora e per sempre addio monológot a II. felvonásban körülbelül olyan szenvedélyességgel darálja le, mint amikor a felesége megkéri a konyhában, hogy olvassa fel a leveles pogácsa receptjéből a hozzávalókat, mert neki most lisztes a keze. Amúgy teszi, amit mondtak neki, időnként meresztgeti a szemét, mert így derül ki, hogy a mór agyát elönti a féltékenység.

Falk Struckmannhoz, Jago alakítójához sem állt rosszindulattal a Teremtő. A remek hangi adottság persze itt sem elég az üdvösséghez. Struckmann intrikusra vette a figurát, ami nála elsősorban elképesztő fintorokat jelent. Egy harmadosztályú olasz Don Basilio olcsó ripacsságával vetekszik, de az Otello sajnos nem vígopera. Jago így kiskaliberű marad, ami egyébként jól passzol Botha (szellemi) pehelysúlyához. A Credo démoniságából semmi nem jött át, hacsak azt nem gondolta annak, hogy a záróhangot a leírtnál háromszor tovább tartotta.

A három főhős közül egyértelműen Renée Fleming dolgozott meg leginkább azért, hogy világsztárnak tekinthessük, nála ez nem csak úgy jött. De az első három felvonásban még Flemingben is csak a magas színvonalú rutin dolgozott. Mi meg fanyaloghattunk, hogy nemcsak a szarkalábak vastagok a nagytotálban, bizony a hang is beszűkült, a mélyregisztere már nagyon fakó, rendesen rá kell melleznie az énekesnőnek, hogy hallható legyen. Azután az utolsó felvonásban hozza a papírformát, a Fűzfadal és az Ave Maria végre egy kis időre kizökkent bennünket az előadás addigi merev sematizmusából.

Szemjon Bicskov sokkal jobb karmester annál, mint amit e mostani előadás után gondolnánk. Valahogy ezen az estén nem talált rá igazán a drámára, lehet, hogy az előző előadások címszereplőváltásai zavarták meg. (Botha az előző három estét lemondta.) A cselekmény kellemes tempóban csordogált, a két férfi főhős által mértékkel csöpögtetett indulatok a zenekarban is meglehetős passzivitást eredményeztek.

„Kellemes este volt, a közönség állva távozott” – mondta az egyik barátom egy kevésbé élményszerű koncert után.

Verdi Otellója a Metből

Műsorajánló
Mai ajánlat:
11:00 : Budapest
Erkel Színház

CSAJKOVSZKIJ: A diótörő

17:00 : Budapest
BFZ Próbaterme

Bíró Ágnes, Tuska Zoltán (hegedű), Kostyál Péter, Sipos Gábor (brácsa),
Kertész György, Sovány Rita (cselló), Jóföldi Anett (altfuvola), Bazsinka József (tuba), Polónyi Ágnes (hárfa), Ivanyickaja Irina (zongora)
"Vasárnapi kamarazene"
SOSZTAKOVICS: Adagio (A tiszta csermely című balettből)
LAURENT BOUTROS: Amasia
TORU TAKEMITSU: Toward the Sea (I. The Night, II. Moby Dick, III. Cape Cod)
ANDY EMLER: Tuba Stone
CSAJKOVSZKIJ: d-moll vonósszextett („Firenzei emlék”), Op.70

18:00 : Budapest
Zeneakadémia, X. terem

"Házimuzsika a Zeneakadémián"
Fejérvári Zoltán tanítványai
ELMARAD

18:00 : Budapest
Zeneakadémia, XXIII. terem

"Házimuzsika a Zeneakadémián" Botvay Károly tanítványai

18:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia

Gaál Dániel, Pelle Fanni, Hadobás Gergely, Madarasi Szabolcs, Kóta Donát, Blaskovics Bence (cselló)
Taraszova Brigitta (zongora)
"Kertész Ottó növendékeinek cselló tanszaki koncertje"
POPPER: 22. etűd
J.S. BACH: 3. (C-dúr) csellószvit, BWV 1009 – Gigue
DAVIDOV: 2. (a-moll) csellóverseny, op. 14 – 1. tétel
POPPER: 10. etűd
J.S. BACH: 3. (C-dúr) csellószvit, BWV 1009 – Courante
LALO: d-moll csellóverseny – 1. tétel
POPPER: 20. etűd
CRUMB: Csellószonáta – 1. tétel
SCHUMANN: a-moll csellóverseny, op. 129 – 1. tétel
POPPER: 20. etűd
LUTOSŁAWSKI: Sacher-variációk
HAYDN: 1. (C-dúr) csellóverseny, Hob. VIIb:1 – 3. tétel
J.S. BACH: 6. (D-dúr) csellószvit, BWV 1012 – Prélude
BUKINYIK: f-moll etűd
POPPER: 12. etűd
J.S. BACH: 6. (D-dúr) csellószvit, BWV 1012 – Prélude
KABALEVSZKIJ: 1. (g-moll) csellóverseny, op. 49 – 1. tétel

18:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Perényi Miklós (cselló), Spányi Miklós (csembaló)
J.S. BACH: 1. (G-dúr) csellószvit, BWV 1007
g-moll prelúdium és fúga, BWV 885
g-moll szonáta viola da gambára és csembalóra, BWV 1029
G-dúr szonáta viola da gambára és csembalóra, BWV 1027
D-dúr prelúdium és fúga, BWV 874
D-dúr szonáta viola da gambára és csembalóra, BWV 1028

18:00 : Budapest
FUGA Budapesti Építészeti Központ

Zétényi Tamás (cselló)
J.S. BACH: Szóló szvitek BWV 817, 997, 1002, 1013 (ZÉTÉNYI Tamás átiratában)

19:00 : Budapest
Erkel Színház

PUCCINI: Bohémélet

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Jevgenyij Koroljov, Anna Vinnitskaya, Ljupka Hadzigeorgieva (zongora)
Concerto Budapest
Vezényel: Keller András
J.S. BACH: Karácsonyi oratórium, BWV 248 – Pastorale
J.S. BACH: d-moll háromzongorás verseny, BWV 1063
J.S. BACH: A-dúr zongoraverseny, BWV 1055
J.S. BACH: c-moll kétzongorás verseny, BWV 1060
J.S. BACH: c-moll kétzongorás verseny, BWV 1062
J.S. BACH: f-moll zongoraverseny, BWV 1056
J.S. BACH: C-dúr háromzongorás verseny, BWV 1064

19:30 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Kristóf Réka, Mester Viktória, Kovácsházi István, Sebestyén Miklós, (ének)
Kántor Balázs (cselló), Bizják Dóra (zongora)
Nemzeti Énekkar (karigazgató: Somos Csaba)
Nemzeti Filharmonikus Zenekar
Vezényel: Hamar Zsolt
KODÁLY: Két ének - mély férfihangra zenekarral
KODÁLY: Fölszállott a páva - változatok egy magyar népdalra
KODÁLY: Jézus és a kufárok - vegyeskarra
KODÁLY: Békesség-óhajtás - vegyeskarra
KODÁLY: Szonatina csellóra és zongorára
KODÁLY: Budavári Te Deum

19:30 : Budapest
Pesti Vigadó

Kiss-B. Atilla, Beéri Benjámin, Ninh Duc Hoang Long, Patak Zita (ének)
Dóczi Áron
Symphonia Fantasia
Vezényel: Ménesi Gergely
CORELLI: g-moll (Karácsonyi) Concerto grosso Op. 6 No.8
HÄNDEL: Messiás - He shall feed his flock
CSAJKOVSZKIJ: Diótörő - szvit
FRANCK: Panis Angelicus
BIZET: Agnus Dei
SCHUBERT: Ave Maria
DONIZETTI: Szerelmi bájital - Nemorino románca
ADAM: Cantique de Noël
19:00 : Győr
Evangélikus Öregtemplom

Joanna Kamenarska (hegedű)
Akadémia Klasszika Salzburg
Művészeti vezető: Bényi Tibor (gordonka)
GEMINIANI-CORELLI: d-moll “La Folia” Concerto grosso No. 12
HÄNDEL-HALVORSEN: g-moll Passacaglia
J.S. BACH: E-dúr hegedűverseny, BWV 1042
MOZART: G-dúr “Milánói” szimfónia, KV 156
Tobi Reiser - népzenei gyűjtése
A mai nap
történt:
1865 • Schubert "Befejezetlen" szimfóniájának bemutatója (Bécs)
született:
1749 • Domenico Cimarosa, zeneszerző († 1801)